Cím: Hitchhikers – Stopposok

Páros: Sasuke X Naruto

Korhatár: NC-17, +18

Történet:

Naruto busza lerobban a sivatag közepén lévő legelhagyatottabb úton, és hogy, hogy nem, ott marad egyes-egyedül a legmelegebb sivatag közepén, mikor megjelenik egy fekete kocsi, benne egy szexi sofőr, Sasuke, és elviszi őt a legközelebbi városba. Az út feszélyezve indul és igencsak más hangulatban ér véget…

Tüzesen süt le a nyári nap sugára, egyenesen Naruto szőke kobakjára, aki már vagy 100. perce tartotta a kezét az út felé. Négy ujját ökölbe szorítva, és a hüvelyk ujját kifeszítve várta, hogy legalább egyetlen kocsi felvegye őt, több mint 2 óra várakozás után.

-      Ó, hogy az a rohadt balfasz sofőr! – kiáltott fel ismét, és belerúgott a legközelebbi homokbuckába – Milyen idióta kap defektet a sivatagban?! Mi lesz a következő?! Az Antarktisz jégtábláin feldönti a „forró aszfalt” táblát?! Wáh!

Épp hogy a homok visszahullott a földre, egy fekete sportkocsi tűnt fel a láthatáron.

-      Hát ez nem igaz! Délibáb! Nincs ekkora szerencséd, Naruto! – csapta fejbe saját magát, közben egyre csak a kocsit vizslatta – És de… és de! Ez egy kocsi! Egy igazi működő kocsi! Gurul! Vannak kerekei! Oh Istenem, köszönöm!

Ugrott fel a földől, egyenesen berohant az út közepére, és onnan integetve üvölteni kezdett:

-      Héj, Kérem! Álljon meg! Hahó! Légy szíves! – a kocsi elsüvített mellette - Itt fogok meghalni, ha nem állsz meg! Hallod?! Ez a te lelkeden fog száradni!

A kocsi hangos fékcsikorgása jelezte, hogy a sofőr padlóig nyomta a gázt. Naruto felkapta a táskáját, és már rohant is a megmentőjéhez, ami ez esetben egy hatalmas, kettős kipufogású éjfekete Ferrari volt, a motorháztetőn két vékonyabb vérvörös csíkkal, melyek a csomagtartón folytatódtak. A sofőr és a másik utas kényelmét, a lehajtható tető tette még extrémebbé.

A szőke amint az anyósüléshez ért, és végignézett a kocsin, lefagyott, miközben enyhén nyitott szájjal, nagyra nyitott szemekkel állapította meg, hogy ez egy kurva jó kocsi.

-      Nah beszállsz még ma, vagy megvárod, míg az úthoz olvadnak a kerekek, Dobe?

-      Hogy? Mi? Minek ne--!!! Jah, ööö… persze! – beugrott a kocsiba, és a sofőr újra elindult – Am, kösz, hogy felvettél! – mosolyodott el kedvesen és csak ekkor esett le neki - Várj csak! Minek hívtál?!

-      Elég hamar lereagáltad…

-      Mh!- morgott a szőke, aztán mégis csak félretette a haragját – Amúgy Naruto vagyok.

-      Sasuke.

-      Mondom, Naruto vagyok.

Sasuke kis híján lefejelte a kormányt, mikor a kék szemű felkacagott.

-      Bocsánat, de nem hagyhattam ki! Nos, örülök, hogy nem vagy olyan jeges, mint amilyennek gondoltalak. Egyébként… mit kerestél erre ilyen melegben? Mert szerintem rettenetesen meleg van!

Habár ez még csak a szöszi nagyjából 3. értelmes mondata, Sasuke már vagy tízszer megbánta, hogy felvette.

-      Ez egy idióta… egy komplett idióta. – morgott magában a holló, közben tovább „irányította” a kocsit az áhított cél felé.

-      Milyen messze van a legközelebbi város? -húzta fel a lábait az ülésre a kék szemű.

-      Még jó háromnegyed óra. – jeges hangja szinte lehűtötte a levegőt – És vedd le a lábad a fekete bőrülésemről.

-      Jól van, jól van! – helyezte vissza a lábait rendes ülő pózba – Tök jó ez a kocsi.

