1. fejezet

 

Egy �les hang hallatszott eg�sz Konoh�ban-ban. Egy unatkoz� mad�rka repkedett a h�zak k�z�tti f�k egyik �g�r�l a m�sikra, akaratlanul is kilopva az �lmot p�r �lmodoz� lakos szemeib�l.

 

K�zt�k volt egy fiatal fi� is, aki b�gyadtan ler�gta a takar�t mag�r�l majd felkelt az �gyr�l.

 

�desapja �pp ekkor l�pett be a szob�ba.

 

-                     Oh! M�r fel is kelt�l? �pp most akartalak kelteni.

-                     Megel�ztek apa! – mutatott az ablak el�tt dalol� mad�rk�ra.

-                     Oh �rtem. H�t ink�bb � �nekeljen, mint �n!

-                     Uhm… nekem mindegy ki �nekel, csak halkan tegye, had aludhassak.

 

Minato nevetett, majd megborzolta fia haj�t, �s t�vozott.

 

Naruto kiny�jtotta f�radt izmait, fel�lt�z�tt, bepakolt a t�sk�j�ba, �s dolga v�gezt�vel lerohant reggelizni, hamar befalta azt a kev�ske m�zlit, elb�cs�zott, azzal elt�nt az ajt�ban.

 

Sietve ment a buszmeg�ll� fel�, ahol �pphogy elcs�pte az utols� buszt.

Amint fel�rt r�, elhelyezkedett a h�ts� sorokban, �s el�k�sz�lt a t�bb mint f�l �r�s �tra.

 

El�vett egy k�nyvet �s �tn�zte az aznapi anyagot. Mire a v�g�re �rt, a busz m�r leparkolt, �s az utasok lesz�lltak a buszr�l.

 

A fi� sietve t�vozott a v�g�llom�sr�l, �s egyenesen a Nohagake gimi fel� vette az ir�nyt.

 

Aznap h�l’ Istennek, csak 7 �r�ja volt, gyakorlati �ra n�lk�l, �gy meglehet�sen hamar haza�rt.

 

Haza�rve gyorsan ledobta a t�sk�j�t, �t�lt�z�tt, egy egyszer�bb, de m�gis csinos ruh�ba, �s meg sem �llt a templomig, ahol �pp az egyik d�lut�ni mis�nek lett v�ge.

 

Minato f�radtan �lt le a padra a sekresty�ben. Fia �pp ekkor nyitott be. Gyorsan let�rdelt, keresztet vetett, majd �t�lelte apj�t.

 

-                     Szia Apa!

-                     M�r haza is �rt�l?

-                     Igen…

-                     �r�l�k. F�raszt� napod volt?

-                     Nem. Semmi k�l�n�s nem volt, de nem is ez�rt vagyok itt.

-                     Akkor?

-                     A h�tv�g�n nem tudtam befejezni az orgona tiszt�t�s�t.

-                     Jaj, Naruto….

-                     Csak gyorsan megtiszt�tom.

-                     Megv�rlak. Csak siess.

-                     Nem sz�ks�ges, Apa! A k�vetkez� mise csak este lesz. Menj haza pihenni.

-                     Rendben. Itt hagyom a sekrestye kulcs�t. A t�bbi ajt�t bez�rom.

 

Naruto b�lintott, majd el�kereste a tiszt�t�szereket, �s elindult az orgona fel�.

Meglepet�s�re, valaki m�g mindig bent volt a templomban.

Nem l�tta ki lehetett az, de a sz�ke igyekezett nem t�r�dni vele.

Felm�szott az emeletre, �s le�lt az orgona el�.

 

�vatosan let�r�lte a billenty�ket, leporolta a tetej�t, kif�nyezte a r�z rudakat.

�m v�letlen�l megcs�szott, �s lenyomott p�r billenty�t.

 

A hangszer �les hangja t�lt�tte be az apr� termet.

 

Egy gondolat futott v�gig az agy�n, melyt�l kicsit megr�zk�dott.

