Egy �j �let kezdete

Hatodik fejezet

Hikaru m�g v�rt n�h�ny percet. Tudtam, hogy most szedi �ssze mag�t. Pont �gy volt ez Yuki-val is, miel�tt besz�lt volna arr�l a dologr�l, ami a m�ltj�ban t�rt�nt. Nem akartam a fi�t siettetni, tudtam hogy id�re van sz�ks�ge, hiszen ez most el�g hirtelen j�tt. Val�sz�n�leg m�g nem k�sz�lt fel r�, hogy elmondjon valamit, ami nagy f�jdalmat okozhatott neki a m�ltban.

-         �g�rd meg – sz�lalt meg hirtelen – hogy nem fogsz gy�l�lni az�rt, nem fogsz len�zni �s megvetni, ha megtudod, amit el akarok neked mes�lni. Csak mert, amikor valakinek ezt elmondtam, az illet� gy�l�lni kezdett �s soha t�bb� nem �llt sz�ba velem. �s nem akarom, hogy ez m�g egyszer megt�rt�njen.

-         Ne f�lj! – suttogtam – b�rmi is az, nem foglak gy�l�lni �rte, se megvetni. Csak mondd el, b�rmi legyen is az.

-         J�l van – b�lintott Hikaru – akkor most t�nyleg felt�rom el�tted a m�ltamat, �s mindent meg fogsz tudni r�lam. Ut�na, a d�nt�s a ti�d.

Hikaru s�hajtott egyet, lehajtotta a fej�t, majd besz�lni kezdett. �n pedig fesz�lten figyeltem �s nagyon megd�bbentett, amiket mondott. Mert ez a t�rt�net, nem gyerekmese volt, hanem a k�kem�ny val�s�g.

A nevem Nariyama Hikaru, 19 �ves vagyok. Jap�nban sz�lettem, Kiot�ban. Any�m meghalt, amikor m�g nagyon kicsi voltam, �gy nem nagyon eml�kszem r�. Csak az ap�mra, akivel a kapcsolatom, hogy is mondjam, nem volt kifejezetten j�. Az igazs�g az, hogy nagyon is rossz volt, s�t, sz�rny�. Ap�m soha nem  volt j� hozz�m, �s tudom, engem okolt any�m hal�l��rt. Pedig �n nem tehettem r�la. Any�m nagyon beteg volt, �s �n nem tehettem semmit, ami megmenthette volna �t. De ap�m ennek ellen�re engem okolt �s kegyetlen�l b�nt velem. Megal�zott m�sok el�tt, nevets�gess� tett �s ha otthon voltunk, sokszor megvert. Nagyon megvert, annyira, hogy n�ha napokig alig tudtam mozdulni. �gy, hab�r m�g csak kicsi voltam, igyekeztem nem az �tj�ban lenni, ami sajnos nem mindig siker�lt. Bar�taim nem voltak, mert f�ltem, hogy b�rki megl�tja rajtam a sebeket, amiket ap�m �t�sei, r�g�sai okoztak �s eltasz�tanak magukt�l. Ez�rt m�g ny�ron sem j�rtam r�vidujj� p�l�ban, amit sokan furcs�nak tartottak. Azt is furcs�nak tartott�k, hogy sz�tlan, magamnak val� vagyok, �s soha nem besz�lek senkivel.

Ap�m az �vek m�l�s�val egyre kegyetlenebb lett, �n pedig egyre z�rk�zottabb �s n�ha haza sem mentem iskola ut�n. Volt hogy az �jszak�t egy p�lyaudvaron, vagy buszmeg�ll�ban t�lt�ttem. Ez�rt persze csak �jabb ver�st kaptam, ha hazamentem. Szinte megsz�llottan f�ltem ap�mt�l, f�leg hogy nem tudtam, val�j�ban mi�rt gy�l�l. Erre soha nem kaptam v�laszt, igaz, nem is mertem t�le megk�rdezni. Azt�n t�rt�nt egy eset, ami v�gleg megv�ltoztatta az �letemet.

