3.fejezet

3. fejezet

 

 

 

Hirtelen �bredtem, b�r a s�t�ts�g nehezen engedett el. R�m�lmaim voltak, kiab�ltam is volna, ha sz�raz torkom engedi. �lmomban egy t�voli helyen j�rtam, ahol h� �s j�g uralkodik. Lel�ktek egy szikl�r�l, �n meg csak zuhantam az ismeretlenbe. Ez ism�tl�d�tt addig, m�g fel nem �bredtem.

 

Az j�rt a fejemben, vajon mi�ta fekhetek itt? Val�sz�n�, nem r�g �ta, mert az elm�met tiszt�nak �reztem. K�r�lbel�l k�t napom van, m�g a h�borodotts�g el�r. Addig egy biztons�gos helyet kell keresnem, hogy ott elt�ltsem az elk�vetkezend� n�h�ny napot, vagy hetet. M�g mindig ruha n�lk�l fek�dtem a hasamon, a szelet is �reztem a b�r�m�n. F�ztam, �s mindenn�l jobban v�gytam egy kiad�s alv�sra, de sajg� tagjaim �s f�j� fejem miatt ez t�volinak t�nt.

 

Amikor kinyitottam a szemem, az els� dolog, amit megl�ttam, saj�t v�res balkezem volt. A napf�ny csillogott rajta, ebb�l gondoltam, hogy nappal van. Amennyire fekv� helyzetemb�l tudtam, k�r�l n�ztem. A mellettem l�v� fa, amihez el�z� este oda voltam k�t�zve, v�rtark�tott volt, a gy�kerein�l megsz�radt v�r�s t�csa gy�lt.

 

Igyekeztem kipr�b�lni tagjaimat, tudok-e mozogni. Bal kezemmel kezdtem, mert annak reakci�j�t is l�thattam. Meglepet�semre eg�sz k�nnyen mozgattam, csak a csukl�mmal volt n�mi baj. M�sik kezem teljesen s�rtetlennek t�nt. A l�baimmal m�r m�s a helyzet. A ballt alig �reztem, mozgatni is csak k�nszenved�ssel tudtam, j�r�sra lehet k�ptelen lettem volna t�mogat�s n�lk�l. Jobb l�bam csup�n gyenge volt, f�jdalmat pedig csak a t�rdemen �s l�bt�vemben �reztem. V�gtagjaim mozgat�sa ut�n igyekeztem ellen�rizni egy�b sebeimet. Nem kellett nagy �sz ahhoz, hogy tudjam �ln�m egy j� darabig k�nyelmetlen lesz. A h�tamat nem l�ttam, de sajg�s�b�l �t�lve a karmol�sok m�g nem gy�gyultak be, ak�rcsak mellkasomon.

 

Karjaimat k�zelebb h�ztam v�llaimhoz, hogy megpr�b�ljam felemelni magam. Ink�bb jobb kezemre nehezedtem, hogy m�sik csukl�mat k�m�ljem. Ahogy lassan, egyre magasabbra toltam magam a fels�testemen l�v� sebek megh�z�dtak, mire felszisszentettem. R�ad�sul valami a h�tamon g�tolt abban, hogy teljesen fel�ljek. Jobbra ford�tottam a fejem, s szemem Kurama v�r�shaj�, v�kony alakj�n akadt meg. Val�sz�n� reflexb�l karolt �t, amikor �lm�ban a has�ra fordult. Horkantottam egyet.

 

Kicsit t�volabb h�z�dtam t�le, hogy a karja lecs�sszon r�lam, de megb�ntam, mert n�melyik a hasamon l�v� sebek k�z�l �lesen tiltakozni kezdett. Igyekeztem hang n�lk�l t�rni, s m�ly l�legzetekkel lenyugtatni izmaimat. R�j�ttem, hogy nem csak az �g� f�jdalommal k�zd�k, hanem a torkomban �s a t�d�mben l�v� szor�t�ssal is. Ez idegen volt sz�momra. Lehet, hogy a b�n�t� m�reg m�g nem tisztult ki a szervezetemb�l, amiatt �rzem ezt.

