4.fejezet

4. fejezet

 

 

 

Valami az arcomhoz �rt. Olyan volt, mint a nedves ruha. Mintha t�r�lgetn�k az arcomat. A h�tamon fek�dtem, tal�n egy �gyban. Az nem lehet. Legut�bb m�g az erd�ben voltam. M�r megint a k�pzeletem j�tszik velem. Kezdem unni!

 

De m�g mindig k�nyelmesen fek�dtem, �s az arcomat is gyeng�den t�r�lgette valaki. A mellkasomon �s a h�tamon kellemes szor�t�st �reztem, ak�rcsak a bal karomon. A sebek nem f�jtak. A l�bam viszont igen, de nem annyira, mint eml�keztem r�. Ink�bb sajogtak a tagjaim. A l�gz�sem kicsit egyenetlen volt, de tiszta. Csak az zavart, hogy m�g mindig f�zom. Oldalt ford�tottam a fejem, amennyire f�j� tark�m engedte, hogy k�zelebb ker�ljek a melegvizes rongyhoz.

 

 - Genkai mester, �gy t�nik, fel�bredt.

 

 Egy gyeng�d gyermekhang sz�lt. Ismerem ezt a hangot. Ak�rcsak azt, akit sz�longat. De hogy az �rd�gbe ker�ltem ide?

 

 - Hiei, nyisd ki a szemed!

 

 �jabb ismer�s hang, egy �reg haland� asszony�. Teljes�tettem a k�r�s�t. El�sz�r nem l�ttam semmit, de folyamatosan �lesedett a l�t�som. Az els�, amit �szre vettem, egy v�r�s szemp�r volt, hasonl� az eny�mhez, de nagyobb �risz�. Halv�ny az�rsz�n haj keretezte a f�l�m hajol� l�gy gyermekarcot. �t b�rmilyen hom�lyos l�t�ssal felismern�m. Yukina!

 

 - H�la az �gnek, Hiei �rfi, v�gre fel�bredt�l! – besz�d k�zben sem hagyta abba az arcom tiszt�t�s�t, ami�rt h�l�s voltam. Nagyon j�l esett hideg b�r�mnek. Lassan becsuktam a szemem, hogy tov�bb pihenjek, de az id�s hang meg�ll�tott.

 

 - Ne, ne aludj el, �bren kell maradnod!

 

 Kelletlen�l nyitottam ki a szemem. Mi�rt nem aludhatok? Olyan f�radt vagyok. R�n�ztem a bal oldalamon �l� Genkaira. Az �regasszony tekintet�ben hasonl� aggodalom t�kr�z�d�tt, mint amit Yukin��ban l�ttam.

 

 - Tudod, hogy hol vagy most?

 

 Persze, hogy tudom, a templomodban. Lehet, hogy elborult az elm�m, de nem vagyok h�lye. Csup�n b�lintottam, mert a besz�dhez m�g nem �reztem magamban el�g er�t.

 

 - Tudod, hogy ker�lt�l ide?

 

 Na, ez m�r fog�sabb k�rd�s. Legut�bb az erd�ben voltam, arra eml�kszem, de hogy azut�n mi t�rt�nt, az egy feh�r folt. Megr�ztam a fejem.

 

 - Yusuke �s Kuwabara hoztak ide, miut�n megtal�ltak az erd�ben. Eszm�letlen volt�l �s csurom v�r, Yukin�val l�ttunk el amennyire tudtunk, de a sebeidet � sem tudta begy�gy�tani.

 

 Valami r�mlik. Igen, mintha tal�lkoztam volna a k�t idi�t�val. Len�ztem magamra. Egy matracon fek�dtem. A mellkasom �s a karom val�ban be volt k�t�zve, de a nadr�gom tov�bbra is rajtam volt. Ezek szerint m�gsem l�ttak el teljesen. Genkai val�sz�n�leg �rezte az �rtetlenked�semet, mert megsz�lalt:

 

 - Meg akartuk v�rni, m�g visszanyered az eszm�leted, �s azt�n folytatni a t�bbi sebeddel. Nem akartuk, hogy k�zben �bredj fel.

 

 Hirtelen r� n�ztem. Hogy �rti ezt? Mintha tudn�, milyen sebeim vannak m�g. De az nem lehet, nem igaz? Ha eddig nem…

 

 - Yukina analiz�lta az erej�vel a sebeidet – mondta halkan.

 

 Ezek szerint tudj�k. Itt helyben �lne meg a sz�gyen, ha tehetn�. R�ad�sul pont Yukina j�tt r�! Elford�tottam a fejem a jobb oldalamon t�rdel� h�gomt�l, �s �sszeszor�tottam a szemeimet.

