Tizenharmadik fejezet

M�snap reggel szokatlanul kor�n �bredtem alig m�lt f�l h�t. Hikaru m�r fennvolt �s mellettem �lt, egy k�nyvet olvasgatva. A bor�t�ra pillantottam, ami pont fel�m mutatott �s l�ttam, hogy Yuki egyik kor�bbi reg�nye. Elszorult a sz�vem �s a torkomban egy gomb�cot �reztem. De lenyeltem �s lassank�nt �n is fel�ltem. Hikaru r�m n�zett �s elmosolyodott. 

-         J� reggelt! - mondta.

-         Neked is – v�laszoltam – olvasol?

-         Igen – majd m�g miel�tt k�zbe tudtam volna sz�lni, folytatta – rem�lem nem baj. A fi�kban tal�ltam. N�zd, tudom, hogy Yuki reg�nye �s hogy m�ly sebeket szak�t fel. Ugye nem haragszol?

-         Egy�ltal�n nem. Elv�gre ez m�r a te otthonod is. Tetszik am�gy?

-         El�g fura st�lusa volt – vallotta be Hikaru – romantikus reg�ny, de nem �ppen szirupos. Tele van v�rrel, horror-elemekkel, de igen olvasm�nyos �s �jszer�. Nem csod�lom, hogy az olvas�i im�dt�k a k�nyveit, volt tehets�ge hozz�. 

-         K�sz�n�m – s�hajtottam – szerintem � is boldog lenne, ha tudn�, hogy van valaki, aki ennyire csod�lja a m�v�t. 

-         Tudod, ez az els� k�nyv, amit olvasok t�le – mosolyodott el a fi� – am�gy meg, nem izgulsz? Ma lesz a koncert, �s �n is ott leszek.

-         Egy kicsit – vallottam be – de nem miattad. Ez n�lam term�szetes, de im�dom. A k�z�ns�g�rt �s a rajong�k�rt �lek. Na meg persze... �rted is.

Hikaru lerakta a k�nyvet �s el�bbi kijelent�semet egy apr� cs�kkal jutalmazta. Nem folytathattuk sok�ig, mert nekem hamarosan fel kellett kelnem. Lezuhanyoztam, fel�lt�ztem �s k�sz�tettem reggelit magamnak �s Hikaru-nak. Ezalatt Hikaru is felkelt �s kij�tt a konyh�ba. Csak egy r�vidgatya volt rajta, �gy eg�sz fels�teste meztelen volt. H�la az �gnek a s�r�l�sek m�r nagyj�b�l elm�ltak �s m�r csak n�h�ny heg eml�keztett r�, hogy egy hete min ment kereszt�l. A k�k-z�ld v�ral�fut�soknak viszont m�r nyoma sem volt. Hikaru a gondoskod�snak �s pihen�snek h�la meger�s�d�tt �s m�r sokkal jobban n�zett ki, mint mikor hazahoztam. Az arcsz�ne m�r majdnem teljesen eg�szs�ges volt, �s ennek nagyon �r�ltem. Semmi akad�lya nem volt, hogy elj�jj�n a koncertre.

-         Nekem m�g be kell mennem d�lel�tt pr�b�lni – sz�laltam meg mik�zben reggelizt�nk – de olyan kett� k�r�l itthon leszek �s egy�tt megy�nk a koncertre.

-         Ennyire f�ltesz? - vigyorodott el szerelmem.

-         Pontosan – vigyorogtam �n is – nem k�ne hogy most bajod essen. 

-         �rtettem, mami – nevetett fel Hikaru – de nem k�ne ennyire f�ltened, nagyfi� vagyok m�r.

�n azonban nem t�g�tottam �s Hikaru is tudta, hogy milyen makacs vagyok. Am�gyis, az ut�bbi id�ben, azaz pontosabban az elm�lt egy h�tben ez a besz�lget�s m�r szok�sunkk� v�lt. Tudtam, hogy megb�zhatok benne �s � is tudta, hogy megb�zhat bennem. Tudtam, hogy neki sem k�nny�, hiszen eg�sz �let�ben annyian el�rult�k, eltapost�k, semmibe vett�k, becsapt�k, h�tba t�madt�k �s ell�kt�k. Nem hib�ztattam volna, ha nem b�zik meg bennem. De b�zott, mindazok ellen�re, ami t�rt�nt vele. 

-         Mennem kell! -mondtam �gy f�l nyolc t�j�k�n – majd j�v�k.

-         Rendben. Vigy�zz magadra! - Hikaru egy szenved�lyes cs�kot nyomott a sz�mra – nehogy nekem balesetet szenvedj!

