Tizenegyedik fejezet

Reggel m�r vil�gos volt, mikor fel�bredtem. �reztem, hogy valami meleg van mellettem �s ekkor jutott eszembe az el�z� este. Len�ztem Hikaru-ra, aki b�k�sen aludt mellettem. Arca m�r nem volt annyira megviselt, mintha most m�r tudn�, biztons�gban van. Teljesen hozz�m b�jt, �n pedig f�ltem megmozdulni. De musz�j volt felkelnem, a pr�b�k nem v�rhattak, ak�rmennyire is otthon akartam maradni vele. Nekem dolgoznom kellett, tudtam j�l, mi a feladatom. De most m�r egy m�sik emberi l�ny�rt is felel�s voltam, pont, mint mikor annak idej�n Yuki-t �poltam. Kicsit �gy �reztem magam, mint egy sz�l� �s kicsit, mint egy agg�d� h�zast�rs. Elmosolyodtam a gondolatra. �n �s Hikaru… mint h�zasp�r. Igaz, annak idej�n Yuki-n�l is gondolkodtam ilyesmin, s�t n�ha fel is vetettem neki, hogy sz�vesen lenn�k az � kis feles�ge. Ilyenkor Yuki vagy csod�lkozva n�zett r�m, vagy r�m rivallt, hogy ne fecsegjek h�lyes�geket.

Lassan felkeltem, vigy�zva, hogy nem �bresszem fel Hikaru-t, majd magamra kaptam egy k�nt�st �s kimentem a konyh�ba. M�g csak f�l 7 volt, b�ven volt id�m. A mai megbesz�l�s csak 11-kor kezd�d�tt, �gy f�ztem egy te�t, �s k�sz�tettem egy kis reggelit, ami pir�t�sb�l, felv�gottb�l �s n�mi gy�m�lcsb�l �llt. Mivel nem akartam Hikaru-t megterhelni, �gy �gy d�nt�ttem neki m�g korai lenne a k�v�. A tea sokkal jobb egy betegnek. Nem, nem mintha Hikaru beteg lett volna. Legal�bbis nem kapott el semmilyen v�rusos nyavaly�t. De a lelke darabokban volt, mint amikor egy poh�r szil�nkokra t�rik. A k�l�nbs�g csak annyi, hogy a poh�r szil�nkjait egyszer� elt�ntetni, �m a l�lek nehezen gy�gyul. A l�lek darabjait neh�z �jra �sszerakni. Igen, ezt �n magam is tudtam, nagyon is j�l. De engem nem al�ztak meg folyamatosan, nem r�gtak bel�m, nem dobtak el, mint egy haszn�lt rongyot, nem rombolt�k f�ldig az �nbecs�l�sem, az �rz�seim. �n nem �ltem �t azt a poklot, mint ez a fi�, aki most az �gyamban fek�dt. Csak abban rem�nykedtem, hogy nem lesz depresszi�s, mert akkor nem tudom, mit fogok csin�lni.

K�nyelmesen megiszogattam a te�mat, majd elmentem zuhanyozni. Azt�n visszamentem a h�l�ba, hogy magamra kapjak valami ruh�t, mert mi tagad�s, csak egy k�nt�s volt rajtam. Mocorg�sra lettem figyelmes, azt�n l�ttam, hogy Hikaru nyitott szemekkel b�mul r�m, �s lassan pr�b�l r�nehezedni a bal kez�re. De nem siker�lt neki, �s egy apr� s�haj ut�n vissza is fek�dt.

-         J� reggelt! – l�ptem oda az �gyhoz – fel�bredt�l? Hogy aludt�l?

-         Eg�szen j�l – mosolyodott el halv�nyan – de kicsit sz�d�l�k �s a fejem is f�j egy picit.

-         �rtem – le�ltem az �gy mell� �s megsimogattam az arc�t – �hes vagy?