 

 - Hiei �rfi, nincs semmi baj! Nyugodj meg! – hallottam a hangj�t, ez�rt igyekeztem m�g jobban elt�volodni t�le, de egy k�z meg�ll�tott, a tekintetem pedig tal�lkozott Genkai�val.

 

 - El�g az �nsajn�latb�l, Hiei! El kell l�tnunk t�ged teljesen!

 

 A v�n szatyor keze er�sen tartott, �gy k�nytelen voltam farkasszemet n�zni vele. M�ghogy �nsajn�lat! �sszekevered a sz�gyennel! Nem is ker�ltem volna ide, ha az a k�t idi�ta nem hoz el. Ez pedig az�rt volt, mert nem akartam, hogy m�sok �gy l�ssanak.

 

 R�j�ttem, hogy Genkai a beleegyez�semre v�r, ez�rt b�lintottam. Visszatelepedett a hely�re �s elkezdte kicsom�zni az �vemet. �vatosan Yukin�ra n�ztem, aki igyekezett megnyugtat�an mosolyogni r�m. Hogy juthatott esz�be annak a k�t marh�nak, hogy ide hozzon? �gy most mindenki �rtem agg�dik! Nekem nincs erre sz�ks�gem! Maradtak volna ki ink�bb az eg�szb�l! Behunytam a szemem, hogy megszabaduljak a h�gom tekintet�t�l.

 

 K�zben Genkai leh�zta a gaty�mat, eg�szen a t�rdemig, an�lk�l, hogy k�l�n�sebb f�jdalmat okozott volna. Hallottam, hogy jobb oldalamon Yukina halkan felki�lt. Nyilv�n megl�tta a combjaimra sz�radt v�rt. Lehet, hogy analiz�lta a sebemet, de ez nem k�sz�tette fel �t a l�tv�nyra. Genkai teljesen levette r�lam a nadr�got, �s r�mter�tett egy takar�t eg�szen a derekamig, kihagyva al�la kir�ndult l�bamat. V�gigtapogatta a combom t�v�t, hogy megtudja, mennyire s�r�ltek az iz�letek vagy a csont. K�nyelmetlen�l mocorogni kezdtem, mire Yukina a hajamat simogatta, hogy megnyugodjak. Genkai is abbahagyta, amit csin�lt, hogy besz�ljen hozz�m.

 

 - A l�badat vissza kell r�ntanom a hely�re, hogy begy�gyulhasson. Nem fog sok�ig tartani.

 

 B�lintottam. Tudtam, hogy f�jni fog, f�leg, hogy sok�ig nem l�ttam el a l�bam. Yukina apr� keze megfogta �s megszor�totta saj�tomat, jelezve, hogy r� t�maszkodhatok. H�l�s voltam neki ez�rt.

 

 Genkai megfogta �s egyetlen er�teljes mozdulattal a hely�re r�ntotta a l�bam. Felki�ltottam a hirtelen fell�p� k�nt�l �s az oldalamra fordultam, Yukina kez�t meg a mellkasomhoz szor�tottam. Lihegtem �s remegtem, mialatt a f�jdalom lassan al�bb hagyott. Csak akkor �reztem, hogy az �reg harcm�v�sz egy m�sik nedves ronggyal a combomat t�r�lgeti, hasonl�k�ppen h�gom az arcomat. Egyetlen m�ly s�hajjal nyugtattam le magam, �s meglaz�tottam szor�t�somat. Yukina besz�lni kezdett hozz�m, hogy elterelje a figyelmemet.

 

 - Mostm�r minden rendben lesz, Hiei �rfi. Hamarosan meggy�gyulsz. Sajnos az er�met nem tudtam felhaszn�lni arra, hogy enyh�tsem a f�jdalmaidat, de magadt�l is jobban leszel, �gy, hogy a sebeid nem fert�z�ttek. Nemsok�ra jobban �rzed majd magad, Hiei �rfi.

 

 �jra a h�tamra ford�tott, hogy k�nyelmesebben fek�djem, �n meg kinyitottam a szemem, �s igyekeztem el�g er�t gy�jteni, hogy besz�lhessek.

 

 - Csak Hiei.

 

 - Tess�k?

 

 M�ly l�legzetet vettem, hogy besz�ljek, de suttog�sn�l t�bbre m�g mindig nem tellett t�lem.

 

 - Hagyd el az „�rfit”.