Gyorsan k�r�ln�zett, de m�r senkit sem l�tott a templomban.

 

Ujjaival gyeng�den meg�rintette a billenty�ket, melyek j�tszva futk�roztak a barn�s fel�leten.

Felcsend�lt az orgona jellegzetes hangja, ahogy a fi� j�tszani kezdett rajta.

M�g �desanyja tan�totta meg �t, mikor kicsi volt.

 

Az�ta egyetlen darabot sem j�tszott el.

 

Most viszont a v�letlen szer�en le�t�tt hangok miatt bevillant az a darab, melyet utolj�ra hallott Kushina- t�l a hal�la el�tt.

 

P�r percig elmer�lt az eml�keiben, melyekb�l a visszat�r�s a hideg val�s�gba, olyan, mintha �jra �t�ln� �lete legsz�rny�bb heteit. Mikor az �desanyj�t elvesz�tette

 

Felkapta a piszkos rongyokat, �s lesietett az emeletr�l. Berohant a sekresty�be, �s kimosta a piszkos anyag darabokat.

 

Dolga v�gezt�vel indult volna ellen�rizni az ajt�kat, de amint kil�pett a sekrestye ajtaj�n egy �rnyat l�tott elsuhanni a s�t�tben.

B�tortalanul megsz�lalt:

 

-                     A templomot be kell z�rnom, a k�vetkez� mise csak este lesz! K�rem, menjen haza, mindenk�ppen be kell z�rnom a templomot! A sekresty�n kereszt�l m�g kijuthat. –sz�l�totta fel az ismeretlent, �s elindult az ajt�khoz.

 

Gyorsan megn�zte az �ket, �s miut�n mindet z�rt �llapotban tal�lta, indult volna vissza a kulcsai�rt, �m hirtelen els�t�t�lt minden.

 

Valami lecsapta valami a biztos�t�kot.

 

A fal ment�n tapogat�zva indult el, k�zben �szre sem v�ve, hogy szemei csukva vannak.

V�g�l is, annyira mindegy volt…

�m mikor kinyitotta a szem�t, egy v�r�s szemp�rt l�tott maga el�tt.

 

Ijedten felnyikkant �s folyton a k�t �g�v�r�s szemp�rt vizslatta, melyek egyre k�zelebb ker�lt hozz�.

 

�rezte, ahogy egy er�s kar elkapja a csukl�j�t, majd ahogy egy kidolgozott mellkashoz csap�dik a fels�teste, azt�n a falhoz nyomj�k, �s egy kellemesen meleg „fuvallat” csap�dik a nyak�nak.

 

-                     Ki vagy te? Azonnal engedj el! – ny�gte ijedten, �s k�zben pr�b�lta meg�rizni az egyens�ly�t.

 

�rezte, ahogy fogvatart�j�nak m�sik keze hozz��r a v�ll�hoz, majd lecsusszan r�la, v�gig a h�t�n, �s a combj�n�l �llapodik meg.

A s�t�ts�g elrejtette a v�r�ss�g�t.

 

Hab�r m�r 16 �ves volt, m�g sosem ker�lt ilyen kapcsolatba senkivel…

Bar�tn�je sem volt m�g sose. Soha �let�ben nem cs�kol�zott, �gy ez az intim �rint�s is idegen volt a sz�m�ra…

 

Idegesen kapott a kellemetlen k�z ut�n. Puha, meleg ujjaival pr�b�lta lefejteni mag�r�l a m�sik hideg ujjait, sikertelen�l.

 

�m a mozdulata abbamaradt, mikor valami hideg �s nedves siklott v�gig a nyaka vonal�n…

Kellemetlen�l felny�g�tt, �s ell�kte mag�t�l az idegen testet, �s rohanni kezdett.

 

Szinte beesett a sekresty�be, ahol azonnal a f�kapcsol� ut�n ny�lt, s k�zben az ajt�t figyelte, h�tha ism�t felt�nik az a v�rv�r�s szemp�r…

K�zben el�rte a kapcsol�t, �s felnyomta.

