3. fejezet

Naruto szinte rohant eg�sz haza�ton. Amint haza�rt, kicsit le�llt, hogy lenyugtassa hevesen d�b�rg� sz�v�t, s felt�n�s n�lk�l beosonhasson a konyh�ba. Bel�pve leh�zta a cip�j�t, �s m�r sietett is, hogy ell�ssa a seb�t.

 - Oh, h�t haza�rt�l?

 - Igen apa! – kiab�lt h�tra a sz�ke.

 - Akkor j�. Minden rendben ment?

 - T-… - Sosem hazudtam ap�nak – fordult meg a fej�ben – Term�szetesen…

Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi, egyszer� sz� milyen nehezen kimondhat�…

Elvette a kez�t a nyak�t�l, �s amint megl�tta a kez�re sz�radt v�rt, kir�zta a hideg.

 - M�g mindig v�rzik… - a kezei m�g mindig remegtek, mikor az els�seg�ly doboz�rt ny�lt.

Levette, kivette a g�zt �s �ssze- �sszehajtva, egy vastagabb n�gyzet alak� g�zlapocsk�t hozott l�tre. �vatosan a seb�hez illesztette, �s egy-egy hosszabb ragaszt�cs�kkal leragasztotta a sz�leit.

Tudta, m�g be kell mennie puszit adni az apj�nak, �s valahogy lepleznie kell a k�t�s�t. El�h�zta az ingje gall�rj�t, �s j�l feltorn�zta azokat, melyek �gy t�k�letesen takart�k a napbarn�tott b�r�n igencsak felt�n� h�feh�r g�zt.

Elpakolta a dolgokat az asztalr�l, - k�zben gyorsan bes�llyesztett a zseb�be p�r sebtapaszt - �s bes�t�lt az apj�hoz.

 - Azt hittem be sem j�ssz m�r… - hordta le kedvesen az Apuka.

 - Dehogynem… csak, musz�j volt kimennem a konyh�ba. – hajolt le, hogy egy puszit nyomhasson az apja fej�re.

 - Az �sszes gyerty�t kicser�lted?

 - Nem… m�g vissza van kb. 6 darab.

 - Majd holnap. De k�sz�n�m.

A sz�ke b�lintott, �s m�r indult is a szob�j�ba, hogy egy kis szerencs�vel, de lez�rhassa ezt a napot. Holnap viszont musz�j kor�n bemennie, �s �sszeszednie a t�r�tt l�tr�t, mely minden k�ts�get kiz�r�an nem b�rta el a pille s�ly�t.

F�radtan d�lt az �gyba, s a teste – mintha �lomb�l lenne – h�zta a pihe-puha paplanba.

P�r percig szinte teljes nyugalomban pihent, v�g�l egy kellemetlen ny�g�ssel feltorn�zta mag�t, �s elindult, hogy lemoshassa megf�radt tagjait.

Valah�nyszor ilyen hangv�telben vezette fel k�vetkez� l�p�seit, mindig elmosolyodott, �s k�pzeletben fejbe v�gta mag�t, �s suttogva megjegyezte:

 - Ak�r egy rezg�csont� v�n pocakos pap…- korholta mag�t, mik�zben megszabadult az ingj�t�l, �s �vatosan v�gigsim�tott a bek�t�tt nyak�n.

A ragaszt�cs�kokat m�g �vatosabban t�vol�totta el, s hatalmas k� esett le a sz�v�r�l, mikor v�gre mag�ban is nyugt�zhatta, a v�rz�s el�llt. Remeg� ujjait a k�t k�r alak� sebre helyezte, majd azonnal el is kapta. Ism�t, ugyan azaz �rz�s… mintha ism�t megharapta volna.

Azt�n… ahogy j�tt a harap�s �rz�se, esz�be villantak a szor�t� jeges kezek, a hideg lehelet, az a hideg �s ny�lk�s dolog…

A karok… mintha m�g mindig �leln�k… Szinte libab�r�s lett a gondolatra, szinte �rezte azt a jeges leheletet, �s alig �llta meg, hogy ne n�zzen h�tra.

 - Nincs ott semmi…-suttogta - Nincs ott semmi!

V�g�l m�gis megfordult, azonnal be�llt a k�dba, megnyitotta a csapot, �s szinte forr� vizet engedett mag�ra.

Ut�lta a hideget. Valahonnan, m�g kiskor�b�l… Valami hideg, s�t�t, bar�ts�gtalan helyen lehetett, m�r � sem tudja pontosan. Csup�n a f�lelem maradt meg, �s hab�r a s�t�tben nem �rezte mag�t m�r kellemetlen�l, az es�ben, a hidegben mindig elfogta az idegess�g.

A s�rga szivacs lassan cs�szott v�gig a napbarn�tott b�r�n, er�s piross�got hagyva maga ut�n.

B�rmennyire is akarta, a jeges �lel�s eml�k�t k�ptelen volt lemosni mag�t�l.

R�vedt tekintettel sik�lta – szinte m�r kaparva, t�pve – saj�t b�r�t, szeme el�tt tov�bbra is t�mad�ja �rint�seit l�tva. Mikor v�gre ism�t visszat�rt a val�s�gba, nyelve n�zett v�gig a piros b�r�n, hogy v�g�l s�hajtva lemossa mag�t, �s aludni t�rjen, rem�lve, �lm�ban nem t�r vissza ebbe a vil�gba.