 

A l�gz�sem ritmus�hoz igaz�tottam mozg�somat, hogy k�nnyebb legyen elviselnem az esetlegesen fell�p� sz�r�sokat. Bel�gz�s, feljebb emeltem magam a f�ldr�l. Kil�gz�s, k�zelebb h�ztam magamhoz kezeimet. Bel�gz�s, csillap�tottam a karjaimban remeg� idegeket. Kil�gz�s, m�g feljebb emelkedtem. Bel�gz�s, h�tr�bb toltam magam a t�rdeimre. Itt megbicsaklott technik�m, mert a bal l�bam egy�rtelm�en ellent mondott a r� nehezed� s�lynak, amit igyekeztem levenni r�la. Pihegtem, mik�zben bal kezemmel v�gigtapogattam a s�r�lt iz�letet. Egy�rtelm�en kir�ndult a hely�r�l, s jelen �llapotomban nem voltam k�pes vissza�ll�tani. Mindenesetre megkock�ztatom majd a j�r�st, m�stnem f�t�l f�ig fogok k�zlekedni.

 

Lassan h�tr�bb ereszkedtem, de nem �ltem teljesen a sarkaimra. K�m�lnem kell magam, amennyire tudom. V�gign�ztem magamon. A mellkasomon �s hasamon l�v� sebek nagyon cs�ny�k voltak, meglehet fert�z�ttek, n�melyik �jb�l felszakadt �s v�rezni kezdett. A bal l�bt�vemen, a r�ndul�s hely�n k�kes folt volt, ugyancsak ronda �s meglehet�sen nagy. Mindk�t combom bels� fele teljesen v�r�s volt a r�sz�radt v�rt�l, ami sz�momra k�ts�gtelen, honnan folyt oda. Szinte m�g mindig �reztem a bens�met v�gigsz�nt� karmokat. Remeg�s futott v�gig rajtam az eml�kre, s a torkom �jb�l �sszeszorult.

 

Fejemet enyh�n megr�zva k�r�ln�ztem. A nadr�gom t�lem nem messze, egy bokor mellett fek�dt. Ny�jt�zkodva nem �rtem el, �gyhogy k�nytelen voltam odam�szni �rte. K�zben f�l szemmel a kitsun�t figyeltem, fel�bred-e. Ha ilyen �llapotomban t�mad h�tba, k�nnyen meg is �lhet. Szerencs�mre egyel�re m�lyen aludt.

 

El�rtem a nadr�gomat, s egy k�rd�s kezdett fogalmaz�dni bennem: hogy az �rd�gbe vegyem fel? Mindenk�ppen a f�ld�n kellett maradnom, mivel azt sem tudom, milyen biztons�ggal vagyok k�pes l�bon maradni. Tests�lyomat r�helyeztem �p l�bamra, a m�sikat meg megpr�b�ltam oldalra h�zni egyik kezemmel. A nadr�gom bal sz�r�t r�h�ztam a bok�mra. Pr�b�ltam nem t�r�dni a l�bam �s a testemen l�v� sebek f�jdalm�val, amik �tkozottul h�z�dtak, ami�rt oldalra hajoltam. Tov�bb egyel�re nem mozogtam, mert a jobb l�bam m�r remegett a testem s�ly�t�l. K�nytelen voltam m�sik l�bamra is r�nehezedni, �s m�ly l�legzetekkel lenyugtatni magam. Megint Kuram�ra n�ztem, de visszaford�tottam a fejem. Az a rohadt d�g mosolyog �lm�ban! K�r�ln�ztem a tiszt�son katan�m ut�n. Nem �rdekel, hogy alig tudok �llva maradni, nem �rdekel, hogy m�g alszik, �s nem tud v�dekezni, lev�gom azt a mocskos fej�t �s magammal viszem a hal�lba!