Ap�mnak volt egy b�tyja, Nariyama Hayato, aki egy ny�ron elj�tt hozz�nk l�togat�ba. Akkoriban 12 �ves voltam, teh�t hamarosan felv�teliznem kellett volna a k�z�piskol�ba. Igen, kellett volna. Mert Hayato olyan aj�nlatot tett ap�mnak, amit nem szoktak visszautas�tani. �n meg m�g szinte fel sem ocs�dtam, m�r utaztunk is Osaka fel�.

-         Hov� megy�nk? – k�rdeztem �tk�zben.

-         Majd megl�tod – hangzott a v�lasz – ne k�rdezz annyit. Olyan helyre viszlek, ahol hasznodat veszik �s nem rontod a leveg�t.

Akkor m�g nem �rtettem, mire gondol, de �gy hittem, mindenhol jobb, mint otthon. Ha akkor tudtam volna, mi j�n ezut�n, tal�n elsz�k�m.

Amikor meg�rkezt�nk Osaka-ba taxiba �lt�nk �s egy Rose Garden nev� helyre ment�nk. Akkor m�g nem tudtam mi ez a hely, de hamarosan megtudtam. A nagyb�ty�m �tadott egy fi�nak. Magas volt, hossz�, fekete haj�, s�t�t szem�, nagyon j�k�p� fi�. Felt�n�en j�k�p�, �s tal�n ha 23 �ves lehetett.

-         Ichirou, hoztam neked egy �joncot – fordult a nagyb�ty�m a fi� fel� – tan�tsd ki, �s ne hozz r�m sz�gyent, k�l�nben…

Az Ichirou-nak nevezett fi� b�lintott, majd intett, hogy menjek vele. V�gighaladtunk egy hossz�, kivil�g�tott folyos�n, majd meg�lltunk egy ajt� el�tt. Ichirou kinyitotta, �s bement, majd �n is k�vettem. Egy hatalmas szob�ba jutottunk, ami nagyon �zl�sesen volt berendezve. A szoba nagy r�sz�t egy hatalmas �gy foglalta el. A leped� szinte vak�t�an feh�r volt, rajta k�t hatalmas, arannyal h�mzett halv�nyk�k p�rna �s ugyancsak arannyal �tsz�tt halv�nyz�ld takar� hevert. A szob�ban volt m�g egy gy�ny�r� antik �r�asztal, rajta n�h�ny k�nyv, lev�lpap�r, �s egy csod�latos kivitelez�s� toll. Meg�llap�tottam, hogy nagyon dr�ga lehetett. Ichirou hagyta, hogy n�zel�djek egy kicsit, k�zben � le�lt az �gyra, jobb l�b�t kecsesen �tvetve a balon. Amikor r�n�ztem megveregette maga mellett az �gyat, jelezve, �ljek le mell�. �n eleget tettem a k�r�snek. Ichirou r�mn�zett, majd besz�lni kezdett. Hangja kellemes volt, l�gy t�nus�. De nagyon megd�bbentett �s meg is r�m�tett, amiket mondott.

-         Figyelj! – kezdte – nem fogok kertelni, ink�bb megmondom neked �gy ahogy van. Nem a semmi�rt hoztak ide t�ged. A Rose Garden nem m�s, mint egy prostit�ci�s h�z. M�ghozz� itt csak fi�k �s f�rfiak dolgoznak. A f�rfi, aki idehozott t�ged, nekem adott �t, hogy tan�tsalak ki mindenre.

-         He?! – nagyon megd�bbentem – mit jelentsen ez? Akkor engem…

-         Pontosan – b�lintott Ichirou – t�ged eladtak. Most m�r ide tartozol, �s nincs hov� menned.

-         Az nem lehet! Az ap�m soha… – kezdtem, de azt�n derengeni kezdett a dolog.

Igen! Ap�m eladott engem. H�t persze, hogy eladott, hiszen soha nem sz�m�tottam neki. De azt nem gondoltam volna, hogy erre k�pes lesz. Nem, nem nem! NEM!!! Lehajtottam a fejem �s s�rni kezdtem. Azt�n hirtelen egy k�z �rint�s�t �reztem a v�llamon �s �reztem, hogy valaki mag�hoz h�z. Ichirou volt az.

-         Semmi baj – suttogta – tudom hogy �rzed magad, mert �n is �testem ezen. Tudom hogy most m�g f�j, �s nem tudod feldolgozni, de hidd el, el�bb-ut�bb majd megszokod. Ha nem is szereted meg soha ezt az �letet, de meg fogod szokni.

