Nem tudom, meddig �lt�nk a padon, tal�n �r�kig, tal�n csak f�l �r�ig, nem eml�kszem. Hikaru �gy �lelt �t, mintha meg akarna fulladni, �s �n lenn�k az egyetlen, aki meg tudja menteni. Szorosan hozz�msimult, arc�t belef�rta a v�llamba, karjaival �t�lelte a nyakamat �s s�rt. Keservesen s�rt, mintha �vek �ta nem tette volna, mintha minden f�lelem �s f�jdalom most hagyn� el a test�t, most k�nnyebb�lne meg a lelke a terhekt�l. Mert val�ban �gy volt. �vek �ta egy hatalmas terhet cipelt mag�val, mint annak idej�n Yuki. � sem akart el�sz�r semmit mondani, de v�g�l k�nytelen volt, addig-addig zaklattam, m�g elmondta nekem a titk�t. Egy titkot, amit �vekig �rizgetett. Akkor �gy �reztem �nz� vagyok. De vajon mi�rt �reztem most is ezt? Tal�n val�ban �nz� lettem volna? Mi jogon k�nyszer�tem ki mindenkib�l a titkait, mik�zben a magam�t magamba z�rom? Mik�zben ezeket gondoltam, csak s�mogattam Hikaru selymes f�rtjeit, a h�t�t, a nyak�t. Lassank�t megnyugodott, m�r csak szipogott, majd azt sem. De m�g nem emelte fel a fej�t, nem n�zett r�m. Nem volt r� k�pes �s �n nem akartam siettetni. V�g�l nagy sok�ra elengedett �s fel�lt. De m�g nem n�zett r�m, f�lrefordult, mintha f�lt volna a szemembe n�zni, mintha f�lt volna a tekintetemt�l. Zavart volt, mint aki nem tudja mit mondjon, nem tudja mit �rez, vagy ha tudja is, nem k�pes az �rz�seit szavakba �nteni. Azt�n n�h�ny perccel k�s�bb lassan fel�m fordult �s r�mn�zett. Szeme v�r�s volt a s�r�st�l, arc�n m�g k�nnycseppek csorogtak, sz�ja remegett, haja rendezetlen�l, k�cosan hullott arc�ba. De ett�l csak m�g gy�ny�r�bb �s sebezhet�bb volt. Mint egy angyal.

-T�… t�nyleg nem… nem haragszol? - k�rdezte azt�n elcsukl� hangon - nem… nem gy�l�lsz? Igaz�n… nem?

-Igaz�n nem - v�laszoltam halkan - nem a te hib�d ami t�rt�nt. Nagyon sokat szenvedt�l, �s igazad van, ha nem b�zol meg senkiben �s ha f�lsz. De bennem megb�zhatsz, nem �rullak el, nem foglak b�ntani.

-Tu… tudom - mosolyodott el halv�nyan - h�l�s vagyok neked… Shindou-san.

�n is elmosolyodtam, �s egy zsebkend�vel �vatosan let�r�ltem arc�r�l a k�nnyeket, amit � h�l�s mosollyal fogadott el. Majd megfogtam a kez�t, odahajoltam �s l�gyan megcs�koltam az arc�t. �reztem, ahogy �sszerezzen, de nem h�z�dott el. Azt�n egy hirtelen mozdulattal magamhoz h�ztam �s m�g egy cs�kot adtam neki, ez�ttal a sz�j�ra. Ekkor ezt viszonozta is. Most �rtettem meg, hogy megb�zik bennem. Boldog voltam.

…

M�g �ld�g�lt�nk egy ideig a padon, hallgatva a madarakat. K�zben Hikaru a v�llamnak d�lt, �n pedig gyeng�den �t�leltem. Egyetlen sz�t sem sz�ltunk egym�shoz, csak �lt�nk ott, a gondolatainkba m�lyedve. A fi� k�nnyei m�r felsz�radtak, de a tekintet�ben m�g ott b�jk�lt valami f�lelem, retteg�s, k�ts�g. Nem hib�ztattam �rte. B�r azt mondta megb�zik bennem, de tudtam, vannak k�ts�gei. Akkor m�g nem tudtam, hogy miken ment m�g kereszt�l Ichirou hal�la ut�n. Igen! Volt m�g valami, amit nem mondott el, amir�l nekem fogalmam sem volt.

- Nem vagy �hes? - k�rdezte hirtelen Hikaru.

-He?! - riadtam fel - mit k�rdezt�l?

-Hogy nem vagy-e �hes? - mosolyodott el - hol j�r az eszed?