 

Rendszertelen l�gz�sem k�nyszer�tett arra, hogy �jb�l re�lisan gondolkodjam. A kardom nincs meg, an�lk�l pedig nem tudn�m �t meg�lni. �sszeszor�tottam a szemem, mert a hirtelen mozdulatok nem tettek j�t felny�lt sebeimnek. F�lig nyitott szemekkel n�ztem le kezeimre, amiket a v�r�ztatta f�ld�n nyugtattam. Ink�bb visszatereltem gondolataimat arra, hogy min�l el�bb fel�lt�zzem, �s elt�njem innen. Most bal l�bamra nehezedtem r�, de a s�r�l�se miatt teljesen a sarkamra kellett �ln�m, hogy ne a l�bt�vemre h�z�djon a fesz�lts�g. H�tra kellett fordulnom, hogy jobb bok�mra is fel tudjam h�zni a nadr�g sz�r�t, a ny�lt sebek pedig megint tiltakozni kezdtek.

 

Mikor mindk�t bok�mat takarta a v�kony sz�vetanyag, folyamatosan v�ltogatva tests�lyomat tart� l�baimat, fel tudtam er�ltetni azt eg�szen a combomig. Itt egy kicsit megpihentem, �s ellen�riztem a kitsun�t. A mosoly m�r elt�nt az arc�r�l, de m�g mindig aludt. Egyre k�d�sebb lett a tekintetem, a fejem is jobban f�jt, s k�v�lyogtam az eddigi er�lk�d�s miatt. Mostm�r csak a sz�mon �t tudtam l�legezni, a testem remegett. A pihen�st r�vidre fogva, felh�ztam nadr�gomat �vatosan a derekamra. A v�r�s kend�, amit �vk�nt haszn�ltam nem volt kih�zva bel�le, ez�rt r�gt�n meg is k�t�ttem. A gatya anyaga nem irrit�lta f�j� h�ts�mat, ami�rt igen h�l�s voltam.

 

Magam el� b�multam, de nem n�ztem semmire. A v�rvesztes�g �s a tegnap esti trauma most kezdte igaz�n �reztetni a hat�s�t. A l�gz�sem egyre gyorsult �s kapkod�bb lett, ahogy az elm�m is kezdett sz�p lassan elborulni. Azt hittem, van m�g id�m, de most tudatosult bennem, hogy tal�n m�g egy napom sincs h�tra. �sszeszor�tottam a szemem, hogy elnyomjam annak �g�s�t. �tkaroltam a v�llaimat. �szre sem vettem, hogy ringatom magam.

 

F�ztam. Nagyon f�ztam. F�jt mindenem. Kurama sokkal t�bb sebet okozott, mint az k�v�lr�l l�tszik. A k�lvil�gra is alig tudtam m�r figyelni. Csak a k�pekre, amik ott sorakoztak a fejemben. A k�pek �s �rz�sek. �rz�sek.

 

’Nem akarom ezt! Hiszen harcoltam! Harcoltam, ahogy tudtam! De nem volt el�g! Nem volt el�g!’

 

’Nem volt m�g el�g? �lljatok le! �lljatok le! Nem akarom ezt! Mi�rt nem �rti meg senki, hogy nem akarom ezt? Mi�rt nem �rt meg senki? Mi�rt?’

 

’Kitasz�tott vagyok, �s akkor mi van? Nekem is van lelkem! �rts�tek meg!’

 

’Hagyjatok! Hagyjatok b�k�n! Engedjetek el!’

 

’… f�zom… nagyon… ’

 

Mocorg�st hallottam a jobb oldalamon. Mikor odan�ztem, l�ttam, hogy Kurama �bredezni kezdett. R�vid mozgol�d�s ut�n kinyitotta a szem�t. Kis id�be telt, mire az �lom kisz�k�tt a szemeib�l, �s tekintete meg�llapodott rajtam. N�h�ny pislog�s ut�n a k�ny�k�re emelkedett. K�rdezni akart valamit, de azt�n megl�tta maga k�r�l a rengeteg v�rt �s elkerekedett a szeme.

 

- Hiei, mi t�rt�nt? – k�rdezte, kicsit rekedt hanggal.

