Amint bel�ptem egy f�rfit pillantottam meg nekem h�ttal. A f�rfi hirtelen megfordult �s k�jes vigyorral n�zett r�m. De �n nem r� figyeltem, hanem arra ami el�tte volt. Szinte megdermedtem a r�m�lett�l. Hikaru volt az. Ruh�i sz�tsz�rtan hevertek a f�ld�n, � pedig egy a mennyezetr�l lel�g� k�t�llel volt �sszek�tve a csukl�j�n. �gy csak t�rdelt. Arca elk�nzott volt, test�n t�bb seb, amelyek val�sz�n�leg egy k�st�l, vagy hasonl�t�l eredhettek. De rengeteg v�ral�fut�st �s horzsol�st is l�ttam rajta. Szem�ben k�nnyek csillogtak, �s r�veteg tekintettel b�mult fel�m. Nem tudtam l�tott-e, mert nem sz�lt semmit.

-         Te meg ki vagy �s mit akarsz? - k�rdezte a f�rfi.

Magas, j� ki�ll�s�, r�vid fekete haj� f�rfi volt. Barna cip�t, fekete nadr�got �s s�t�tk�k inget viselt. A kez�ben pedig egy r�vid k�s volt. Vagy ink�bb szike, amit az orvosok haszn�lnak a m�t�tekn�l.

-         Mit csin�lt vele? - k�rdeztem remeg� hangon.

-         �! Vele? Ezzel? - �s Hikaru-ra mutatott - csak amit meg�rdemelt. Se t�bbet, se kevesebbet. Az ilyen �gyis csak erre j�.

-         Ezt meg hogy �rti? Engedje el! - egy l�p�st tettem a f�rfi fel�.

-         Fontos neked? Ez nem ember, sose volt az - mosolygott a f�rfi - ez csak egy t�rgy, amivel kedved szerint sz�rakozhatsz. Csakhogy ez a t�rgy haszontalan. �n csak megtan�tom neki hol a helye. Igaz?

Lassan megfordult �s a szik�vel Hikaru �lla al� ny�lt, szabad kez�vel pedig a fi� �gy�k�t s�mogatta. Hikaru halkan felny�g�tt.

-         ENGEDJE EL! - �v�lt�ttem magamb�l kikelve �s a f�rfira rontottam.

Meglep�d�tt, de gyorsan reag�lt �s elh�z�dott. �gy �n nekicsap�dtam Hikaru-nak, akit csak a k�t�l mentett meg att�l hogy elv�g�djon. A k�t�l megfesz�lt �s m�lyen belev�gott a csukl�j�ba. Hikaru felszisszent, �s kiss� megd�lt. M�g �ppen el tudtam kapni, miel�tt a k�t�l m�g jobban belev�g a csukl�j�ba. Vissza�ll�tottam t�rdel� helyzetbe. A f�rfi ezalatt v�gig minket n�zett, majd lassan megfordult, �s az ajt� fel� indult. Kinyitotta �s kisz�lt rajta.

-         Nakamura-san! Nakamura-san, k�rem j�jj�n!

Hikaru megremegett erre a n�vre. Sejtettem hogy t�bb van a h�tt�rben mint amit nekem elmondott, de ezen nem tudtam most gondolkodni. Lassan �t�leltem Hikaru-t,de � ebb�l semmit sem fogott fel. T�lzottan is m�shol j�rt, nem is �rezte hogy ott vagyok. Lassan l�legzett, de mintha minden l�legzetv�tel hatalmas er�fesz�t�s�be telne. Arca g�rcsbe r�ndult, ahogy a mellkasomhoz �rt.
Nem telt el sok id�, �s egy m�sik f�rfi l�pett be az ajt�n. Az elad� volt, akivel besz�ltem.

-         Mi a gond Kitano-san? - k�rdezte halkan, majd a tekintete r�mt�vedt - �h, m�r �rtem. Megzavart�k �nt?

-         Igen, van egy kis gond - Kitano fel�m biccentett - � itt.

-         Hmmm... - Nakamura elgondolkodva b�lintott, majd k�nnyed l�ptekkel hozz�m sietett �s �gy sz�lt - legyen sz�ves t�vozni, zavarja a vend�gemet!

