6.fejezet

6. fejezet

 

 

 

Vakon b�multam ki az ablakokon. Szerintem, olyan k�t �r�ja �bredtem f�l, de m�g mindig �jszaka volt. Visszaaludni term�szetesen nem tudtam. A r�m�lmok a m�ltamb�l minden �jszaka k�s�rtettek, f�leg egy-egy ilyen �r�leti st�diumban. �gy t�nik, engem mindig megtal�lnak a bajok, vagy a szadista d�monok.

 

 Az oldalamon fek�dtem, �s a szob�ba bevil�g�t� fogy�holdat n�ztem. A bambul�sn�l, �s a gondolkod�sn�l jobb elfoglalts�got nem tal�ltam. A gondolataim pedig akaratlanul is Kurama fel� t�vedtek. Vajon mit csin�l az este t�rt�ntek �ta? Rem�lem, legal�bb annyira nyugtalan az �jszak�ja, mint nekem. Lehet, hogy a v�rosban k�sz�l �lmatlanul. �n is ezt tenn�m. Ha lenne el�g er�m.

 

 Egyvalami nagyon zavart vele kapcsolatban. Valahogy megtanulta kij�tszani a gondolatolvas� k�pess�gemet. Amikor az elm�j�ben j�rtam, olyan furcsa �rzelmeket l�ttam, mint a f�lt�s, agg�d�s, b�nat. Nem illettek a k�pbe. Nagyon nem. Innen tudom, hogy megpr�b�lt becsapni. Ezeknek az �rzelmeknek semmi keresnival�juk nem volt ott. F�lnie kellett volna, megr�m�lni, vagy undorodni. De a legf�bb �rz�sek m�gsem ezek voltak. �ssze akart ezzel zavarni, de azt�n r�j�ttem, hogy kij�tszott valahogy. Csak azt nem tudom, hogyan. Azt term�szetesen nem hiszem el, hogy ezek val�diak voltak. Azok ut�n, amit tett… Pedig szeretn�m…

 

 Ezek ut�n boldog leszek, ha a szellemek elhallgatnak. Akkor v�gre nyugalmam lesz.

 

�szre vettem, hogy valaki �ll az ajt� el�tt. Nem l�ttam, nem is hallottam, de a hatodik �rz�kem javult annyit, hogy meg�reztem �t. Hamarosan hallottam, ahogy t�gra nyitotta a tol�ajt�t �s bej�tt a szob�ba. Mivel h�ttal voltam, nem l�thattam, de az idegeim megfesz�ltek, ahogy egyre vil�gosabb� v�lt, ki az illet�.

 

 Kurama.

 

 T�gra ny�lt szemmel b�multam magam el�. T�nyleg ennyire meg akar halni?! Nem lehet ilyen ostoba! Azt hittem el�g vil�gos voltam. De � m�g ebb�l sem �rtett. Ha �gy akarod, �m legyen.

 

 - Hiei – cs�ndesen besz�lt, de hogy mi�rt, nem tudom -, �bren vagy?

 

 Mintha nem tudn�d, idi�ta. K�zelebb l�pett, a jobb karomba pedig akaratlanul is gy�lt az er�.

 

 - Nem tudom, mit mondhatn�k…

 

 Erre van megold�s: fogd be �s t�nj el innen!

 

 - …de m�gis besz�ln�nk kell.

 

 Remek, m�g ilyenkor sem hagy b�k�n. M�stnem ez�rt ki kellene m�r ny�rnom. Egyre t�bb er� ker�lt a karomba. Ezt � nem �rezhette, ahogy m�s d�monok sem. Csak amikor kiengedem. Azt �rezni fogja.

 

 - Amit tettem, rettenetes, �s el sem tudod k�pzelni, mennyire sajn�lom.

 

 Nem, t�nyleg nem.

 

 - De Youko nem olyan, mint �n. Tett dolgokat a m�ltban, amiket emberk�nt megb�ntam, de azokon nem v�ltoztathatok. Ahogy ezen sem.

 

 Nekem mondod? S�hajt�st hallottam magam m�g�tt, �gy t�nt nehez�re esik a besz�d. Lesz nehezebb is.

 

 - Amikor elkezd�d�tt, nem hittem, hogy ennyire el fog fajulni a helyzet. Egyre nehezebben kontroll�ltam az �rzelmeimet, �s Youko sem k�nny�tette ezt meg.

 

 Ezt mond annak, akit �rdekel… V�rjunk csak? �rzelmek? Mir�l besz�lsz te?

 

 - M�r m�skor is �reztem, hogy mit akar a youko-�nem, de igyekeztem elnyomni. Nem akartalak b�ntani.

 

 Mi van?!

 

 - Az utols� dolog lett volna, hogy a ki�rdemelt bizalmadat kihaszn�lom, de ez m�gis megt�rt�nt, �s nagyon rosszul �rzem magam miatta.

 

Mi van???!!!

 

 - Ezek mind az�rt t�rt�ntek, mert a bennem �l� kitsune f�lre�rtett. Azt hitte, m�g mindig olyan vagyok, mint r�gen, �s nem tudott mit kezdeni az �rzelmekkel.

 

 MI VAN???!!!

 

 Hagyd ezt abba, nem hallod! Fogd be! FOGD BE!

