Egy �j �let kezdete

Hetedik fejezet

Hikaru hirtelen elhallgatott �s felemelte a fej�t. �n csak n�ztem �t, �s tudtam, hogy m�g nincs v�ge a t�rt�netnek. De mi�rt hagyta abba? Erre nem tudtam r�j�nni, k�rdezni meg nem akartam. De nem is kellett, mert hirtelen megsz�lalt.

-         Akarod, hogy folytassam? – k�rdezte – mert lehet, hogy m�r eleged van bel�le.

-         Nem, dehogy – r�ztam meg a fejem – folytasd csak.

-         Rendben, akkor folytatom – ezzel �jra elkezdett mes�lni.

Teh�t ott hagytam abba, hogy k�zben elm�lt 4 �v. Ekkor m�r 16 �ves voltam, �s norm�lis prostitu�ltnak sz�m�tottam. Nem voltam �ppen a legn�pszer�bb, de nem is voltam a szakma legalj�n. Ichirou nagyon b�szke volt r�m, �n azonban gy�l�ltem ezt az �letet. Ki akartam szabadulni, hab�r tudtam, mi j�rna �rte, ha el akarn�k sz�kni, vagy ha ak�rcsak megfordulna a fejemben, hogy ki akarok l�pni. Innen nem lehetett kil�pni, csak ha meghalsz. Ezt Ichirou sokszor mondta nekem, �gy soha nem akartam sz�kni. R�ad�sul itt m�g valamelyest jobb �letem is volt, mint otthon ap�m mellett. Ha akkor nem ad el, ki tudja most hol lenn�k. Tal�n m�r a temet�ben, vagy egy foly� alj�n. Itt legal�bb nem vertek folyton, igaz, nem is szeretett senki, kiv�ve Ichirou-t, akivel a szerelm�nk egyre jobban n�tt. Vesz�lyes j�t�k volt ez, mert ha valaki r�j�tt volna, k�nnyen alulr�l szagolhattuk volna az iboly�t. Mi m�gis folytattuk �s ez lett a veszt�nk. Meg az �n szabadul�si v�gyam. Ha nem nyitom ki azt a nagy sz�m, tal�n soha nem t�rt�nik semmi. De mint mindig, akkor sem tudtam csendben maradni.

Aznap csod�latos d�lel�tt volt. Ichirou �s �n kint �lt�nk a Flower Shop h�ts� udvar�n. Ez volt az egyetlen hely, ahov� ak�rmikor kimehett�nk, ha nem dolgoztunk.  A v�ros �gysz�lv�n tabu volt. Ichirou egy padon �lt, �n pedig mellette a f�v�n. M�jus v�g�re j�rt az id�, a nap s�t�tt, a madarak daloltak, az �gen p�r felh� �szott. T�k�letes nap lett volna egy randihoz, ha t�rt�netesen nem vagyunk prostitu�ltak, �s szabad kij�r�sunk van a v�rosba. De �gy csak ebben a kis h�ts� udvarban �lvezhett�k a j� id�t.

-         Ichirou – sz�laltam meg hossz� sz�net ut�n – szereted ezt a helyet?

-         Mi�rt k�rded? – n�zett r�m a fi�.

-         Csak �rdekel – vontam meg a v�llam – szereted vagy nem?

-         Ez az otthonom – v�laszolt halkan – nincs hov� mennem.

-         �rtem – b�lintottam.

-         De mi�rt k�rdezted? Te tal�n nem szeretsz itt lenni?

-         Egy�ltal�n nem – r�ztam meg a fejem – gy�l�l�m. Nem vagyok szabad.

-         Aha – a fi� megfogta az �llam �s felemelte a fejem, hogy a szemembe n�zzen – nem is leszel szabad, �s ezt j�l v�sd az eszedbe. Innen sz�kni egyenl� a biztos hal�llal. �gyhogy ne is gondolj ilyen butas�gra!