 

Elford�tottam a fejem. M�g csak nem is eml�kszik r�, mit tett! Igyekeztem kitiszt�tani az elm�m, hogy megpr�b�ljak talpra �llni. Belekapaszkodtam a mellettem l�v� fat�rzsbe, de m�g �gy is nehezen siker�lt kiegyenesednem. K�zben a kitsune maga el� meredt, ahogy egyre tiszt�bb� v�ltak neki a tegnap este esem�nyei. Mindk�t l�bam remegett a meger�ltet�st�l, f�leg a bal. Kicsit megsz�d�ltem �s fekete foltokat l�ttam, de igyekeztem el�rni a m�sik f�n�l l�v� kab�tomat. Sz�ks�gem volt, r�, hogy legal�bb egy kicsit felmeleg�tsem magam. �sszeszor�tott szemmel t�rdre rogytam, majd �rte ny�ltam �s remeg� kezekkel magam k�r� ter�tettem. Kurama mag�hoz t�rt �tmeneti r�v�let�b�l �s felvette a nadr�gj�t. Csak akkor torpant meg, amikor l�tta, mennyire remegek. �gy t�nt szavakat keres, de nem akartam meghallgatni, mit mondana. Szorosabbra h�zva magam k�r�l kab�tomat, megint felemelkedtem, de l�baim nem tartottak meg, k�nytelen voltam a f�nak d�lni.

 

- Hiei, v�rj, besz�lj�k meg!

 

Horkantottam egyet, �s m�gjobban elfordultam t�le. Nem voltam k�v�ncsi a mondand�j�ra, ez�rt az erd� fel� fordultam, hogy mened�ket keressek magamnak.

 

- �llj meg! Megmagyar�zom! – hallottam, hogy k�zelebb l�p. Nem akartam, hogy ebben az �llapotomban l�sson, �s azt higgye, gyenge vagyok. El akartam t�nni, de a hangja megint meg�ll�tott.

 

- K�rlek, hallgass meg! Az nem �n voltam, hanem a Youko. Nem tudtam meg�ll�tani.

 

Igyekeztem nem t�r�dni azzal, amit mond, �s kipr�b�ltam l�baimat, hogy t�masz n�lk�l talpon tudok-e maradni. Meglepet�semre eg�sz stabilan �lltam. Tettem el�re k�t l�p�st, Kiss� remegtem, de nem estem el.

 

- H�, figyelsz te r�m?

 

Egy kezet �reztem a v�llamon, amit�l r�m�let suhant �t rajtam. Hirtelen megfordultam �s ell�ktem magamt�l Kuram�t. ’Ne �rj hozz�m! T�nj a k�zelemb�l!’ H�tr�lni kezdtem, de a gyors mozdulatok miatt elestem, s a kem�ny f�ld�n landoltam. Gyeng�n felki�ltottam a tagjaimba hatol� f�jdalomt�l, de nem v�rtam meg, hogy elm�ljon, a kitsun�re meredve t�volabb m�sztam t�le. � felemelte a kez�t �s k�t l�p�st h�tr�lt. Megh�kkent k�ppel figyelt. A kab�tom m�ris lucskos lett a m�g mindig sziv�rg� v�remt�l, mindenem f�jt, mindenem remegett. Rosszabb hat�ssal volt r�m azonban Kurama intenz�v tekintete. A l�gz�sem felgyorsult �s remeg�bb� v�lt. ’Hagyj b�k�n! Hagyj b�k�n!’ Alig tudtam kontroll�lni magam, ez is azt bizony�totta, hogy az elm�m egyre jobban elborult. ’El kell t�nn�m! El kell t�nn�m!’ A f�ldr�l azonban nem tudtam felkelni. Gyenge voltam. �s nem tetszett.

 

- Csak besz�lgetni akarok – Kurama megint megsz�lalt, s figyeltem, ahogy let�rdel, jelezve, hogy nincs egy�b sz�nd�ka. De nem b�ztam benne. Mikor l�tta, hogy a helyemen maradok, m�ly l�legzetet vett. – Meg kell �rtened, nem tudtam visszatartani a kitsune-�nemet. Amikor visszaj�tt�l, azonnal ki akart t�rni, de akkor m�g siker�lt megf�keznem. Nem… nem tudom mi t�rt�nt.

 

- Nem?

 

Felkapta a fej�t. Most el�sz�r hallotta a hangomat, mi�ta fel�bredt, ahogy magam is. �s meglep�dtem. A hangom m�ly volt �s nyugodt, mintha misem t�rt�nt volna.