-         Mi?! - n�ztem r� d�bbenten - M�gis mit m�velt Hikaru-val?

Nakamura p�r percig nem v�laszolt, csak n�zett engem. �n m�g mindig �leltem Hikaru-t, f�ltem hogy baja esik. K�zben magam�rt is agg�dtam. Kitano er�s f�rfinak n�zett ki, tudtam hogy nem lenne es�lyem ellene. Teljesen �ssze voltam zavarodva. Mi t�rt�nik itt? Mit keres itt Hikaru? Mi ez az eg�sz?

-         Hikaru az eny�m - v�laszolt v�g�l Nakamura - az �n tulajdonom.

-         Tulajdon? - alig b�rtam kiny�gni valamit - m�gis... mi a fene... folyik itt?

-         Ez a fi� itt arra val�, hogy kiel�g�tse a vend�gek ig�nyeit - mosolygott Nakamura - te nem is tudtad? Pedig � besz�lt r�lad, Shindou Shuichi.

D�bbenten meredtem a f�rfira. Tudott r�lam!

-         Azt is tudtam hogy mindent megtenn�l �rte, hogy megmentsd - folytatta a f�rfi - de sajnos nem engedhetem el. M�g nem fizette meg az �r�t.

-         Minek az �r�t? - k�rdeztem - m�gis mir�l van sz�?

-         M�gis mire gondolsz? A szabads�g��t. Ugye nem gondoltad, hogy ez itt mindent elmond neked? Napokig t�vol volt �s h�t... - Nakamura itt meg�llt egy pillanatra, majd folytatta - sajnos meg kellett b�ntetnem. Innen nem szok�s sz� n�lk�l lel�pni, ugye Hikaru-chan?

Hikaru nem n�zett a f�rfira, nem n�zett sehov�. Szemei nyitva voltak, de semmit sem l�tott. Semmit sem fogott fel abb�l, ami k�r�l�tte t�rt�nt abban a pillanatban.

-         Engedje el - sz�laltam meg - megfizetem az �r�t.

-         Az �r�t?!

-         Igen - n�ztem Nakamura szem�be - mennyit k�r �rte? Mondja meg �s megkapja, b�rmennyi legyen is az!

Nakamura elgondolkodva m�regetett. Nyilv�n tudta, hogy nem szalaszhat el egy �zletet, viszont tiszt�ban volt azzal is, hogy elvesz�theti a kis "j�t�kszer�t". Kitano k�zben nem sz�lt semmit, csak nagy �rdekl�d�ssel b�mult minket. L�that�an nem akart kimaradni semmib�l. Nakamura nem v�laszolt azonnal. L�ttam hogy gondolkodik, m�rlegeli mag�ban az esetleges lehet�s�geket. De v�g�l b�lintott.

-         Rendben, ha ennyire akarod Shindou Shuichi, akkor megkaphatod �t. Az �r 300 ezer yen. Se t�bb, se kevesebb.

-         Rendben - v�laszoltam dacosan.

Tudtam hogy az �r nem alku t�rgya. Nem akartam egyezkedni, hiszen Hikaru-r�l volt sz�. Ha nem egyezem bele az �rba, akkor sose szabadul innen, ezzel tiszt�ban voltam. Mindent megtettem volna �rte, ak�r az �letemet is fel�ldoztam volna ez�rt a fi��rt. Furcsa �rz�s j�rt �t. Mint amikor Yuki mindent megtett, hogy megszerezze azokat a k�peket Aizawa-t�l. M�g most is beleborzongok, ha eszembe jut az az este. Most kiss� olyan voltam, mint Yuki, b�r �n nem akartam b�ntani senkit. Mind�ssze meg akartam v�deni, aki fontos nekem. Nakamura m�g v�rt n�h�ny percet, azt�n megsz�lalt:

-         Akkor megegyezt�nk. Gondolom most nincs n�lad annyi p�nz, igaz? Nem gond, fizethetsz k�s�bb is, csak �rd al� a szerz�d�st.