-         Rendben – viszonoztam a cs�kot – te meg nem menj sehov�, v�rj meg!

B�lintott, �n meg felkaptam a cip�met �s m�r rohantam is. Nem akartam egy ilyen fontos napon elk�sni.

…

Magam sem �rtem, de ez�ttal is id�ben �rtem be. Csod�lkoztam is magamon. A v�g�n m�g megt�rt�nik, hogy rendes ember lesz velem �s k�pes leszek minden nap id�ben be�rni. �ppen az el�csarnokon v�gtam kereszt�l, amikor megpillantottam Tohma-t. Hirtelen ledermedtem, a sz�vem a torkomban dobogott �s kivert a ver�t�k. Tohma is �szrevett, de nem �llt meg, sz�ja azonban g�nyos mosolyra h�z�dott. Ahogy elment mellettem, egyetlen sz�t suttogott a f�lembe:

-         Hamarosan.

Tudtam mire gondol. Eddig nem tett semmit, de tudtam, nem feledkezett meg r�lam. Megv�rtam, am�g elmegy �s csak azut�n indultam tov�bb. Meg kellett nyugodnom, hiszen este a legjobb form�mat kellett ny�jtanom. Bel�ptem a pr�baterembe, ahol a t�bbiek m�r v�rtak. Az utols� pr�b�t az NG-ben tartottuk, mert a helysz�nen m�r folytak a munk�latok �s csak l�b alatt lett�nk volna. Hiro �szrevette rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem k�rdezett semmit. Ez j� volt, mert nem akartam most Tohma-r�l besz�lni.

…

Alig m�lt k�t �ra, m�r r�p�ltem is haza. A koncert nyolckor kezd�d�tt, de nekem m�r hatra ott kellett lennem, hogy egy utols� megbesz�l�st tartsunk, valamint Fujisaki �s Hiro be tudjanak hangolni. Hikaru-val alig lehetett b�rni, teljesen fel volt dobva a koncertt�l. Nem is akartam le�ll�tani, hiszen annyira v�rta m�r a mai napot. Nem sz�ltam neki Tohma-r�l is, nem lett volna �rtelme, ha felf�jja mag�t �s meg akar v�deni. Azt akartam, hogy ma este t�k�letesen �rezze mag�t. �n is k�sz�l�dni kezdtem. Lezuhanyoztam (igaz�b�l Hikaru-val egy�tt, mert er�sk�d�tt, �n pedig nem b�rtam visszautas�tani), azt�n felkaptam egy z�ld p�l�t �s egy feh�r gaty�t. A fell�p�ruh�t csak a Tokyo Dome-ban �lt�ttem magamra. Hikaru is kics�pte mag�t, halv�nyk�k inget �s fekete nadr�got h�zott �s m�g rendetlenked� f�rtjeit is siker�lt kif�s�lnie �gy-ahogy. Remek�l n�zett ki, egy sz�t sem sz�lhattam. V�kony alakj�ra remek�l illett az ing, olyannyira hogy azonnal megk�v�ntam. De nem volt r� id�, �gy legy�ztem magamban a k�sztet�st �s ink�bb kimentem, hogy megf�s�lk�djem. Hikaru ut�nam j�tt, �s �tkarolta a nyakam.

-         Mit csin�lsz? - k�rdezte halkan.

-         Nem l�tod? F�s�lk�d�m.

-         Ez ink�bb csak �r�gy – belecs�kolt a nyakamba – tudom, hogy az el�bb megk�v�nt�l. L�ttam.

-         Ez... ez nem igaz – v�laszoltam s�hajtva, mert mi tagad�s, Hikaru cs�kja igencsak j�lesett – �s most am�gy sincs r� id�nk. 

-         Tudom – mondta �s elengedett – de a koncert ut�n lehet r�la sz�?

-         Lehet – egyeztem bele, mikor a t�k�rben megl�ttam a fi� k�rlel� szemeit – de most menn�nk kell.

Hikaru beleegyez�en b�lintott �s cip�t h�zott. Megv�rt, majd egy�tt hagytuk el a lak�st. V�gigs�t�ltunk az utc�n, eg�szen az �llom�sig. A lak�somt�l a Tokyo Dome-ig m�g vonattal is j� negyed �ra volt az �t. Hi�ba, nem Shibuya-ban laktam. F�l hat volt, mire oda�rt�nk a Dome bej�rat�hoz. Hikaru teljesen le volt ny�g�zve. 

-         M�g sosem voltam itt – mondta.