 

- Szeretn�d, ha felfriss�ten�m a mem�ri�dat? Elmondjam mi t�rt�nt?

 

- Nem �gy �rtettem. – nem tudom, mi�rt, de �gy t�nt, megb�n�s helyett harag kezd �bredezni benne. Fel�ltem, a legkisebb szisszen�s n�lk�l.

 

’Hagyj b�k�n! Hagyj b�k�n!’

 

- V�letlen�l erre t�vedt�l, mi? S�t�lni volt kedved?

 

- Hagyd abba, Hiei!

 

’Eressz el! T�nj a k�zelemb�l!’

 

- Megk�t�zt�l �s megm�rgezt�l, hogy ne tudjak v�dekezni. Megsebezt�l, hogy ne tudjak elfutni.

 

- Hallgass, hallod? Nem akarom hallani.

 

’El�g legyen! El�g legyen!’

 

- Azut�n levetk�ztett�l �s meg…

 

- Fogd be! Nem akarom hallani, nem �rted?! Fogd be!

 

’… f�zom… nagyon…’

 

Kifejez�stelen arccal n�ztem, ahogy Kurama egyre d�h�sebb lett, de nem mozdult a hely�r�l. A k�p�re ki�lt a haragja, ami eddig nem volt r� jellemz�. Neki nagyon j� az �nkontrollja, ritk�n l�that�ak az �rzelmei. M�k�s volt n�zni, hogy n�h�ny mondattal mennyire fel tudom hergelni. Nevetni kezdtem �res, sz�raz hangon. Kuram�nak a szeme erre elkerekedett, nem �rtette, hogy nevethetek ilyen helyzetben. �n sem.

 

Lehajtottam a fejem, hogy ne l�tsz�djon az arcom, s a kacag�som lassan elhalt. Kezdek egyre jobban bekattanni. Mostm�r biztos, hogy nincs sok id�m. Megint �gni kezdett a szemem, �s szor�tott a torkom, v�gigfutott rajtam a remeg�s.

 

’El akarok menni innen. Mindenki hagyjon b�k�n. Nem ismernek engem, nem is pr�b�lnak megismerni. El akarok menni.’

 

Sok�ig csendben �lt�nk. A kitsune val�sz�n� azon gondolkodott, mi a fene van velem. �n hasznosabban t�lt�ttem az id�t, er�t gy�jt�ttem f�radt tagjaimba. �vatosan fel�lltam, �s elfordultam Kuram�t�l. Lass� l�ptekkel elindultam az erd� belseje fel�.

 

- Hiei – hallottam a hangj�t �s egy pillanatra meg�lltam. Mondjon, amit csak akar, ha n�lam lenne a katan�m, m�r halott lenne -, el kell l�tni a sebeidet. Megengeded?

 

Az k�ne m�g!!! A k�zelembe nem engedem t�bb�!!! Ha m�zlija van, csak a t�lvil�gon tal�lkozunk!!!

 

- Nem.

 

- Csak ell�tn�lak, nem…

 

- Megleszek.

 

Sok �nkontrollba tellett, hogy hangomat az eddigihez hasonl� sz�nen tartsam. A l�t�som egy kicsit halv�nyult, a fejf�j�som pedig egyre rosszabbnak t�nt. �jb�l elindultam, �s Kuram�t magam m�g�tt hagyva elindultam a s�t�ts�gbe.

 

………………………………….

 

Igaz�b�l m�r megszokhattam volna, hogy m�sok kihaszn�lnak, vagy egyszer�en csak eldobnak. Hisz a sz�let�sem �ta ez t�rt�nik. Csakhogy egyre rosszabbak lettek a dolgok.