-         De… ha szabadok lenn�nk, nem k�ne f�ln�nk, hogy valaki r�j�n… tudod arra, hogy mi van k�zt�nk – suttogtam halkan.

Ichirou gondterhelten n�zett r�m. Tudtam, ugyanaz j�r a fej�ben, mint nekem. Ha szabadok lenn�nk, szabadon szerethetn�nk egym�st. Lassan megr�zta a fej�t.

-         Nem – mondta v�g�l – megtal�ln�nak, ak�rhov� is b�jn�nk. �s �n sokkal jobban szeretlek t�ged ann�l, mint hogy ekkora vesz�lynek kitegyelek.

-         Ichirou, te… - de miel�tt folytathattam volna, l�gyan megcs�kolt.

-         Szeretlek, Hikaru. Mindig szeretni foglak.

Elmosolyodtam. Akkor m�g nem tudtam, hogy ez�rt a cs�k�rt mekkora �rat fogunk fizetni.

K�s�bb mikor m�r indultunk vissza, Nakama-san v�rt r�nk a bej�ratn�l n�h�ny neh�zfi�val egy�tt. Nekem rossz �rz�sem t�madt, �s ahogy l�ttam, Ichirou is kezdett nyugtalan lenni. Ahogy be akartunk menni, Nakama-san meg�ll�tott minket. Az arckifejez�se valahogy nem igaz�n tetszett nekem. Mosolygott, de �gy, ahogy a h�ja az �ldozat�ra. Tudtuk hogy bajban vagyunk, b�r m�g nem tudtuk mi�rt �s mekkora bajban. Nakama-san lassan k�zelebb l�pett hozz�nk, �s m�lyen a szem�nkbe n�zett. �n elkezdtem remegni, �s l�ttam, hogy Ichirou is els�pad.

-         No l�m, no l�m – mosolygott tov�bbra is Nakama-san – l�m itt vannak a mi kis szerelmes mad�rk�ink. Rem�lem, �lvezt�tek egym�s t�rsas�g�t.

-         Nem… nem �rtem… mir�l besz�l… uram – hebegte Ichirou – mi… mi csak �ld�g�lt�nk a kertben.

-         Persze, persze – Nakama-san hangja balj�s volt – azt hiszitek, teljesen h�lye vagyok, mi?! Ne adj�tok az �rtatlant, mert megj�rj�tok! Na ki vele, m�gis mi volt az a cs�k?

Erre teljesen ledermedtem. Honnan tudott r�la? Tal�n l�tta? Vagy valaki l�tott minket �s bem�rtott neki? Az agyam teljesen leblokkolt, nem voltam k�pes semmire sem gondolni. Remegve n�ztem Ichirou-ra, aki, a  f�lelemt�l alig �llt a l�b�n. Tudtuk, hogy v�ge mindennek.

-         �gy, sz�val nem besz�ltek?! – Nakama-san hangja most nagyon m�rges volt, a k�vetkez� pillanatban m�r �v�lt�tt vel�nk – AKKOR MOST MEGTANULJ�TOK, MI J�R AZ ILYEN �LLATOKNAK MINT TI! AZT HISZITEK, MINDENHEZ JOGOTOK VAN?! H�T T�VEDTEK, DE MOST MEGTANULJ�TOK! VIGY�TEK �KET �S TAN�TS�TOK M�RESRE!

Nakama-san emberei k�r�lz�rtak minket, �s m�g miel�tt reag�lhattunk volna, elvonszoltak mindkett�nket. V�gigvittek egy folyos�n, majd le egy l�pcs�n, ami a pinc�be vezetett. Nagyon f�ltem, �s ahogy l�ttam, Ichirou is hal�lra volt r�m�lve. Majd m�g n�h�ny gorilla jelent meg. Miel�tt egy�ltal�n felfoghattam volna, mi t�rt�nik, az egyik megragadott �s kem�nyen a falnak l�k�tt. Bevertem a fejem �s a v�llam, ami nagyon f�jt. �reztem, ahogy meleg valami csorog v�gig az arcomon. V�r volt. Hallottam Ichirou ki�lt�s�t.