-      Ha nem lenne az, nem járnák vele. – jegyezte meg mérgesen, közben jobb kezével idegesen a hajába túrt

-      Amúgy… melyik városba tartasz? Mert ha nem oda, ahova én, akkor elég lesz kitenned egy egyik közelebb esőnél, és akkor majd… megint stoppolok…

-      Sunába.- majd gyorsan hozzátette magában –Az még másfél óra.

-      Ohh, ez csodás! Én is oda tartok! Akkor elvihetsz egész Sunáig!

Habár az Uzumaki meglehetősen boldog volt ettől a felfedezéstől, Sasukét már távolról sem dobta fel annyira.

-      Ezek szerint, egész Sunnáig ki kell bírnom vele. – sóhajtott a fekete, közben észre sem véve, hogy utastársa ismét szóáradatba fogott.

-      Miért mész te Sunnába?

-            Ez elég egyszerű Dobe… - használta ismét a számunkra jól ismert gúnynevet.

-            Hm? Miért? – a fiú kezdett egyre kíváncsibb lenni – Biztos gazdag. Talán egy új üzlet? Esetleg valami titkos ügylet? – magában már vagy az 1000. kérdése is lefutott.

-      Magánügy, Dobe… Ismered ezt a szót?

-      Teme! – kiáltott fel a szőke.

A fiú még pár percig csöndben maradva duzzogott.

-      Nekem dolgom van ott. Egy fontos ügyet kell elintéznem.

-      Mégis mit? – keltette fel Sasuke érdeklődését.

-      Magánügy Teme… Hallottad már ezt a szót? – „dobta vissza a labdát” a szőke.

-      Legalább valami értelem is ragad rád, Dobe. – morgott magának a fekete.

-      Egyébként, ha érdekel, a suli miatt megyek.

-      Nocsak, Dobe! Most megleptél.

-      Tényleg? – Naruto kételkedett e szavak igazában.

-            Igen. Nem gondoltam volna, hogy még ott a tojáshéj a seggeden…

-            Szemét! – mordult fel,majd idegesen a tájat kezdte szemlélni.

-            Végül is, nem is olyan rossz… Legalább nem unatkozom… - elmélkedett az Uchiha.

Pár perc csönd ült a két fiatalra, és közben csak a nap melegét érezték az arcukon, és a szél gyengédebb fuvallatait.

-            Nos, Uzumaki Naruto… Van másfél óránk egymás társaságában… mégis hogy szeretnéd eltölteni?- a fiú kellemesen mély hangja simogatónak hatott a nagy melegben.

Így indult Uchiha Sasuke és Uzumaki Naruto barátkozása.

Vajon lehet másfél óra alatt barátkozni? Természetesen, ha megvan a közös hang, minden sokkal egyszerűbb.

És másfél óra alatt beleszeretni valakibe? Nos, netán lehetne, ha hisz valaki a szerelemben első látásra.

Uzumaki Naruto sosem hitt abban, hogy ha megpillantasz valakit, azonnal beleszerethetsz. Való igaz, hitt a szerelemben, amely összetartja az embereket, akik igazán összeillenek.

Uchiha Sasuke pedig sosem hitt a szerelemben. Merő fölösleges időtöltésnek tartotta. Hisz őt, még sosem vonzotta senki. Soha nem vágyott még soha senkire úgy, hogy a fél karját vagy bármijét adja érte, hogy akárcsak megérinthesse. Csókolhassa az ajkaival, simogassa az ujjaival, végignyaljon a legérzékenyebb pontjain…

Ha netán a sors összevetette valakivel, aki később az ágyában kötött ki – hisz ki ne tudna ellenállni a híres Uchiháknak – csupán merő fizikai netán egyszerű népszerűségi okokból történt meg a dolog.

De most, hogy ők találkoztak... Az a röpke másfél óra szinte szárnyalva telt el. Szinte mindig volt valami, amiről rögtön új témára tudtak átugrani. Még ha az Uchiha csupán párszavas mondataival mulattatta a másikat.

Nemsokára azon kapták magukat, hogy már a hatalmas „Welcome in Suna” felirat mellett húztak el.