 

Nem csak a f�jdalom a baj. Azt m�g ki tudom b�rni, a Jagan ut�n ez a legkevesebb. A megal�ztat�s viszont m�r m�s. Er�snek sz�lettem, de egy-egy ilyen ut�n nem tudom, hogy t�nyleg az vagyok-e. Hisz csak a gyeng�k ker�lnek ilyen helyzetekbe nem? Csak �ket tudj�k megl�ncolni, vagy megm�rgezni, nem? Csak �ket lehet…

 

Mi�ta is s�t�lok? Nem mintha �rdekelne, de j� volna tudni, mennyi ideig b�rom. Az erd�ben voltam m�g egy�ltal�n? A l�t�som kicsit halov�ny, csak �szt�n�sen mentem el�re. Igen, szerintem ez m�g az erd�. Annyira cs�ndes. Nem hallani semmit, csak a szelet. Tal�n t�l cs�ndes is. Meg�lltam, hogy k�r�ln�zzek, de nem l�ttam a k�zelemben senkit. A hatodik �rz�kem egy kicsit megcsappant, ez�rt nem �reztem meg az �l�l�nyeket olyan tiszt�n, mint az el�z� nap. N�ha meg�lltam, hogy k�r�ln�zzek, m�g mindig egyed�l vagyok-e. Lehet, hogy csak a h�borodott elm�m j�tszott velem, de �gy �reztem, valaki k�vet. Siet�sebbre fogtam a l�pteimet, amennyire sajg� l�bam engedte. Nem tudtam megszabadulni az �rz�st�l.

 

Hamarosan p�nikolt fut�sba kezdtem. Kapkodva szedtem a leveg�t. Ha csak k�pzelg�s, ha nem, nem kock�ztatom meg, hogy elkapjanak. Nem, m�g egyszer nem! F�radt voltam, f�jt a t�d�m, s bal l�bam is �lesen tiltakozott a temp�m ellen, de nem �lltam meg. Nem �llhattam meg!

 

Annyira k�v�lyogtam, hogy a talaj kics�szott al�lam, �n meg el�reestem a f�be. Felki�ltottam, mikor a mellkasomon �s a h�tamon l�v� sebek felszakadtak. K�zelebb h�ztam magamhoz karjaimat, hogy felt�p�szkodjam, de kisz�llt bel�lem az utols� csepp er� is, �s egy ny�g�ssel visszaestem a f�ldre. Remegtem. Lihegve, f�lig nyitott szemekkel b�multam magam el�. Csak annyit tudtam tenni, hogy enyh�tsem sebeim f�jdalm�t, hogy az oldalamra fordultam. Meglep�dtem, hogy m�r most nagy v�rt�csa gy�lt �ssze alattam. Egy�ltal�n nem tudtam mozogni, musz�j volt pihennem egy kicsit.

 

Mi�rt vagyok ilyen gyenge? Mi�rt nem b�rom ki az ilyen f�jdalmakat? M�sok, lehet rosszabb sors�ak, m�g sincs egy szavuk sem. Akkor �n mi�rt?

 

 

 

Mert nekem van sz�vem.

 

Lassan behunytam a szemem. F�radt vagyok. Aludnom kell. �gysem tudok most felt�p�szkodni, akkor meg nem t�kmindegy? Hamarosan nem is �reztem, hogy a f�ld�n fekszem, vagy hogy f�j mindenem. De m�g mindig f�ztam.

 

’F�zom. Valami h�zza a karomat. V�rjunk csak! Mikor k�t�ttek l�ncra?! Ezek a d�monok voltak biztos. M�r vehetj�k �gy, hogy halottak. De nem tudom �ket megt�madni. Var�zsig�k? Megb�kly�ztak! Engedjetek el, nem hallj�tok?! Nem hallanak. Nem figyelnek r�m. Az egyik m�r bel�m is v�jta a karmait, �s v�gigh�zta a h�somban. F�jt, nagyon f�jt! �jabb karmok, �jabb v�g�sok az eg�sz testemen. Szinte m�r nincs is �p porcik�m. Ezt hittem, de tal�ltak m�g m�dokat, hogy f�jdalmat okozzanak. Gy�ngy�ket akartok? Lehet, hogy koorime vagyok, de �n nem s�rok, hallj�tok!? �n nem tudok hirui-k�vet s�rni! De nem t�r�dtek velem. Mikor m�r majdhogynem �lettelen�l l�gtam, leszedtek a l�ncr�l. Itt k�vett�k el az utols� hib�jukat. Elborult az elm�m, �s m�snapra halottak voltak.’