F�l�nken b�lintott, �n meg visszarobogtam a konyh�ba �s n�h�ny pillanattal k�s�bb egy t�lc�val a kezemben t�rtem vissza, amit letettem az �jjeliszekr�nyre, �n meg le�ltem Hikaru mell�.

-         �gy gondoltam nem k�ne m�g terhelni a szervezeted, ez�rt csak valami k�nny�t kapsz – mondtam vigyorogva.

-         K�szi, Shin… iz�… Shuichi. Affene, nem b�rom megszokni, hogy Shuichi-nak h�vjalak -–n�zett r�m mosolyogva.

-         Nem gond, h�vhatsz ahogy akarsz.

-         Tudod, hogy eg�szen j� beteg�pol� vagy? – k�rdezte hirtelen.

Kiss� megd�bbentett ez a mondat, �s egy r�gi eml�ket �bresztett bennem. F�lrefordultam, de ekkor �reztem, hogy egy k�z �r az eny�mhez.

-         Sajn�lom – hallottam Hikaru hangj�t – nem kellett volna ezt mondanom. Most megint rossz eml�keket keltettem benned.

-         Semmi gond – v�laszoltam �s eltereltem a gondolataimat – csak tudod…

-         Tudom – b�lintott nagy komolyan – hidd el, nagyon j�l tudom.

Visszafordultam �s l�ttam, hogy Hikaru-ban ugyanazok az �rz�sek d�lnak mint bennem. � sem tudta megmenteni a sz�m�ra fontos szem�lyt, ak�rcsak �n.

-         Akkor, egy�nk – sz�laltam meg hirtelen.

Hikaru-nak nem volt el�g ereje m�g hogy �lj�n, �gyhogy etetnem kellett. Nem mintha nem �lvezt�k volna mindketten. A fi�nak j� �tv�gya volt, annak ellen�re amiken kereszt�lment. M�g sok�ig besz�lgett�nk, �n k�zben kicser�ltem a k�t�seit, amit el�g nyugodtan t�rt, kiv�ve mikor a sebalkohol a csukl�j�n lev� sebekhez �rt. Ekkor felszisszent ugyan, de a kez�t nem h�zta el.

-         Na ezzel meg is voln�nk – mondtam v�g�l – nekem most mennem kell egy megbesz�l�sre, meg a pr�b�kra, de este j�v�k. Nem tudom mikor, mert nem tudom mikor v�gzek. Te meg k�zben pihenj, rendben? Ja �s ne engedj be senkit! Nem akarom hogy megint bajod essen, vil�gos?

-         Rendben anyu! Az�rt nem k�ne ennyire f�ltened, nem vagyok gyerek – mosolygott – de egy b�csupuszit az�rt kapok, miel�tt elm�sz?

B�lintottam �s adtam egy puszit a sz�j�ra. Kicsit csal�dott volt, �gy �t�leltem �s hosszan megcs�koltam.

-         El�gedett vagy? – k�rdeztem, mikor elengedtem.

-         Most m�r igen – v�laszolta kaj�n vigyorral – pont erre sz�m�tottam. Hi�ba, nem tudsz nekem ellen�llni, valld csak be!

-         Csak hiszed! – mondtam �s �gy tettem, mintha m�rges lenn�k.

Majd h�tat ford�tottam �s kirobogtam a szob�b�l. Hallottam, ahogy Hikaru m�g�ttem hangosan felkacag. Megr�ztam a fejem, mert tudtam hogy megint csak j�tszik velem. De legal�bb m�r jobb kedve volt, mint el�z� este.

-         Na mentem! – sz�ltam vissza az ajt�b�l.

-         J� munk�t! – ki�ltott ut�nam Hikaru �n meg kil�ptem az ajt�n.

…

Mikor be�rtem a st�di�ba m�r mindenki ott volt, kiv�ve Sakano-t. Hiro, amint megl�tott agg�d� arckifejez�st �lt�tt, de �n megr�ztam a fejem annak jelek�nt, hogy majd k�s�bb besz�l�nk. Bar�tom vette a lapot �s nem is sz�lt semmit.

