8.fejezet 2. r�sze

8. fejezet (2. fele)

 

 

 

K�t �r�val az ut�n, hogy Yukina bement a f�rd�be, el is k�sz�lt a mos�ssal. R�gi szok�sa szerint mindent k�zzel mosott, de Genkain�l am�gy sem volt fellelhet� az a szerkezet, amivel m�s haland�k tiszt�tj�k a ruh�ikat. A legt�bb id�t persze Hiei nadr�gj�val �s kab�tj�val t�lt�tte, a megsz�radt v�rt volt a legnehezebb elt�vol�tani az anyagb�l. A tereget�ssel viszont m�r nem volt gondja, mert egy rendk�v�l seg�t�k�sz tin�dzser az oldal�n�l termett.

 

- Yukina kisasszony, hagy seg�tsek!!! – Kuwabara kikapta a h�t�nd�r kez�b�l a ruh�kat, �s egyazon lend�lettel cs�ptette �ket a sz�r�t�k�t�lhez.

 

- Kazuma �rfi, igaz�n nem kell f�radnod.

 

- Ugyan m�r, Yukina kisasszony, az, ha seg�thetek neked egy�ltal�n nem f�radts�g! – mondta sz�les vigyorral a hulig�n �s folytatta a munk�j�t. Yukina n�m�n kacagott mag�ban a haland� kedvess�g�n. B�r eleinte sosem �rtette, mi�rt viselkedik vele olyan rendesen a hulig�n, az �vek alatt, m�g folyamatosan felj�rt Genkaihoz �s hozz� seg�teni, minden vil�goss� v�lt sz�m�ra. A tini vonz�dik hozz�, s b�r Yukina sok�ig nem gondolta volna, � is hasonl�k�ppen kezdett �rezni ir�nta. Ilyenkor k�pes meg�rteni az anyja d�nt�s�t. A f�rfiak nem olyan rosszak, mint amilyennek a h�t�nd�rek mondj�k �ket.

 

Kuwabara az utols� ruhadarabot, Hiei kab�tj�t rakta fel a k�t�lre, miel�tt le�lt a fiatal d�monl�ny mell� a halast� sz�l�re. Hamar besz�dbe kezdett arr�l, hogy milyen h�siesen �ld�zte el a S.Z.E.M.-et a templomt�l.

 

- Persze Urameshi �s Kurama is beseg�tett egy kicsit, de egy�rtelm�, hogy az �n er�m el�l futamodtak meg. Hiszen senki sincs a vil�gon, aki legy�zn� a b�tor Kazuma Kuwabar�t!

 

Yukina egy pillanatra elgondolkodott.

 

- �gy �rted, Kurama is seg�tett?

 

- Mi�rt ne tette volna? – n�zett Kuwabara a d�monl�nyra. – Hiszen azok a prib�kek ki akart�k v�gezni a t�rp�t. Tudom, hogy minden Kurama miatt t�rt�nt vele �gy, ahogy t�rt�nt, de m�r nagyon megb�nta a dolgot. � is t�bbsz�r mondta. – Mivel a h�t�nd�r tov�bbra is k�tked� arcot v�gott, tov�bb folytatta. – Valamint �rezni ezt a szellemi erej�n is. Ki�tk�zik rajta, mennyire agg�dik �rte, �s hogy j�t akar neki.

 

Yukina a hulig�nra n�zett �s elmosolyodott.

 

- Hiszek neked, Kazuma �rfi.

 

Kuwabara nem tudott mit tenni, elvigyorodott �s a tark�j�t d�rzs�lte boldog zavar�ban. A besz�lget�s onnant�l kezdve sokkal k�nnyedebben haladt, mindenf�le kis semmis�gekr�l, nem ker�ltek sz�ba az elm�lt nap esem�nyei.