-         Ne! Hagyj�tok b�k�n, m�g csak gyerek! – kiab�lta.

-         KUSS LEGYEN! – �v�lt�tte az egyik gorilla �s gyomorsz�jon v�gta Ichirou-t, aki ett�l �sszeg�rnyedt.

Elsz�rnyedtem, �m ekkor a f�rfi – aki az el�bb a falnak v�gott – ism�t megragadott �s talpra r�ntott. Nagyon k�zel hajolt hozz�m, �reztem a lehelet�t, amely b�zl�tt az alkoholt�l. Kis h�j�n rosszul lettem, r�ad�sul a fejem is f�jt �s majdnem el�jultam.

-         Most majd megtanulod, mi j�r az ilyen �llatnak, mint te – suttogta a f�lembe – aj�nlom, hogy csendben maradj, k�l�nben m�g azt is megb�nod, hogy megsz�lett�l. Nem vagy m�s, mint egy �llat, �s �gy is fogok veled b�nni. Meg�rtetted?!

Vihogott egyet, majd intett p�r t�rs�nak, akik megragadtak. � pedig gyomron r�gott, mire �n felny�gtem. Erre �jra gyomron r�gott, majd a bord�im k�z� �t�tt �s pofonv�gott. Az els� �t�s m�g f�jt, a m�sodikra m�g felny�gtem, a harmadik ut�n els�t�t�lt a vil�g.

Nem tudom, mikor �bredtem fel. Lehet, hogy csak percek teltek el, lehet hogy �r�k, nem tudom. Csak arra eml�kszem, hogy m�g mindig a pinc�ben voltunk, s�t�t volt, hideg, �s nagyon f�jt mindenem. Csak percekkel k�s�bb tudatosult bennem, hogy teljesen meztelen vagyok, �s sz�nni nem akar� f�jdalmat �reztem a l�baim k�z�tt. Pont, mint akkor, amikor az els� �jszak�mat t�lt�ttem egy f�rfival. Hirtelen r�eszm�ltem: engem meger�szakoltak. Nem eml�keztem semmire, hiszen nem voltam tudatomn�l. Tal�n akkor tett�k velem, mikor m�r �sszevertek �s eszm�letlen�l hevertem a f�ld�n. Megpr�b�ltam fel�lni, de ez csak nagyon nehezen ment; az eg�sz testem sajgott, alig b�rtam ki �v�lt�s n�lk�l. De n�h�ny perccel k�s�bb, vagy egy f�l �ra is eltelt k�zben, nem tudom; �ltem. K�r�ln�ztem �s megl�ttam Ichirou-t. Az egyik szemk�zti faln�l fek�dt, a szeme f�lig nyitva volt �s engem n�zett. Lassan odak�sztam hozz�, fej�t az �lembe vettem �s megsimogattam. Erre teljesen kinyitotta a szem�t �s a szemembe n�zett. Rettenetes �llapotban volt; test�t v�ral�fut�sok, ny�lt sebek, v�r fedte. A sz�ja felrepedt, ahonnan m�g csordog�lt a v�r. �szint�n sz�lva, �n sem lehettem jobb �llapotban. Sok�ig egy sz�t sem sz�ltunk, v�g�l � t�rte meg a csendet.

-         Sa…sajn�lom… Hikaru – ny�gte – bajba… sodor…talak.

-         Semmi gond – v�laszoltam – nem a te hib�d. Nem kell bocs�natot k�rned. Ha �n nem nyitom ki a sz�m… ha nem akarok szabad lenni… akkor most…

-         Ne mondd ezt – szak�tott f�lbe Ichirou – tudod… �n is szabad akarok lenni. De n�zd meg, mi t�rt�nt. Semmi es�ly�nk. Innen nincs ki�t, csak hullazs�kban.

