1.fejezet

1. fejezet

 

 

 

 

 

Esni fog.

 

�rezni a leveg�ben. Ugyan�gy �rezni, mint a vesz�lyt. Vagy a hal�lt, ami a k�sz�b�n �ll, hogy lecsaphasson �s v�gezzen �ldozat�val. Van, hogy hirtelen �rkezik, �s sietve t�vozik. Van, hogy hosszan marad, �s szenved�st okoz.

 

Nem szeretem az es�t. Tal�n csak, mert t�zd�mon vagyok. Tal�n, mert t�l kiszolg�ltatottnak �rzem magam, amikor elered, �s nem tehetek m�st, mint fedez�ket keresek. Gy�l�l�m a gyenges�geimet. Mert nem csak ez az egy van. Neh�z beismernem magamnak, de ha nem teszem meg m�g sebezhet�bb� v�lok. Ez�rt vonom magam k�r� az �tt�rhetetlen burkot �vek �ta. Az sem volt mindig ott. Legal�bbis nem olyan er�sen, mint most. Ha egyszer leomolna a magam k�r� �p�tett fal minden gyenges�gem el�t�nne. A szemeim m�g �gy is t�l kifejez�ek. �s ez bosszant.

 

Gondolataimb�l az es�cseppek hangja z�kkentett ki, amint a fa leveleit vert�k, amin �jszak�mat sz�nd�koztam elt�lteni. Felt�p�szkodtam, �tugrottam egy m�sik t�rzsre, majd egy harmadikra. A parkt�l csak n�h�ny percre van a h�z, ahol ilyen id�ben meg szoktam sz�llni. Egy bizonyos v�r�shaj� r�kaszellem h�za.

 

Mostm�r teljes er�b�l zuhogott, a k�ny�r�let legkisebb jel�t sem mutatva. Siet�sebbre fogtam ugr�saimat, de �gy is b�rig �ztam mire el�rtem a kitsune h�z�t. M�r nem az �desanyj�val �l, hanem saj�t h�zat vett. Kisebb, mint amiben addig lakott, de neki ez pont el�g, ahogy � mondta. Lehuppantam az ablaka el�tti cseresznyefa t�rzs�re, onnan n�ztem be a szob�j�ba. Azonnal megl�ttam az emberi testbe b�jt szellemet. Az �r�asztala mellet �lt, �pp egy k�nyvet olvasott.

 

Egy pillanatra meg�lltam. A kitsun�k h�rhedt cs�b�t�i a Makainak, sok legend�ban szerepelnek, mint szenved�lyes szeret�k. R�ad�sul, hogy egy ilyen testet v�lasztott mag�nak a sz�rnyeteg r�ka hal�la ut�ni �lethez...

 

A d�moni er�m k�r�li f�gg�nyt lejjebb engedtem, hogy Kurama meg�rezze a jelenl�temet, majd a teraszra ugrottam. Kopogtattam az ablakon, mire � megfordult a sz�kben. R�mvillantott egyet kedves mosolyai k�z�l, ami�rt a v�rosban �l� l�nyok gyilkolni tudn�nak, majd f�lretette a k�nyvet �s kinyitotta az ablakot.

 

- Szervusz, Hiei! Csak nem rossz az id�? - k�rdezte, miut�n v�gigm�rte �zott alakomat.

 

Erre a megjegyz�sre csak horkantani tudtam.

 

- Ker�lj beljebb! - f�lre�llt az utamb�l, �n pedig mell� huppantam a padl�ra. - Vedd le a cip�det �s a kab�todat. Hozok neked valamit enni.

 

V�laszra nem v�rva kiment, hogy �telt hozzon a konyh�b�l. K�zben teljes�tettem k�r�s�t �r�lve, hogy v�gre leker�lt r�lam �zott kab�tom. K�nyelmesen le�ltem az egyik sarokba, �s magam mell� fektettem katan�mat, mik�zben elkezdtem emelni testh�m�rs�kletemet, hogy megsz�r�tsam magamat. A hajam mindenesetre m�g egy kicsit vizes volt, ami ideges�tett.