-         �n sem – vallottam be nevetve – de ezt is meg�rtem.

-         �gy tudom, itt csak az igen nagy band�k l�pnek fel. Ez azt jelenti, hogy ti m�r igaz�n h�resek vagytok! - ki�ltott lelkendezve.

�n csak mosolyogtam, de el kellett ismernem, igaza van. A Tokyo Dome-ban csak Jap�n legh�resebb band�i l�phettek fel. Nem hittem volna, hogy Tohma enged majd minket itt fell�pni, de ezek szerint K megdum�lta. �szint�n sz�lva, n�ha a fr�sz t�rt ki K-t�l, de el kellett ismernem, hogy �rt�nk b�rmire k�pes.

Bel�pt�nk az el�t�rbe, ahol el kellett v�rnom Hikaru-t�l. Az �lt�z�be nem j�hetett be velem.

-         Na �n megyek – mondtam – azt�n vigy�zz magadra!

-         Ok, de te is! Figyelni foglak, �gyhogy mindent bele, egyetlenem! - mosolygott �s megcs�kolt.

-         Mindent beleadok! - �g�rtem meg �s visszacs�koltam.

Azt�n elindultam a Dome m�sik fele fel�, ahol az �lt�z� is volt. Fujisaki, Hiro, K �s Sakano m�r ott voltak.

-         Na v�gre Shuichi! - sz�lalt meg Hiro – m�r att�l f�ltem, nem �rsz ide idej�ben.

-         Mi�rt ne �rn�k ide? - k�rdeztem �rtetlenkedve – mostan�ban nem szoktam k�sni. 

-         Ez igaz – b�lintott K – our little Shuichi mostan�ban not late. Na akkor utols� utas�t�sk�nt: adjatok bele mindent! �s most nyom�s �lt�zni!

K �s Sakano kimentek mi pedig nekil�ttunk �t�lt�zni �s sminkelni. K�rhett�nk volna �lt�ztet�t �s sminkest, de nem akartunk. Ezeket szerett�k magunk csin�lni. Fujisaki-ra n�ztem, de � csak r�m pillantott �s visszat�rt az �lt�zk�d�shez. Tudtam, hogy besz�lnem kell vele, �gy �sszeszedtem a b�tors�gom �s odamentem hozz�.

-         Fujisaki-san! Besz�ln�nk kell.

-         Mir�l? - mordult r�m – nem �rek r�.

-         Csak egy perc �s m�r itt sem vagyok – �s v�laszt sem v�rva folytattam – n�zd, sajn�lom, hogy olyan sz�tsz�rt voltam, de...

-         Rendben van – v�gott k�zbe Fujisaki valamivel bar�ts�gosabban – �n is lehettem volna eln�z�bb. Yuki nemr�g halt meg, �n meg nem vettem figyelembe, hogy ez teljesen kik�sz�tett t�ged. Sajn�lom, Shindou-san. Rem�lem megbocs�tasz.

Fel�m ny�jtotta a kez�t, �n pedig elfogadtam.

-         Term�szetes, hogy megbocs�tok, b�r nem is haragudtam r�d – mondtam megk�nnyebb�lten.

-         Akkor j� – mosolyodott el halv�nyan Fujisaki.

-         J� hogy v�gre szent a b�ke – nevetett fel Hiro – de lassan �lt�zk�dn�t�k k�ne, mert el fogunk k�sni. Fujisaki-nak �s nekem m�g be is kell hangolni. 

-         Ja t�nyleg! - ki�ltottunk fel �s elkezdt�nk v�gre �lt�zk�dni.

M�r elm�lt h�t is, mire v�gre teljes felszerel�sben �s sminkben voltunk. Hiro m�g egyszer kif�s�lte a haj�t, hiszen Ayaka-chan is ott lesz a koncerten, Fujisaki m�g egyszer megigaz�totta az ing�t, �n pedig utolj�ra m�g ellen�riztem, hogy a szalagok j� helyen vannak-e a kab�ton. Mindh�rman nagyon izgultunk, hiszen ez volt az els� fell�p�s�nk a Tokyo Dome-ban. 

-         Izgulok – vallottam be.

-         �n is – b�lintott Hiro.

-         �n is – v�gta r� Fujisaki.

Erre �sszen�zt�nk �s elnevett�k magunkat, majd kiment�nk, �s elindultunk a sz�npad fel�. A sz�npad m�g�tt v�rtak a hangszerek, Hiro git�rja, Fujisaki szintetiz�tora, valamint egy mikrofon nekem. OK, a mikrofon nem hangszer, de h�t... �rtitek nem?