 

�r�kkal k�s�bb fogytak ki a szavakb�l – pontosabban, Kuwabara m�r nem tudott mit mondani –, �s �gy d�nt�ttek, csatlakoznak a t�bbiekhez eb�dn�l. Yukina el�rek�ldte a tinit, m�g � a d�li naps�t�sben megsz�radt ruh�kat leszedi a sz�r�t�r�l. A hulig�n persze ez�ttal is felaj�nlotta seg�ts�g�t, de a h�t�nd�r nem fogadta azt el, �gy h�t Kuwabara k�nytelen-kelletlen visszavonult a templomba.

 

Yukina minden egyes ruhadarabot megr�zott, miel�tt gondosan �sszehajtogatta �ket. Hiei ruh�it hagyta legutolj�ra, hogy a kupac tetej�re t�ve, r�gt�n oda tudja neki adni azokat. �pp Hiei nadr�gj�n�l tartott, mikor meghallotta, hogy valami halkan koppan a k�veken – valami kiesett a nadr�g zseb�b�l. A h�t�nd�r k�v�ncsian tekintett ut�na, hisz mos�s k�zben nem figyelt fel r�, hogy a zsebek b�rmit is tartalmazn�nak. De amikor a f�ldre n�zett, elakadt a l�legzete.

 

A k�veken k�t t�k�letesen g�mb�ly�, k�kesfeh�r sz�n� gy�ngy csillant meg, mindkett� egy-egy v�kony b�rsz�jra felf�zve.

 

Hirui-k�vek.

 

Yukina mindkett�t felismerte. Az egyik a saj�tja, amit �vekkel ezel�tt adott oda Hieinek. A m�sik pedig… a testv�r��. Csak a testv�r�nek lehet ugyanolyan gy�ngye, mint neki. Hiei ezek szerint megtal�lta a testv�r�t.

 

De mi�rt nem mondta meg neki? Mi�rt titkolta el el�le? Hisz tudja, mennyire kereste �t… keresi �t. Mindenk�ppen besz�lnie kell Hieijel, �s megtudnia t�le, honnan szerezte a k�vet. �s, hogy kit�l.

 

Felkapta mindk�t hirui-k�vet �s a t�zd�mon ruh�it, majd a templomba sietett. Mindenki az asztal mellett �lt, k�zeledt�re Kuwabara odaki�ltott hozz�:

 

- Yukina kisasszony, �lj ide mell�m! Foglaltam neked helyet.

 

- Majd k�s�bb csatlakozom, Kazuma �rfi. El�bb be kell mennem Hieihez – hadarta Yukina �s a folyos�ra fordult, de Kurama hangja meg�ll�totta.

 

- V�rj, Yukina, most �pp alszik – a r�kaszellem k�zelebb ment hozz�, �s halkabb hangon folytatta, hogy a t�bbiek ne hallj�k. – Ezenk�v�l, nem biztos, hogy tetszene a l�tv�ny. – a d�monl�ny �rtetlen k�pet v�gott. – Valahogyan megsebes�lt a h�ta, b�r a sebek m�r begy�gyultak, komoly v�rvesztes�gei voltak.

 

- Mi�rt nem sz�lt�l nekem? – a h�t�nd�r hangj�b�l s�t�tt a szemreh�ny�s.

 

- Mert � nem akarta.

 

Yukina s�hajtott. Tipikus reakci� a d�mont�l. Nem k�r seg�ts�get, m�g akkor sem, ha hal�los vesz�lyben van.

 

- Akkor is bemegyek hozz�. Megv�rom, m�g fel�bred. Besz�lnem kell vele.

 

- Ahogy gondolod – Kurama vissza�lt az asztalhoz, mag�ra hagyva a h�t�nd�rt, aki lassan az ajt�hoz l�pett, �s kopogtat�s n�lk�l benyitott.

 

A l�tv�ny val�ban nem volt t�l kellemes: Hiei a szoba egyik t�volabbi sark�ban fek�dt, yukat�ja v�res, ak�rcsak a m�g�tte l�v� fal. �s ahogy Yukina meg tudta �llap�tani, ism�t r�m�lmok gy�t�rt�k. Beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, �s a d�mon fel� l�pett. Tal�n jobb, ha fel�breszti.