-         �s ha nem? – k�rdeztem zokogva �s hozz�simultam Ichirou-hoz – mi lesz ha soha nem szokom meg �s elsz�k�m?

-         Ilyet ne mondj! – mondta figyelmeztet�en Ichirou – m�g viccb�l se, ha nem akarod, hogy f�lholtra verjenek. Ne akard megtudni, hogy ezek milyen emberek. Nem fognak k�m�lni csak az�rt mert gyerek vagy, ha elkapnak sz�k�s k�zben.

-         Nem baj, m�r megszoktam a ver�st. Ap�m folyton megvert minden�rt, nem sz�m�tott az ok – s�hajtottam – tal�n m�g jobb is lesz itt, mint otthon.

-         Tal�n – suttogta Ichirou, �s s�mogatni kezdte a h�tam.

A s�mogat�sa nagyon j�lesett, m�g soha nem �reztem ilyet. �gy �reztem, ha van valaki mellettem, annyira rossz m�r nem lehet ez az �let. Azonk�v�l pedig, eddig m�g soha senki sem volt kedves hozz�m �s el sem tudtam k�pzelni, hogy lehet valaki kedves �s gyeng�d is, hogy szerethet engem. Ichirou addig s�mogatott, m�g teljesen meg nem nyugodtam. Csak azut�n sz�lalt meg ism�t.

-         Ez a szoba am�gy – kezdte – az �gynevezett tanul�szoba. �n leszek a tan�rod �s meg fogok neked tan�tani mindent, amire sz�ks�ged lesz, hogy �r�met okozz egy f�rfinak. Ne f�lj, nem leszek hozz�d durva, de mindent meg kell tenned, amit mondok neked, rendben?

-         Rendben – b�lintottam – nem l�tszol rossz embernek, �s tudod, te vagy az els�, aki kedves hozz�m.

Ichirou elmosolyodott �s meg�rintette a v�llam. �n erre felszisszentem, mire � sz� n�lk�l kigombolta az ingem �s leh�zta azt a v�llamr�l. Kiss� megr�m�ltem, mert azt hittem, „azt” akarja velem csin�lni, de kider�lt, alaptalan volt a f�lelmem. Csak a v�llamat akarta megn�zni. M�g mindig ott volt ap�m legut�bbi ver�s�nek nyoma, egy hatalmas k�k v�ral�fut�s, ami nagyon f�jt, ha valaki hozz��rt. Ichirou teljesen levette r�lam az inget �s �gy l�that�v� v�lt a t�bbi s�r�l�sem is: v�ral�fut�sok, horzsol�sok, �s ap�m sz�ja okozta hossz� sebek. Lehajtottam a fejem, nagyon sz�gyelltem magam, �s f�ltem Ichirou szem�be n�zni.

-         Nagyon f�jnak? – k�rdezte halkan.

-         Nem mindig – v�laszoltam – csak annyira sz�gyellem magam. Nem akartam, hogy m�sok is l�ss�k.

-         �rtem – b�lintott Ichirou – semmi baj, nem kell besz�lned, ha nem akarsz. Ap�d nagyon kegyetlen volt hozz�d �s a sebek m�g t�l frissek. V�rnunk k�ne am�g elt�nnek.

-         V�rni? Mivel?

-         A munk�ddal – Ichirou visszaadta r�m az inget – b�r, m�g be sem tan�tottalak. Am�g elt�nnek a sebeid, addig tudn�lak tan�tani. Ne f�lj, mindig melletted leszek, �s ha b�rmi bajod van, ha b�rmi b�nt, vagy csak besz�lgetni szeretn�l, �n itt vagyok.

-         K�sz�n�m.

