Tizenkettedik fejezet

Aznap �jjel �jb�l egy�tt aludtunk. Hikaru hozz�m b�jt, �n pedig gyeng�den �t�leltem. �reztem, hogy nyugodt, m�r nem f�l semmit�l. Nem f�lt t�le, hogy �jb�l b�ntani fogj�k, hogy megal�zz�k, ell�kik, mint eddig oly sokszor. Csendesen szuszogott mellettem, �n pedig nem tudtam betelni a l�tv�nnyal. B�r a test�t t�bb helyen is ragtapaszok �s k�t�sek fedt�k, m�gis le�rhatatlanul gy�ny�r� l�tv�nyt ny�jtott, ahogy ott fek�dt mellettem �s aludt. Lassan �n is �lomba mer�ltem.
M�snap reggel arra �bredtem, hogy valaki simogatja az arcom. Lassan kinyitottam a szemem �s Hikaru mosolyg�s arc�val tal�ltam szembe magam.

- J� reggelt! – mondta �s egy puszit nyomott a homlokomra.

- J� reggelt! – v�laszoltam �lmosan �s �s�tottam egyet – hogyhogy te m�r fenn vagy?

- Kor�n keltem, de nem tudtam mozdulni. Olyan aranyosan aludt�l itt mellettem.

- Ak�rcsak te, tegnap este – mosolyodtam el – �hes vagy?

- Nem igaz�n – r�zta meg a fej�t – neked azonban lassan menned k�ne.

- Atya�risten! – ki�ltottam fel az �r�ra n�zve – mi�rt nem �bresztett�l fel?!

- Pr�b�ltalak, de m�lyen aludt�l – vonta meg a v�ll�t Hikaru.

Kiugrottam az �gyb�l, magamra kaptam egy farmert �s egy inget �s m�r rohantam is. El�tte azonban m�g adtam egy puszit Hikaru-nak.

- J� l�gy! – mondtam – este j�v�k. Kaja a h�t�ben, �gyhogy nem halsz �hen.

- Ok, ok! Csak menj m�r, mert elk�sel �s le fognak sz�dni – vigyorgott r�m.

- J�l van na, mentem – morogtam egyet �s m�r ott sem voltam.

…

�ppen id�ben �rtem be a st�di�ba. M�r mindenki ott volt, �s �ppen nekikezdtek volna az aznapi megbesz�l�snek. Na persze K-nak is el�z� este jutott esz�be, hogy ma m�gis pr�b�lunk, mert egy h�t m�lva koncert. Hikaru ugyan nem repdesett, mikor megmondtam neki, hogy fuccs a vas�rnapunknak, de meg�rtette.

-Shindou-san! – K m�r emelte is fel a pisztoly�t – hol j�rt�l eddig?

-Sajn�lom, elaludtam – menteget�ztem.

-Na mindegy, kezdj�k el, mindenki �lj�n le!

A nap tov�bbi r�sze a pr�b�kkal telt, nekem meg a ruhapr�ba is bej�tt pluszban. Az �j fell�p�ruha nem is lett rossz, s�t! Kifejezetten j�l �llt rajtam. Meg is lep�dtem. M�g ugyan h�tra volt egy-k�t sim�t�s, de alig v�rtam, hogy viselhessem a koncerten. Rem�ltem, hogy addigra Hikaru is meggy�gyul �s � is ott lehet velem. Alig b�rtam magammal, Hiro szerint m�g magamhoz k�pest is be voltam p�r�gve, ami az�rt valljuk be, nagyon ritka alkalom. Tudtam, hogy Hiro tudja, mi�rt de nem sz�lt semmit. Pont, ahogy �g�rte, megtartotta a titkomat, mint egy igazi bar�t. Na igen, nem is tudom, sokszor hogy b�rtam volna Hiro n�lk�l, mert � mindig ott volt, amikor el voltam ken�dve, vagy nem figyeltem oda valamire. � volt az egyetlen igazi bar�tom, akiben vakon megb�ztam. A pr�b�k �s a megbesz�l�sek v�g�n Hiro odaj�tt hozz�m �s f�lrevont. Nem �rtettem az ok�t, de k�vettem. Ez�ttal nem az �lt�z�be ment�nk, mert ott volt Fujisaki �s sejtettem hogy Hiro olyasmit akar velem megbesz�lni, ami nem tartozik a billenty�s�nkre. �gy a t�rsalg� fel� vett�k az ir�nyt. Hiro intett hogy �ljek le, majd � is mell�m telepedett az asztalhoz.