 

 Felder�lt az arca �s b�lintott. Szinte l�ttam, hogy Genkai is elmosolyodik. Higgyenek, amit akarnak, engem ideges�tett, hogy a saj�t h�gom �rfinak sz�l�t, m�g ha nem is tudja, hogy rokonok vagyunk. Tov�bbra is a kez�be kapaszkodtam, mintegy v�delemk�nt az �r�let ellen. Tiszt�nak �reztem a fejem, �s nem akartam visszazuhanni a s�t�ts�gbe.

 

 - Yukina, hozn�l n�h�ny meleg ruh�t, m�g befejezem ezt?

 

 Genkai hangj�ra h�gom b�lintott �s fel�llt, de �n nem eresztettem el �t. K�rlelve n�ztem r�, mire � hozz�m hajolt:

 

 - Egy pillanat �s visszaj�v�k, Hiei, csak n�h�ny ruh�t hozok, hogy ne f�zz�l.

 

 Lefejtette mag�r�l ujjaimat �s kiszaladt a szob�b�l. Csend telepedett r�nk, amit Genkai hamarosan megt�rt.

 

 - Elmondod, mi t�rt�nt veled?

 

 Az �regasszonyra n�ztem, aki tov�bbra is l�baimat tisztogatta.

 

 - Azt hittem, tudod – csak suttogni voltam k�pes, de �gy is hallhat� voltam.

 

 - Csak sejt�sem van – r�mn�zett �s �gy folytatta. – Az eredm�nyt l�tom, amib�l k�vetkeztetni tudok, de csak rem�lhetem, hogy nem az t�rt�nt, amire gondolok.

 

 A r�szleteket teh�t nem ismeri. Nem is t�lem fogja megtudni. Befejezte a combom tiszt�t�s�t, �s r�m ter�tette a takar�t, majd mell�m �lt.

 

 - Meddig volt�l egyed�l odakint? – k�rdezte.

 

 - Azt se tudom, mi�ta vagyok itt.

 

 - A fi�k reggel hoztak el ide. Most �pp alkonyodik.

 

 Teh�t majdnem egy napja vagyok itt. Azt viszont nem tudom, mennyi ideig voltam egyed�l.

 

 - Elvesztetted az id��rz�ked?

 

 B�lintottam. Fogalmam sincs, mi�ta volt, hogy Kurama…

 

 Remegni kezdtem az eml�kre. Az a rohad�k kitsune azt is meg fogja b�nni, hogy egy�ltal�n a vil�gra j�tt! Csak azt rem�lem, hogy nem fog semmi sem visszatartani, mikor meg fogom �lni. Nemcsak f�lholtra sebes�tett, de m�g r� is k�nyszer�tett, hogy �lvezzem az eg�szet. Amit tett… Amit tett, bizony�t�k r�, hogy � sem jobb a t�bbin�l. �n meg azt hittem…

 

 Genkai a v�llamra tette a kez�t, hogy lecsillap�tson. Mikor r� n�ztem, besz�lni kezdett.

 

 - Ha besz�lni akarsz, mi mindannyian itt vagyunk. Jobb, ha ezt �szre veszed.

 

 Horkantottam, �s elford�tottam a fejem. Mintha err�l lehetne besz�lni. Yukina visszat�rt, s�t�tk�k yukat�val a kez�ben. A vastag anyagb�l k�sz�lt kimon�szer� ruh�t neh�z volt felvennem, m�g seg�ts�ggel is, mert a v�gtagjaim nehezen mozogtak. De mikor v�gre siker�lt beleb�jnom, k�nyelmesen fek�dtem a takar� alatt. V�gre nem f�ztam annyira. Yukina megint megfogta a kezemet, amit a mellkasomon nyugtattam, �s sz�pen lassan elaludtam.

 

 

 Yukina azut�n sem engedte el Hiei kez�t, hogy a t�zd�mon �lomba mer�lt. Gyeng�den simogatta a haj�t, hogy el�zze a rossz �lmokat, amik eszm�letlens�ge alatt is megt�madt�k. Nem tudta, pontosan mi t�rt�nhetett vele, csak annyit, hogy a traum�t nem volt k�pes kiheverni. B�r leplezni pr�b�lta, l�tszott rajta, hogy a t�rt�ntek nagyon megviselt�k. V�g�l is �rthet�. A d�moni ereje egy�ltal�n nem t�rt vissza, nem is �rtett�k, hogy hogyan �lhet m�g. Ha egy d�monnak elapad a d�moni ereje, akkor meghal. M�rpedig Hieinek elapadt. Az �letereje is gyenge, szinte nem is �rezhet�.