 

 Egy pillanat sem kellett ahhoz, hogy felpattanjak �s a kitsun�t min�l nagyobb er�vel a falnak l�kjem. Biztos voltam benne, hogy a durvas�g miatt, amivel a falnak csap�dott, egy pillanatra elvesztette az eszm�let�t, de ez egy�ltal�n nem �rdekelt. Sokkal jobban �rdekelt, hogy a lehet� leger�sebben szor�tsam a nyak�t. Kurama erre csak t�togni tudott, de siker�lt hangokat kipr�selnie mag�b�l.

 

 - H-hi-hiei…

 

 - Hallgass! Hallgass, nem hallod!? – �v�lteni kezdtem vele, ahogy a bal kezem szor�t�sa is er�s�d�tt. – Nem vagyok r� k�v�ncsi! FOGD BE!

 

 A feh�r f�nnyel vibr�l� jobb kezemet h�tra h�ztam, �s egyetlen �t�ssel a kitsune mellkas�ba v�jtam a karmaimat. L�ttam a szem�ben a f�lelmet, �reztem, ahogy elakad a l�legzete. A pulz�l� er�vel megragadtam a lelk�t �s h�vni kezdtem. Ki a testb�l, el az �lett�l. El az �lett�l. A hal�lba. A hal�lba. M�r nincs sok, csak egy kicsi, csak egy kicsi.

 

 Valami hirtelen megragadott h�tulr�l, �s elr�ntott a v�r�shaj�t�l, aki azonnal �sszeesett, de az eszm�let�t nem vesztette el. Kiab�l�sokat hallottam, de a zavarodott elm�m nem vette ki a jelent�s�ket. Mikor magam m�g� n�ztem, �g�, mogyor�barna szemekkel tal�lkoztam. Sz�val te is, Yusuke? Mellette �llsz te is? Akkor pusztulj! Pusztulj vele egy�tt!

 

 H�trany�lva megfogtam a v�ll�t, �s egy k�nnyed r�nt�ssal a fejem f�l�tt a falnak rep�tettem, egyenesen a felt�p�szkod� r�kaszellemnek. Mindketten a padl�ra estek. Meghaltok mindketten! Meg�l�k mindenkit, aki �t v�di! �jra vibr�lni kezdett a jobb kezem, ez�ttal sokkal intenz�vebben. F�lelem villant mindk�t p�r szemben. Mostm�r �rzik az er�met. Akkor is fogj�tok, amikor kisz�vom bel�letek az �letet. Elpuszt�tom a lelketeket!

 

 Elindultam fel�j�k, hogy utols� �t�let�k b�r�ja legyek, de valami a bal oldalamr�l a falnak l�k�tt. Mikor feln�ztem, az idi�ta tartotta karjaival a nyakamat. �gy t�nt mondani akar valamit, de nem v�rtam meg mit, egy balegyenessel a szoba t�loldal�ra tasz�tottam. �rajta m�r meg sem lep�d�m. Am�gy sem kedveltem, �gy legal�bb lesz �r�gyem, hogy v�gezzek vele. De el�bb Kurama. Mikor fel� fordultam, Yusuke a f�ldre l�k�tt, �s ott tartott, hogy ne mozdulhassak.

 

 - �llj le, Hiei! Nem akarunk b�ntani!

 

 Pech, mert nekem pont ez a sz�nd�kom! Yusuk�t a nyak�n�l fogva a balf�c�n mell� dobtam, hogy ne legyen �tban. Mostm�r nem csak a kezem vibr�lt a feh�r f�nyt�l. �jra a szellem fel� fordultam, aki m�g mindig ott �llt, ahol a falnak tasz�tottam. Tal�n a f�lelemt�l gy�kerezett a f�ldbe a l�ba, vagy csak egyszer�en nem akart elfutni, nem tudom, de nem is l�nyeges. Meg fog halni, �s ezen nem v�ltoztathat. M�g el�ttem jut a t�lvil�gra. Ez az egyetlen vigaszom, ha m�s m�r nem is lehet. Ahogy k�zeledtem fel�, a szem�be n�ztem, hogy l�ssam a retteg�st, ami ki�tk�z�tt az arc�ra. Hamarosan halott leszel!

 

 F�jdalom! A fen�be is, mi ez? Valami elsz�vta az er�met, �n meg a f�ldre estem. K�rbepillantottam, hogy l�ssam, ki tette ezt velem. Ki volt az? A szemem megakadt az �reg harcm�v�szen, aki �pp akkor vette le kez�t egy var�zsig�r�l, amit a falra tett. H�rom m�sikat is l�ttam, k�z�l�k kett� a hozz�m k�zelebbi k�t sarokban volt elhelyezve, a harmadik az ajt� mellett a falon, a v�n szatyor az azzal szemben l�v� el�tt �llt. Hogy meri?! Hogy mer beb�rt�n�zni?! Megrohamoztam, hogy a szuszt is kiverjem bel�le, de a tekercsek teremtette akad�ly meg�ll�tott. Felki�ltottam a hirtelen f�jdalomt�l, amit okozott.

 

 - A helyedben nyugton maradn�k, Hiei – ideges�tett a hangja, aminek hat�s�ra m�g ink�bb ki akartam t�rni innen.

 

 - Szedd le! – morogtam neki figyelmeztet�en, �s egyet bele�t�ttem az akad�lyba, nem t�r�dve az az okozta f�jdalommal.