-         Mif�le szerz�d�st? - k�rdeztem gyanakodva, att�l f�lve, hogy esetleg �tver.

-         Az ad�s-v�teli szerz�d�st, de buta - sz�lalt meg Kitano - ahogy azt illik, ugyeb�r.

Gonoszan elmosolyodott, �n meg vill�ml� tekintetet vetettem r�. Nem igaz�n izgatta mag�t, fogta mag�t �s kiment. Nakamura is t�vozott, majd n�h�ny pillanattal k�s�bb vissza is t�rt egy pap�rral, amit letett el�m egy toll t�rsas�g�ban.

-         �rd al�! - mondta - azt�n majd �n is.

Megn�ztem a pap�rt. Tipikus ad�s-v�teli szerz�d�s volt, de a biztons�g kedv��rt �tfutottam. Mivel nem tal�ltam benne semmi kifog�solnival�t odafirkantottam a nevem a lap alj�ra. Majd ut�nam Nakamura is.

-         Ezzel meg is voln�nk - sz�lalt meg - akkor ez itt m�r a ti�d.

Azonnal fogtam a mobilom �s h�vtam Hiro-t. Egy �lmos hang vette fel a telefont.

-         Hall�? - hallottam bar�tom hangj�t.

-         Hiro, gyere �rtem, amint tudsz! - sz�ltam bele a telefonba.

-         Shuichi? - k�rdezte meglepetten - mi baj van megint?

-         Erre most nincs id�, siess, megadom a c�met! - gyorsan bemondtam a c�met �s letettem a telefont.

…

Hiro 20 perccel k�s�bb m�r meg is �rkezett. �n ezalatt elv�gtam Hikaru k�teleit, �s � most az �lemben pihent. Siker�lt r�adnom a ruh�it, de nem reag�lt semmire. Csak fek�dt az �lemben �s semmit sem �rz�kelt a k�lvil�gb�l. Agg�dtam �rte, de megnyugtatott a tudat, hogy �letben van. Nekem ez is el�g volt.

-         Shuichi, mi a fene... - hallottam Hiro hangj�t, mire megfordultam.

-         Most ne t�r�dj vele, ink�bb hozd le Hikaru ruh�it - mondtam halkan a szav�ba v�gva -k�s�bb mindent elmagyar�zok.

Hiro b�lintott, hogy �rtette, b�r megr�zta a fej�t annak jelek�nt, hogy nem nagyon �rti a dolgot, �s nem �rt egyet, hogy m�r megint belem�sztam valamibe. �n lassan felemeltem Hikaru-t, aki teljesen a v�llamra d�lt, �s olyan volt mint egy zs�k krumpli, b�r ann�l j�val k�nnyebb. Haja sz�tzil�lt volt, szemei a semmibe r�vedtek, arca elk�nzott �s n�h�ny v�g�snyomot is l�ttam rajta. Kitano m�r elment, de megesk�dtem magamban, hogy egyszer meg�l�m, ami�rt b�ntotta ezt a fi�t. �t is �s Nakamura-t is. K�zben Hiro is meg�rkezett Hikaru ruh�ival. Nem volt sok, csak amit t�lem kapott, meg n�h�ny r�gebbi ruha �s a narancss�rga h�tizs�k. Na meg a CD, amit vett �s amin az al��r�som is volt. Hiro is tudta, hogy ezt nem hagyn� itt. Halv�nyan elmosolyodtam, hogy Hiro milyen figyelmes. De h�t ismertem m�r j�l az �n legjobb bar�tomat, tudtam, hogy � olyan dolgokat is megl�t, amiket m�s nem. Tudta, hogy ez a CD nagyon fontos Hikaru-nak, tal�n �rezte, hogy Hikaru-t �s engem t�bb k�t m�r �ssze, mint puszta �nekes-rajong� kapcsolat. Hab�r nem tudtam honnan tudja. Hiro odaj�tt hozz�m �s seg�tett vinni Hikaru-t eg�szen a kocsiig, amivel j�tt. Megismertem, ez K kocsija volt.

-         K�lcs�nk�rtem - mondta egyszer�en - �gy k�nnyebb lesz, mert gondoltam hogy megint belem�szt�l valamibe. Na �s K lak�sa nincs messze az eny�mt�l.