 

Ism�t f�ny lepte el az eg�sz templomot, �s a sz�ke k�v�ncsian n�zett ki az ajt�n, h�tha megl�tja t�mad�j�t. K�zben alig tudta visszafogni a liheg�s�t.

Ahogy v�gign�zett a kis templomban, egyetlen embert, de m�g csak egy gyan�s �rny�kot sem l�tott.

 

Sietve �sszeszedte a cuccait, bez�rta az ajt�kat, �s elindult haza.

 

Haza�rve, eltette a cuccait, �s neki�llt tanulni. Azt a t�m�rdeknyi anyagot, meglep�en hamar befejezte, pedig azt hitte tov�bb tart majd. F�radtan kullogott ki a konyh�ba, ahol Minato �pp vacsor�zott.

 

F�radtan rogyott le a sz�kbe, az asztal k�zep�r�l lekapott egy alm�t, beleharapott, majd megsz�lalt:

 

-                     Apa!

-                     Hm?

-                     Te mit… azaz akarom mondani… Isten, mit gondol a szellemekr�l?

-                     Szellemek nem l�teznek. Csup�n lelkek, melyek a mennybe, vagy a pokolba ker�lnek. Mi�rt?

-                     Semmi, nem fontos. �s m�s… misztikus l�nyek?

-                     Jaj, Naruto! Az oszt�lyt�rsaid megint telet�mt�k a fejedet mindenf�le h�lyes�ggel?

-                     Nem, csak k�v�ncsi vagyok. Csup�n, k�v�ncsi. – v�gta r� gyorsan, �s kiss� bizonytalanul folytatta - Te mikr�l hallott�l?

-                     H�t ennyire �rdekel?

-                     K�rlek, ap�m…

-                     Hallottam a szellemekr�l, akik h�zakn�l, erd�kben, �s kast�lyokban k�s�rtenek.
Hallottam a farkasemberekr�l, akik eg�sz test�t sz�r bor�tja, �s teliholdkor vad�szni indul. – kicsit elgondolkodott, majd folytatta - Oh, �s a sell�k, akik a tenger m�ly�n �lnek, �s ha felj�nnek a felsz�nre, dalukkal cs�b�tj�k el a gyan�tlan f�rfiakat, akiket megesznek vacsor�ra…- mes�lte mosolyogva a sz�ke f�rfi – �, �s tegnap az egyik asszony mes�lt nekem a v�mp�rokr�l.

-                     A mikr�l?

-                     A v�mp�rokr�l. Ez a pletyka manaps�g terjedt el a vil�gban. H�t m�g nem hallott�l r�luk?

-                     Nem.

-                     Azt mondj�k, minden �jjel embereket t�madnak meg, hogy a v�r�kkel t�pl�lkozzanak, amit a nyakunkban l�v� �t�erekb�l sz�vnak ki �gy, hogy a hegyes fogaikkal megharapj�k, �s megissz�k az onnan kiserken� v�rt. �ll�t�lag mind halottak, �s csak a v�r ir�nti v�gyuk tartja �letben �ket. Azt is mondj�k, hogy mikor v�rre szomjaznak, a szem�k v�rv�r�ss� v�lik.

-                     Hogy mi?

-                     De nem kell f�lned, Naruto. Ez csup�n csak mese. Nem l�teznek. Azt hiszed, Isten engedn�, hogy effajta t�k�letlen l�nyek l�tezzenek?

-                     Nem… persze, hogy nem.

 

Minato mosolyogva kelt f�l az asztalt�l, �s elpakolt maga ut�n.

 

-                     M�r m�sz is, apa?

-                     Igen, ideje indulnom.

-                     Nem mehetn�k veled?

-                     K�sz vagy a leck�vel?

-                     Persze.

-                     Akkor gyere.

 

A sz�ke fi� felkapta a kab�tj�t, felh�zta a cip�j�t, �s apj�val egy�tt elindult a templomba.

H�tha megint l�thatja azt a s�t�t �rnyat…

 

…