 

 - Nem veszem le, �s azt aj�nlom nyugo…

 

 - Unom m�r, hogy mindenki azt szajk�zza, nyugodjak le! – �v�lt�ttem �s �jb�l r�v�gtam a l�thatatlan falra. – Szedd le azonnal! Szedd le!

 

 Mindk�t �kl�mmel �t�ttem az akad�lyt, de ezzel csak azt �rtem el, hogy kezeim irt�zatosan zsibogni kezdtek. Mikor m�r nem b�rtam tov�bb t�rdre estem, �s onnan villongattam gyilkos tekinteteket fogvatart�imra. �szre sem vettem, hogy az �kleim v�rzenek, m�g Yukina ezt sz�v� nem tette. K�zelebb akart j�nni, hogy begy�gy�tsa �ket, de �n elm�sztam el�le, eg�szen a h�tam m�g�tt l�v� falig. A h�gommal semmi bajom nincs, a t�bbiekkel viszont ann�l ink�bb. A sebek k�t pillanat m�lva �gyis begy�gyultak, ez�rt seg�ts�gre nem is lett volna sz�ks�gem. M�r kezdtem nagyon rosszul �rezni magam, ami�rt egy ilyen kis f�lszob�nyi ter�letre voltam bez�rva, szinte �szre sem vettem, hogy a t�bbiek besz�lnek.

 

 - Mi az �rd�g volt ez? – k�rdezte Yusuke, aki el�sz�r l�tott ilyennek.

 

 Genkai, ahelyett, hogy v�laszolt volna neki, a kitsun�hez fordult:

 

 - Mi t�rt�nt?

 

 Kurama nem v�laszolt azonnal, el�bb fel�m pillantott, de csak r�vid ideig �llta a tekintetemet.

 

 - Bej�ttem, hogy besz�ljek vele, de megt�madott. Ut�na Yusuk�t �s Kuwabar�t is, akik nekem akartak seg�teni.

 

 - Akart neked seg�teni a fene! – v�laszolta �lesen a f�ld�mon. – Csak Hieit akartam le�ll�tani. �gy viselkedett, mint valami vad�llat, mint egy… mint egy…

 

 - �r�lt?

 

 Halk k�rd�semre minden szem r�m szegez�d�tt, �n meg oldalra d�nt�tt fejjel n�ztem vissza r�juk. Tal�n a hirtelen kicsapong�s ut�ni nyugodt hang lepte meg �ket.

 

 - Hiei – Yusuk�t�l ez a cs�ndes hang az aggodalomra utalt, �s nagyon ritk�n lehetett hallani. Nem akarom, hogy b�rki is agg�djon �rtem. -, mi t�rt�nt veled?

 

 - M�r tudod.

 

 - Nem, nem arra gondoltam! – kicsit felemelte a hangj�t, m�g Kurama fel� intett. – �gy �rtem… A francba, sosem l�ttalak ilyennek! Egyik�nk sem l�tott!

 

 - Nem, mert a legut�bbi negyven �ve t�rt�nt.

 

 - A legut�bbi?

 

 - Utolj�ra akkor voltam ilyen �llapotban.

 

 - De mi volt az? – k�rdezte megint a detekt�v. – Az a feh�r f�ny, ami k�r�lvett.

 

 L�ttam, hogy Kurama a mellkas�hoz teszi a kez�t. M�g mindig �rzi. �rzi, ahogy a l�lek sz�p lassan elhagyja a test�t. �jra r�m n�zett, k�rd� tekintettel. Nem hiszed el, igaz? Hogy megtenn�m. Pedig… megtenn�m…

 

 Egyfajta v�laszk�nt megint felizz�tottam a vibr�l�st a karom k�r�l, mire Kurama felkapta a fej�t. Ez�ttal azonban a f�ny terjedni kezdett a leveg�ben a szellem fel�. Sz�p lassan. V�g�l is nem kell sietni. �n r��rek. M�g n�h�ny napig.

 

 A kitsune fesz�lten �llt, m�g a f�ny el�rte az akad�lyt. Mikor azonban bele�tk�z�tt a falba, megtorpantam, mert a hirtelen f�jdalom �gy is el�rte a testem. El kell ismerni, az �reg j� munk�t v�gzett. M�g ezt az er�t is k�pes visszatartani a var�zslat. Visszah�vtam a f�nyt, �s ez�ttal nyugton maradtam. Most, mikor m�r nem hev�tett a harag, ism�t f�zni kezdtem.

 

 - Sz�val mi ez? - Yusuke egyre t�relmetlenebbnek t�nt. Semmi k�ze hozz�, mi�rt mondjam el neki?

 

 - Egy biztos, nem d�moni er� – vette �t a magyar�zat fonal�t Genkai. – A var�zsig�ken bel�l nem tudn� haszn�lni, ha az lenne. Ez valami m�s, de ahhoz hasonl�.

 

 F�lig igaz, f�lig nem.

 

 - Szellemi er�? – k�rdezte gyanakodva Yusuke.

 

 

 

Idi�ta. D�mon vagyok.

 

 - Idi�ta, � egy d�mon. A d�monoknak nincs szellemi erej�k.

 

 - Akkor? – a detekt�v r�m n�zett, �s amikor l�tta, hogy halv�ny vigyorra h�z�dik a sz�m �rtetlenked�se miatt, megd�h�d�tt. – H�, te, mond m�r el, hogy mi a fene ez, a j� �letbe!

 

 A cs�nd m�gjobban ideges�tette a f�ld�mont, �n meg nem sz�ltam, mert mondanival�m nem volt. Ha meg is �rten�k, nem hinn�k el egy szavamat sem.