 

Fejemet a falnak hajtottam, �s utat engedtem a gondolataimnak. R�zsaillat t�lti be az eg�sz szob�t. Kuram�t mindig k�r�llengi ez az illat. Tal�n ez is k�zre j�tszik abban, hogy mindig a tekintetek v�g�n cs�ng. Az m�g rosszabb, hogy megmaradt a mostani test�ben is a sz�d�t� aur�ja. Az �rd�gbe is, m�g a detekt�v �s az az �ri�s h�gagy� is meg�rzi ezt. M�gis rajtam van a legnagyobb hat�ssal, b�r ezt mindig igyekszem leplezni. Csak a szemeim ne �ruln�nak el.

 

Nevetni tudn�k k�nomban. A tiltott gyermek, a kitasz�tott, aki eredend�en gonosz �s kegyetlen olyan �rzelmeket mutat, amiket alig tud kontroll�lni. Nemis az a baj hogy � is fi�, merth�t a d�monok k�zt mindennaposak az azonos nem� kapcsolatok, ink�bb az, hogy � egy kitsune.

 

Kurama hamarosan visszat�rt egy t�llal a kez�ben. �ltemb�l nem l�ttam, mi van benne, de amikor el�m tartotta, felvontam a szem�ld�k�met. A t�ny�rban k�b� t�z herny�szer� dolog fek�dt, eml�keztettek engem egy d�monkl�n nevezetes �tel�re, amit �n t�rt�netesen ut�lok a ritka undor�t� �ze miatt. Sand�n pillantottam a f�l�m tornyosul� r�kaszellemre.

 

- Mi ez? - b�ktem ki v�g�l.

 

- Palacsinta - v�laszolta ked�lyesen �s fel�m ny�jtotta a t�lat. - Csokival t�lt�tt gy�ngy�lt t�szta. Finom.

 

M�g mindig k�tkedve n�ztem r�, de elvettem a herny�szer� �telt. A mosoly m�g sz�lesebbre h�z�dott az arc�n, �s le�lt az �gy�ra, hogy onnan figyeljen engem, ami roppant ideges�t� volt.

 

Egyel�re csak szemeztem a ... hogy is nevezte ... palacsint�val. Az alakj�val m�g mindig nem voltam kib�k�lve, de a szaga j� volt. �rezni lehetett benne az olvadt csokol�d�t, amivel Kurama r�gebben m�r megismertetett engem. �s az eg�sz t�rhet� volt.

 

K�zelebb vontam a t�ny�rt, felemeltem a sz�ls� herny� egyik v�g�t �s beleharaptam, �pp csak, hogy megk�stoljam. Maga a t�szta is �des, de valami hi�nyzik. Nincs csoki?

 

- Ha ilyen apr�kat harapsz, sok�ra fogsz v�gezni - hallottam a kitsune hangj�t. - A csoki k�l�nben is beljebb van.

 

�jra beleharaptam, ez�ttal egy nagyobb darabot, �s t�nyleg ott �reztem a csokol�d� �z�t a sz�mban.

 

- Na, hogy �zlik? - k�rdezte.

 

- Nem rossz, de az alakja hagy n�mi k�v�nnival�t - mondtam egy �jabb harap�s ut�n.

 

Kurama felvonta a szem�ld�k�t.

 

- �gy n�z ki, mint a Makai v�rsz�v� herny� - v�laszoltam kimondatlan k�rd�s�re.

 

Az el�bb felvont szem�ld�k most �sszeh�z�dott, a torka pedig egy felh�borodott horkant�snak adott hangot.

 

- Az �ze az�rt rem�lem jobb. - morogta.

 

V�laszk�ppen nekikezdtem egy �jabb palacsint�nak.

 

- Mikor ett�l utolj�ra? - val�sz�n� �szrevette, hogy a szok�sosn�l nagyobb �rdekl�d�ssel vetettem r� magam erre a haland� �telre, ez�rt k�rdezte ezt. V�llat vontam.

 

- N�gy napja.

 

Erre nem v�laszolt semmit, csak megr�zta a fej�t, vissza�lt az �r�asztal�hoz �s folytatta az olvas�st.