-Valami baj van? – k�rdeztem.

-Mi�rt lenne? – n�zett r�m Hiro.

-Olyan fura vagy – jegyeztem meg, ami igaz is volt – mintha nem lenn�l �nmagad.

-Csak f�ltelek. Mi van azzal a fi�val? – v�gott a k�zep�be.

-Jobban van, tal�n a koncertre m�r el tud j�nni.

-Jobb lenne, ha nem hozn�d el – n�zett Hiro a szemembe.

-Mi�rt? – k�rdeztem d�bbenten – semmi baj vele, � nem �rt nek�nk.

-Ezt �n is tudom – Hiro k�zelebb hajolt – de az a f�rfi, aki� volt, m�g ut�na j�het.

-Nem �rtem – r�ztam meg a fejem – hiszen holnap fizetek neki. Akkor m�r mit akarhatna m�g Hikaru-t�l?

-Te semmit sem �rtesz – jegyezte meg bar�tom – az ilyenek sosem adj�k fel. Ak�rmit is csin�lsz, nekik van egy k�z�s m�ltjuk. Nem �ppen kellemes m�lt, de akkor is k�z�s. �s ezt nem tudod semmivel sem kit�r�lni. Gondolod, hogy nem akarja majd visszaszerezni? Hikaru el�g sokat �rhetett neki, ha �vekig megtartotta. �s ne feledd el, hogy ez a fi� honnan j�tt. Te magad mondtad, hogy prostitu�lt volt.

-De hiszen eladt�k! – fakadtam ki – nem tehetett r�la! Te is tudod!

-�n azt tudom, amit � mondott neked – s�hajtotta Hiro – de nem tudhatjuk, t�nyleg igazat mondott-e. Ezen el kell gondolkodnod, miel�tt cselekszel, mert lehet hogy k�s�bb m�r k�s� lesz. Akkor m�r nem tudod visszacsin�lni. De a te dolgod, mit teszel, �n ebbe nem sz�lhatok bele. A te �leted, a te d�nt�sed, �n csak seg�teni akarok.

-�n hiszek neki.

-Mert hinni akarsz, pont �gy, mint Yuki eset�ben.

-Tal�n… de �rzem, hogy � nem hib�s. Yuki… Yuki sem volt az… �t sem tudtam hib�ztatni – �reztem, ahogy elerednek a k�nnyeim – �t is… becsapt�k.