-            Ilyen hamar ideértünk? – sóhajtott fel a szőke.

-            Igen Dobe.

-            Igazán leállhatnál ezzel a becenévvel… -csettintett a nyelvével egyet.

-            Mégis miért?

-            Mert megkérlek rá.

-            Heh… nem vagyok a pasid, Dobe.

-            Mégis, honnan veszed, hogy meleg vagyok? – a kék szemekben furcsa fény csillogott.

-            Látszik rajtad. – oh-oh… egy szópárbaj veszi kezdetét!

-            A látszat néha csal.

-            Ez nem tartozik a néhányba.

-            Nos, tudod Teme, - dőlt teljesen hátra a szőke - Bi vagyok, nem homo.

-            Különbség?

-            Ami a te részedet illeti, nincs.

-      Akkor?

-            Csupán nem vagy az esetem.

Ez viszont merő hazugságnak bizonyult. Igaz, az előfordulhat, hogy Naruto nem bírja a másik beszólásait, de hogy a testét sem bírná, a képtelenség. Egy Uchiha teste mindenkit vonz.

Főleg a mi szőkénket, ő ugyanis imádta a fekete a rosszfiús kinézetű fiúkat. Kész élmény volt számára becserkésznie őket, és bejutni a lábaik közé. Való igaz, a szőke még sosem volt alul. Még soha nem akadt össze olyannal, aki ezt megkövetelte, így hatalmas önbizalommal ált hozzá a mostani zsákmányához is, szinte tisztán látva maga előtt, ahogy a holló megváltásért könyörög, miközben mozog benne.

Kihívásnak tekintette, az ilyesfajta fiúkat, ám Sasuke akkor is nagy falatnak számított, melyet határtalan élvezettel gurított volna le a torkán.

-            Jobb indokod nem volt, Dobe?

-            Fáj az igazság, Teme?

A kis mitugrász! Úgy tűnik ragadt is rá valami az alatt a másfél óra alatt.

-            Ceh! Legalább egy kis hálát mutathatnál… Usuratonkachi!

-            Hálát? - fordította felé a fejét, miközben a kocsi lelassult, hogy megállhasson a pirosnál.- Emiatt nem kell aggódnod…

Az Uzumaki hangja némiest elmélyült, közben áthajolt a kézifék fölött, belemarkolt a holló combjába, és az öléhez dőlt.

-            Meg fogom hálálni…- búgta a fekete farmernak, azután az övért nyúlt, kioldotta, és lehúzta a holló sliccét.

A másik meg sem tudott szólalni. Hirtelen támadták le. Túl hirtelen. Általában ő kezdeményezett, csupán néhány türelmetlen csaj jött oda hozzá, egy-egy könnyebb ajánlattal, ami mind az ágyban végződött volna, némi egyéb kiegészítővel. De most… itt volt ez a fiú…

Aki letámadta a pirosnál. Minden előjel nélkül, és most őt---

Naruto a szájába fogadta a forró testrészt.

---…kényezteti. Ráadásul engedélyt sem kért rá!

Egy erősebb szívás az érzékeny felületen…

N-Nem mintha kérnie kellett volna!

Az Uchiha beletúrt a szőke tincsekbe, eközben halkan felnyögve dőlt még hátrébb a kényelmes fekete bőrülésben, reménykedve abban, hogy a fiúnak eszében sem jut abbahagyni, mikor a lámpa zöldre vált.

Szemeit lehunyva került egyre közelebb a kielégüléshez, mígnem egy éles hang fel nem keltette.

-            Húzz már az útból, seggfej!- üvöltötték hátulról.

A fekete gyorsan a lámpára kapta a tekintetét. Zöld volt. Már rég.

-            A… picsába!- taposott a gázba.- A francba…!

Amint a fiú megint eltalálta az egyik érzékenyebb pontját, kissé elrántotta a kormányt.

-            Ne szórakozz velem, Uzuma- ah!

Erősen a kormányba kapaszkodott, enyhén előrehajolt, és elélvezett.

A szőke ajkai lágyan váltak el az Uchiha legnemesebb tagjától, és önelégülten mosolyogva nyalta le azt a kevés kis maradékot, ami az ajkain maradt.