 

De f�l�ton megtorpant. Hiei nem csak mocorgott, de besz�lt is �lm�ban. �s amikor ki tudta venni a szavainak a jelent�s�t, h�t�nd�r l�t�re megfagyott benne a v�r.

 

 

 

Hideg van. A t�j, amennyire a h�vihart�l l�tom, k�k �s feh�r sz�n� hegyekkel szeg�lyezett. Ismer�s. Kev�sszer l�ttam �letemben, de nagyon j�l tudom, hol vagyok. A sziklaszirtr�l len�zve a d�monvil�g gy�r s�ks�g�t lehet csak l�tni.

 

- A k�ly�k egy imiko. Nincs helye k�zt�nk.

 

H�tra tekintettem, ahonnan az �regasszony ismer�s hangj�t hallottam. T�bb h�t�nd�r is �llt m�g�ttem. Mindegyik�k szem�b�l s�t�tt a gy�l�let �s az undor. �s mindegyik tekintet r�m szegez�d�tt.

 

- A k�ly�k egy imiko. Meg kell t�le szabadulni.

 

- Csak bajt hozna a fej�nkre.

 

- El van �tkozva.

 

Egyik�k kiv�lt a sorb�l �s fel�m l�pett.

 

- Dobjuk le a szirtr�l.

 

Egyet h�tra l�ptem, hogy elt�volodjam t�le, de k�zvetlen�l a szakad�k sz�l�hez �rtem. Nem mehettem tov�bb. �jra a fel�m k�zeled� koorime-ra n�ztem. A tekintet�ben �l� gy�l�let annyira megrettentett, hogy nem tudtam megmozdulni. ’Ne! Ne gyere k�zelebb!’

 

- Imiko.

 

- Meg kell t�le szabadulni.

 

- �tkozott. �tkozott.

 

- Dobjuk le!

 

’Ne! Hagyjatok! Ne dobjatok le! Nem akarok megint zuhanni! Nem akarok!’

 

A h�t�nd�r imm�r csak egy l�p�sre volt t�lem, �s fel�m ny�jtotta a karjait.

 

- Imiko, sorsod a hal�l.

 

Megl�k�tt, �n pedig meginogtam, egyens�lyomat vesztve estem le a szirtr�l. A koorime-ok, �s otthonuk, a Gleccser fenns�k gyors iramban v�lt egyre kisebb� �s kisebb�.

 

’Ne! Nem akarok zuhanni! Ne dobjatok le! Ne dobjatok el! Ne dobjatok el!!’

 

’NEM!’

 

 

 

R�m�lmomb�l felriadva nem tudtam gondolkodni, hevesen l�ktet� sz�vem �s felgyorsult l�gz�sem pedig csak rontott a helyzetemen. Megint ez a r�m�lom. Annyiszor l�ttam m�r, de sosem tudom megszokni. A gy�l�let, amit a h�t�nd�rek szem�ben l�ttam akkor, �s amit �jszak�r�l �jszak�ra l�tok, beitta mag�t az elm�mbe.

 

Egy halk puffan�s �s koppan�s keltette fel figyelmemet. Ekkor j�ttem r�, hogy nem vagyok egyed�l a szob�ban. An�lk�l, hogy felkeltem volna a f�ldr�l, fejemet mozgatva r�n�ztem a vend�gemre, egyenesen Yukina riadt tekintet�be. Nyilv�n a v�r miatt van…

 

Egy fekete kupac fek�dt a l�bai el�tt, amiben felismertem a ruh�imat. Ez megmagyar�zza a puffan�st.

 

Mellette pedig a k�t, sz�jakon f�gg� hirui-k�. �sszer�ndultak az izmaim. Yukina megtal�lta �ket!