-         Igen, de… - f�lbeszak�tottam magam �s az ajt�ra n�ztem.

Nem volt bez�rva, �s nem is csukt�k be teljesen. Az ajt� ny�l�s�n �t f�ny sziv�rgott a helyis�gbe. Visszafektettem Ichirou-t, majd minden er�met �sszeszedve fel�lltam �s lassan az ajt�hoz osontam. Kiss� kinyitottam �s kin�ztem a folyos�ra. Tiszta volt. Visszasiettem, �s ahogy tudtam, fel�lt�ztem. Ichirou �rtetlenkedve n�zett r�m.

-         Most meg tudn�nk sz�kni – mondtam, mik�zben �sszeszedtem Ichirou ruh�it is – nem �riz minket senki.

-         T�l vesz�lyes – jegyezte meg szerelmem, mik�zben fel�lt – ha elkapnak…

-         �n ink�bb meghalok, de nem akarok �llatk�nt �lni. Nem akarom, hogy semmibe vegyenek, len�zzenek, megal�zzanak, agyonverjenek. Norm�lis �letet akarok �lni, mint minden m�s ember – sz�laltam meg elt�k�lten – vagy te tal�n nem?

A fi� t�tov�n megr�zta a fej�t. Odamentem Ichirou-hoz �s fel�lt�ztettem, majd egym�sra t�maszkodva lassan kil�pt�nk a pinc�b�l. A folyos� n�ptelen volt, �s a bej�ratot sem �rizte senki. �szrev�tlen�l a h�ts� bej�rathoz osontunk �s kil�pt�nk egy h�ts� kis utc�ra. Nem ismertem Osaka-t, hiszen soha nem j�rtam a v�rosban, �gy nem tudtam, merre induljunk. R�ad�sul m�r esteledett �s kiss� csepegett az es�. De tudtam, b�rhol jobb, mint itt. Ichirou alig tudott menni �s �n sem voltam er�m telj�ben. Elindultunk, csak �gy vakt�ban az utc�n. Az emberek, akik elhaladtak mellett�nk megb�multak, de nem mutattak ir�ntunk k�l�n�sebb �rdekl�d�st. Tal�n azt hitt�k, r�szeg tin�dzserek vagyunk, akik vereked�sbe keveredtek. L�ttam, hogy n�h�nyan megcs�v�lj�k a fej�ket, amikor r�nk n�ztek, de nem t�r�dtem vel�k, ahogy �k sem vel�nk. Ichirou egyre ink�bb r�nehezedett a v�llamra, �gy az most m�r elviselhetetlen�l f�jt. De �sszeszor�tottam a fogam �s nem sz�ltam semmit. Nem is lett volna �rtelme, hiszen sem �n, sem Ichirou nem tehett�nk volna semmit. Sejtettem, hogy elt�rt a v�llam, vagy legal�bbis megrepedt, mikor az a gorilla a falnak v�gott, de igyekeztem nem t�r�dni vele. Most az volt a legfontosabb, hogy tal�ljunk valami helyet �jszak�ra. Sejtettem, hogy Nakama-san ut�nunk k�ldi az embereit, ha r�j�nnek, hogy megsz�kt�nk �s azt is tudtam, mi j�r �rte, ha elkapnak. Nem egy esetet l�ttam m�r a n�gy �v alatt, amikor valaki sz�kni akart. Az egyik sr�c – Hiroki – aki alig volt id�sebb n�lam is megsz�k�tt egyszer. De megtal�lt�k �s visszahozt�k. Hiroki gy�ny�r� fi� volt, f�lhossz� selymes v�r�sessz�ke haja �s csod�latos s�t�tk�k szeme volt, arca ak�r egy angyal�. De Nakama-san gorill�i �gy �sszevert�k, hogy arra a gy�ny�r�s�gre t�bb� r� sem lehetett ismerni. K�t nappal k�s�bb a mosd�ban felakasztotta mag�t. �n tal�ltam r� �s napokig, nem is; hetekig r�m�lmok gy�t�rtek. Hiroki ugyan nem volt a bar�tom, de nem is voltunk ellens�gek. Mindig j�l kij�tt�nk �s egyik�nk sem volt f�lt�keny a m�sikra. Nem lepett meg a sz�k�se, gy�l�lte azt a helyet, ahogy �n is. �s az sem lepett meg k�l�n�sebben, hogy �ngyilkos lett. Sokszor mondta nekem, hogy nem tudja, meddig b�rja m�g �s a legsz�vesebben azonnal meghalna.