-            Elég hálás voltam? - nézett bele mélyen az éj-fekete szemekbe.

Sajátjaiban hatalmas önbizalom csillogott. A holló pár másodpercig figyelte, aztán erősen a fékre lépett. A következő lámpa pirosat mutatott. Amint megálltak előtte, az Uchiha megnyomott egy gombot, és a tető felemelkedett föléjük. Behúzta a kéziféket és elkapta az Uzumaki karját.

-            Még nem eléggé.- rántotta ölébe a szőkét, és vadul a fiú nyakára nyomta ajkait.

-            Héj-héj, várj! Mit csinálsz?

-            Nem egyértelmű?- csókolt ismét a nyakába enyhén hátrébb döntve, hogy a másik háta a kormánynak dőljön.

Időt sem hagyva a másiknak a levegővételre, máris egy újabb csókkal vonta el a figyelmét.

-            Szóval semésebb uke vagy… ééértem.- jelentette ki a szőke, miközben végignyalt saját ajkain.

-            Az te vagy, nem én.- jegyezte meg egy pillanatra, hogy aztán folytathassa a másik bőrének kiszívását.

-            Mi?! Én nem vagyok uke!

Az Uchiha lassan elszakadt a szőke nyakától, lassan felemelve fejét nézett jegesen a kék szemekbe.

-            Most jól figyelj Uzumaki! Egy Uchiha, sosem uke.

-            He? Mégis miért? Hisz még a nevedben is benne van!

A fekete fiú elnyomott egy erős morgást.

-            Egyszerű. Mert a büszkeségem nem engedi. Senki sem elég jó ahhoz, hogy betöltse ezt a szerepet.

-    Pedig adhatnál esélyt…-nyalt volna bele a sápadt fülkagylóba, ám a két kéz a fenekéről felcsúszott a kezére, melyet most erősen megszorított.

A kék szemű háta ismét a kormánynak nyomódott, miközben belenézett azokba a vadító szemekbe.

-            Egy esélyed van. Vagy odakint- bökött a fejével az ablak felé- vagy,- jobb keze ismét lecsúszott a formás fenékhez, és a nadrágon keresztül megdörzsölte a másik bejáratát- vagy odabent. Te döntesz!

A kis potyautas elfordította a fejét, remélve, hogy ezzel némileg úrrá lesz a pirulásán is.

-            Csak tán nem szűz vagy?

-            Mi? Viccelsz? Hülye vagy?!

-            Helyes. Akkor már csináltad.

-            Persze, hogy csináltam Teme!

-            Akkor mit parázol?- igazán nem értette mi baja a fiatalabbnak. Talán az előző alkalma nem volt túl jó?

-            Csináltam már, de… sosem voltam alul…- kicsit nyelve suttogta hozzá- Úgy, még nem…

Sasuke összezárta a meglepődés miatt résnyire nyitott ajkait, hogy egy Uchiha fél mosollyal fűszerezve, hogy aztán az ölében lévő fiú füléhez hajolhasson, és azzal a ritka sexy hangjával belelehelhesse a szavakat:

-            Akkor most velem fogod elveszteni!- végül beleharapott a kis fülcimpába, nyelvével megpöckölve a királykék fülbevalót.

-            De-!

-            Volt már dolgom szüzekkel… - oh, milyen meggyőzőnek hangzik, még ha igaz is- Majd óvatos leszek.- khm-khm nahát azért...- Vagy nem, ha nagyon felizgatsz.

Szorosabban vonta magához a másik derekát, így ölük még jobban egymáshoz simult.

-            Ohh! Szóval… felizgatlak?- lökött kicsit magán.

Választ ugyan nem kapott, de – azt hiszem – tökéletesen beérte azzal a két ajakkal, amik a nyaka hajlatát vették célba. Ott volt az egyik gyenge pontja, és ezt a száján kitörő hangok csodásan bizonyították.

A szőke a holló vállaiba kapaszkodva élvezte a kényeztetést, míg az megszabadította a fölsőtől, így végre hozzáférve, a napbarnított felsőtesthez.

Számtalan foltot maga után hagyva tért csak rá az érzékeny mellbimbókra, majd azokat is kezelésbe véve, hallgatta jutalmát, amik egyre erősödtek, ahogy leért a feszes hasfalhoz.