 

- B�ty�m…

 

�reztem, hogy a sz�vem kihagy egy �temet a halk sz�l�t�sra. Nem tudhatja! Nem tudhatja! �l� helyzetbe nyomtam magam �s a saroknak d�nt�ttem a h�tamat. Ebben a pillanatban legsz�vesebben kit�rn�m a falat �s elt�nn�k innen, ha nem lenne fel�ll�tva a var�zsakad�ly. M�gis mib�l gondolja? Hisz a k�… a k� lehet m�s� is! Mib�l gondolja, hogy az eny�m? T�vedsz, Yukina! T�vedsz!

 

- Amit �lmodban mondt�l… a h�t�nd�rekhez besz�lt�l, ugye? Te vagy… te vagy a b�ty�m…

 

Annyira halkan besz�lt, rem�ltem, hogy rosszul �rtem, amit mond. De nem. J�l hallottam. T�vedsz, Yukina! T�vedsz! Remeg� l�ptekkel k�zeledett fel�m, �n meg a falhoz pr�seltem magam, de elt�volodni nem tudtam t�le.

 

- Ne… ne gyere k�zelebb…!

 

Gyenge felsz�l�t�somra megtorpant. Nem akarom, hogy tudja! Nem tudhatja! Nem szabad! Tiltott!

 

- De, b�ty�m…

 

- NEM!

 

Behunytam a szemem �s a f�lemre szor�tottam a kezeimet, mintha �gy nem hallan�m a sz�l�t�s�t. De hallottam. T�l tiszt�n. T�l tiszt�n.

 

Miut�n megtudtam, hogy van egy h�gom, megpr�b�ltam minden�ron megtal�lni �t. Kerestem �t a Makaiban, az emberi vil�gban, mindhi�ba. Elv�llaltam a Jagan be�ltet�s�t, a f�jdalmat, a mell�khat�st… fizets�g�l pedig hallgat�st �g�rtem… Yukina nem tudhatja meg…! Soha…! Gy�l�lni fog…

 

K�t apr� k�z karolta �t gyeng�den a v�llamat, �n meg ott helyben megdermedtem. Nem mertem megmozdulni.

 

- Bocs�ss meg! – arc�t a nyakamba f�rva suttogott, �n viszont nem n�ztem r�. Mi�rt k�r…? - Annyit szenvedt�l miattunk, a n�pem… a n�p�nk miatt… K�rlek, bocs�ss meg…! – karjait szorosabbra vonta k�r�l�ttem. M�gis mi�rt k�r bocs�natot? � nem tehet semmir�l, hiszen m�g csecsem� volt, ak�rcsak �n. Yukina, te nem tehetsz semmir�l. Nem tudtam megsz�lalni. A l�gz�sem kapkod�v� v�lt. Nem lenne szabad… Ez a tud�s tiltott. Ak�rcsak �n…

 

Homlokomat a v�ll�ra fektetve hunytam be a szemem.

 

- Te semmit sem tett�l – �n is, ahogy �, csak suttogni tudtam.

 

- Akkor mi�rt nem mondtad el? - tiszt�n lehetett hallani a hangj�ban, mennyire f�j neki, hogy elhallgattam el�le a kil�temet.

 

- K�t�tt egy �g�ret – ez persze csak az egyik r�sze az igazs�gnak, de tudom, hogy egyel�re be�ri ennyivel. Ha az ellens�geim k�z�l b�rki r�j�nne a rokons�gunkra, Yukina hal�los vesz�lybe ker�lne, �s kor�ntsem biztos, hogy k�pes lenn�k megmenteni �t.

 

- �r�l�k, hogy v�gre megtal�ltalak, b�ty�m - sok�ig csak �lelt engem, egy sz� sem hangzott el k�z�tt�nk.

 

„B�ty�m”… onnant�l kezdve szinte mindig �gy sz�l�tott.

 

 

 

Folytat�sa k�vetkezik..