A megbesz�l�s hamar lezajlott, azt�n elment�nk kaj�lni, hogy mindenkinek legyen ereje a d�lut�ni pr�b�hoz. A pr�b�k csak este �rtek v�get, addig nem is tudtam besz�lni Hiro-val. De most nem is nagyon akartam, tudva, hogy ma m�g egy m�sik besz�lget�s is v�r r�m. M�r �ppen a kab�tomat h�ztam �s indultam volna, mikor Hiro meg�ll�tott.

-         Besz�ln�nk kell – mondta – m�gpedig most!

-         Nem v�rhatna holnapig? Hikaru v�r �s tudod…

-         Nem Shuichi, nem v�rhat! Most besz�l�nk!

Hiro hangja ellentmond�st nem t�r� volt, amit nem szoktam meg. Kiss� megr�m�tett, mert velem sosem besz�lt m�g �gy. Tudom, hogy Yuki-t annak idej�n nemegyszer leteremtette, de velem sosem haszn�lt ilyen hangnemet. Megfogta a karom �s beh�zott az �lt�z�be. Le�lt a padra, �s mutatta, hogy �ljek le �n is. Percekig nem sz�laltunk meg, majd Hiro t�rte meg a csendet.

-         Most pedig mes�lj el mindent!

-         Mi mindent? – nem �rtettem hov� akar kilyukadni.

-         Mondjuk hogy kicsoda ez a fi�, hol tal�lkoztatok, �s mi k�z�d van hozz�.

-         Az el�g hossz� lesz – mondtam.

-         Van id�nk.

-         Rendben, ha ennyire akarod – mondtam �s elkezdtem – az eg�sz akkor kezd�d�tt, mikor egy nap Yuki s�rj�n�l j�rtam…

Mindent elmondtam Hironak, hogy ki is Hikaru, honnan j�tt �s hogyan botlottunk egym�sba. Egyetlen apr� r�szletet sem hagytam ki. Mikor befejeztem, Hiro k�pni-nyelni nem tudott. Nem csod�ltam, �n sem tudtam megsz�lalni azok ut�n, mikor Hikaru a m�ltj�r�l besz�lt. L�ttam, hogy bar�tom em�szti a hallottakat, �gy nem akartam megsz�lalni.

-         �n – sz�lalt meg j� t�z perc m�lva – sose hittem volna, hogy ilyesmi megt�rt�nhet. Ez… sz�rny�. Sz�rny�, amiken kereszt�lment.

-         �s azt hiszem m�g nincs v�ge – mondtam.

-         Hogy �rted ezt? – Hiro d�bbent arcot v�gott.

-         M�g van valami, amit el akar mondani. De nem tudom, hallani akarom-e. Tudom, hogy hallanom kell, de…

-         Meg�rtelek – Hiro b�tor�t�an a v�llamra tette a kez�t – �s ne agg�dj, err�l senkinek nem besz�lek. Csak egyet �rulj el, hogy hogy fogsz fizetni ennek a f�rfinak?

-         Van el�g p�nzem – mondtam – hiszen tudod, hogy el�g j�l keresek, mi�ta h�ress� v�ltunk. Ezzel nem lesz gond. Ink�bb azzal, hogy mi lesz, ha Hikaru megtudja, hogy megvettem. Att�l tuti ki fog borulni. F�leg most, hogy �n vagyok az egyetlen, akiben b�zhat.

-         Tal�n el k�ne mondanod neki. Tal�n meg�rten�. Tal�n…

-         T�l sok a tal�n, Hiro – fojtottam bel� a sz�t – most mennem kell, a fi� m�r biztos agg�dik �rtem. Holnap tal�lkozunk.

-         Holnap vas�rnap Shu, elfelejtetted? Nincs pr�ba.

-         Ja, t�nyleg! Kiment a fejemb�l! – mosolyodtam el – akkor h�tf�n!

-         H�tf�n!