 

 - Ezzel a t�mad�ssal Hiei k�pes elsz�vni m�sok lelk�t, �s elpuszt�tani azt.

 

 A l�nyegret�r� v�laszt Kurama adta, �nk�ntelen�l is a mellkas�t fogva. Pedig m�g csak meg sem t�madhatom, m�g ez a fal elv�laszt t�le. Mindenki d�bbenten b�mult r�, legel�sz�r az idi�ta tal�lta meg a hangj�t, m�r amennyire lehet azt annak nevezni.

 

 - Le-le-le… - kimondja valaha azt a sz�t? – Lelkeket pu-puszt�t el??!!

 

 - Kurama, m�g a r�v�szek sem puszt�thatnak el lelkeket – Genkai, a j�zan�sz hangja. De �n nem vagyok r�v�sz. – Ha enged�lyt kapnak r�, elv�laszthatj�k azt a testt�l, de nem tehetik semmiv�.

 

 - A saj�t szememmel l�ttam – mondta ism�t a szellem. – B�r nem �rtem, nem k�telkedem a hat�konys�g�ban.

 

 - Hogy-hogy l�ttad?

 

 Yusuke k�rd�s�re Kurama el�sz�r nem v�laszolt. Ha nem ismern�m, azt hinn�m, megr�zta a dolog.

 

 - Hiei mutatta tegnap este – mondta halkan -, az egyik eml�k�ben t�rt�nt.

 

 - Tegnap? – a f�ld�mon a tark�j�t kezdte d�rzs�lni. – Abban a k�t m�sodpercben, mikor hozz�d �rt?

 

 Erre felkapta a fej�t. Akkor nem t�nt fel neki? B�r � tal�n �r�knak �rezte az eg�szet, nem volt az t�bb n�h�ny m�sodpercn�l. Csak az elm�je �rezte hosszabb id�nek.

 

 - M�g valami - ez sosem fogy ki a k�rd�sekb�l? -, ha Hieinek t�nyleg ilyen ereje van, m�rt nem haszn�lta eddig?

 

 �nmag�t�l nem tud r�j�nni?

 

 - Ezzel a technik�val csak �lni lehet – mondtam halkan. – �n azonban harcolni szoktam.

 

 Ez alapj�n, ha nem �rtik meg, t�bbre nem is sz�m�thatnak. �reztem, hogy egyre �lmosabb leszek a var�zsig�k miatt. �s a tekintetem sem volt m�r olyan �les. A szob�ban l�v� hat alak is kezdett hom�lyosodni… Hat? A fen�be. M�r megint kezd�dik. Rem�ltem, hogy legal�bb a szellemeket meg�szhatom. De a sarokban �ll� magas alak nem erre utalt. F�leg az a gyilkos, bossz��ll� tekintet, amivel r�m n�zett. Most kezd�dnek majd a legrosszabbak. Rem�lem, a haland�k nem l�tnak majd ilyennek. Mikor lecsuk�dott a szemem, hallottam, hogy Genkai kitess�keli a t�bbieket a szob�b�l. Szinte azonnal elaludtam, de sejtettem hogy nem fogok nyugodtan �bredni.

 Hirtelen �bredtem, s mikor kinyitottam a szemem, l�ttam, hogy m�r reggel van. A r�m�lmomt�l, ami m�g ott k�s�rtett a tudatalattimban, zsongott a fejem, de nem tudtam ellene mit tenni. Majd elm�lik. Fel�ltem, hogy kicsit kilaz�tsam elg�mberedett tagjaimat. A k�r�l�ttem l�v� var�zsig�k miatt gyeng�nek �reztem a d�moni er�met, de ez ellen nem tudtam mit tenni. Ha megpr�b�lom leszedni a feliratokat csak �jabb f�jdalmat okozn�nak, amihez most nem sok kedvem volt, ez�rt ink�bb nyugton maradtam.

 

 

 Halk kopogtat�s ut�n kiny�lt a tol�ajt� �s Yukina l�pett be rajta, kez�ben egy t�lc�val. Mikor megl�tta, hogy �t n�zem, egy pillanatra meg�llt �s elmosolyodott.

 

 - Hiei, nem gondoltam, hogy �bren vagy – �jra elindult, �s el�ttem, de m�g az akad�lyon k�v�l meg�llt. – Hoztam neked reggelit.

 

 Letette a t�lc�t, ekkor l�ttam, hogy egy t�ny�ron s�lt h�st �s gy�m�lcs�ket, valamint egy poh�rban innival�t hozott nekem. El�re tolta a t�lc�t annyira, hogy a var�zslaton bel�lre ker�lj�n, de � maga ne �rjen hozz�. N�h�ny l�p�st h�tr�lt �s let�rdelt, nem ment ki a szob�b�l. Tal�n meg akarja v�rni, hogy megegyem. Fel�lltam �s az �tel mell� telepedtem, de nem ny�ltam hozz�. A h�gomr�l nem felt�telezn�k semmi rosszat, de… Mi van, ha az �tel m�rgezett...? Nem b�zhatok m�sokban, mikor ilyen gyenge vagyok. Yukin�ra pillantottam, aki a maga �rtatlan tekintet�vel n�zett vissza r�m.

 

 Elr�ntottam a tekintetemet, a t�lc�t pedig a falhoz haj�tottam.