 

 Amikor Yukina biztos volt benne, hogy a d�mon m�lyen alszik, Genkaihoz fordult.

 

 - Genkai mester, mondott Hiei valamit, m�g kint voltam?

 

 A harcm�v�sz megr�zta a fej�t.

 

 - Csak annyit, hogy nem tudja, mennyi ideig volt sebes�lt. De ismered – hirtelen elmosolyodott – �nmag�t�l nem ny�lik meg. De tal�n id�vel.

 

 Yukina �jra a b�k�sen alv� d�monra n�zett.

 

 - �n ink�bb arra lenn�k k�v�ncsi, hogy tudott �gy �letben maradni – sz�lalt meg kis id� ut�n Genkai.

 

 Yukina felkapta a fej�t. Addig nem akart sz�lni, m�g Hiei �bren volt, most meg teljesen elfelejtette. Akkor vette �szre, amikor el�sz�r a mellkas�hoz szor�totta a kez�t f�jdalm�ban.

 

 - Genkai mester – sz�l�totta meg halkan a harcm�v�szt -, j�jj�n k�zelebb egy pillanatra.

 

 Az id�s asszony teljes�tette k�r�s�t, mire Yukina szabad kez�vel megfogta az �reg�t �s a t�zd�mon mellkas�ra tette. Genkai el�sz�r nem �rtette, mit akar ezzel a h�t�nd�r. A d�mon melle egyenletesen emelkedett, m�g aludt, a sz�ve pedig ritmusosan dobogott…

 

 Genkainak elkerekedett a szeme. Yukin�ra n�zett, aki b�lintott:

 

 - Ez tal�n ad n�mi magyar�zatot.

 

 

 Yusuke �s Kuwabara reggel �ta nem mozdultak ki a templomb�l. Az alacsony asztal melletti p�rn�kon �ltek akkor is, amikor a h�t�nd�r �s az �regasszony kij�ttek a folyos� v�g�n l�v� szob�b�l. Yusuke azonnal talpra ugrott �s k�rdezni akart valamit, de Genkai egy legyint�ssel elhallgattatta.

 

 - Miel�tt megk�rdezn�d, most alszik – v�laszolta, mire mindk�t suhanc fell�legzett.

 

 - �n meg m�r azt hittem, valami komolyabb baja van – nevetett Yusuke. – J�l megijesztett minket.

 

 A hirtelen be�ll� cs�nd lett gyan�s mindkett�j�knek. Yukina elford�totta a tekintet�t.

 

 - Yukina kisasszony – Kuwabar�t meglepte az apr� d�monl�ny szomor� tekintete, de igyekezett nem a legrosszabbra gondolni. A l�ny felemelte v�r�s, k�nny�ztatta szemeit, ami viszont mindk�t hulig�nt megdermesztette.

 

 - Hiei d�moni ereje teljesen elt�nt – mondta szipog�sok k�zt -, �maga pedig nagyon legyeng�lt. Ha nem hozt�tok volna ide…

 

 Nem tudta folytatni arc�t a tenyer�be temette, hogy visszatartsa k�nnyeit. Kuwabara azonnal mell�t�rdelt �s �t�lelte. Yusuke Genkaira n�zett, de nem merte megk�rdezni, amit akart.

 

- M�g mindig v�ls�gos az �llapota – v�laszolta meg az �reg a kimondatlan k�rd�st. – Nem mondhatok semmi biztosat.

 

 - De m�gis, mi a fene t�rt�nt vele?

 

 - Nyugodj le Yusuke! Idegess�ggel nem seg�tesz rajta.

 

 - Semmivel sem tudok seg�teni rajta! – a f�ld�mont kezdte nagyon kiakasztani az �reg nyugodts�ga.

 

 - De igen – Genkai egyben Kuwabar�hoz is besz�lt, aki tov�bbra is a m�r megnyugodott Yukin�t �lelte. – Maradjatok mellette. Most nagy sz�ks�ge van a t�rsaira, m�g ha nem is ismeri be.

 

 Yusuke az ajt�ra n�zett, ami m�g�tt Hiei pihent.

 

 - A s�r�l�sek? – b�r m�r nem voltak egy csapat, �gy tekintett bar�taira, mint csapatkapit�ny, akinek tiszt�ban kell lennie az �ket �rt t�mad�sokkal.