Elmosolyodtam �s seg�tettem Hikaru-t a kocsi h�ts� �l�s�re fektetni. Azt�n �n is besz�lltam mell� �s fej�t az �lembe helyeztem. Hiro nem sz�lt semmit, csak betette Hikaru cuccait az any�s�l�sre, besz�llt a kocsiba �s ind�tott.

…

Hamar haza�rt�nk, b�r �n nem �rz�keltem az id�t, mert Hikaru minden pillanatomat lek�t�tte. Amikor bevitt�k a lak�sba Hiro csak a cuccokat hozta be, azt�n magunkra hagyott minket. �n elvonszoltam Hikaru-t a f�rd�ig, levetk�ztettem �s beraktam a zuhany al�. Azt hittem nem fog reag�lni, de amit a meleg v�z a b�r�hez �rt halkan felny�g�tt.

-         Mi a baj? - k�rdeztem �s �t�leltem.

Nem �rdekelt, hogy m�g ruh�ban vagyok, nem �rdekelt hogy tot�l el�zok. Nem sz�m�tott m�s, csak �. Egyed�l �. Hikaru lassan fel�m fordult �s l�ttam amint szem�b�l k�nnyek patakzanak.

-         Saj...saj...n�...lom...Shin...dou...sa...n - motyogta.

-         Semmi baj, semmi baj - suttogtam �s �t�leltem - most m�r minden rendben. Biztons�gban vagy. Senki sem fog t�bb� b�ntani. M�r v�ge, v�ge mindennek. Minden rendben.

Hikaru r�mn�zett �s b�lintott. Hagyta, hogy megmosdassam, hogy megt�r�ljem, ell�ssam a sebei, hogy fel�lt�ztessem �s a kanap�hoz vigyem. A nappali k�zelebb volt a f�rd�h�z, mint a h�l�m. Lefektettem �s m�r �ppen indultam, hogy egy pl�det hozzak neki, amikor elkapta a p�l�m alj�t. H�tran�ztem �s kis h�j�n s�rva fakadtam. Hikaru olyan riadt, k�ny�rg� tekintettel n�zett r�m, mint egy kiskutya, amelyet �ppen most dobtak ki a j� meleg lak�sb�l az utc�ra. Nem tehettem m�st, le�ltem mell�, fej�t az �lembe vettem �s s�mogattam. De � lassan, minden erej�t �sszeszedve f�lig fel�lt, �s �t�lelt. �reztem, ahogy remeg, �reztem a f�lelm�t, a f�jdalm�t. �t�leltem �s v�gigsim�tottam a h�t�t. Azt�n m�g egyszer �s m�g egyszer. Nem s�rt, de hal�lra volt r�m�lve. A sokk m�g nem m�lt eg�szen, m�g csak most kezdett valamennyire mag�hoz t�rni. Nem akartam siettetni, tudtam hogy sok id�re van sz�ks�ge, am�g besz�lni tud, am�g ki tudja heverni a t�rt�nteket. Nem akartam tolakod� lenni, hiszen � a vil�gon mindenn�l t�bbet jelentett nekem. Tal�n t�bbet mint Yuki abban a pillanatban.
Azt�n lassan elh�z�dott t�lem �s r�mn�zett. Am�g �lek nem fogom elfelejteni azokat a szemeket, amelyek tele voltak k�nnal, f�jdalommal, lemond�ssal, f�lelemmel.

-         Saj...n�lom - suttogta - me...megint...bajba...sodor..dor...ta...lak.

-         Mondtam, hogy semmi baj - suttogtam �n is �s megs�mogattam az arc�t, de � elkapta a kezem.

-         Ne! - mondta �s f�lrefordult - nem �rdemlem meg, hogy... szeressenek.

-         Ez nem igaz!

-         De igen - s�hajtotta - Nakamura-nak igaza volt. Egy kurva mindig kurva marad. �s �n is csak egy...

-         Ez nem igaz! - v�gtam a szav�ba, mire d�bbenten n�zett r�m - nem vagy kurva! Nem vagy az, �n tudom! Tudom, mert... mert �n... �n szeretlek, Hikaru!