 

 Nem kell! Nem kell semmilyen �tel!

 

 Yukina az ijedts�gt�l talpra ugrott �s nem mozdult. Kezeit az arc�hoz emelte.

 

 - Hiei, napok �ta nem ett�l, vissza kell szerezned az er�det!

 

 R�meredtem.

 

 - Ugyan minek? – nem tudom, hogy Yukina a k�rd�sen, vagy a hideg hangomon lep�d�tt meg. – Bez�rtatok ide �s nem tehetek semmit. Mi �rtelme, ha rab vagyok?

 

 - Ha jobban leszel, kienged�nk…

 

 - Igen? – Fel�lltam, hogy szemmagass�gban legyek vele, �gy besz�ltem hozz�. – Tudod, mit fogok tenni miut�n kiszabadultam innen? Meg�l�m �t, Yukina! Meg�l�m Kuram�t! �gy is azt mondod, hogy kiengedtek? �gy is?

 

 A h�gom remegni kezdett a hirtelen agressz�vv� v�lt hangomt�l, a szemei pedig egyre jobban t�gultak.

 

 - De nem csak �t! Mindenkit, aki seg�t neki! Mindenkit! Kitekerem a nyak�t a f�ld�monnak is! Az �regnek is! Ha kell, meg�l�m az idi�ta emberfatty�t is! Sz�tt�pem �ket, hallod? Amint kiker�l�k innen! Hallod?!

 

 �jra �tni kezdtem az akad�lyt, b�r tudtam, hogy nem �rek el vele semmit. A var�zser� k�k szikr�kat h�nyt az �kl�m alatt. Az utols� k�p, amit ekkor l�ttam Yukina k�nny�ztatta arca volt, s ahogy remeg� l�ptekkel szaladt ki a szob�b�l. N�gy darab apr� hirui-k� koppant halkan a padl�n. N�h�ny l�p�st h�tr�lva a f�ldre zuhantam �s bamb�n b�multam a gy�ngy�ket. F�nyl�, halv�nyarany sz�n� k�vek. Tiszt�k. Ironikus, hogy a legm�lyebb b�nat �s legnagyobb f�lelem sz�li a d�monvil�g legtiszt�bb �rt�keit.

 

 …Yukina… �n nem ezt…

 

 Hirtelen csataki�lt�sszer� ord�t�st hallottam a falak t�loldal�r�l. Elvigyorodtam. Valaki most m�rgesnek t�nik…

 

 Egy magas alak rontott tajt�kz� d�hvel, narancssz�nben vibr�l� szellemkarddal a szob�ba. A mel�k vicsorogva meredt r�m mik�zben artikul�latlanul kezdett �v�lteni:

 

 - Mi a b�s b�natot tett�l, te sz�rnyeteg? Ami�rt b�ntottad Yukina kisasszonyt, most kitaposom a beledet, t�rpe!

 

 - Higgadj le Kuwabara!

 

 - Idi�ta mel�k, �llj le!

 

 �gy t�nik, a h�gagy�t k�vetve mindenki bej�tt a szob�ba. Hirtelen milyen nagy lett a forgalom.

 

 - Nem �llok le! M�g az sem �rdekel, hogy harmatgyenge �s nem tudja haszn�lni az erej�t! Darabokra szaggatom! Der�kban v�gom kett�! Felszak�tom a tork�t!

 

 A vigyor m�g sz�lesebbre h�z�dott az arcomon.

 

 - Felszak�tod a torkomat? Nem is olyan rossz �tlet.

 

 A leveg� szinte meg�llt a szob�ban, �n meg felemeltem a jobb kezemet �s sz�tt�rtam az ujjaimat. Mindenki r�m�lten meredt r�m, mik�zben egy lass�, de er�teljes mozdulattal a nyakamba m�lyesztett karmaimmal felt�ptem a saj�t torkomat. A sz�mban �reztem a v�rem �z�t, de a f�jdalom csup�n tompa volt. A v�r azonnal �mleni kezdett a sebb�l, v�r�sre festve a yukat�t, amit viseltem. A d�bbent ki�lt�sokon �s Yukina hal�lra r�m�lt sikoly�n k�v�l m�st nem hallottam. A f�jdalom ekkor nyilallt bel�m, de hom�lyos l�t�somon �t m�g mindig fogvatart�imra vigyorogtam. A h�gom egy l�p�st tett fel�m, azzal a sz�nd�kkal, hogy a sebemet megvizsg�lja �s meggy�gy�tsa.

 

 Nem!

 

 An�lk�l, hogy fel�lltam volna, a falhoz h�tr�ltam, jelezve, hogy ne j�jj�n k�zelebb. Az akad�ly belsej�be am�gy sem lett volna tan�csos bej�nnie.

 

 Ne gyere k�zelebb!

 

 Akaratlanul is leveg��rt kapkodtam, nem t�l sok sikerrel. Ha ember lenn�k, m�r meghaltam volna. A nagydarab idi�ta visszavonta a kardj�t �s dermedten b�mult r�m. Er�tlen�l nevettem �s a torkomba t�dult v�rt�l torz hangon besz�lni pr�b�ltam.

 

 - …Mi van? … Azt hittem… meg akarsz… �lni…

 

 Erre mintha hirtelen mindenki �szhez t�rt volna, a f�ld�mon detekt�v �s a mel�k mell�m rohant �s k�t oldalr�l lefogt�k a karjaimat. Egyetlen �t�ssel l�ktem el �ket magamt�l.

