Név: Tomka
Mű címe: Az a szörnyű íz...
Páros: SasuNaru
Korhatár: +16 (mert van benne olyan jelenet is... semmi erőszakolgatás vagy gyilkosság, szimpla yaoi jelenetek :D)

- Naruto – szólt hozzám órák után egy fekete hajú fiú, aki mellesleg a legjobb barátom.
- Mi az? – kérdeztem vissza kicsit sem kedvesen, ugyanis eléggé rossz hangulatom volt.
- Kérsz? – bökött az orrom alá egy csomag cukrot.
- Hmm, köszi. – Kivettem egyet és azonnal bekaptam, de abban a pillanatban vissza is tudtam volna köpni. Borzalmas íze volt. Bunkó meg nem akartam lenni. Valószínű, hogy a jó szándék vezérelte, szóval gyorsan elrágtam és egy erőltetett mosolyt raktam az arcomra.
- Na-nagyon finom, de tényleg Ilyet még nem kóstoltam – nyögtem ki magamból nagyon nehezen. Ilyet még tényleg nem kóstoltam. Nem bántam volna, ha kimarad az életemből.
- Ennek örülök, jössz? – Erre csak bólintottam és elindultam Sasuke után, közben gyorsan előkaptam az üvegem, és kivedeltem az egészet. Nagy megkönnyebbülés, nem érzem azt a borzalmas ízt.

Aztán Sasuke minden nap ilyen cukrot hozott nekem. Ki tudtam volna érte nyírni, de ő teljesen abban a hitben élt, hogy ez a kedvenc cukrom. Nap mint nap el kellett szenvednem ezt a kellemetlenséget.