Hab�r az �jszak�ja sem volt kellemes, mivel a nyak�n a seb meg�ll�thatatlanul l�ktetett �m a reggel m�g rosszabb volt. �tlagos. Azt a k�pzetet keltve, hogy minden rendben van. Pedig semmi sem volt rendben. Hisz megharapta egy v�mp�r! A v�r�t vette, �s ki tudja, mit akarhat m�g t�le. Nem is besz�lve arr�l, hogy a l�tr�t m�g el kellett t�ntetnie a templomb�l. Vagyis vissza kell t�rnie oda…

Az egyetlen dolog, ami megnyugtatta, az a besz�lget�s volt, amit az apj�val ejtett meg nem is olyan r�gen. „Azt mondj�k, minden �jjel embereket t�madnak meg, hogy a v�r�kkel t�pl�lkozzanak, …”

Ezek szerint �jjel vad�sznak, vagyis nincs mit�l f�lnie. M�ly s�hajt�sokkal f�szerezve nyomta fel mag�t az �gyon, majd el�keresett valami laz�bb ruh�t. Hisz m�g v�rt r� egy kis munka a templomban. Kezeivel lassan el�rt a nyak�hoz, �s v�gigsim�tott a k�t�sen.

Ugyan a nyaka m�r nem f�jt, de k�t�st akart cser�lni.

F�lve l�pett ki a hideg k�re, majd miut�n megbizonyosodott r�la, Minato nincs a k�zelben, elslisszolt a konyh�ba, kikapott egy friss g�z-pakkot, k�zben szemeivel m�r a f�rd� fel� vezet� utat k�mlelte. Amint be�rt, az ajt�t bez�rta, �s �vatosan leh�mozta mag�r�l az egyre piszkosabb� v�lt g�zdarabot.

Amint megl�tta a sebet, felszisszent, v�g�l fintorogva letiszt�totta, �s �jra bek�t�tte. Mikor k�sz volt, sietve elpakolt, sz�j�ba t�m�tt egy f�l zseml�t, �s rohant is az apj�hoz:

 - Apa! Elmentem a templomba!

 - Minek m�sz megint? Jah, a gyerty�k! – csapott a homlok�ra a f�rfi – Menj csak…

 - �g�rem, sietek vissza!

 - Ok�. Te k�sz�ted az eb�det!

 - Akkor megint a kedvencem lesz.

 - Na j�…

 - Akkor, szia!

Kiab�lt vissza, imm�ron a bej�rati ajt�b�l, �pp azel�tt, hogy elt�nt volna m�g�tte. Enyh�n lihegve �rt el a kis templomig. Megt�maszkodott a hatalmas faragott ajt�n, majd m�g mindig leveg� ut�n kapkodva nyitotta ki a nagy vaskulccsal.

Remegve �rt el a sekresty�ig, �s rem�lni merte, hogy a f�lelm�t csak � �rezte ilyen tiszt�n. Egyenk�nt felnyomta a kapcsol�kat, k�zben a helyis�g minden n�gyzetcentim�ter�t is �tkutatta, h�tha valami mozg�s felkelti a figyelm�t, de semmi. Egyes egyed�l volt, �s ez r�szben megnyugtatta, m�gis idegess� tette.

V�g�l, p�r perc k�mlel�s ut�n megnyugodott, �s nekil�tott, hogy elpakolja a l�tr�t. M�r ami maradt bel�le. Miut�n nagy nehezen kihurcolta a darabokat, bevonszolta a m�sikat, de megbotlott �s elnyalt a f�ld�n.

Csup�n p�r m�sodperc telt csak bele, m�g csukva volt a szeme, de valahogy egybefolyt az eg�sz. �szre sem vette, mikor nyitotta ki a szem�t. Hisz a templomban s�t�t volt. Ism�t, mint akkor, kiv�ve azt a kis f�nyt, amit a port�l szinte fekete ablakok engedtek be.

 - V-Van ott valaki? – dadogta, �s remeg� tagokkal kim�szott a l�tra al�l, halkan sziszegve.

Ahogy elesett, megsebezte a l�b�t, melyb�l lassan csordog�lt ki a v�re. A kez�t r�szor�totta, rem�lve, legal�bb kicsit enyh�l a f�jdalom.

 - Van itt valaki?

Hebegte �jra, szemeivel m�g mindig mozg�st keresve, mintha l�tna a s�t�tben.

 - Azt k�rdeztem: Va- aahh!

Csup�n egy kis szell�t �rzett. Majd azt, hogy valaki v�gigcir�gatja a nyak�t a hideg ujjaival.

 - Kih…ki vagy te? – er�ltetett mag�ra egy kis nyugalmat – Mi�rt nem… v�laszolsz?

A jeges ujjak felsz�ktek az �ll�ig, feljebb emelve a fej�t, hogy ut�na ism�t lecs�szhassanak a nyak�hoz, �s ne engedjenek neki leveg�t. A k�k szemek kit�gultak, a r�zsasz�n ajkak elv�ltak egym�st�l, ahogy gazd�juk leveg��rt kapkodott. De ett�l is megfosztotta az a hideg �s puha sz�j, ami a saj�tj�ra nyom�dott. Onnant�l minden egybefolyt.

A hideg kezek �tkarolt�k, ahogy � is a sz�m�ra ismeretlen, bar�ts�gtalan testet. Percekig cs�kolt�k egym�st, majd olyan hirtelen lett v�ge, ahogy elkezd�d�tt.

A m�sikat bor�t� finom anyag kics�szott az ujjai k�z�l, �s Naruto egyed�l maradt.

 - Ez kezd egyre jobban bonyol�dni… - nyugt�zta mag�ban az enyh�n sokkolt fi�, mik�zben elbotork�lt a villanykapcsol�ig – Ellopta az els� cs�kom…

Azt hitte, tal�n megpillanthatja az ismeretlent. De t�vedett. Az nap m�r nem ker�lt a szeme el�.