-Nem tudom - n�ztem r� - de igazad van, menj�nk enni.

Hikaru kib�jt az �lel�semb�l, fel�llt �s kac�r mosollyal az arc�n elindult egy gyors�tterem fel�, ami alig p�r m�terre volt t�l�nk. Az eszem meg�llt. Ism�t a r�gi Hikaru volt, aki folyton mosolyog �s sunyin n�zeget r�m. Nem �rtettem a v�ltoz�st, de nem is igaz�n izgatott. �r�ltem, hogy Hikaru ism�t mosolyog. Nekem csak ez volt a fontos. De az�rt volt egy �rz�s, ami nem hagyott nyugodni. Hikaru t�l gyorsan t�ltette mag�t a dolgon �s ez kicsit zavart. De most elhessegettem a gondolatot �s ut�nafutottam.

…

-Hol volt�l eddig? - k�rdezte Hikaru - m�r keres�osztagot akartam k�ldeni ut�nad.

-Bocsi, kicsit elgondolkodtam - menteget�ztem.

-Azt l�ttam. �gy bambult�l, mint aki nem tudja hol van. Nos, mit akarsz enni? Hamburgert �s cola-t? Vagy valami m�st?

-Mindegy, d�ntsd el te - v�gtam r�.

V�g�l t�nyleg hambit �s cola-t rendelt k�t nagy burgony�val �s le�lt�nk egy ablak melletti f�lrees� sarokban. Igaz�b�l nem voltam t�l �hes, m�g mindig Hikaru t�rt�nete j�rt a fejemben. De ez �t szemmel l�that�an nem zavarta, mert belemer�lt az ev�sbe.

-Nem vagy �hes? - k�rdezte hirtelen - hozz� sem ny�lt�l a kaj�dhoz.

-Nem igaz�n - v�laszoltam.

-Ha nem k�red, nekem adod? - k�rdezte �rtatlan szemekkel.

-Persze, vidd csak.

Hikaru csillog� szemekkel kapta el a t�lc�mat, azt�n neki�llt enni. Majd hirtelen abbahagyta �s r�m n�zett. Valami b�jk�lt a tekintet�ben. Valami huncuts�g. Hirtelen fel�m ny�jtotta a burgony�s zacsk�t �s megsz�lalt:

-Etess!

-He?! - r�m�lten n�ztem r� - itt?! �s ha megl�tnak?!

-Hadd l�ssanak - Hikaru unott tekintettel p�szt�zta az embereket - ennyire izgat?

K�r�ln�ztem. Nem volt telth�z, de ott ahol mi �lt�nk el�g sokan voltak. �s tudtam hogy az emberek �ltal�ban hogy v�lekedtek r�lam, amikor m�g Yuki volt a p�rom. �sszes�gtak a h�tam m�g�tt, �s mindenf�l�t pletyk�ltak r�lam. A pletyk�k pedig gyorsan terjednek. A fura az volt, hogy ez egy�ltal�n nem �rtott a p�ly�mnak. S�t, a haszn�ra v�lt, nem is egyszer. De ez most m�s volt. Hikaru idegen, �s nem a p�rom. A fi� m�g mindig fel�m ny�jtotta a zacsk�t �s tudtam, nem teszi le, am�g el nem veszem �s nem etetem. S�hajtottam egyet �s elvettem t�le a zacsit.

-De ha �sszes�gnak az emberek ne engem okolj! - figyelmeztettem nevetve.

-Semmi gond - v�laszolt Hikaru halkan - m�r megszoktam. Az emberek kegyetlenek, ezt az egyet megtanultam �letem sor�n. Soha nem b�zhatsz meg t�k�letesen senkiben.

-Aha - b�lintottam �s fel�ny�jtottam egy s�ltkrumplit.

Hikaru el�reny�lt �s bekapta a fel� ny�jtott �telt. M�g ahogy evett az is gy�ny�r� volt. Tudtam, hogy direkt incselkedik velem, de nem zavart. �r�ltem, hogy boldog. Enn�l semmi nem volt fontosabb. Hikaru kaj�n vigyort v�gott valah�nyszor fel� ny�jtottam egy-egy darab burgony�t. Azt�n hirtelen az egyiket nem ette meg, hanem az f�lig kil�gott a sz�j�b�l. Intett, hogy hajoljak k�zelebb. Azt�n hirtelen az �n sz�mba tette a burgony�t. Kicsit meglepett a dolog, de elfogadtam. A sz�nk �ssze�rt, �s �n �reztem a s�s �zt, amely �sszekeveredett Hikaru puha ajkainak �des �z�vel. H�trah�k�ltem �s majdnem leestem a f�ldre. Hikaru hatalmas hahot�ban t�rt ki, az emberek meg mind minket b�multak. Mondanom sem kell, el�g kellemetlen �rz�s volt. F�lig v�r�s�dtem, ahogy pr�b�ltam nagyon jelent�ktelennek l�tszani. Hikaru-t ez szemmel l�that�an mulattatta, mert nem hagyta abba a nevet�st. Azt�n mikor abbahagyta, g�nyos mosollyal m�regetett. De ebben a mosolyban ott lapult az a pajkoss�g, ami a saj�tja volt. M�g bekapta a marad�k s�ltkrumplit �s fel�llt.