Ezeken gondolkodtam, amikor hirtelen egy buszp�lyaudvarra �rt�nk. M�r elment az utols� busz, de a p�lyaudvar �p�lete m�g nyitva �llt. Elv�nszorogtam od�ig Ichirou-val, �s bent �vatosan le�ltettem a padra. �ppen idej�ben, mert kint elkezdett vadul esni. Bent hideg volt, f�ztam �s l�ttam, hogy Ichirou is reszket. Rajta is �s rajtam is csak egy ing �s egy nadr�g volt. Le�ltem Ichirou mell�, �t�leltem �s magamhoz h�ztam. �gy tal�n kih�zzuk reggelig, �s ut�na majd kital�ljuk mi legyen. Miel�tt m�g b�rmit gondolhattam volna, elaludtam.

M�r reggel volt, mire fel�bredtem. Ichirou m�r fent volt, de nem mozdult. R�n�ztem, mire � halv�nyan elmosolyodott. �n visszamosolyogtam. T�l�lt�k az �jszak�t, �s m�r csak azt kellett kital�lnunk, mihez kezdj�nk most. Mindketten �t voltunk fagyva, �hesek voltunk �s m�g mindig kimer�ltek. Fogalmunk sem volt, mihez kezdj�nk, de tudtuk, el kell hagynunk a v�rost, miel�tt r�nk tal�lnak. A sebeim sajogni kezdtek, ahogy megpr�b�ltam fel�llni, de valami ennival�t kellett szereznem. B�rmit! �s ruh�t. Kil�ptem az �p�letb�l. M�g kor�n volt, az els� busz sem indult m�g el. P�nzem nem l�v�n, k�nytelen-kelletlen az egyik szemeteskuka fel� vettem az ir�nyt, h�tha tal�lok benne valamit. Nem �ppen a leggusztusosabb, de a semmin�l jobb. Ahogy sejtettem, nem sok minden volt benne, csak n�h�ny megsz�radt keny�rdarab, meg p�r f�lig megr�gott alma, de megtette.

-         Sajn�lom, Ichirou – mondtam, mikor vissza�rtem a padhoz – de csak ez van.

-         Semmi… gond – lehelte Ichirou – nem a te… hib�d.

-         J�l vagy? – k�rdeztem agg�dva – nem festesz t�l j�l.

-         Rendben… leszek – v�laszolta halkan – csak nagyon hideg van.

�n is f�ztam, hideg volt m�g, annak ellen�re, hogy m�r k�zelgett a ny�r. Megn�ztem a falon lev� �r�t, ami f�l 6-ot mutatott. Az els� busz egy �ra m�lva indult Toki�ba. Addig valamit ki kell tal�lnunk. K�r�ln�ztem, �s az egyik pad alatt megl�ttam egy �cska v�kony takar�t. R�ter�tettem Ichirou-ra, aki h�l�san n�zett vissza r�m.

-         Mi lenne, ha Toki�ba menn�nk? – k�rdeztem.

-         Toki�ba?! – n�zett r�m Ichirou d�bbenten – mi�rt pont… oda?