…

K�s�bb elindultam hazafel�. A fejemben egyre csak Hiro szavai zakatoltak. Vajon t�nyleg hib�ztam? Vajon rosszul tettem, hogy megvettem Hikaru-t? Rosszul tettem, hogy t�r�dtem vele? Rosszul teszem most is? �s vajon Hikaru val�ban hazudott nekem? Vagy nem? Mindenesetre Hiro szavai t�nyleg elgondolkodtattak. M�r nem tudtam, mit tegyek. Annak idej�n, mikor Yuki m�g �lt �s a kapcsolatunk gyenge l�bakon �llt, Hiro figyelmeztetett, hogy tal�n jobb lenne hagynom az eg�szet. De mentem a magam feje ut�n. B�r akkor nem egyszer b�ztatott is, hogy nem sz�m�t, fi�ba vagy l�nyba szeretek bele, ha t�nyleg fontos nekem az a szem�ly. Akkor j�l d�nt�ttem, nagyon is j�l. Az hogy kitartottam Yuki mellett, �letem legjobb d�nt�se volt. �letem legszebb h�rom �v�t k�sz�nhettem neki. De vajon ez is olyan j� d�nt�s? K�ts�geim t�madtak, olyan k�ts�gek, amelyek eddig m�g nem. De hinni akartam, hogy Hikaru nem hazudott. Hinni akartam, hogy igazat mondott �s t�nyleg fontos vagyok neki. B�r tudtam, hogy ezt csak egyf�lek�ppen der�thetem ki, de nem tudtam r�sz�nni magam. Hiszen akkor azt hinn� nem b�zom benne �s igaza is lenne. S�t! Azut�n val�sz�n�leg k�telkedne bennem �s nem b�zna bennem. Pedig m�r olyan j�l alakult minden. Nem akartam, hogy pont most valami k�zbej�jj�n. M�r �ppen kezdtek begy�gyulni a sebei, most nem tiporhatok bele a lelk�be, az �rz�seibe, a m�ltj�ba. Nem v�dolhatom hazugs�gokkal pont most, mikor am�gy is m�g el�gg� ramaty �llapotban van lelkileg �s testileg egyar�nt. De ha nem teszem meg, mi a biztos�t�k, hogy val�ban igazat mondott? Mi a biztos�t�k, hogy nem v�gott �t, �s minden val�ban �gy van, ahogy elmondta? De h�t l�ttam hogy f�l, l�ttam, amikor hazavittem, hogy sokkos �llapotban van, l�ttam a sebeit, a retteg�st a szem�ben. Azok nem voltak hazugs�gok. �s az sem, hogy s�rt, hogy b�jt hozz�m, mint egy kis �llat, k�ny�r�gve a szeretet�rt, a v�delem�rt. Ez mind igaz volt. �gy d�nt�ttem, nem mondok neki semmit, de nem tudtam, helyesen teszem-e. Hiro-nak igaza volt, ha most hib�zok, m�r nem tudom helyrehozni. De �gy gondoltam, ez a legjobb l�p�s. Most nem terhelhetem Hikaru-t, am�g nem �p�lt fel.

Gondolatokba m�lyedve l�ptem be a lak�s ajtaj�n. A nappalib�l kihallatszott a TV hangja, valami vicces vet�lked� ment rajta, hallottam a nevet�st �s Hikaru kacag�s�t. Ez egyszeriben eloszlatta a rosszkedvemet �s gondolataimat.

-         Megj�ttem! – l�ptem be a nappaliba.

-         �dv itthon! – v�laszolta mosolyogva Hikaru, aki ott fek�dt a kanap�n – milyen napod volt?

-         A szok�sos – v�laszoltam – �hes vagy?

-         M�r ettem – mondta – de te egy�l nyugodtan, nem zavar.

-         Nem vagyok �hes. Mit n�zel? – v�ltottam t�m�t.

-         Csak egy vet�lked�t, nem valami nagy sz�m, de j�kat lehet nevetni rajta – vigyorgott a fi�.

-         �rtem.

-         Gyere ideeeeeeeeee! – Hikaru kiny�jtotta k�t karj�t, �s kaj�n vigyorral n�zett r�m.

Nem tudtam neki ellen�llni �s szinte belerep�ltem a karjaiba. � fek�dt, �n meg mellette t�rdeltem. Boldog volt, ezt tudtam. Nem is �rtettem, hogy felt�telezhettem r�la, hogy hazudott nekem.

-         Holnap – kezdte halkan – holnap ilyenkor m�r eg�szen a ti�d leszek.

-         Hm? – k�rd�en n�ztem r�.

-         Holnap fizeted ki �t – sz�nd�kosan nem mondta ki a nevet, ezt tudtam – �s akkor…

-         Tudom – fojtottam fel� a sz�t – tudom.

L�gyan megcs�koltam az ajk�t, � pedig belemosolygott a cs�kba.

-         Semmi hanc�r? – k�rdezte pajkos mosollyal.

-         Nem, am�g meg nem gy�gyult�l – mondtam nyomat�kosan – m�g felszakadnak a sebeid.