 

Az �t�dik tekercsn�l tartottam, amikor Kurama fel� t�vedt a szemem. M�g az otthoni ruh�j�ban is eleg�nsnak t�nt. �tkozott kitsuneaura! Biztos az sz�d�t meg! Ezt a vonz�d�st is amiatt k�pzelem be. Az �rzelmeimet r�g elpuszt�tottam m�r, ha egy�ltal�n voltak. T�rt�ntek dolgok. F�jdalmas dolgok, amik miatt jobb, ha nem l�teznek.

 

Kurama tal�n �szre vette, hogy m�r nem eszem, ez�rt r�mn�zett. Meglepet�semre kuncogni kezdett, el�vett egy zsebkend�t �s fel�m indult. Erre m�gjobban megh�kkentem, h�tm�g mikor el�mt�rdelt. T�l k�zel. Felemelte a kend�t tart� kez�t az arcomhoz, mire �n hirtelen h�tra h�ztam a fejem, hogy elt�volodjam t�le, de a fal meg�ll�tott.

 

- Nyugi, Hiei! Csak let�rl�m a csokit az arcodr�l - mondta, miut�n �szrevette reakci�mat, majd elkezdte t�r�lgetni az arcomat a sz�m mellett.

 

Legsz�vesebben r�l�helltem volna, hogy takarodjon a k�zelemb�l, vagy nekil�ktem volna a falnak. Ehelyett bennem akadt a sz�, nem tehettem m�st, mint megfesz�tettem az izmaimat. Nem mozdultam, nem is n�ztem r�, m�g vissza nem h�z�dott. Akkor pedig kiengedtem a l�legzetemet, amit �szre sem vettem, hogy visszatartottam. Fell�legezni azonban m�g nem tudtam, mert Kurama a hely�n maradt, amit jobban toler�ltam volna, ha t�lem �gy h�rom m�terre lett volna.

 

A t�tlens�g �s a cs�nd egyre jobban ideges�tett. F�lre haj�tottam �lemb�l a t�ny�rt, tal�n t�l durv�n, mert hangos koppan�ssal �rt f�ldet. Nem tudom, elt�rt-e vagy nem, de nem is �rdekelt. A l�nyeg, hogy ez v�gre elvonta a r�ka figyelm�t r�lam. Egy kis id�re.

 

- Nem vagy m�r �hes? - k�rdezte higgadt hangon.

 

Nem v�laszoltam, tov�bbra is magam el� meredtem.

 

- Ha nem kell, ki viszem - felvette a t�ny�rt �s kimas�rozott a szob�b�l.

 

Mikor becsuk�dott az ajt�, megengedtem magamnak egy m�ly s�hajt �s a tenyerembe hajtottam a homlokom, ujjaimat a m�g mindig nedves hajam feh�r csillagmint�zat�ba f�rtam. Eddig is �gy remegtem, vagy csak most kezdtem el? Nem tudom mi�rt van r�m ilyen hat�ssal ez az egoista r�ka, de �gy t�nik � is �rzi mi van velem �s csak az idegeimet h�zza.

 

V�g�l siker�lt magamat lenyugtatnom. Az ut�bbi n�h�ny �v alatt, m�g Mukur�n�l edzettem siker�lt szert tennem n�mi �nuralomra, �gy a harcokba sem ugrom forr�fej�en. Legal�bbis nem annyira, mint r�gen.

 

Visszad�ltem a falnak �s �jb�l s�hajtottam. Valami a tudatalattimban nem hagyott nyugtot nekem. M�g nem tudom, mi a fene t�rt�nik, megpr�b�lom t�vol tartani magam Kuram�t�l. Mindkett�nk �rdek�ben.

 

Hamarosan visszaj�tt, �s an�lk�l, hogy r�mn�zett volna, r�gt�n a f�rd�szob�j�ba ment, hogy �t�lt�zz�n az �jszakai ruh�j�ba. Ostoba emberi szok�sok. Mi�rt nem j� neki az amit nappal is viselt?

 

Mikor kij�tt onnan, halv�nyz�ld gaty�t �s v�giggombolt p�l�t viselt. Egy feh�r t�r�lk�z� volt a kez�ben, amit r�gt�n fel�m dobott, �n meg reflexb�l elkaptam.

 

- A hajad m�g mindig vizes. Ezzel megt�r�lheted.