 

 El�g!

 

 Ett�l azonban nem t�ntorodtak meg. Yusuke a t�bbieknek h�traki�ltott k�tszer�rt, majd �jra r�m vetette mag�t. Balj�val lefogta jobb csukl�mat, mire �n fel� lend�tettem m�g szabad kezemet. Az azonban sosem �rte el �t, mert a m�sik oldalamon t�rdel� balf�c�n magam mellett a padl�hoz szor�totta azt. Tov�bbra is r�ngat�ztam, h�tha ki tudom szabad�tani magam. A detekt�v a szabad alkarj�t a mellkasomnak fesz�tette, hogy nyugton maradjak. Ekkor m�r csak a r�g�ssal pr�b�lkozhattam volna, de a l�baimat szint�n lefogt�k, �gy alig tudtam mozdulni.

 

 Eresszetek! Hagyjatok!

 

 Gyilkos tekinteteket meresztettem r�juk, m�g leveg�t pr�b�ltam juttatni a t�d�mbe �s megfesz�tettem izmaimat.

 

 Hagyjatok b�k�n!!!

 

 Egy harmadik alak t�rdelt k�zvetlen�l el�m, kez�ben egy l�d�val. Felismertem �t, amint r�pillantottam.

 

 - Fogj�tok er�sen! – mondta Kurama, mialatt kinyitotta a dobozt �s gyolcsot vett el� bel�le.

 

 R�ngat�zni kezdtem, de a k�t, n�lam nagyobb ember er�sen fogott, mozdulni alig tudtam. Fesz�lten figyeltem a v�r�shaj� minden mozdulat�t, ahogy egyre magasabb szintet �rt el bennem a f�lelem. ’Ne! Ne gyere a k�zelembe! Mit akarsz csin�lni?!’ Amikor a tekintet�nk tal�lkozott, nem tudtam kiolvasni bel�le az �rzelmeket. Pedig ez�ttal ott voltak, �s nem rejtegette �ket. �n m�gsem tudtam �ket kiolvasni.

 

 Mert nem �rdekeltek!!!

 

 Ism�t kap�l�zni kezdtem, de m�g mindig nem j�rtam sikerrel. ’Eresszetek!’ Kurama el�vett egy �vegcs�t, amib�l egy tiszta kend�re valami �g� szag� folyad�kot �nt�tt. ’Megint meg akar m�rgezni?! Ne engedj�tek! Mit akarsz?! Ne gyere k�zelebb!’

 

 - Csak be akarjuk… k�tni a… sebedet! – mondta a detekt�v, mik�zben pr�b�lt visszatartani.

 

- Nem kell a seg�ts�getek! – sziszegtem, amennyire a torkom engedte, s r�ntottam egyet a jobb karomon, ami majdnem kics�szott a szor�t�s�b�l. Kurama k�zben a kend�t akarta a sebemhez nyomni, �n azonban elr�ntottam el�le a fejemet, de azonnal meg is b�ntam, mert a f�jdalom bel�mhas�tott. A r�kaszellem ezt a pillanatot haszn�lta ki, hogy a rongyot a nyakamhoz nyomja, ami m�g ink�bb nem tetszett. A fogaimat �sszeszor�tva szisszentem fel az �get� k�nt�l. Ez a f�jdalom adott er�t, hogy bal karomat kiszabad�tva a balf�c�n fog�s�b�l egy er�s �t�ssel eltasz�tsam magamt�l Kuram�t, aki a lend�lett�l h�tra esett. Neki is rontottam volna, ha nem fognak le �jra.

 

 - Engedjetek!

 

 - Hiei, nem veszed �szre, hogy j�t akarunk neked?

 

 - Hagyjatok!

 

 - Maradj m�r nyugton, t�rpe!

 

 Ekkorra m�r Kurama is �szhez t�rt, �s egy �jabb gyolcsot vett el�. A f�jdalmam ellen�re nem engedtem, hogy hozz�f�rjen a sebhez. Nem kell a seg�ts�g�k! Pl�ne nem az �v�! Yusuke a mozgol�d�somat megel�gelve a jobb karj�ba vette �t a csukl�mat, balj�val pedig a homlokomn�l fogva a falhoz nyomta a fejemet, amit �gy m�r t�nyleg nem tudtam mozgatni. Megfesz�tettem a testemet, de ez�ttal nem r�ngat�ztam. Tudtam, hogy egyel�re �gysem �rek el vele semmit. Amikor Kurama szem�be n�ztem, igyekeztem a tekintetemben l�v� f�lelmet gy�l�lett� v�ltoztatni. �szrevette, ebben biztos vagyok, de nem t�ntorodott meg. A fura folyad�kkal el�ztatott kend�t a seb egyik sz�l�n�l �jra a nyakamhoz nyomta, s �jra �reztem a sz�r� f�jdalmat. Sziszeg�ss� fojtottam a ki�lt�saimat. Nem adom meg neki azt az �r�m�t, hogy ism�t halljon kiab�lni! Nem! Minden izmom megfesz�lt, mialatt a sebet v�gig�ztatta az �g� szag� folyad�kkal, s a m�sik kez�ben l�v� gyolcsot r�fektette, majd k�rbek�t�tte.