Lustán végignyalva rajta, körözött a köldöke körül, néhol gyengéden beleharapva a bőrbe.

Eközben a kisebb már egyre jobban kiemelkedett az ülésből, így csupán előre kellett hajolnia, és máris élvezhette a másik test nyújtotta élvezeteket.

Naruto remegő ujjaival próbálta legombolni az inget az Uchiháról, ügyet sem vetve rá, hogy róla már rég lekerült a nadrág is. Képtelen volt várni. Képtelen volt bármit is tenni, ami elválasztotta volna az obszidián szemű bőrétől… az illatától… és nincs, nincs azaz Isten ami a másikat elszakíthatta volna tőle.

A makulátlan fehér ing kigombolva lógott a férfin, aki most egyre feszülőbb farmerjában ülve nézte az előtte vonagló szőkét.

Hirtelen nem tudta mit tegyen… Szíve szerint mohón letépte volna a ruháit, és rögtön a magáévá tette volna, úgy hogy mindenki hallja.

Hideg keze lassan becsusszant az ölében ülő nadrágjába, megmarkolta a benne éledező szervet, ami egy nyögést váltott ki.

-    Ott jó, Uzumaki?

-    Ohh, fohgd beh Uchihah, éhs mozgahsd máhr a kezedh!

-    Hogy én? Eszemben sincs.

A nyögéssorozat megszakadt.

-    Mih?

-    El akarsz menni? Akkor mozgasd a csípőd!

-            Szehmét!- mondta szinte az Uchihának ugatva.

Végül mégis óvatosan mozogni kezdett, a másik vállába vájt körmökkel adva támaszt magának.

Sasuke felszisszenve kapott a bőrébe maró karmok után, lekapva őket magáról. Ujjai mintha kötelek volnának szorították össze a vékony csuklókat.

Másik kezével a szőke tarkójához kapott, hogy magához húzva a fülébe suttoghasson:

-            Most... legszívesebben odakötnélek a kormányhoz, hogy mozdulni se tudj!

Ahh!- a szőke fürtök meglibbentek, amint gazdájuk megrázta a fejét, és bizakodott, hogy ez kitisztítja ködös tudatát- Ahkkor csináld!

A Holló elmosolyodott a másik reakcióján.

-            Tehát ezt szeretnéd?- harapott rá „Vendége” fülcimpájára- Hogy kikösselek?

A sápadt ujjak ismét utat találtak a farmer alá, játékukkal a fellegekbe juttatva a kék szeműt.

- Hahh! Sasukehh...- nyögött erősen az Uchiha fülébe, míg a másik álltól kezdve egészen az orcájáig végignyalta a napbarnított bőrt.

A síkos ujjak elengedték „áldozatukat”, hogy helyette valami újabbat kereshessenek, amin végre kiélhetik magukat. Valami mást, amivel eljátszadozhatnak... amiben elmerülhetnek... hosszú időre...

A szőke szinte észre sem vette mikor siklottak a másik hideg ujjai a fenekéhez. Csupán a kényeztetés hiányát érezte.

-            Ahh... abbah hagytad?

Választ nem kapott, hacsak az nem tekinthető annak, hogy valami feszítő érzést érzett, majd Sasuke egyik ujját magában.

Ismét felvillant a híres Uchiha vigyor, mely már oly sok lány - és persze fiú - eszét vette. Nem csak az ágyban.
Most viszont kivételesen feldobta, hogy egy olyan valakit szelídíthetett meg, akit még senki más nem tudott ezelőtt. Neki sikerült...

-            Netán azt akarod, hogy hagyjam abba?

-            Dehogyh akahrom, Bahrom!

Ha valaki így látta volna Sasukét, erős gyanúja ébredt volna, hogy csak egy ügyes másolatot lát...
Uchiha Sasuke ugyanis, nem mosolyog. Ennyit meg pláne! Mint aki nevetőgázt szívott, vagy drogot, és képtelen levakarni a vigyort a képéről.

És valóban. Uzumaki Naruto pillanatnyilag olyan volt számára, mint egy drog. Egy drog, amiről esze ágában sem volt lemondani. Naruto az ő személyes ajzószere...