 

 - Sebek v�gig a mellkas�n, a h�t�n �s a bal karj�n. T�r�tt csukl�, kir�ndult bal l�b. Fognyomok a tark�j�n, amikt�l kis h�j�n megrepedtek a csigoly�i. Megs�r�lt a Jaganja is, amit le kellett b�kly�znunk, hogy begy�gyulhasson. Nagy mennyis�g� idegb�n�t� m�reg kering a v�r�ben, ami elsz�vja a d�moni erej�t, �s nem engedi, hogy teljesen begy�gyuljanak a sebei. Tov�bb� egy�b sebek, amikre ink�bb nem t�rn�k ki, nem besz�lve a lelki sebekr�l.

 

 - Lelki sebek? – Yusuke alig hitt a f�l�nek. – Hiei az, akir�l besz�l�nk. Rajta az ilyenek nem hagynak m�ly nyomot.

 

 - Ez m�s, mint a harcok – Yukina �jra megsz�lalt, gyenge, kicsit m�g szipog� hangon. – Megal�zt�k �t.

 

 - Akkor sem �rtem – Yusuke fel-al� kezdett j�rk�lni. – Egy d�mon nem veszi mag�ra a dolgokat, az meg lehetetlen, hogy pont Hiei tegye ezt.

 

 - Sokkal kevesebbet tudunk r�la, mint hittem – Genkai, hirtelen elcs�ndes�lt �s Yusuk�re n�zett. – Te tudod, mit jelent egy d�monnak a benne l�v� mag, ugye?

 

 - I-igen – egy kicsit meglepte a k�rd�s, �s meg�llt. – Az a mag tartja fenn a d�mon energi�j�t, �s seg�ti, hogy ak�rmilyen kegyetlen dolgot ak�r szemrebben�s n�lk�l megtegyen. Abb�l a magb�l sz�rmazik a d�moni erej�k. A d�monok f�leg amiatt el�g �rz�ketlenek is, ellent�tben az emberekkel, akiknek a sz�v�k, nem viseln� el a hasonl� dolgokat – Yusuke meg�llt, gyan�t fogva. – Mi�rt k�rdezed?

 

 Genkai egy pillanatig nem v�laszolt, a gondolataiba mer�lt.

 

 - Hieinek nincs d�moni magja. Neki d�monsz�ve van.

 

 - MIIIIII??? – ki�ltott fel Yusuke.

 

 Az �regasszony b�lintott:

 

 - Yukina vette �szre, amikor Hiei l�b�t helyre tettem.

 

 - Az lehetetlen! Egy d�mon k�ptelen �lni d�monmag n�lk�l!

 

 - Mi�rt? – kezdett �rtetlenkedni Kuwabara. – H�, Urameshi, elmagyar�zn�d b�vebben?

 

 Yusuke a bar�tj�ra n�zett. Persze, Kuwabara nem tud t�l sokat az ilyenekr�l. Annyi tiszta neki, hogy a d�monoknak sz�v helyett egy pulz�l� magjuk van, de egyebek nem.

 

 - Egy d�monnak teljesen m�smilyen a teste �s a lelke, mint egy embernek – kezdett bele a magyar�zatba. – M�g ha emberien n�znek is ki, van valami, ami megk�l�nb�zteti �ket az egyszer� haland�kt�l. Az egyik ilyen a mag, ami egyben a d�mon lelke is. Eml�kszel, amikor m�sodszorra meghaltam?

 

 Kuwabara megremegett az eml�kt�l, �s b�lintott.

 

 - Akkor a lelkem nem hagyta el a testemet, mert a mag visszatartotta. �gy b�r a sz�vem le�llt, nem haltam meg teljesen, mert a mazoku-mag pulz�l�sa �letben tartott. B�r k�s�bb a sz�vem megint elkezdett verni, a mag is megmaradt, �s tartotta a lelkemet.

 

 - Teh�t neked is van sz�ved! – ki�ltott Kuwabara egyre �rtetlenebben. – Mi�rt baj az, hogy Hieinek is van?

 

 - � teljesen d�mon, �n csak f�lig. �n eleve embernek sz�lettem teh�t term�szetes, hogy van sz�vem, viszont k�s�bb kialakult a mazoku- form�m is, s vele egy�tt a mag. De ha Hieinek nincs magja, az azt jelenti, hogy sz�vvel sz�letett, ak�rcsak �n. Viszont � teljesen d�mon, ez�rt �, ellent�tben velem, nem �lhetne mag n�lk�l.

 

 - De mi�rt? – k�rdezte megint Kuwabara.

 

 - Te nem figyelsz r�m? – Yusuke kezdett egyre idegesebb lenni bar�tja �rtetlenked�s�t�l. – Egy d�monnak a d�moni ereje �s a lelke egyben a mag!

 

 Kuwabara kis id� ut�n kezdte �rteni a dolgot.

