5.fejezet 2. fele

5. fejezet (2.)

 

 

 

- Mi t�rt�nt, Hiei?

 

 Yukin�ra n�ztem. Hom�lyosan l�ttam �t, de ki tudtam venni a kiss� r�m�lt tekintet�t. V�laszolni akartam neki, vagy csak megnyugtatni, hogy semmis�g az eg�sz, de nem tudtam besz�lni. Csak t�togtam, hang nem j�tt ki a torkomon. ’Annyira f�radt vagyok.’

 

 - Semmi baj – mondta, mik�zben bal kez�vel megsimogatta az arcomat. – Aludj csak.

 

 Jobb oldalra ford�tottam a fejem, hogy arcomat m�gjobban a tenyer�be f�rjam. Ekkor m�g eszembe jutott valami, besz�dre er�ltettem magam.

 

 - Vigy�l neki gy�gyszert.

 

 L�ttam a meglepett tekintet�t. Nem kell f�lre �rteni, nem sajn�lom a kitsun�t. Annyi az eg�sz, hogy tiszta fejjel tal�n nagyobb lesz az � f�jdalma is. De nem tudtam magyar�zatba fogni. Pillanatok alatt elaludtam. 

 

 

Miut�n Kurama megmosakodott a f�rd�szob�ban, a nappali sark�ba �lt le. Semmi kedve nem volt az asztalhoz telepedni Yusuke �s Kuwabara mell�. A k�t fi� a gondolataikba mer�lt, Genkai a konyh�ban volt, Yukina pedig m�g nem j�tt ki Hiei szob�j�b�l.

 

 Kurama enyh�n sz�lva pokolian �rezte mag�t. Miel�tt ide j�tt, csak Hieit akarta l�tni, hogy a d�mon m�g egyben van-e. De nem gondolta volna, hogy ilyen �llapotba ker�lt. Nem �rtette, mi�rt hagynak rajta ennyire m�ly nyomot a t�rt�ntek. Ez�rt besz�lt �gy, ahogy. Azt hitte, a t�zd�mon el�g er�s, hogy hasonl�kat kib�rjon.

 

 Azt�n kider�lt, hogy igaza van. T�rt�ntek vele m�r ilyenek, �s eddig mindet kib�rta. Ezt is. Csak nehezen. Mikor Hiei hozz��rt, hogy behatoljon az elm�j�be, Kurama kis h�j�n �tsiklott a t�nyen, hogy milyen hideg a d�mon keze. Norm�lis az, hogy egy t�zd�monnak ennyire hideg b�re legyen? Az az apr�, f�jdalmas mondat is ott visszhangzott m�g a fej�ben:

 

 ’… f�zom… nagyon…’

 

 Kurama a tenyer�be temette az arc�t. Hogy lehetett ennyire vak? Hogy nem l�tta, mennyire sok f�jdalmat okozott a d�monnak? Kihaszn�lta Hiei bizalm�t! �s ez lett az �ra.

 

 ’Kurama, mi�rt pont te?’

 

 ’Inari, seg�ts! Mit tegyek most?’ Hiei halk, k�ts�gbeesett hangja m�g mindig k�s�rtette az elm�j�t. Ak�rcsak a vel�tr�z� �v�lt�sek, amik megfagyasztott�k benne a v�rt. Beismerte mag�nak, hogy t�bbet akart a d�mont�l, mint amennyit kapott. De mostm�r azt is elvesztette, amije eddig volt. Hiei meg akarja �t �lni. Gy�l�li �t. Ez a lehet� legnagyobb b�ntet�s, amit kaphat.

 

 Nem tudta, mihez fog kezdeni.

 

 Mikor felemelte a fej�t, �szrevette, hogy Yukina �ll el�tte, s egy cs�sz�t tart el�.

 

 - Idd meg!

 

 Kuram�t annyira meglepte a mindig kedves h�t�nd�r hangj�ban �rezhet� hidegs�g, hogy eleinte v�laszolni is elfelejtett.

 

 - K�sz�n�m, de nem k�rek.

 

 Nem volt benne biztos, hogy le tud er�ltetni b�rmit is a tork�n, a gyomra m�g t�ls�gosan h�borgott. Yukina azonban t�ntor�thatatlan volt.

 

 - Idd meg! Gy�gyszer a rosszull�t ellen.

 

 Nem hitte, hogy hatni fog, de az�rt f�lszegen elvette a cs�sz�t.

 

 - K�sz�n�m.

 

 - Nem kell – mondta Yukina, �s a konyha fel� fordult. – Ha rajtam m�lik, nem kapsz bel�le. Hiei mondta, hogy adjak, b�r nem tudom, mi�rt.

 

 ’Hiei… mondta...?’ Kurama a cs�sz�t szorongatta, remeg� kezekkel. Rosszabbul m�r nem is �rezhetn� mag�t. ’Istenem, Inari, mit tettem? Mit tettem?’