Lebiggyesztette az ajk�t, mint egy kisgyerek, mikor nem kapja meg a k�v�nt j�t�kot. De azt�n hamar kiengesztel�d�tt, mikor elkezdtem harapd�lni a nyak�t. De a simogat�sn�l, �s cs�kn�l nem ment�nk tov�bb. Nem akartam neki f�jdalmat okozni. Na nem mintha nem �n lettem volna mindig a „l�ny”, de most b�rmilyen hirtelen mozdulat csak rontott volna az �llapot�n. �n pedig pont ezt nem akartam.

-         K�l�nben is – sz�laltam meg k�s�bb – fel kell �p�ln�d a koncertig! Csak nem akarsz itthon maradni?

-         J�l vanna, �rtem �n a c�lz�st – nevetett fel – ha ennyire k�m�lni akarsz… de azt�n ha meggy�gyultam, nem menek�lsz el�lem! Sz�val �gy vigy�zz!

-         Rendben, �rtettem – vigyorogtam – de addig m�g van egy kis id�nk.

…

M�snap reggel kor�n keltem. Hikaru m�g aludt. Hagytam neki egy cetlit, hogy elmentem �s majd j�v�k. Nem akartam, hogy l�ssa, amint elmegyek. Tudtam, hogy ezzel csak �jabb f�jdalmat okozn�k neki nem akartam l�tni az arc�ra ki�l� f�lelmet, f�jdalmat, aggodalmat. Jobb volt ez �gy.

Nakamura-val a Tokyo Tower el�tt besz�ltem meg tal�lkoz�t. Illetve ink�bb azt mondhatn�m, hogy k�z�sen v�lasztottuk ki ezt a helyet, mert k�zel volt az �llom�shoz. Amikor oda�rtem m�r meg is pillantottam a f�rfit, aki egyed�l volt. Feh�r inget �s s�t�tbarna �lt�nyt viselt. Kedves, j�indulat� id�sebb �rnak l�tszott, de engem m�r nem t�vesztett meg a l�tv�ny. Tudtam, hogy ez nem m�s, mint k�pr�zat. Nakamura is �szrevett �s leplezetlen el�gedetts�ggel mosolygott r�m, amit�l nekem h�nyingerem t�madt. De nem volt mit tenni, nem futhattam el, hiszen az �g�ret az m�giscsak �g�ret. Na meg persze csak �gy szabad�thattam ki Hikaru-t is.

-         -J� reggelt! – k�sz�ntem olyan nyugodt �s szenvtelen hangon, ahogy csak kitelt t�lem. Nem engedhettem, hogy b�rmit is l�sson rajtam.

-         J� reggelt, Shindou-san! – viszonozta mosolyogva a k�sz�n�semet – nos, akkor a l�nyegre is t�rhetn�nk, nem? Gondolom sok munk�ja van, az ideje pedig igencsak sz�k�sre szabott.

-         Pontosan, de menj�nk egy nyugodtabb helyre. Nem k�ne hogy megl�ssanak minket.

-         �n is erre gondoltam. Reggelizett m�r? Ha nem, akkor esetleg, a k�zelben van egy kellemes kis k�v�z�.

-         Ink�bb t�rj�nk a l�nyegre! – mondtam ellentmond�st nem t�r� hangom – amint azt �n is lesz�gezte, az id�m v�ges.

-         Milyen t�relmetlen – somolygott Nakamura – de ahogy �hajtja. Menj�nk oda!

Egy pad fel� mutatott, ami ott �llt, n�h�ny fa alatt. A k�v�ncsi szeml�l�d�k el�l p�r bokor takarta, �gy senki sem fog l�tni minket. B�lintottam, hogy nekem megfelel, �s elindultunk a pad fel�. Oda�rve Nakamura le�lt, �n pedig mell� �ltem, lehet�leg olyan t�vol, hogy ne �rjek hozz�. Ez a pad m�retei miatt majdhogynem lehetetlen volt, de megoldottuk. Egyszer�en viszolyogtam ett�l az alakt�l, aki annyi f�jdalmat okozott m�soknak, �s semmire sem volt tekintettel saj�t mag�n k�v�l persze. Nakamura �szrevette, hogy nem igaz�n �rzem j�l magam, �s tudtam, hogy ez el�gedetts�ggel t�lti el. A gyomrom felfordult �s b�r nem ettem semmit, a h�nyinger ker�lgetett.