 

 - De, ha neki nincs magja…?

 

 Yusuke b�lintott.

 

 - Hol van a lelke, �s honnan szerzi az erej�t? – fejezte be helyette a k�rd�st, majd Genkaira n�zett – Kapcsolatban lehet ez a gyenges�g�vel?

 

 - Pont ellenkez�leg – r�zta meg a fej�t az �reg -, a sz�v�nek k�sz�nheti, hogy �l. Mikor a d�moni ereje elapadt, meg kellett volna halnia, de a sz�ve �letben tartotta a test�t.

 

 - �s a lelke?

 

 - Azt nem tudom.

 

 Yusuke lehajtotta a fej�t.

 

 - Egy d�moni l�lek nem k�pes a test�ben maradni, ha azt egy sz�v ir�ny�tja. M�r r�gt�n a sz�let�se ut�n meg kellett volna halnia.

 

 - Na �s Kurama? – k�rdezte Kuwabara – � is d�mon, egy sz�vvel m�k�d� testben.

 

 - Az egy emberi test – v�laszolt Genkai – �s az �jj�sz�let�s�n�l a lelke is emberi tulajdons�gokat vett fel, ez�rt rajta ez nem t�kr�z�dik.

 

 - Belef�jdul a fejem ebbe a sok gondolkod�sba – mondta Yusuke, mik�zben tark�j�t kezdte d�rzs�lni – nem nekem val� ez.

 

 Egy elfojtott ki�lt�st lehetett hallani a szob�b�l, mire mindannyian megdermedtek. Yukina azonnal az ajt� el�tt termett �s kinyitotta azt. Hiei a matracon fek�dt, k�nt�l eltorzult arccal, ny�gd�cselve, remegve. Megint megt�madt�k a r�m�lmok.

 S�t�t van. V�g�l megint mag�val ragadott a s�t�ts�g. Persze, gondolhattam volna, hogy a tiszta elme csak �tmeneti.

 

 

 A s�t�tben mozg� alakokat nem tudtam kivenni, de egyre k�zelebb �rtek hozz�m. Karmok �s fogak m�lyedtek egyszerre a testembe. �sszeszor�tottam a szemem �s ord�tani kezdtem, de a f�jdalom nem sz�nt meg. Tov�bb marcangolt�k a testemet, eg�szen addig, m�g egyetlen �p porcik�n sem maradt. Csak remegni tudtam mik�zben a r�gi sebeket is folyamatosan felszak�tott�k.

 

’Hagyj�tok abba! Nem volt m�g el�g? El�g legyen!’

 

 Az �rnyak visszavonultak, csak az�rt, hogy �jra t�madjanak. Nem �reztem magamban er�t, hogy el�zzem �ket, mozogni sem tudtam a sebekt�l. Megint felki�ltottam.

 

 ’�llj! �llj! El�g!’

 

 ’Hiei �rfi! Hiei!’

 

 Valaki sz�longat?

 

 �reztem, hogy �jra k�pes vagyok mozogni. Mikor kinyitottam a szemem, fel�ltem �s meglend�tettem a karomat, hogy az els� l�nyt, akit l�tok, meg�ljem. De hirtelen megdermedtem.

 

 Az �kl�m centim�terekre �llt meg Yukina arc�t�l. R�m�let l�tsz�dott v�r�s szemeiben, amint leb�kly�zott kezemre b�mult. Csak hallucin�ltam, s k�zben kis h�j�n meg�t�ttem �t.

 

 Majdnem meg�ltem a saj�t h�gomat!

 

 Visszar�ntottam a karom, �s remegve igyekeztem elt�volodni Yukin�t�l. Nem lehettem ennyire �vatlan! Majdnem meg�t�ttem! Majdnem meg�t�ttem! �t sosem b�ntan�m, most m�gis majdnem… majdnem…

 

 - Hiei �rfi, nyugodj meg! – megpr�b�lta megfogni a v�llam, hogy megnyugtasson, de �n nem engedtem. – Hiei, nincs semmi baj, nyugodj meg!

 

 Megpr�b�ltam t�volabb m�szni t�le, a sebeim miatt azonban meg kellett �llnom. F�jni kezdtek hirtelen mozdulataim miatt. Yukina a pillanatot kihaszn�lva �tkarolt.

 

 - Minden rendben, Hiei. Csak egy rossz �lom volt.