 

 Eddig nyugton maradtam, de egyre k�nyelmetlenebb�l �reztem magam a k�t haland� szor�t�s�ban. Minden er�met a karjaimba vezetve el�rer�ntottam azokat az emberekkel egy�tt, akik a lend�lett�l elengedtek �s kis h�j�n a szemben l�v� falig rep�ltek, magukkal sodorva a kitsun�t is. Fel�lltam, hogy ha kell meg�ljem �ket, de a v�rvesztes�gt�l kics�szott a l�bam al�l a talaj, t�rdre estem. A karjaim remegtek, ami�rt olyan sok�ig megfesz�tettem �ket. Minden egyes leveg�v�tellel tompa f�jdalmat �reztem a nyakamon, de a liheg�semet nem tudtam csillap�tani. Feln�ztem a h�rom harcosra. Mindannyian az akad�lyon bel�l voltak, a mel�k m�g mindig a f�ld�n �lt, de a t�bbiek m�r felt�p�szkodtak.

 

 - Honnan van ennek a t�rp�nek ekkora ereje! – ki�ltozott hitetlen�l a balf�c�n. – Azt hittem m�g mindig gyenge a s�r�l�seit�l!

 

 - Nem veszed �szre, hogy csak seg�teni akarunk?! – a detekt�v nem t�r�d�tt hibbant bar�tj�val.

 

 - Be kell gy�gy�tanunk a sebedet, Hiei, k�l�nben elv�rzel �s meghalsz!

 

 Pont te mondod ezt, Kurama?! Pont te?!

 

 - Akkor mintha nem �rdekelt volna, hogy elv�rzek-e vagy sem! Hirtelen milyen t�r�d� lett�l! De tudod, mit?! Nem kell a seg�ts�ged!!! D�g�lj meg azzal egy�tt!!!

 

 A hangos besz�det a torkom m�g nem b�rta, v�r folyt a sz�mba �s k�h�gni kezdtem. Mikor ism�t feln�ztem, a r�kaszellem egy l�p�ssel k�zelebb j�tt hozz�m, de �n nem mozdultam.

 

 - M�lyen megb�ntam a dolgot, �s mindannyian azt akarjuk, hogy jobban legy�l.

 

 - Ezzel nem �rtek el semmit! – a ki�ltoz�s megint irrit�lta a torkomat, ez�rt halkabban folytattam. – Csak az id�t�ket pocs�kolj�tok! Nincs jobb dolgotok?

 

 - Mit akarsz ezzel mondani? – �gy t�nik, a detekt�v m�g mindig lass� felfog�s�.

 

 A torkomon l�v� k�t�sre tettem a saj�t v�remt�l v�r�s kezemet, h�tha k�nnyebben megy a besz�d, de nem sokat seg�tett.

 

 - Vagy ett�l a s�r�l�st�l, vagy egy m�sikt�l… vagy ma vagy holnap… de �gyis-�gyis meghalok!

 

 A kijelent�semet d�bbent cs�nd k�vette, amit csak a saj�t neh�zkes l�gz�sem hangja t�rt meg. �n m�r belet�r�dtem ebbe, ahogy sok m�sba is az �letem sor�n, de nem tudom, hogy �k mit sz�lnak hozz�. Biztos nem hiszik egy szavamat sem. Mikor fel�j�k n�ztem, l�ttam, hogy a detekt�v �gy t�tog, mint aki szavakat keres, hogy besz�ljen. �s � tal�lta meg �ket el�sz�r.

 

 - Mif�le �r�lts�get hordasz itt �ssze? Nincs az a seb, ami olyan s�lyos lenne, hogy belehalj! Ismerlek m�r annyira, Hiei!

 

 Mindig is t�l nagy rabja volt�l a rem�nyeidnek, detekt�v. De nem �rted, mit akarok mondani.

 

 - Tudom, hogy �szrevett�tek �s besz�ltetek r�la – a nyakamr�l leeresztettem a kezemet, �s �k�lbeszor�tottam a sz�vem f�l�tt a v�res yukat�t. - Ez az �tkozott h�scafat a mellkasomban… ez �t�lt hal�lra, m�g azel�tt, hogy megsz�lettem… ennek k�sz�nhetem minden gyenges�gemet… de… - felt�p�szkodtam a f�ldr�l, b�r beletelt egy kis id�be, hogy biztons�gosan �lljak a l�bamon. Fekete foltokat l�ttam �s �jul�s ker�lgetett, de feln�ztem. Egyenesen Kurama smaragdz�ld szem�be. Gyenge vigyorra h�z�dott a sz�m. – Te… te volt�l… aki megadta a kegyelemd�f�st.

 

 A v�r�shaj� szeme kit�gult. Szinte �sszeforrt a tekintet�nk, m�g bizonytalan l�ptekkel k�zeledtem fel�. Ahogy egyre k�zelebb �rtem hozz�, a nyaka fel� emeltem v�res kezemet. M�r csak egy karny�jt�snyira voltam t�le. De meg�lltam. A tekintete…

 

 - Ha most… nem lenne k�r�l�ttem a… var�zsb�kly�… - egyre nehezebben tudtam �sszeszedni a szavakat, de tov�bb besz�ltem, - egy pillanat alatt… meg�lhetn�lek…

 

 Nem sz�lt semmit, csak mozdulatlanul �llt ott. Tudta j�l, hogy ilyen �llapotban nem jelentek t�l sok gondot. A kezem megremegett, a l�baim pedig t�bb� nem b�rt�k el a testem s�ly�t. A padl� fel� zuhantam, de nem �rtem el azt. Nem is igaz�n az a k�t v�kony kar t�nt fel, ami �tkarolt �s t�rdre eresztett, hanem a m�r szinte �mely�t� r�zsaillat. Hom�lyosod� l�t�sommal a v�r�s haj keretezte agg�d� tekintetbe n�ztem. Agg�d�. Ez m�r szinte biztos. De nem �rtem. Nem �rtem! Ezt teszed velem, ut�na meg…?!