 

 Belekortyolt az orvoss�gba, hogy ne �rezze a torka �g�s�t. A folyad�k �ztelen volt, ez�rt k�nnyen le tudta nyelni. Mikor kiitta a tartalm�t, akkor is tartotta a cs�sz�t. Mi�rt nem volt k�pes t�rt�ztetni mag�t? Akkor tal�n minden rendben lenne. Ezen m�r v�ltoztatni nem lehet. Sajnos j�v�tenni sem.

 

 Yukina k�t t�ny�rral az asztalhoz ment, hogy vacsor�t adjon az ott �l� fi�knak. Genkai egy j�val kisebb t�ny�rral a kitsun�hez l�pett.

 

 - �rzel magadban annyi er�t, hogy egy�l?

 

 Kurama az �regasszonyra n�zett. Azt hitte, � is olyan hideg hangon fog hozz� sz�lni, mint a h�t�nd�r, ahelyett �gy besz�lt hozz�, mint m�skor is. K�rd�s�re v�laszolva, a r�kaszellem megr�zta a fej�t. Genkai a v�lasz ellen�re mell� fektette a t�ny�rt, a cs�sz�t pedig elvette t�le.

 

 - Gondolom tudod, Hieinek mennyire s�lyos s�r�l�sei vannak – mondta Genkai, mire Kurama b�lintott, - �s ezalatt nem csak a fizikai s�r�l�seket �rtem.

 

 A kitsune �sszerezzent �s b�lintott.

 

 - Mennyit tud a t�rt�ntekb�l, Genkai mester?

 

 - Eleget, mivel Yukina �s �n l�ttuk el Hiei sebeit. A r�szleteket azonban nem mondta el.

 

 Kurama lehajtotta a fej�t. Nem csoda, hogy nem besz�lt, biztos nagyon megal�z�nak tartja a t�rt�nteket.

 

 - Kurama – az �reg harcm�v�sz sz�l�t�s�ra a szellem �jra felkapta a fej�t -, tudod, mit jelent, ha egy d�monnak van sz�ve?

 

 Meglepte a k�rd�s, de v�laszolt:

 

 - Igen, de eddig nem sok olyannal tal�lkoztam. A legt�bbj�k belehal az ismeretlen �rzelmekbe - Kurama megtorpant, amikor r� j�tt, mit akar sugallni ezzel a mester, �s t�gra ny�ltak a szemei. – Ugye nem azt akarja ezzel mondani, hogy Hieinek d�monsz�ve van?

 

 Genkai csup�n b�lintott. ’�, Inari, csak ezt ne!’ Kurama ism�t remegni kezdett. �gy m�r nem az a meglep�, hogy Hiei �gy reag�lt a t�rt�ntekre, hanem az, hogy egy�ltal�n �letben maradt. Enn�l rosszabb m�r nem is lehetne.

 

 - Milyen m�rget adt�l neki?

 

 Genkai hangj�ra a szellem igyekezett �sszeszedni mag�t, �s ism�t norm�lisan gondolkodni.

 

 - A hegyi fr�zia nev� makai-beli n�v�ny m�rg�t. Elz�rja a d�moni er�t, de nagy d�zisban ak�r hal�los is lehet.

 

 - Milyen gyorsan veszti el a hat�s�t?

 

 - Egy h�t. �t napja… - itt Kurama egy pillanatra megtorpant, de egy m�ly l�legzet ut�n folytatta – �t napja ker�lt a szervezet�be.

 

 - Teh�t m�g lenne h�tra k�t nap – mondta Genkai, mire Kurama b�lintott. – Akkor mi volt az a jelenet az el�bb?

 

 Most, hogy Kurama belegondolt, �maga sem �rtette a dolgot.

 

 - �gy t�nik, sok furcsas�got tartogat ez a fi� – mondta az �reg a gondolataiba mer�lve. Kurama nyugt�zta a dolgot. Sok furcsas�got �s sok rettenetes eml�ket. Vajon mekkora er� rejt�zhet a d�mon test�ben. Kurama akaratlanul is a jelenetre gondolt, amikor Hiei v�gzett Rakullal. Az is egy rejt�ly a sok k�z�l. Mikor az �regasszony kez�t �rezte a v�ll�n, Kurama feln�zett. – Neked is azt mondom, amit a t�bbieknek: maradj mellette. Kell neki a bar�ti t�mogat�s.

 

 Kurama �sszerezzent.

 

 - De… �n…

 

 - Hidd el, szerintem r�d van a legnagyobb sz�ks�ge.

 

 Kurama ism�t menteget�zni akart, de Genkai elhallgattatta. V�g�l kelletlen�l, de b�lintott.

 

 - El�k�sz�tek neked egy szob�t – mondta, mik�zben megfordult, �s a folyos� fel� indult. A kitsune ism�t egyed�l maradt a gondolataival.

 

 

 

Folytat�sa k�vetkezik...