-         -Nos akkor – sz�lalt meg Nakamura – elhozta a p�nzt?

-         Igen – �s el�vettem egy nagyobb bor�t�kot – de el�bb k�rem a biztos�t�kot!

-         Mif�le biztos�t�kot? – a f�rfi szeme, amely eddig a bor�t�kot szeml�lte, most engem p�szt�zott – ilyesmir�l nem volt sz�.

-         �n viszont nem szeretn�m, ha Hikaru m�g egyszer a maga, kez�be ker�lne. Sz�val k�rek valami biztos�t�kot arra vonatkoz�lag, hogy soha t�bb� nem fogja keresni, nem fog a k�zel�be menni, �s semmilyen m�don nem pr�b�lja meg visszaszerezni. Meg�rtette, Nakamura-san?!

Nakamura m�regetni kezdett. L�tta rajtam, hogy nem adom al�bb, ugyanakkor azzal is nagyon tiszt�ban volt, hogy � is f�l�nybe ker�lhet velem szemben. Hiszen ha nem fizetek, a szerz�d�s semmis �s � visszakapja Hikaru-t. Csak abban rem�nykedhettem, hogy belegyezik az alkuba. Kezdtem ideges lenni, de nem mutattam ki. Yuki-t�l m�r megtanultam, hogyan kell fapof�t v�gni, �s ridegen b�nni az emberekkel. Legal�bbis azokkal, akik meg�rdemelt�k. Ez az ember pedig maxim�lisan meg�rdemelte ezt a fajta b�n�sm�dot.

-         -Rendben van – v�laszolta n�h�ny perc elm�lt�val Nakamura – megkapja a biztos�t�kot. Mit sz�lna egy szerz�d�shez? Mind a ketten al��rjuk �s akkor nem lesz gond.

-         Rendben – el�vettem egy darab pap�rt �s Nakamura-nak ny�jtottam – akkor ha lenne sz�ves al��rni.
Nakamura nagyot n�zett, mikor elvette a pap�rt.

-         Csak nem?... Sz�val maga m�r gondolt r�, mi? Kis ravasz. Nos nem b�nom. Hol �rjam al�?

-         A lap alj�n ha lehet, az �n al��r�sommal egyvonalban – mosolyogtam hidegen.

Na igen, ez val�ban egy biztos�t�ki szerz�d�s volt. Nem voltam ostoba, tudtam, hogy Nakamura kital�l valamit, de �n el�be akartam menni a dolgoknak. M�g �jjel �rtam, mikor Hikaru m�r aludt. Nem akartam, hogy megtudja, nem akartam neki m�g t�bb szenved�st �s f�jdalmat okozni. �gy is eleget szenvedett m�r, s�t t�bbet is a kellet�n�l. Most olyan fur�nak �reztem a helyzetet. V�g�l is az apj�nak k�sz�nhetj�k hogy tal�lkoztunk. Ha � annak idej�n nem adatja el Hikaru-t � sosem sz�kik meg, �s sose j�n Toki�ba. Fura m�d h�l�s voltam annak a f�rfianak, m�g akkor is, ha egy kegyetlen, brut�lis ember, aki verte a fi�t, mikor m�g kicsi volt. Igaz, gy�l�ltem is, mert Hikaru miatta szenvedett olyan sokat.

Nakamura visszaadta a pap�rt. Az al��r�sa hiteles volt. Odaadtam a p�nzt, majd egy gyors k�sz�n�s ut�n m�r indultam is. Nem volt kedvem b�jcsevegni vele. Gy�l�ltem, undorodtam ett�l az alakt�l, aki oly sok �letet tett m�r t�nkre. Sosem �rtettem, az emberek mi�rt tesznek ilyet, de nem is akartam megtudni.

…

Mikor haza�rtem, Hikaru m�g aludt. Nem akartam zavarni, ink�bb kimentem a konyh�ba �s f�ztem egy te�t. Ezt m�g Yuki-t�l tanultam. Az egyetlen dolog, amit j�l meg tudtam csin�lni, a tea volt. A f�z�si tudom�nyom minden m�s ter�leten el�g cs�fos kudarcot vallott. Legal�bbis, m�g nem szorultam r�, hogy Yuki-t �poljam.