- Hmm, esik. Akkor ezt megvárjuk itt? – Nézett rám Sasuke, de én csak azzal foglalkoztam, hogy eltüntessem annak a gusztustalan cukornak az utóízét. Már megint. Csak úgy megjegyzem, hogy egy buszmegállóban találtunk menedéket az eső elől.
- Ööö… ja persze, ráérünk - szóltam hozzá mintha semmit nem csinálnék, de legszívesebben beleugrottam volna egy tengerbe. Még a sós víznek is jobb íze van, mint ennek a szarnak. Baszki.
- Naruto. Mostanában kicsit furán viselkedsz, valami gond van? – Hajolt hozzám nagyon közel a fekete hajú. Észre se vettem és amikor oldalra fordultam majdnem megcsókoltam. Ha két mm választottal el a szánkat az egybe forrástól, akkor sokat mondok. Hirtelen hátra húzódtam egy kis pírral az arcomon és Sasuke arcát fürkésztem, aki nem szólt erre semmit, csak nézett rám még mindig onnan, ahol az előbb volt.
- Öhm bocsi, nem figye… - de ezt már nem tudtam befejezni, ugyanis Sasuke megint azt a cukrot nyomta a számba, azzal a mondattal, hogy „inkább maradj csöndben”. Elmentem kicsit távolabb, hogy valahogy kimossam az esővel azt a szart a számból. Sasuke csak felhúzott szemöldökkel nézett utánam, de gondolom már tudta, hogy gyűlölöm ezt a cukrot. Mégis mindig ilyet nyomott a számba. Ezért egyszer én még úgy meg fogom szívatni, hogy… nagyon. Visszamentem Sasuke mellé, de amint odaértem, véletlenül megcsúsztam és rántottam magammal szerencsétlent is. Ennek a következménye pedig az lett, hogy mind a ketten egy nagyobb méretű pocsolyában landoltunk. Mikor felnyitottam a szemeim, csak annyit láttam, hogy Sasuke felettem térdel és mélyen a szemembe néz amitől kicsit elvörösödtem, de hát nem tehetek róla. Pirulós eset vagyok. Ezek után Sasuke hirtelen megcsókolt. Ő. Engem. Vágjátok?! Az utca közepén ahol kb bárki megláthat minket, a suli két legmenőbb diákját. Végül is, nem ez volt a lényeg, bevallom nekem is tetszett a dolog. A szívem mélyén mindig is tudtam, hogy kettőnk közt kicsit több van, mint nagyon erős barátság, de hogy ennyire több legyen… Na, azt a rohadt élet se gondolta volna. Nagyon elmerültem a gondolataimban, és észre sem vettem, hogy Sasuke elkezdett lejjebb taperolni.
- Hé! Mi a francot csinálsz? – fakadtam ki… hát azért nem kéne, hogy az utca közepén megerőszakoljon.
- Nem bírom tovább, túl aranyos vagy. A te hibád, szóval most maradj nyugton – mondta egyszerűen mit sem törődve azzal, hogy MÉG MINDIG az utca közepén fekszünk.
- Bakker Sasuke, legalább mennyünk már valami kevésbé nyilvános helyre. – Erre a mondatomra a fekete hajúnak csak egy perverz mosoly csillant meg az arcán, és egyből felpattant. Én fellélegeztem, bár teljesen feleslegesen, mert megfogta a kezem és felrántott. Elkezdett vonszolni a házáig. Nem szóltunk egymáshoz egész úton, és már megint a számba nyomott egyet, abból az ízléstelen cukorból. Ilyenkor tudnám legszívesebben feldugni a seggébe azt a szutykot. Amíg ezen gondolkodtam, már oda is értünk a házhoz, és egyszerűen (a szó szoros értelmében) Sasuke felrángatott úgy a lépcsőn, hogy majdnem orra buktam. Aztán amikor a házba értünk, még le sem vettem a cipőmet (csak az egyiket), letepert…
- Nem vagy te egy kicsit kanos? – kérdeztem tőle gúnyosan, amire csak egy gyilkos pillantás volt a válasz, és jobbnak láttam, ha többet ilyet nem szólok. – Oké, akkor legalább enged már meg, hogy lehúzzam a cipőmet, mert lehet, hogy orrba talállak rúgni vele. Sasuke erre csak felmordult, és leszállt rólam. Besétált a hálószobájába én meg felsóhajtva levettem a cipőm, és letettem a táskám. Aztán követtem őt. Mikor beértem és körbe néztem, nem láttam sehol. Megnéztem mindent, még a szekrényt is, amikor hirtelen mögöttem kinyílt egy ajtó, és hoppá, ott egy Sasuke. Amikor meglátott, egy egyszerű gúnyos mosolyra húzta a száját és elkezdett terelni az ágy felé.
- Most már nem menekülsz… ugye tudod? – Mosolygott tovább azzal a nagyon idegesítő és beképzelt mosolyával, amit ebben a helyzetben legszívesebben egy jobbossal letöröltem volna. Még is jobbnak láttam, ha nem kezdek el megint ficánkolni, különben tuti, hogy kikötöz és itt helyben megerőszakol. Mire észbe kaptam, addigra már eltüntette a felsőmet és a nyakamat kezdte el megjelölni. A kezével egyre lejjebb vándorolt, míg nem elérte a gatyámat és a cipzárt kezdte lehúzni. Kezdtem egyre jobban elveszteni a józan eszemet, de azért magán akcióba kezdtem és megszabadítottam őt is a pólójától. Ne csak én fagyjak halálra. Erre csak nagyobb mosoly terült ki az arcán, ami most már tényleg durván irritált, de inkább a gatyájával foglalkoztam, és attól is megszabadítottam. Persze akkor már az enyém sem volt rajtam. Lassan benyúlt az alsó gatyámba és extra lassúsággal elkezdett kényeztetni.
- Sasu… a fenéhbe ish… ezth direkth… cshinálod? – kérdeztem tőle kicsit nehéz hanglejtéssel, amire ő csak elmosolyodott. Levette a kezét az érzékeny pontomról, és a fenekem felé csúsztatta, amibe jól belemarkolt.
- Hmm, milyen formás kis segged van dobe – vigyorgott rám. Amikor meglátta az arckifejezésemet egyszerűen felnevetett. Nem is ő lenne, ha nem sex közben jönne rá a röhögő görcs.
- Tök mindegy… csak csináld már – most már azért kicsit tisztább fejjel szóltam hozzá, ami látszólag neki nem tetszett, szóval egyből két ujját csúsztatta belém. Az se lepett volna meg, ha felkészítés nélkül belém hatol. Most már bármit el tudtam volna róla képzelni. A gondolataimból már csak a harmadik ujja húzott vissza, amire hangosan felnyögtem, ő meg egyre perverzebb szemekkel nézett rám, amitől kezdtem kicsit félni. Aztán kihúzta belőlem a három ujját, és egy lágyabb puszit nyomott az ajkaimra, majd vadul megcsókolt. Gondolom ez valami figyelem elterelési módszer nála, mert azonnal belém hatolt amire hangosan felnyögtem és megszakítottam a csókot. Belekapaszkodtam a nyakába, ő pedig magához ölelt, és elkezdett mozogni. Ahogy közeledtem a kielégülés felé egyre hangosabban és többször hajtogattam Sasuke nevét. Látszólag neki ez nagyon tetszett, majd oda hajolt a fülemhez.
- Bhenned… akarhok elhmennhi… - Majd megharapta a fülcimpámat. Már megint felvettem egy rák színét. Erre ő csak elmosolyodott és gyorsabb tempóra kapcsolt. Aztán egy Sasuke hirtelen vadul megcsókolt és egy erősebbet lökött. Bele sikítottam a csókba és szinte egyszerre mentünk el. Egy kis lihegés közben megpróbáltam lecsitítani a szívemet, hogy ne szándékozzon kiugrani a helyéről. Azt hiszem még szükségem lesz rá. Amikor egy kicsit lenyugodtam magammal rántottam Sasukét, és úgy aludtam el.

Az éjszaka közepén (gondolom én) kinyitottam a szemeimet és Sasukéra néztem, aki még mindig az álmában elmerülve szuszogott. Elmosolyodtam, majd felültem és oldalra néztem. Megláttam az éjjeli szekrényen azt a cukrot, ami tulajdonképpen ágyba döntött minket. Ha nem nyomja azt a gusztustalan valamit mindig a számba, akkor nem hiszem hogy ráestem volna. Valószínű egyikünkről sem derült volna ki, hogy buzi… - Te jó ég! Tényleg! Akkor most én is buzi lettem, és ő is! Ki hitte volna…- Miközben ezen gondolkoztam, már megszokásból bevettem egyet abból a cukorból, amit annyira utálok. – Uf, még mindig szörnyű íze van, de végül is... ez a mi cukrunk. – Erre a gondolatra felkuncogtam és egy gyengéd puszit nyomtam az általam alvónak hitt Sasuke szájára, aki kapva az alkalmon elkapta az ajkaimat és megcsókolt. Höh mint valami kis vadász. Persze, hogy ezek után letepert és még vagy háromszor elmentünk mind a ketten… Biztos vagyok benne, hogy tudatában volt annak az édességének a szörnyű ízéről és direkt adta nekem. Na, ezért egyszer még ukét csinálok belőled Sasuke…