Hiro �s Fujisaki hangoltak, �n pedig a mikrofont pr�b�ltam ki. Remek�l sz�lt, a technikusok kiv�l� munk�t v�geztek. Kin�ztem a sz�npadra �s l�ttam, hogy m�r sz�lling�znak az emberek. Megpillantottam Hikaru-t is az els� sorban, r�gt�n Ayaka-chan �s Tatsuha mellett. Tatsuha-t a temet�s �ta nem l�ttam, �s nem tudtam, � vajon okol-e engem b�tyja hal�la miatt. Tohma �s Mika a m�sodik sorban foglaltak helyet. Nem tartottam fur�nak. Igaz, eddig az els� sorban lehetett �ket l�tni, de a mostani �llapotokat figyelembe v�ve ez jobb is volt �gy. H�romnegyed nyolckor K h�traj�tt hozz�nk de csak a szok�sosat mondta. Hogy adjunk bele mindent �s legy�nk fantasztikusak.

Azt�n pontban nyolckor kil�pt�nk a sz�npadra. Hallottam a k�z�ns�g sik�t�s�t, �rj�ng�s�t, ki�lt�s�t. A szememmel Hikaru-t kerestem az els� sorban. Ott volt. R�mosolyogtam �s beleharsogtam a mikrofonba:

-         J� est�t mindenkinek! Itt a Bad Luck! Rem�lem j�l �rzitek magatokat, mert ma este egy fantasztikus koncertet adunk. Felhangzanak majd r�gi �s �j sz�mok is! De nem is szapor�tom a sz�t, j�jj�n az els� n�ta, az amellyel be�rtuk magunkat a zene t�rt�net�be, a Rage Beat!

A Rage Beat ut�n m�g rengeteg �j �s r�gi sz�mot j�tszottunk, t�bbet k�z�tt a Spicy Marmalade-et, a Blind Game Again-t �s az In the Moonlight-ot is. A k�z�ns�g �rj�ng�tt, alig b�rtak magukkal a rajong�k. Mikor levonultunk a sz�npadr�l, m�g egyszer h�tran�ztem �s megl�ttam Hikaru-t aki vadul vigyorgott, mint a vadalma. �n visszavigyorogtam �s elindultam az �lt�z�be. 

-         Ez nagyon wonderful volt guys! - rontott be K az �lt�z�be – el vagyok ragadtatva!

-         Ez csod�latos volt – l�pett be ut�na Sakano is – Shindou-san, az ut�bbi id�ben ny�jtott teljes�tm�nyed ut�n, nem ezt v�rtam volna. 

-         �gy t�nik our little Shuichi-ban t�bb van, mint ami l�tszik – vigyorgott K – na �s most kaptok egy h�t pihen�st. Sz�val egy h�tig senkit sem akarok itt l�tni, vil�gos?

-         Vil�gos, Mr. K! - ki�ltottuk boldogan.

K kiment, mi pedig miut�n kiss� kif�jtuk magunkat, nekil�ttunk �lt�zk�dni. Nagyon boldog voltam, most m�g a reggeli dolog sem zavart, hiszen siker�lt egy fantasztikus koncertet adnunk. Miut�n �t�lt�ztem, m�r robogtam is kifel�. Hikaru m�r kint v�rt r�m �s kit�r� �r�mmel a nyakamba borult.

-         Fantasztikus volt�l Shuichi! - ki�ltott fel – fantasztikus volt�l! Egyszer�en.. egyszer�en var�zslatos!

-         K�sz�n�m, Hikaru – k�nnyek sz�ktek a szemembe.

-         Valami baj van? - k�rdezte a fi�.

-         Nem, semmi baj – t�r�lgettem meg a szemem – csak kiss� meghat�dtam.

Hikaru felnevetett �s megcs�kolt. Azt�n hazafel� vett�k az ir�nyt. Otthon alighogy becsuktam az ajt�t, m�ris r�m akaszkodott �s a h�l�szoba fel� vonszolt. Lefektetett az �gyra, �s mell�m fek�dt.

-         Tudod mi ez? - k�rdezte.

-         Mire gondolsz? - n�ztem r� �rtetlen�l.

-         Erre az est�re – v�laszolta �s felk�ny�k�lt – a mai egy k�l�nleges este �s nemcsak a koncert miatt.

-         Nem �rtem.

-         De igen. Ez egy �j �let kezdete – suttogta �s belecs�kolt a nyakamba.

-         Igen, igazad van – v�laszoltam �n suttogva – egy �j �let kezdete.