A szőke továbbra is levegővétellel küzdve próbált laza maradni Sasuke karjaiban, melyekben leginkább elolvadt volna. Érezte ahogy a vékony ujjak egyre közelebb juttatják a csúcshoz, mikor – kisebb elvonási tünetet kiváltva – eltűntek belőle.

-            Mhh...tehh..tehhd visszahh... - ahogy az élvezettől lecsukódott kék gömbök felnyíltak, tulajdonosuk erős rántást érzet, ahogy a nemrég még őt izgató ujjak a tincsei közé furakodva húzták hátra a fejét.

Nyakát számtalan csók érte, miközben az ajkak tulajdonosa, egyik kezét levezetve húzta magára társát. A holló belelehelve a napbarnított fülkagylóba adta a másik tudtára akaratát.

-            Akarsz engem?

-            Ngh...

-            Akarsz?

-            Hahh...

-            Akkor húzd fel... – nyomott egy kis csomagot az izzadt tenyérbe – és vezess magadba!

A vágytól remegő fiúból egy kéjjes nyögés szakadt ki, miközben remegő kezeivel a másikra húzta az óvszert, és a hófehér vállaknak dőlve hagyta, hogy az obszidián tekintetű férfi elmerülhessen benne.

Az idősebb, ujjbegyeivel végigcirógatta az előtte lévő gyönyörű testet- kis remegést kiváltva tőle-, hogy ujjait a formás csípőre fonva, mozgásra invitálja a másikat.

Naruto lassú mozdulatai egyre vadabbá csaptak át, ahogy végre a két test megtalálta a közös ritmust...

A szőke lábai megremegtek, ahogy erősebben rántotta rá magát a másikra, s a fejét hátravetve adta át magát az élvezetnek.

Sasuke a férfiassága körül összeszűkölő izmok hatására, magához szorította a vékony testet, majd heves csókot váltva vele élvezett el.

A szőke izzadt homlokát a másiknak nyomta, erősen koncentrálva arra, hogy legalább egy kicsit is vissza tudjon szerezni a tudatától. Zúgott a füle, és forgott vele a világ. Ő ilyet még soha...

Az Uchiha keze cirógatva futott fel társa gerince vonalán, aztán az arany tincsekbe bújva láncolta magához.

-            Sasuke...

Választ nem kapott, de talán nem is várt.

-            Héj, seggfej! Lódulj már meg azzal a baszott nagy kocsiddal!- hallatszott egy kiáltás hátulról.

A sofőr a visszapillantóba nézett, és először egy roppant vörös fejet vélt felfedezni, melynek hatására a gázba taposott, h röpke 10 mp múlva már egy parkolóhelyen álljon, habár a behajtani tilos tábla mellett...

-            Hé! Uzuratonkachi! Nehogy elaludj nekem....-borzolta meg a rövid kócos hajat.

-            Nem alszom. Oda kell érnem a...- pillantott a kocsi órájára- Jesszusom! El fogok késni!

Ahogy megmozdult, ismét megérezte magában a másikat. Sasuke végül segített neki felkelni, hogy mindketten pontosan érkezhessenek.

Röpke öt perc alatt felkapkodták magukra a ruhákat, és már indultak is az úti céljuk felé.

-            Oké, itt kitehetsz!

-            Kazekage gimi? Heh...

-            Mondtam, hogy a suli miatt jövök!

-            Hn.

A szőke végül felsóhajtva kiszállt, megkerülte a kocsit, és elindult felfelé a lépcsőkön.

-            Hé, Dobe!

-            Hm?-fordult meg a szólított.

A fiú intett, és egy sugárzó fiú hajol be az éjfél-kék kocsiba. Egy vad csókot váltott a sofőrrel, aki egy kis cetlit nyomott a kezébe.

-            Ha megint lerobbanna a buszod, tudod hogy használd.- hajolt ki kicsit a kocsiból, beleharapva a rózsaszín ajkakba, madj elhajtott a kocsival.

-            Uchiha Sasuke, igazgatóhelyettes, Sharingan Rt., Anyavállalat, Konoha.- kis csönd állt be – Nahát, de hisz én is ott lakom!

The End