-         Ott nehezen tal�ln�nak r�nk – gondolkodtam hangosan, mik�zben le�ltem Ichirou mell� – �s senki sem tudn�, kik vagyunk, vagy voltunk. �j �letet kezdhetn�nk, csak mi ketten. Nem lenne nagyszer�?

-         De… igen – s�hajtotta szerelmem – de nincs p�nz�nk… �s p�nz n�lk�l… nem fogunk odajutni.

-         B�zd r�m! – mosolyodtam el halv�nyan.

…

H�sz perccel k�s�bb az els� utasok m�r kezdtek gy�lekezni. N�h�nyan er�sen megb�multak minket, f�leg a f�rfiak. �n kezdtem agg�dni, hogy esetleg valaki felismer, de azt�n r�j�ttem, hogy �k csak h�tk�znapi emberek, nem olyanok, mint a vend�geim voltak. Az ilyenek soha nem j�rnak prostit�ci�s h�zakba, sz�val nem kell mi�rt agg�dnom. Mindenesetre az�rt �ber maradtam, hogy sz�ks�g eset�n azonnal kereket oldhassunk. Amikor az utasok m�r a busz mellett �lltak, mi is odaosontunk. Ichirou m�g mindig nagyon rossz�l n�zett ki, ez�rt nagyr�szt nekem kellett tartanom. M�r csak azt kellett kital�lnom, hogy juthatn�nk fel a buszra fizet�s n�lk�l. Tal�n azt mondhatn�nk, hogy testv�rek vagyunk �s kiraboltak minket, �s hogy a csal�dunk Toki�ban lakik �s hozz�juk igyekezt�nk. De tudtam, hogy t�l �tl�tsz� lenne a dolog. Hiszen akkor azonnal felh�vn�k a rend�rs�get, meg a gy�m�gyet �s kider�lne az igazs�g. Ekkor valaki meg�rintette a v�llamat. Ijedten n�ztem h�tra, azt hittem Nakama-san vagy valamelyik embere az. De nem. Egy id�sebb h�lgy volt az, tal�n a negyvenes �vei k�zep�n j�rhatott. Barn�ra festett haja, s�t�t szeme �s kedves, kerek arca volt. Agg�dva n�zett az arcomba.

-         Mi t�rt�nt veletek? – k�rdezte agg�dva – baleset?

-         Kiraboltak minket – v�laszoltam – �s minden�nket elvett�k.

-         Szeg�nyk�im. Hov� akartatok menni?

-         Toki�ba. Ott �lnek a sz�leink. De most… most nem tudunk hazamenni… - s�rva fakadtam.

-         Ha �gy �ll a helyzet, sz�vesen fizetem nektek a fuvard�jat – aj�nlotta fel a h�lgy – a nevem Sanjou Ayame. A ti�tek?

-         Az �n nevem Nariyama Hikaru, � pedig a b�ty�m, Ichirou.

Ayame-san t�nyleg nagyon kedves volt vel�nk. Eg�sz �ton ott volt mellett�nk, k�s�bb pedig seg�tett Ichirou-t is k�rh�zba sz�ll�tani. Nem akartam kihaszn�lni �t, de az adott helyzetben nem volt m�s v�laszt�som.

V�gig Ichirou mellett maradtam, amit Ayame-san meg is �rtett, de azt nem �rtette, mi�rt nem akarom felh�vni a sz�leimet. V�g�l azt�n elmondtam neki az igazs�got. Nagyon megd�bbent att�l, amit hallott.

-         Sz�val ebb�l �ltetek, mi?! – mondta d�h�sen – eladt�tok a testeteket! �s �n m�g azt hittem rendes fi�k vagytok! Mocskos kis kurv�k!!!