-Induljunk! - mondta.

-Hov�? - n�ztem r� meglepetten.

-Mondtam, hogy v�s�rolni megy�nk, nem? - n�zett r�m pajkos mosollyal - n�ha olyan feled�keny tudsz lenni.

Erre nekem is musz�j volt elnevetnem magam. Hikaru t�nyleg nagyon j�l ismert. Jobban mint �n magamat. Csak azt nem tudtam honnan. De ez nem �rdekelt. Fel�lltam �s a fi� oldal�n kiballagtam az utc�ra.

…

Csak k�s� este �rt�nk haza. Egy csom� mindent vett�nk; p�l�kat, nadr�gokat, n�h�ny kark�t�t, nyakl�ncot, meg Hikaru-nak egy p�r sportcip�t. M�r r�g�ta v�gyott egy eredeti Adidas sportcip�re, de nem engedhette meg mag�nak. �n meg megvettem neki. Nagyon boldog volt, a boltban szinte a plafonig sz�kdelt �r�m�ben. De a lak�somban sem volt nyugta, madarat lehetett volna fogatni vele. �n csak mosolyogva n�ztem, hogy pr�b�lja fel egyik ruh�t a m�sik ut�n. Nagyon be volt lend�lve, �s sejtettem hogy mi lesz ennek a v�ge. De nem.

-Most m�r mennem kell - sz�lalt meg Hikaru egy j� �ra m�lva.

-Itt is aludhatsz - aj�nlottam - el�g nagy a lak�s, elf�r�nk mindketten.

-Nem, nem akarok r�d akaszkodni - h�r�totta el - m�r �gy is nagyon kihaszn�ltalak. Tegnap �jjel befogadt�l, vett�l nekem kaj�t, meg ruh�kat. Sz�val… nem akarok r�d akaszkodni.

-Ugyan m�r! - mosolyodtam el - nekem k�ne sz�gyenkeznem. Te itt vagy mellettem, �n meg minden gondomat r�d z�d�tom, holott neked is van el�g bajod.

-Semmi baj. Nem haragszom. De ugye, �n sem voltam a terhedre? - rem�nykedve n�zett r�m.

-Egy�ltal�n nem - v�laszoltam - b�rmikor j�hetsz, ha akarsz.

-T�nyleg?! - Hikaru boldog volt, majd hirtelen az �r�j�ra n�zett - mennem kell, mert holnap reggel kor�n megyek dolgozni. Az ingedet majd visszahozom.

-Nem kell, tartsd meg nyugodtan, ha tetszik.

Hikaru elmosolyodott, majd elb�cs�zzott �s a ruh�kkal egy�tt t�vozott. �n meg ottmaradtam az �res lak�sban. Hirtelen nagyon egyed�l �reztem magam. M�r eg�szen megszoktam Hikaru-t, holott alig egy napig volt velem, ha nem sz�m�tjuk az �jszak�t. �s most minden hideg �s �res volt ism�t. Mint Yuki hal�la ut�n. De ez most m�s volt. Nem tudtam megmondani miben, de m�s volt.

Vettem egy forr� zuhanyt �s k�sz�tettem magamnak egy kis rament. Na igen, rament. Holott azt ugye nem vacsor�ra eszik. De ezzel most nem t�r�dtem. A kaja nem olyan volt, mint Hikaru f�sztje, de hozz�m k�pest nem volt rossz pr�b�lkoz�s. Hirtelen bel�m nyilallt a felismer�s. Hi�nyzott Hikaru! Nem �rtettem, hogy mi�rt, �sszel nem fogtam fel. De a sz�vem tudta. Igen! A sz�vem tudta, hogy mi�rt! �s a felismer�s vill�mcsap�sk�nt hatott, holott tudtam, nem lehet igaz. Nem! Az nem lehet! �n beleszerettem ebbe a fi�ba!