 

 Lehet, hogy m�gsem hazudott…

 

 Ism�t felemeltem a jobb kezemet, hogy a v�ll�ba kapaszkodjam, de felemelni magam nem tudtam. M�r nem l�ttam �t, mikor er�tlen�l suttogva sz�ltam hozz�.

 

 - Ne halj meg…!

 Yusuke nem mozdult, mikor Hiei Kurama fel� l�pdelt, sem akkor, mikor a r�kaszellem, es�s�t csillap�tva �tkarolta a t�zd�mont. De a fesz�lt cs�nd nagyon ideges�tette.

 

 

 - Hiei?

 

 - Elvesztette az eszm�let�t – Kurama cs�ndes hangj�t alig lehetett hallani. Yusuke mell� l�pett, hogy ellen�rizze sebes�lt bar�tj�t. Val�ban �gy t�nt, el�jult. Kurama behunyt szemmel �lelte szorosan mag�hoz a d�mont, mintha nem akarn� elengedni.

 

 - Kurama – Yusuke sz�l�t�s�ra csak a szemeit nyitotta ki r�snyire, jelezve, hogy figyel -, mondott valamit?

 

 Tal�n csak a k�pzelete j�tszott vele, de a detekt�v �gy l�tta, mintha az �lel�s szorosabbra von�dott volna.

 

 - Nem, semmit.

 

 A kitsune �vatosan felnyal�bolta a mozdulatlan d�mont �s a matracra fektette. Ellen�rizte a nyak�n l�v� k�t�st, majd r�ter�tette a takar�t is. A f�ld�mon minden mozdulat�t k�vette. Szok�sos jeleit mutatta a b�ntudatnak, ahol tudott, igyekezett seg�teni Hieinek. B�r Yusuk�nek fogalma nem volt arr�l, mi t�rt�nhetett kett�j�k k�z�tt, azt biztosra vette, hogy nem egy egyszer� harcr�l volt sz�. Hiei ahhoz t�ls�gosan… �nmag�b�l kikeltnek t�nt. Igen, tal�n ez a j� sz� r�.

 

 A detekt�v h�tran�zett t�rsaira. Kuwabara m�r felkelt a f�ldr�l �s kil�pett az akad�lyb�l. Yukina mellett �llt, aki rend�letlen�l a matrac fel� n�zett, t�volr�l Hiei �llapot�t vizsg�lva. Genkai ink�bb Kuram�t figyelte, s egy pillanatra tal�lkozott a tekintete a detekt�v�vel. Kiolvasni azonban a hulig�n semmit sem tudott bel�le. Visszafordulva l�tta, hogy a r�kaszellem m�g mindig a matrac mellett t�rdel, s egyik tenyer�vel a t�zd�mon arc�hoz �r. M�g miel�tt b�rmi rosszra gondolhatott volna, a v�r�shaj� megsz�lalt:

 

 - A teste j�ghideg. Mennyire vesz�lyes ez egy t�zd�monn�l?

 

 A k�rd�s Yusuk�ben is megfogalmaz�dott, amikor Kuwabar�val egy�tt lefogt�k �t, de akkor nem tudott k�v�ncsis�g�nak hangot adni, nagy er�fesz�t�sbe telt visszatartani az erej�t. Ez a m�sik fele! Honnan a francb�l volt ezek ut�n is annyi er� benne, hogy �gy harcoljon ellen�k? Hiszen kicsivel ut�na ki�t�tte mag�t! Ennyi �ve vannak egy�tt vele, s m�gis alig tudnak r�la valamit. Bamb�n n�zte d�monbar�tja gyermeteg arc�t, amint lassan oldalra ford�tva fej�t, Kurama tenyer�be f�rja azt. Mintha a testmeleg fel� h�z�dna.

 

 Az ut�bbi napokban t�l sok k�rd�s �s furcsas�g mer�lt fel Hieijel kapcsolatban, ami egy�ltal�n nem tetszett Yusuk�nek. Miut�n detekt�vk�nt elfogta �t �s egy csapatba ker�ltek, siker�lt megtudnia r�la p�r dolgot tapasztalatb�l �s Koenm�t�l, aki a h�rom vil�g minden l�ny�t sz�mon tartja. Akkor azt hitte, ez t�bb mint el�g. De most nagyon ideges�ti, hogy ilyen kev�s dolgot tud a bar�tj�r�l.

 

 Egy d�h�s mozdulattal megfordult �s az ajt� fel� vette az ir�nyt. V�get vet a titkoknak �s tal�nyoknak, ha kell, er�szakkal. Mindenki szemmel k�vette az �tj�t a szob�n �t, de Kuwabara sz�lalt meg el�sz�r:

 

- Hej, Urameshi, hov� m�sz?

 

 - Megkeresem az ad�vev�t, �s kifaggatom Koenm�t arr�l, mi a fene t�rt�nik Hieijel!

 

 

 Folytat�sa k�vetkezik...