Att�l kezdve nem hallottam fel�le. Nem is b�ntam. Ichirou �llapota egyre rosszabbra fordult. Csak k�s�bb tudtam meg, hogy m�r h�napok �ta beteg volt, AIDS-es lett az egyik vend�gt�l �s m�r nem lehetett rajta seg�teni. Az �llapota gyorsan romlott, �s �gy gondoltam, ez f�leg az utols� elszenvedett b�ntet�s miatt lehetett. Nagyon agg�dtam �rte, de m�r nem tudtam tenni semmit, az orvosok is csak enyh�teni tudt�k a szenved�s�t. Az utols� pillanatig vele voltam. Amikor k�t h�nappal k�s�bb meghalt, tudtam, elment az egyetlen ember, aki szeretett engem, aki vigy�zott r�m, aki kedves volt hozz�m. M�r nem volt senkim. Nem tudtam, mihez kezdjek, nem volt se p�nzem, se bar�tom, se csal�dom, se munk�m, se lak�som. �gy �hesen k�boroltam az utc�n, azt ettem, amit tal�ltam, ott aludtam, ahol helyet leltem �jszak�ra. Nyomor�s�gos id�k voltak. V�g�l n�gy h�nappal k�s�bb egy k�nyvesboltban helyezkedtem el, mint elad�. A bolt tulajdonosa – egy id�sebb �r – nagyon j�l b�nt velem, m�g lak�st is seg�tett tal�lni. Nem volt egy nagy lak�s, csak egy egyszob�s kis lyuk, de nekem megfelelt. A k�rh�zban t�rt�ntek ut�n senkinek sem mondtam el, ki is vagyok val�j�ban. F�ltem, hogy �gy j�rok, mint legut�bb �s nem akartam ism�t menek�lni. Iszonyatosan mag�nyos voltam, nem tudtam, mit tegyek. Szinte minden nap kij�rtam Ichirou s�rj�hoz �s besz�ltem hozz�, elmondtam neki mindent, amit gondoltam �s �reztem. Rem�ltem, hogy odafent hallja minden szavam, m�g ha nem is tud v�laszolni nekem.

Azt�n egy nap a kezembe akadt egy plak�t, amin egy �j egy�ttest hirdettek, titeket, a Bad Luck-ot. �gy gondoltam �rdekes lehet, ez�rt elmentem. Az ASK nem nagyon �rdekelt, de te m�r a plak�ton felkeltetted az �rdekl�d�sem. Azt�n amikor �nekelni kezdt�l, a hangod, a szavaid a sz�vemig hatoltak �s tudtam, hogy ki kell hoznom a legjobbat magamb�l, nem szabad a m�ltban �lnem, el�re kell n�znem. Att�l kezdve a rajong�dd� v�ltam.

…

-         H�t ennyi, ez az �n t�rt�netem – fejezte be Hikaru – most m�r �v�lthetsz, fenyegethetsz, megvethetsz, csin�lhatsz, amit akarsz. M�r megszoktam, mindenre felk�sz�ltem.

-         Narimiya-kun – mondtam – nem gy�l�llek, nem akarlak b�ntani. Nagyon sok mindenen ment�l kereszt�l �s meg�rtem a f�jdalmad, b�r �n ezeket soha nem �ltem �t. De mindig itt leszek, ha sz�ks�ged van r�m, �n meg foglak hallgatni, melletted leszek, b�rmi t�rt�njen is. B�zz bennem!

-         Shindou… san… �n…

Hikaru nem tudta tov�bb folytatni, �t�lelt �s s�rva fakadt. �n pedig csak simogattam, �s hagytam hadd s�rja ki mag�t. Tudtam mekkora teher esett le a v�ll�r�l most, hogy v�gre mindent elmondott mag�r�l. Eddig nem tudtam, hogy ember �lhet �t ekkora f�jdalmat, f�lelmet, megr�zk�dtat�st. �m ha akkor tudtam volna, mi v�r m�g r�nk, tal�n nem k�rem meg Hikaru-t, hogy mes�ljen mag�r�l.