 

 �lom? Biztos a hallucin�ci�ra gondol. Lassan kezdtem megnyugodni az �lel�s�ben, a remeg�sem kicsit al�bb hagyott. Mikor m�r a l�gz�sem is egyenletess� v�lt, elengedett �s visszatuszkolt a takar� al�. Amikor m�r fek�dtem, a sebeim egyre jobban kezdtek f�jni. Eddig nem �reztem �ket, csak most, amikor m�r k�nyelmesen led�ltem. Yukina megt�r�lte az arcomat a melegvizes ronggyal, �n meg r�n�ztem. A r�m�let �gy t�nik, csak pillanatnyi volt, mostm�r � is megnyugodott, s el is mosolyodott, amikor �szre vette, hogy figyelem.

 

 - H�, Hiei, �r�m t�ged megint �bren l�tni!

 

 Az ajt� fel� n�ztem, ahonnan a hangot hallottam. Yusuke �s az idi�ta �ppen akkor j�ttek be a szob�ba. Megpr�b�ltam fel�lni a matracon, de Yukina megfogta a v�llam �s visszatolt, a volt detekt�v pedig mell�m telepedett, bar�tj�val egy�tt.

 

 - Nyugi, nyugi! Maradj csak fekve! Akkor hamarabb gy�gyulsz – kezdett megint besz�lni Yusuke.

 

 Elford�tottam a fejem �s horkantottam.

 

 - J�l vagyok.

 

 Az idi�ta idegesen nevetni kezdett:

 

 - Persze, az�rt fek�dt�l v�rbe fagyva, mint egy h�scafat.

 

 Erre felkaptam a fejem. T�nyleg ennyire rosszul n�ztem ki?

 

 - K�rdeztelek, Balf�c�n?

 

 - �, te kis…

 

 - Higgadj le Kuwabara! – a f�ld�mon igyekezett lecsillap�tani bar�tj�t. – Ha k�t�zk�dik, az azt jelenti, jobban van – megint fel�m fordult. – Meddig volt�l �gy odakinn?

 

 - A haland�nak is megmondtam, hogy nem tudom.

 

 - Csak mert t�nyleg nagyon rossz b�rben volt�l, amikor r�d tal�ltunk. El�sz�r nem ismert�l fel minket, �s kiab�lt�l, hogy ne �rj�nk hozz�d, meg mitt’om�n. Viszont miut�n r�j�tt�l, hogy mi vagyunk azok, ki�t�tted magad.

 

 A plafonra n�ztem. Nagyon k�m�s lehettem, ha m�g a h�gagy�t is d�monnak v�ltem.

 

 - Hiei – megint Yusuk�re n�ztem, aki k�l�n�sen nyugodt hangon besz�lt hozz�m. – Az, aki ezt tette veled, rosszabbul j�rt, mint te, ugye?

 

 Elford�tottam a fejem, vissza a plafonhoz.

 

 - Mert, ha nem, sz�vesen meg�lj�k, csak mond meg, ki volt az.

 

 - Nem – l�ttam, hogy v�laszomra a detekt�v szeme elkerekedik -, �n fogom meg�lni.

 

 Erre viszont m�r megnyugodott �s el is vigyorodott. K�tlem, hogyha tudn�, ki volt az illet�, t�nyleg b�ntan�-e. Elv�gre r� is hat�ssal volt a kitsuneaura.

 

 - L�tom, m�r t�nyleg j�l vagy – mondta, mik�zben azon gondolkodtam h�z�dhat vajon m�g sz�lesebbre a sz�ja. – K�l�nben is, Kuwabara biztos nem seg�tett volna, �gyhogy egyed�l kellett volna mennem.

 

 - Mii? Urameshi! Azt hiszed gy�va vagyok, vagy gyenge?

 

 - Nem hiszem, tudom.

 

 - Na v�rj csak, kitaposom a beled, te f�reg!

 

 Egym�sba gabalyodva gurultak a f�ld�n, mik�zben �t�tt�k-r�gt�k egym�st. Yukina fel�llt mell�lem.

 

 - Kazuma �rfi, k�rlek sz�pen, ne verekedj!

 

- ���, Yukina kisasszony! Nem tehetem, meg kell v�denem a becs�letemet, mert �n, Kazuma Kuwaba…

 

 Sejtelmem sincs, mit akart mondani ezut�n a mel�k, mert egy Yusuk�t�l �rkez� jobbegyenes visszaterelte �t a harchoz, �s tov�bb fetrengtek a f�ld�n, mik�zben a h�gom pr�b�lta lecsillap�tani �ket. Nos, itt legal�bb nem v�ltozott semmi. 