 

’�j megb�z�st fogok kapni. J�l fizet �s m�g edz�sben is tart. K�l�nben is, csak gyilkolnom kell. A megb�z�m megeml�tette, hogy tetszik neki a testem. M�r itt gyan�t fogtam, de azt�n j�ttek a m�rgek. Nem tudtam mozogni. Azt mondta, � pont �gy szereti. Durva volt �s er�szakos, de �n nem tehettem semmit. K�t napig tartott fogva, s addig folyamatosan adagolta a m�rgeit. Gyakran j�tt be �s el�g�tette ki v�gyait mozdulatlan testemen. A kiab�l�son k�v�l semmit sem tudtam tenni. Ez volt az els� eset, hogy �gy haszn�ltak, �s igaz�n megr�m�ltem. Amikor elengedett, ki is fizetett, mondv�n, az volt az utols� megb�z�som. Az elm�m elborult, n�h�ny pillanattal k�s�bb halott volt.’

 

’Kipeckelt�k a sz�mat, hogy ne tudjak kiab�lni. Nem ismertem �ket, csak azt tudtam, hogy meg�ltem j� n�h�ny d�mont a kl�njukb�l. Elj�ttek bossz�t �llni. A legk�l�nf�l�bb k�nz�si m�dszereket haszn�lt�k ellenem. Nem tudom pontosan mit akartak el�rni ezzel, de b�rmi is volt az, nem siker�lt. Ha azt akart�k, hogy �gy haljak meg, csak tess�k. Nem �rdekel. Fel�lem ott r�gt�n meg�lhettek volna. Az egyik�k valami �jat tal�lt ki. Ne! Ne megint! Hagyjatok! Hagyjatok! Az elm�m elborult, h�rom nappal k�s�bb megtal�ltam �ket. Akkor haltak meg.’

 

Hiei! Hiei!

 

’Hallgassatok! Azt akarj�tok, hogy titeket is meg�ljelek?’

 

Hiei! Hiei!

 

’Fogj�tok be, az �rd�gbe is! Fogj�tok be!’

 

Hiei! Hiei!

 

Valaki sz�longatott. Nem t�nt ismer�snek a hang. Kinyitottam a szemem, de a l�t�som el�gg� k�d�s volt m�g a l�tom�sokt�l. Egy k�z szor�totta meg a karomat, mire �n ell�ktem magamt�l, �s igyekeztem elt�nni a k�zel�b�l. ’Ne �rj hozz�m!’ Felugrottam, de egy ki�lt�ssal r�gt�n vissza is estem. A l�baim m�r nem tartottak meg. Nem tudtam felemelni a fejemet, a f�ldr�l pr�b�ltam kivenni a f�l�m tornyosul� alakokat. Ketten voltak, tal�n d�monok. Az egyik t�vol �llt egy fa mellett, a m�sik pedig ott, ahol el�z�leg fek�dtem. Lassan k�zeledni kezdett fel�m. Megr�m�ltem. Ilyen �llapotban nemhogy v�dekezni, de elfutni sincs er�m. Remegtem, megpr�b�ltam elmozdulni el�le, de megint megfogta a v�llam, hogy ne tudjak mozogni. �sszeszor�tottam a szemeimet. A pihen�sem alatt enyh�lt sebeim megint �gni kezdtek. Nem igaz! Nem lesz ennek sose v�ge? M�r szinte ideges�t. Rem�lem ezek a d�monok az�rt j�ttek, hogy meg�ljenek.

 

 - Hiei…

 

Megint hallottam azt a hangot, ami el�z�leg is sz�longatott. Kicsit ismer�s volt, mintha m�r hallottam volna. Kinyitottam a szemem, hogy a hang tulajdonos�ra n�zzek. A l�t�som m�g mindig hom�lyos volt, �gy nem ismertem fel az illet� arc�t. R�ad�sul az eszm�letlens�g megint fenyegetni kezdett. �gy t�nt megint besz�lni kezdett, de nem tudtam, mit mondhat. K�zelebb hajolt hozz�m, s akkor, n�h�ny pislog�s ut�n, ki tudtam venni a f�l�m tornyosul� alakot, miel�tt �jb�l el�jultam volna.

 

- … Yu… Yusuke…?

 

 

 

Folytat�sa k�vetkezik...