Ichirou val�ban betartotta az �g�ret�t. Mindig mellettem volt, �s mindent megbesz�lhettem vele. Azonk�v�l, hogy remek tan�r volt; mert mindenrre megtan�tott, amit tudnom kellett; a legjobb bar�tomm� v�lt. Igazam volt, t�nyleg 23 �ves volt, �s m�r t�bb, mint 7 �ve dolgozott a Flower Shop-ban. � volt a legjobb, a No.1., �gy nem csoda, ha a t�bbiek csod�lt�k, �s � volt a vend�gek kedvence. N�ha kicsit tal�n nagyk�p�nek �s fellengz�snek t�nt, de velem mindig nagyon kedvesen viselkedett �s tisztess�ges volt velem szemben. Az �r�kon ugyan megk�vetelte, hogy azt tegyem amit mond, �s figyeljek, de egy�bk�nt nagyon laza volt velem. Mint egy testv�r. H�rom h�nappal a tanul�s megkezd�se ut�n –az�rt kellett eddig v�rnunk, mert a sebeim akkorra m�r nem l�tszottak – k�szen �lltam arra, hogy �n is dolgozni kezdjek. Mivel m�g nem t�lt�ttem be a 14. �vemet, �gy m�g gyermeknek, azaz shouta-nak sz�m�tottam. Ichirou elmond�sai alapj�n, a vend�gek t�bbs�ge nagyon kedvelte a shouta-kat �s sz�vesen t�lt�tt el vel�k egy �jszak�t.

Aznap m�r reggel nagyon izgultam. Alig b�rtam valamit is enni, Ichirou is hi�ba b�ztatott.

-         Ha nem eszel – figyelmeztetett – nem fogod b�rni az est�t. Teh�t egy�l!

-         De nem megy – v�laszoltam – t�l ideges vagyok. Mi lesz, ha elrontok valakit? Vagy a vend�gem nem lesz velem el�gedett? Vagy egyszer�en nem vagyok el�g sz�p?

-         Butus – Ichirou elmosolyodott �s megs�mogatta az arcom – az els� nap �n is pont �gy f�ltem, mint te, �s ez teljesen term�szetes. De hidd el, minden rendben lesz, nincs mi�rt agg�dnod. Gy�ny�r� vagy.  Holnap m�r nem is fogsz eml�kezni r�, mennyire f�lt�l. �gyhogy fel a fejjel!

-         Ok – b�lintottam – am�gy meg, nem is olyan rossz itt. Itt legal�bb nem kell f�lnem, hogy minden nap f�lholtra vernek.

Ichirou elgondolkodva n�zett r�m. Akkor m�g nem tudtam, hogy ez az �let, az�rt nem teljesen olyan, mint amilyennek l�tszik. M�g gyermek voltam, aki nem mindig �rt mindent. Ha akkor tudom, amit most tudok, tal�n felk�t�m magam. De akkor m�g �gy �reztem, az �let akkor sem rossz, ha az ember fia prostitu�lt.

-         Hikaru – sz�lalt meg �jra Ichirou – igyekezz j� benyom�st tenni a vend�gedre. Ne feledd el, hogy az�rt j�n, hogy szeretkezzen veled. Teh�t t�gy meg mindent, hogy j�l �rezze mag�t.

-         Rendben.

Ichirou soha nem kertelt, ha sz�ba ker�lt a szex. V�g�lis ebb�l �lt�nk. Gazdag f�rfiaknak adtuk el a test�nket �jszak�r�l-�jszak�ra. Ichirou sz�m�ra a szex egy m�sik f�rfival mag�t�l �rtet�d� �s term�szetes volt. Nekem m�g nem volt benne r�szem, mivel Ichirou a tan�t�s alatt nem ny�lt „�gy” hozz�m. �gy olyanr�l, mint a szex, csak elm�leti fogalmam volt. Ezzel az �jszak�val kezdve, azonban nekem is ez lesz a munk�m. �r�met okozni m�s f�rfiaknak.

Az este t�l hamar elj�tt, �n pedig egyre idegesebb voltam �s ide-oda j�rk�ltam a szob�ban, ahol v�rakoznom kellett �letem els� kuncsaftj�ra. Ichirou nagyon eleg�ns ruh�t tal�lt nekem az els� napra; fekete nadr�got �s egy halv�nyz�ld selyeminget, amelyre ez�stsz�n� c�rn�val n�h�ny apr� csillagot h�meztek. Ideges voltam, �s f�ltem, hogy �sszeizzadom a ruh�t, mire a kuncsaft meg�rkezik. Este t�z k�r�lre j�rt, amikor hirtelen kiny�lt az ajt� �s egy f�rfi s�t�lt be rajta. Magas volt, tal�n olyan magas, mint Ichirou, r�vid barna haja, �s s�t�tz�ld szeme volt. Barna �lt�nyt, alatta vak�t�an feh�r inget viselt. Ahogy l�ttam, eg�szen j�k�p�nek n�zett ki �s egy cseppet sem l�tszott er�szakosnak.