Genkai, miut�n a gyerekek bementek a szob�ba, nem ment ut�nuk. �gy gondolta, jobb lesz, ha egy kicsit besz�lgetnek. Ink�bb kiment az udvarra, s seperni kezdte a templom l�pcs�it. Gondolatai a s�r�lt d�mon fel� terel�dtek. A m�reg, ami a test�ben dolgozik, analiz�lhatatlan volt m�g Yukina sz�m�ra is. Nem tudj�k mikor fog elt�nni bel�le, vagy, hogy van-e ellenszere. M�rpedig �gy nem tudj�k meggy�gy�tani Hieit, sem � �nmag�t.

 

 

 Az �regasszony megl�tott egy alakot a l�pcs�k�n felfele l�pkedni. Elmosolyodott, de nem hagyta abba a s�pr�get�st, m�g az illet� k�zelebb nem �rt hozz�.

 

 - J� est�t, Genkai mester!

 

 - J� est�t, Kurama! – az �reg r�t�maszkodott a sepr�ny�lre. – S�t�ra volt kedved?

 

 - �gy is mondhatjuk – a v�r�shaj� udvariasan mosolygott, majd kis id� m�lva folytatta. – Eml�kszik, mir�l besz�lt�nk n�h�ny nappal ezel�tt?

 

 Genkai b�lintott. Sejtette, hogy megint ez�rt j�tt.

 

 - J�rt itt Hiei az�ta?

 

 �jabb b�lint�s.

 

 - Tulajdonk�ppen most is itt van.

 

 Kuram�nak egy pillanatra elkerekedett a szeme, de azonnal visszanyerte higgadt arckifejez�s�t, �s a templomra n�zett. Genkai j�l tudta, mit csin�l. Megpr�b�lja bem�rni Hiei d�moni erej�t.

 

 - Biztos, hogy itt van? Nem �rzem �t – Kurama Genkaira n�zett, aki ism�t b�lintott. A r�kaszellem arc�n erre egy megk�nnyebb�lt kifejez�s �lt. – Ezek szerint j�l van, ha k�pes elrejteni a d�moni erej�t.

 

 - T�vedsz – mondta az �regasszony. – Az�rt nem �rzed �t, mert az ereje elt�nt.

 

 - De h�t, akkor…

 

 - Nem, m�g mindig �letben van – folytatta Genkai �s � is a templomra n�zett -, de nem tudom, meddig.

 

 Cs�nd �llt a besz�lget�sbe. Kis id� ut�n az �reg harcm�v�sz Kuram�hoz fordult:

 

 - Akarod �t l�tni?

 

 �jabb hossz� cs�nd k�vette a k�rd�st, de mikor Kurama b�lintott, Genkai a templomba vezette a kitsun�t.

Ezek sosem adj�k fel? A mel�knak m�r csupa v�ral�fut�s az arca, m�gis a f�ld�monra veti mag�t. R�hej.

 

 

 Mikor befejezt�k, Yusuke bar�tja v�ll�t veregette:

 

 - Add fel Kuwabara! Semmi es�lyed ellenem!

 

 - Ne is �lmodozz, Urameshi! Egyszer �gyis legy�zlek!

 

 - �s m�g �n �lmodozok!

 

 Tov�bb is hallgattam volna a veszeked�s�ket, de ekkor valami az elm�mben megsz�lalt. Nem, az nem lehet! Mi a fen�t keres � itt?

 

 Hirtelen fel�ltem a matracon �s az ajt�ra meredtem. Erre a veszeked�s is abbamaradt, mindenki engem figyelt.

 

 - H�, Hiei, mi van veled?

 

 - Hiei, k�rlek, fek�dj vissza!

 

 Yukina megpr�b�lt visszafektetni, de el�g mereven tudtam tartani magam, �gy ez nem siker�lt neki. Hamarosan l�pteket is lehetett hallani, ami m�r a t�bbieknek is felt�nt. Alig l�that�an remegni kezdtem, amit csak a h�gom vett �szre, mert kezeit m�g mindig v�llaimon nyugtatta.

 

 Kopogtat�st lehetett hallani, majd az ajt� kiny�lt, s Kurama v�r�shaj� alakja l�pett be rajta. Igyekeztem csillap�tani a remeg�semet, de ez neh�znek bizonyult, mik�zben itt �llt, t�lem n�h�ny m�terre. R�ad�sul olyan �tkozottul nyugodt k�ppel n�zett r�m, hogy legsz�vesebben ott helyben darabokra szaggattam volna.

 

 - Hello, Hiei!

 

 Kurama, k�sz�l�ben a hal�los �t�leted.

 

 �reztem, hogy az elm�m lassan megint elborul.

 

 

 

Folytat�sa k�vetkezik...