Akkor meg kellett tanulnom f�zni, legal�bb annyira, hogy valami ehet�t �ssze tudjak �tni. Ez kezdetben nem siker�lt valami j�l, de Yuki �rt�kelte a f�radoz�saimat. Igaz, kezdetben a kaja nagy r�sze a szemetesbe ker�lt, mert h�t valljuk be, m�g a pir�t�st is k�pes voltam el�getni. S�t, a mikr�t is felrobbantottam p�rszor. Yuki nem sz�lt semmit, �s �n nagyon h�l�s voltam neki. Tudtam, rendes k�r�lm�nyek k�z�tt ord�tozott volna velem, vagy legal�bbis napokig nem sz�lt volna hozz�m, esetleg kirakott volna a lak�sb�l, de akkor nem tette meg. � is tudta, sz�ks�ge van r�m, hogy �poljam, ott legyek vele, csacsogjak neki, �s seg�tsek, ha kell.

Most m�r t�bb�-kev�sb� ehet� �telt is el� tudtam �ll�tani an�lk�l, hogy felrobbantottam volna valamit �s az ujjaim tele lettek volna v�g�sokkal. Furcsa fintora a sorsnak, hogy ha Yuki nem betegszik meg, sosem tanulok meg f�zni. De �rte b�rmit megtettem volna. �s most volt valaki, aki�rt szint�n b�rmire k�pes voltam.

�sszeszedtem magam �s a tea ut�n csin�ltam egy kis reggelit Hikaru-nak. Ma is eg�sz nap pr�b�ltunk, �gy hagytam neki egy cetlit a t�lc�n, hogy majd este j�v�k. M�g eln�ztem p�r pillanatig ahogy alszik. Feje a p�rn�n pihent, egyik keze a feje alatt, a m�sik laz�n mellette. A takar� alig takarta k�t�sekkel �s ragtapaszokkal fedett meztelen test�t. Csod�latos l�tv�ny volt. Haja k�cosan hullott arc�ba, f�lig eltakarva leh�nyt szemeit. Csak �lltam ott �s nem tudtam betelni a l�tv�nnyal. Val�sz�n�leg �r�kig k�pes lettem ott �llni, ha nem jut eszembe, hogy p�r nap �s koncert�nk lesz. �gy k�nytelen-kelletlen felkaptam a cip�met �s halkan elhagytam a lak�st.

…

M�zlim volt, �letemben el�sz�r id�ben �rtem be. K, Hiro �s Fujisaki is csod�lkoztak. Hiro m�g oda is j�tt �s a homlokomra tette a kez�t, nem vagyok-e l�zas.

-         Hihetetlen, de makkeg�szs�ges – jelentette ki csod�lkoz� arccal a legjobb- bar�tom.

-         Tal�n elrabolt�k az ufok �s k�ldtek helyette egy m�sik Shuichi-t – v�lte K �s ez�ttal szok�s�t�l elt�r�en nem lengette a magnumot a kez�ben – na akkor ir�ny pr�b�lni. Ja �s hogy el ne felejtsem, holnap a sz�nhelyen lesz a pr�ba. Tudj�tok, utols� n�h�ny nap, ilyenkor m�r mindennek a hely�n kell lennie.

-         �rtett�k! - v�laszoltunk egy�ntet�en, majd elfoglaltuk a hely�nket a pr�bateremben �s kezd�d�tt a pr�ba.

Csak d�lut�n kett�kor kaptunk egy f�l�r�s sz�netet. Hiro-val lement�nk az �tkez�be. Fujisaki nem j�tt vel�nk, � m�g mindig f�jt r�m az utols� kirohan�som miatt, mikor kijelentettem neki, elhagyhatja az egy�ttest, ha akarja. Az�ta nem is sz�ltunk egym�shoz. Nem is b�ntam, volt nekem el�g bajom an�lk�l is, hogy Fujisaki megint nekem rontson �s balh�zni kezdjen velem. B�r neki is volt el�g esze ahhoz, hogy nem h�zzon ujjat velem. Hi�ba volt Seguchi Tohma unoka�ccse, ez m�g nem jelentett semmi protekci�t sz�m�ra.