Hikaru m�g mindig d�bbenten meredt r�m, mint aki nem j�l hallotta, amit mondtam. Igaz, �n magam is nehezen fogtam fel azt, ami az im�nt elhagyta a sz�mat.

-         Nem a te hib�d - mondtam v�g�l - nem a te hib�d! Te nem tehetsz r�la, hogy idejutott�l. Kihaszn�ltak, eldobtak, de semmi baj. �n szeretlek t�ged, mert olyan vagy amilyen.

-         Shindou... san - Hikaru a k�nnyeivel k�szk�dve suttogta a szavakat - el�sz�r... el�sz�r sz�l�tott�l... a nevemen. �n... �n...nem is tudom...

-         Akkor nem mondj semmit - tettem az ujjam a sz�j�ra - el�g ha boldog vagy �s itt vagy mellettem. M�s nem sz�m�t. Csak maradj mellettem, k�rlek.

Hikaru b�lintott, �n pedig magamhoz h�ztam �s megcs�koltam. �reztem ahogy szorosan �lel mag�hoz, mintha nem akarna elengedni, mintha att�l f�lne, ha elenged �n elt�n�k. �reztem a k�nnyeit az arcomon, azt�n ahogy �sszekeveredik a cs�k �des �z�vel, valami eg�szen egyedi �zt adva neki. Azt�n sz�t kellett v�lnunk, mert m�r nem kaptunk leveg�t. Hikaru m�g mindig szorosan �lelt, �s nem n�zett r�m, de m�r nem remegett. Mintha a cs�k er�t adott volna neki. Lassan s�mogattam a fej�t, azt�n a h�t�t, � pedig csak �lt az �lemben, ahov� k�nyelmesen feltorn�zta mag�t id�k�zben. A teste, ami kil�gott a ruh�b�l (egy p�l� �s r�vidgatya) tele volt k�k-z�ld foltokkal, ragtapaszokkal �s g�zzel. A csukl�i is be voltak k�tve. Most elh�z�dott t�lem, �n pedig k�zbevettem a jobb kez�t �s gyeng�den megs�mogattam a k�t�st. Hikaru a bal kez�vel m�g mindig �lelt, de m�r k�zel sem olyan er�sen, mint eddig. Elgondolkodva n�zett r�m, majd megsz�lalt:

-         Gondolom... tudni akarod mi t�rt�nt. Hogy hogy ker�ltem oda, �s mi�rt.

-         Nem musz�j elmondanod, ha nem akarod - mondtam - nem akarlak k�nyszer�teni.

-         Nem k�nyszer�tesz - r�zta a fej�t - mert ezt mindenk�ppen el kell mondanom. De ne most j�?! Most nincs hozz� er�m. De holnap sz�m�thatsz egy hossz� besz�mol�ra.

-         Rendben - b�lintottam - hol akarsz aludni? Velem, vagy itt?

-         Alhatok veled? - k�rdezte f�l�nken - nem akarok egyed�l lenni.

B�lintottam �s elt�mogattam Hikaru-t az �gyig. Fel�tl�tt bennem egy r�gi eml�k, mikor Yuki-t t�mogattam betegen az �gyig. Az �rz�s ismer�s volt, de nem tudtam mosolyogni rajta.
Betakartam Hikaru-t majd �n is mell� fek�dtem. � szorosan hozz�mb�jt, �n pedig �t�leltem. �reztem a sz�vver�s�t a ruh�n kereszt�l. �n meztelen voltam, de ez nem zavart. �t sem.

-         J� �jt, Hikaru! - suttogtam.

-         J� �jt, Shindou-san! - suttogta �.

-         Shuichi. A nevem Shuichi - mondtam halkan.

-         Akkor j� �jt, Shuichi! - mosolyodott el.

N�ztem ahogy becsukja a szem�t �s pillanatokkal k�s�bb m�r alszik is. �n meg azon gondolkodtam, mi j�het m�g ezut�n? Vajon mit tartogat nekem az a hossz� besz�mol�? �s v�g�l, mibe tenyereltem m�r megint bele?