 

Csup�n egy halk, megh�kkent hangot hallatott, mikor a t�r�lk�z� visszasz�llt hozz�, egyenesen a nagy k�p�be, pont ahov� c�loztam.

 

Kin�ztem az ablakon. Az es� m�g mindig zuhogott. A fen�be!

 

- Mi bajod van? - hallottam a hangj�t, aminek nem sok jelent�ss�get tulajdon�tottam, tov�bbra is az es�cseppeket szuger�ltam, h�tha att�l el�ll a zuhog�suk.

 

- Hallottad, amit k�rdeztem? - a hangja m�g mindig irt� nyugodt volt.

 

- Nem tartozom neked magyar�zattal. Hagyj!

 

- Ennyire zavart?

 

Felkaptam a fejem, hogy a szem�be n�zzek. A tekintete teljesen kifejez�stelen volt, ahogy a hangja is. Igyekeztem hasonl� reakci�t kisajtolni magamb�l, de nem tudom mennyire siker�lt. N�h�ny pillanatig n�m�n f�rk�szt�k egym�st. Szinte �szre sem vettem a halv�ny vigyort, ami ekkor megjelent az arc�n.

 

Ez a gal�d r�ka g�nyt �z bel�lem!

 

A talpamra pattantam, felkaptam a katan�mat �s az ablak fel� indultam, hogy felvegyem a cip�met �s min�l el�bb elt�njek innen. Ez az emberut�nzat g�nyol�dik velem! Ez a szerencs�tlen m�g �r�lhet, hogy nem t�ptem ki azt a mocskos sz�v�t a mellkas�b�l! Hogy rohadjon a Makai legm�lyebb p�ceg�dreiben egy�tt az ...

 

A v�llamra tett t�tova k�z akad�lyozott meg a gondolatmenetem folytat�s�ban �s abban, hogy kiugorjam az ablakon. Meg�lltam �s megfesz�tettem az izmaimat, de nem fordultam h�tra. Vajon mivel fog menteget�zni?

 

- Nem mehetsz el, m�g mindig zuhog. K�l�nben is, a kab�tod reggelig nem sz�rad meg.

 

�, hogy akadna a torkodon a katan�m .... !

 

- Engedj!

 

- Ha �gy kim�sz, hi�ba a k�pess�ged, kih�lsz.

 

D�g�lj meg .... !

 

- Mondom, engedj!

 

- �gy nem engedlek sehova.

 

Jaou ensatsu Koku .... !

 

- En-gedj-el!

 

Val�sz�n� �rezte, hogy vesz�lyesen kezd remegni a hangom, mert egy kis hezit�l�s ut�n lassan elh�zta t�lem a kez�t. Kin�ztem a brut�lisan zuhog� es�be. M�g odakint is jobb lenne, mint itt, de t�ls�gosan ut�lom az es�t. M�g a szomsz�d h�zakig is alig l�tni el.

 

- Maradj! Ilyen �t�letid�ben jobb, ha idebent pihensz - a hangja nyugodt volt �s cs�ndes, szinte k�rlel�.

 

Egy d�h�s morran�ssal visszavonultam a sarokba, �s Kuram�nak h�ttal le�ltem oda. Semmi kedvem nincs szarr� �zni, csak az�rt, mert valaki baszogat�s kedv�ben van. Egyszer�en csak annyit kell tennem, hogy nem t�r�d�m vele ... K�nnyebb mondani, f�leg, hogy itt �ll k�zvetlen m�g�ttem.

 

�jb�l k�t kezet �reztem a v�llamon, ez�ttal kicsit meg is szor�tottak. Az �rint�sre minden tagom �jb�l megfesz�lt.

 

- Nyugi, Hiei! - suttogta. - T�l fesz�lt vagy. Seg�tek.

 

Lassan elkezdett massz�rozni, remeg�st k�ldve v�gig a gerincemen. Csod�s �rz�s volt, ahogy er�s, de gyeng�d mozdulatokkal vezette v�gig kezeit a v�llamon, lapock�mon �s a nyakam t�v�ben. Az izmaim olvadni kezdtek az �rint�se alatt, �s sok akarater�mbe ker�lt, hogy �jra megfesz�tsem �ket, kor�ntsem olyan sikerrel mint az el�bb.