Le�rt�nk az �tkez�be. Hiro hozott nekem �d�t�t, meg kaj�t. Gondoltam, hogy besz�lni akar velem, azt is tudtam mir�l. M�r nem volt el�tte titkolnival�m.

-         Na mes�lj – sz�lalt meg Hiro mikor visszat�rt �s le�lt mell�m – mi van- Hikaru-val?

-         M�r jobban van – mondtam – a koncertre m�r biztosan el tud j�nni.

-         �n mondtam mit gondolok err�l, nem? - n�zett Hiro a szemembe.

-         Mondtad – b�lintottam – de �t b�zd csak r�m. Ma kifizettem azt az embert, m�r nem fogja b�ntani.

-         Biztos vagy ebben?

-         Igen – el�vettem a szerz�d�st �s a biztos�t�kot – ha esetleg esz�be jutna, majd teszek ellene. M�r nem vagyok olyan naiv �s hisz�keny mint 3 �ve. Ne feledd, engem is meger�szakoltak. Tudom min ment kereszt�l. Legal�bbis r�szben.

-         Tudom – s�hajtotta bar�tom – de pont ez�rt f�lek, nehogy ism�t meg�gesd magad. Akkor mikor Aizawa leitatott �s a „bar�tai” meger�szakoltak, kis h�j�n elvesztetted Yuki-t. De � legal�bb �szhezt�rt ut�na.

-         De � nem Yuki – s�hajtottam – �t senki sem p�tolhatja.

-         Ez igaz, nem Yuki – �rtett egyet Hiro – �s te sem vagy Yuki. Te Shuichi vagy, � pedig Hikaru.

-         Tudom mit akarsz mondani – mosolyodtam el halv�nyan – �s k�sz�n�m. Igazi bar�t vagy.

-         Term�szetesen. Mindig itt vagyok, ha sz�ks�ged van r�m, ezt ne feledd!

-         Tudom, �s h�l�s vagyok neked. Ha te nem �llt�l volna mellettem az elm�lt �vek alatt, val�sz�n�leg �sszeroppantam volna.

-          

Hiro elmosolyodott. Tudtuk, hogy mindkett�nknek igaza van.

-         Sz�val... akkor elhozod a fi�t a koncertre? - k�rdezte m�lyen a szemembe- n�zve.

-         M�r mondtam neked. K�l�nben is, mit csin�ljak akkor a VIP-jeggyel? Eldobjam? - j�tszottam a durcit.

-         Az az�rt nagy vesztes�g lenne – �rtett egyet Hiro – na gyere, ideje visszamenn�nk. Sakano szerintem m�r idegess�g�ben tot�l bep�rg�tt, K meg k�sz�ti a magnumj�t. Tudod, szeretn�k m�g �lni egy ideig.

-         Menj�nk.

A gyakorl�s eg�szen k�s� estig elh�z�dott, �gy mikor haza�rtem, Hikaru aludt. Azazhogy m�r aludt. De a szekr�nyen hagyott nekem egy cetlit hogy k�sz�ni a kaj�t �s rem�li j�l megy a munka. H�t az j�l ment, mi tagad�s. K mondta is, hogy ha �gy haladunk, t�nyleg szuper koncertet fogunk adni, olyat, amit m�g nem l�tott ember a F�ld�n. �n mindent megtettem �rte, �s a t�bbiek is. Hiszen mindh�rmunk �rdeke volt egy j�l siker�lt koncert. Csak azt b�ntam, hogy Hikaru nem v�rt meg. De nem hib�ztattam, m�g gy�gyul�f�lben volt �s �n is nagyon k�s�n �rtem haza. Sz� szerint alig �lltam a l�bamon, �gy csak vettem egy gyors zuhanyt �s bezuhantam az �gyba az �n kis barna angyalom mell�.

…