Fogtam magam, �s elindultam haza. Tudtam, hogy otthon m�g v�r r�m egy nagyon nagyon nagyon hossz� besz�lget�s. De �n magam sem voltam benne biztos, hogy t�nyleg hallani akarom-e.

…

Mikor haza�rtem, Hikaru-t a nappaliban tal�ltam. A hever�n fek�dt egy pl�ddel betakarva �s a TV-t n�zte. Valami idi�ta drama ment rajta, amin nagyon j�kat der�lt. Egy zacsk� chips hevert mellette, azt majszolgatta, mik�zben a sorozaton nevetett. Elmosolyodtam, ahogy n�ztem. M�r sokkal jobb sz�nben volt, mint reggel. �szre sem vette, hogy megj�ttem, csak mikor m�r az �gy mellett �lltam. Ekkor felkapta a fej�t �s elmosolyodott.

-         Megj�ttem! – mondtam nevetve.

-         Isten hozott itthon, dr�g�m! – v�laszolt � is nevetve – milyen napod volt?

-         Eg�sz j�, f�leg hogy l�tom, m�r jobban vagy.

-         Csak, mert valaki azt mondta, hogy pihenjek – vigyorodott el – nem kapok egy puszit?

-         J�l van, na! – mosolyogtam �s megcs�koltam.

-         Most m�r sokkal jobb – mondta, miut�n kibontakozott az �lel�semb�l.

-         Akkor j�. �hes vagy? Mit enn�l?

-         Nem is tudom. Tal�n… egy kis csirk�t.

-         Akkor csirke lesz – v�laszoltam – de ne v�rj t�l sokat, pocs�k szak�cs vagyok.

-         Rendben – v�gott egy kaj�n vigyort

-         Ez az�rt nem volt sz�p – morogtam �s kitrappoltam a konyh�ba.

A kaja kb. egy �ra alatt k�sz is lett. Nem lett ugyan t�l j�, de hozz�m k�pest eg�szen ehet� volt. Ezt m�g Hikaru is elismerte. Egym�s mellett �lt�nk a kanap�n, Hikaru a fej�t a v�llamra hajtotta, �s egy�tt n�zt�k a TV-t. Tudtam, hogy mondani akar valamit, de tudtam azt is, hogy nem szabad s�rgetnem. Id�t kell adnom neki, f�leg a tegnapi ut�n. Hirtelen fel�lt, a feje m�r nem volt a v�llamon. R�n�ztem �s l�ttam, hogy engem n�z. Egyenesen a szemembe n�zett, nem ford�totta el a tekintet�t. Tudtam, hogy elj�tt a pillanat.

-         Shuichi – sz�lalt meg v�g�l – azt hiszem, s�t biztos vagyok benne, hogy el akarom neked mondani. De nem tudom, hogy te k�szen vagy-e r�, hogy halld. Tudni akarom, hallani akarod-e, amit mondani akarok.

-         Tudni akarom – a szavak gondolkod�s n�lk�l j�ttek a sz�mra – mindent tudni akarok, de csak akkor, ha t�nyleg meg akarod osztani velem. Nem akarom, hogy k�nyszer�tve �rezd magad. Az neked sem �s nekem sem tenne j�t.

-         Tudom – elford�totta a fej�t �s a TV-t b�multa – de m�r mondtam neked nem? Ezt a dolgot el KELL mondanom, hogy lez�rhassam a m�ltat.

-         �rtem. �s �n t�nyleg hallani akarom, b�rmi legyen is az.

-         Rendben – mondta �s lekapcsolta a TV-t – akkor elmondok neked mindent. �s ezut�n, m�r nem lesznek el�tted titkaim. �g�rem, ez az utols� titkom, amit meg fogok veled osztani. Mert nincs t�bb, �s ezt is csak az�rt teszem, mert nagyon fontos vagy nekem. �vek �ta, te vagy az els� ember, aki kedves volt hozz�m. �s �n ezt a kedvess�get most meg akarom neked h�l�lni azzal, hogy felt�rom minden titkomat.