 

- Nyugi, jobban �rzed majd magad ut�na - a f�lembe suttogott, amibe �jra beleremegtem.

 

Kezei mostm�r a kulcscsontom fel� t�vedtek. B�r � nem vette �szre, de egyre nehezebben vettem a leveg�t, m�g teljes er�mb�l arra koncentr�ltam, hogy semmivel se reag�ljak a mozdulataira. De nagyon neh�z dolgom volt �s most el�sz�r �gy �reztem, meg fogok bukni. Sz�lni akartam neki, hogy �lljon le, de a hangom cserbenhagyott. A tudatalattimban �jra elkezdett vibr�lni valami, ami �vatoss�gra intett, de nem tudtam odafigyelni r�. Pedig �reztem, hogy mit akar mondani, de az elm�m m�g nem tudta felfogni.

 

- Hiei. Nyugalom. Ne legy�l ilyen fesz�lt.

 

De akkor m�r tudtam, mi�rt sz�lalt meg bennem a vesz�ly �rzet! �s p�nikba estem.

 

Az egyetlen, amit Kurama l�tott egy villan�s volt, a k�vetkez� pillanatban m�r a katan�m peng�je fesz�lt a nyak�nak. Nem n�ztem r� de, tudtam, hogy legal�bb olyan p�ni f�lelem uralkodik most rajta, mint rajtam is.

 

- Vedd le r�lam a kezed!

 

A hangom olyan m�ly volt, hogy csak a gyilkos d�h maradt meg benne, Kurama pedig ott helyben megdermedt.

 

- H-Hiei ... - a hangja remegett, legal�bb �gy, ahogy a saj�tomat k�pzeltem, hogy meg fog sz�lalni. De az eny�m m�ly maradt.

 

- T�nj a k�zelemb�l! - a nyak�hoz nyomtam a kardot, v�kony v�rcs�kot serkentve a sebb�l, amit okoztam. - Ne merj m�g egyszer hozz�m �rni!

 

Remegve vissza�lt az �gy�ra, onnan szeml�lt. Ha l�tta volna az arcomat, l�tta volna a sokkot is, ami r� van �rva.

 

M�r tudom mi�rt irt�ztam t�le annyira. Az �rint�s�t�l. Mert nem akartam, hogy az t�rt�njen, ami m�r annyiszor megt�rt�nt velem. Nem akartam �jra a s�t�ts�gben kik�tni. F�ltem, hogy a falak �jra �sszeomlanak. F�ltem, hogy �jra elvesztem az eszem.

 

F�ltem Kuram�t�l. F�lek Kuram�t�l.

 

Hogy pontosan mi�rt, az sz�momra rejt�ly. Er�sebb vagyok n�la, n�h�ny �t�ssel ak�r meg is �lhetn�m. De meg tudn�m �t �lni ... ?

 

Persze, hogy meg tudn�m! Csak �ppen felesleges �ld�kl�sbe nem akarok bele menni, ennyi az eg�sz. K�l�nben is, volt, hogy haszn�t vettem a k�pess�geinek. De k�pes lenn�k r� ... ?

 

Tal�n.

 

Lassan leengedtem a karomat. Most nem remegtem. Visszaraktam a h�vely�be �s megfordultam, hogy a h�tamat a falnak d�ntsem, de arra �gyeltem, hogy a s�t�tben ne l�tsz�dj�k az arcom. �n azonban l�ttam �t. Velem ellent�tben m�g mindig remegett, l�ttam a nyak�ra sz�radt v�rt �s a f�lelmet a szem�ben. Ez jobban tetszett, mint az az arrog�ns k�p, amit a k�zelemben szokott viselni.

 

- H-Hiei ...

 

- Hagyj b�k�n! - mindketten meglep�dt�nk a hangom gyenges�g�n �s halks�g�n. - Hagyj b�k�n �s aludj!

 

M�g mindig remegve, lassan a takar�ja al� fek�dt. Egy �r�val k�s�bb m�r hallottam, amint nyugtalanul szuszogva h�zza a l�b�rt.

 

Az �n szememre nem j�tt �lom.

 

 

 

Folytat�sa k�vetkezik...