B�lintottam. Tudtam, hov� akar kilyukadni. B�zott bennem, m�sk�l�nben nem �rult volna el semmit. � pedig belekezdett. Ahogy sejtettem, nem volt �ppen le�ny�lom.

…

Az eg�sz akkor kezd�d�tt, mikor Ichirou m�g �lt, de m�r egy toki�i korh�zban fek�dt. Akkor az a n� m�r otthagyott minket. Nekem nem volt p�nzem, s�t Ichirou-nak sem, �gy tudtam, hogy nem leszek k�pes fizetni a kezel�s�t. De az orvos nagyon rendes volt vel�nk. Sz�lt az igazgat�nak, aki munk�t adott nekem a k�rh�zban. �gy nem kellett kint aludnom az utc�n, r�ad�sul a szabadid�mben mindig Ichirou-val lehettem. Nem kerestem ugyan sokat, mivel �sszesen annyi volt a dolgom, hogy takar�tsam a szob�kat, meg szedjem �ssze a szennyest. De k�nnyebbs�get jelentett, hogy a k�lts�geknek legal�bb a kisebb r�sz�t ki tudtam fizetni. De �gy is alig jutottam valamire. Kaj�ra nem telt volna, �gy a korh�zi koszton �ltem, ami bevallom nem volt a legjobb, de m�g mindig jobb volt a semmin�l. A legnagyobb f�jdalmat az okozta, hogy Ichirou haldoklott. Az orvosok m�r nem tudt�k megmenteni, csak enyh�teni tudtak a f�jdalmain. � is tudta, �n is tudtam, hogy meg fog halni. De mintha ez nem zavarta volna. Egy j�lius eleji napon, egyszer csak nem �bredt fel t�bb�. Este elaludt, de t�bb� nem nyitotta ki a szem�t. �lm�ban halt meg, ez�rt sz�momra els�re nem t�nt val�s�gosnak. Eml�kszem, csak �ltem az �gya mellett, �s fogtam a kez�t az egyik kezemben, a m�sikkal meg simogattam a homlok�t. Az orvos tal�lt r�nk, ahogy ott �ltem mellette.

-         M�r meghalt, Hikaru – mondta, mikor mell�m l�pett – engedd el �t!

-         Nem! Nem! NEM!!!!!!!!!!!! – �v�lt�ttem �s Ichirou test�re borultam – nem halt meg! Nem halt meg! NEM HALT MEG!!!! Az nem lehet! Mi�rt hagy el mindenki?! Mi�rt hagy el mindenki, akit szeretek?! Mi�rt?! Mi�rt?! Mi�rt?! MI�RT?!!!!!

-         S�rd csak ki magad – mondta az orvos – nincs semmi baj. Ha elvesz�t�nk egy szeretett szem�lyt, az nagyon tud f�jni. Semmi baj nincs, hagyok neked id�t, hogy megnyugodj.

Kiment �n pedig m�g ott maradtam �s s�rtam. Nem �gy, mint egy feln�tt, hanem szaggatottan, mint egy gyerek. Nem tudtam elhinni, hogy t�nyleg meghalt, hogy elhagyott engem �r�kre. Csak j� egy �r�val k�s�bb nyugodtam meg annyira, hogy k�pes legyek tiszt�n gondolkodni. Valamit kezdenem kellett magammal. Fel�lltam, �s elindultam hogy sz�ljak az orvosoknak, hogy j�hetnek. �m �tk�zben t�rt�nt valami, ami megv�ltoztatta az �letem. Ugyanis Ichirou kezel�orvos�nak irod�ja fel� menve egy f�rfit pillantottam meg, aki a v�r�szoba egyik padj�n �lt. J�l szitu�lt, id�sebb ember volt, a haja m�r �sz�lt �s kerek szem�vege m�g�l kedves szemek pillantottak r�m. Istenem, ha akkor nem tal�lkozik a tekintet�nk, az �letem nem alakult volna �gy, ahogy. Az eml�tett �r fekete nadr�got, makul�tlanul tiszta feh�r inget �s fekete fel�lt�t viselt. Tiszt�ra, mintha legal�bb negyven �vvel ezel�ttr�l �rkezett volna. Ahogy elmentem mellette fel�llt �s megsz�l�tott:

-         H�, te!

-         Igen? – meg�lltam �s fel� fordultam – seg�thetek valamiben?

-         M�r l�ttalak errefel� – v�laszolta – nem te vagy annak a fi�nak a bar�tja, akit k�t h�napja hoztak be?

-         De igen.

-         Mi van vele?

-         Meghalt – pr�seltem ki magamb�l – ma reggel.

-         Igaz�n sajn�lom. Kedves fi�nak l�tszott. Most mi lesz veled? Van munk�d?

Meglepett a k�rd�s. Nem �rtettem, mi�rt �rdekl�dik ir�ntam ennyire ez a f�rfi. De v�laszoltam:

-         Igen. De nem keresek sokat. Csak egy takar�t� vagyok itt a k�rh�zban.

-         H�t azzal t�nyleg nem keresel sokat – b�lintott az �reg – mib�l fogod fizetni a temet�st?

-         M�g… nem tudom – mondtam bizonytalanul – de biztos… lesz valahogy. Majd… tal�lok valami munk�t �s megoldom.

-         Hogy h�vnak �s h�ny �ves vagy?

-         A nevem Nariyama Hikaru �s 16 �ves vagyok.

-         16 – a f�rfi elgondolkodva m�rt v�gig – v�g�l is m�r el�g id�s vagy. Nem lenne kedved n�lam dolgozni? Fizetni ugyan nem tudn�k t�l sokat, de m�g mindig t�bb lenne, mint amit itt keresel. A nevem Nakamura Kyousuke �s egy k�nyvesboltot vezetek Shibuya-ban. Nem egy t�l nagy bolt, de az�rt meg�lek bel�le. �s am�gy is �ppen kiseg�t�t keresek. M�r nem vagyok �ppen fiatal �s h�t m�r nem mozgok olyan f�rg�n mint annak idej�n. Sz�val, lenne hozz� kedved?

Meglepett az aj�nlat, ugyanakkor tudtam, hogy nem igaz�n utas�thatom vissza. Nem volt p�nzem �s most mindenekel�tt az kellett, hogy ki tudjam fizetni a temet�st. R�n�ztem Nakamura-ra, de nem tal�ltam ellenszenvesnek. Igaz, m�r volt tapasztalatom, �s nem sz�vesen b�ztam meg senkiben sem.

-         Rendben van – mondtam n�h�ny perc gondolkod�s n�lk�l – de el�bb sz�lnom kell az igazgat�nak, hiszen nem l�phetek le sz� n�lk�l.

-         Ez �gy igaz. El�g sokat tett �rted, nem igaz? – mosolygott Nakamura – menj csak nyugodtan, �n itt megv�rlak. Nem sietek sehov�.

-         Rendben van �s k�sz�n�m! – azzal elviharzottam.

Ha akkor tudtam volna, hogy mi v�r r�m, hogy mit kell m�g elviselnem, tal�n ink�bb a k�rh�zban maradok �letem v�g�ig. Az igazgat�, az orvosok �s a n�v�rek is sajn�lt�k, hogy elmegyek, de tiszt�ban voltak vele, hogy jobb lesz nekem �gy. Hiszen nem maradhatok ott, ahov� ennyi eml�k f�z, f�leg ilyen borzalmas eml�kek. M�g aznap al��rtuk Nakamura-val a szerz�d�st �n pedig bek�lt�ztem a bolt egyik emeleti szob�j�ba. �s m�r aznap este elkezd�d�tt �letem �jabb szenved�se.

Aznap m�g igaz�b�l ki sem csomagoltam, mikor Nakamura engem h�vott. Lerobogtam a boltba, ahol Nakamura egy fi