-         Szia! – sz�lalt meg, ahogy bel�pett – a nevem Ogata Yuichirou. A ti�d?

-         Nariyama Hikaru – v�laszoltam idegesen – J� est�t, uram!

-         Hikaru – Yuichirou elgondolkodva els�t�lt az �gyig, majd le�lt – vagyis a neved azt jelenti, „f�ny”. Illik r�d, t�nyleg csod�latos vagy. Gyere ide!

�gy tettem, ahogy Yuichirou k�rte. Ahogy oda�rtem el�, elkapta a karom �s az �l�be r�ntott. Megr�m�ltem �s ezt �szrevette rajtam.

-         Csak nem f�lsz? – k�rdezte mosolyogva – ne f�lj, semmi olyat nem csin�lok, amit ne �lvezn�l. Nem foglak b�ntani, minden rendben lesz.

Hirtelen eszembe jutottak Ichirou szavai. Mindig azt mondta, engedjem el magam, �s akkor minden rendben lesz. �gy pr�b�ltam laz�tani. Yuichirou k�zben m�g mindig fogta a kezem, azt�n felemelte �s megcs�kolta. Azt�n, m�g miel�tt felocs�dhattam volna, m�r az �gyon hevertem, Yuichirou pedig f�l�ttem magasodott. Sz�lni sem tudtam, erre hirtelen �s v�ratlanul megcs�kolt. Nem esett k�l�n�sebben rosszul, s�t, nagyon is kellemes volt. De ut�na �reztem valamit. A nadr�gom leker�lt r�lam, �s Yuichirou elkezdett „ott” s�mogatni. P�nikba estem �s szabadulni akartam.

-         Mi a baj? – suttogta a f�lembe Yuichirou – tal�n nem tetszik valami? Vagy m�g sz�z vagy? Ez a baj?

Tov�bb s�mogatott, k�zben gyeng�den harapd�lni kezdte a nyakamat. M�g ink�bb p�nikba estem, �s ez adott er�t. Egy hirtelen l�k�ssel f�lrel�ktem a f�rfit �s kirohantam a szob�b�l; meg sem �lltam a mosd�ig. Nagyon meg voltam r�m�lve �s tudtam hogy ennek nem lesz j� v�ge. Nem mertem el�j�nni, �gy ink�bb maradtam. Azt�n �r�kkal k�s�bb el�j�ttem. M�g mindig f�ltem visszamenni a szob�ba, �gy ink�bb le�vakodtam a l�pcs�n, mivel a szoba ahol v�rakoznom kellett az emeleten volt. F�l�ton hallottam, hogy k�t f�rfi vitatkozik. Azt�n hallottam, hogy a nevemet ism�telgetik. Az egyik hang k�ts�gk�v�l Ogata-san hangja volt, a m�sik pedig  Nakama-san-�, aki az itteni manager volt. Tudtam hogy nagy bajban vagyok, r�ad�sul ha hallgat�z�son kapnak, akkor nekem annyi. De ennek ellen�re lejjebb �vakodtam, �gy tiszt�n hallottam, mir�l besz�lnek.

-         Igaz�n sajn�lom, hogy Hikaru ilyen kellemetlens�get okozott �nnek, Ogata-san – hallottam Nakama-san hangj�t – term�szetesen fizetni fog �rte. Az �n k�r�t pedig megt�r�tj�k.

-         Engen nem �rdekel, hogy mit csin�lnak, de a k�lyk�t m�resre kell tan�tani! – Ogata-san hangja m�rgesen csengett.

�gy v�ltem eleget hallgat�ztam, �gy visszasurrantam a szob�ba. Tudtam, hogy most mi j�n, vagy legal�bbis azt hittem. De �lmomban sem gondoltam volna, hogy ezzel az ostoba ball�p�ssel mekkora bajt z�d�tok a saj�t �s m�sok fej�re.

Igaz, engem is megb�ntettek, m�ghozz� nem is kiss�. Nakama-san k�t embere alaposan helybenhagyott, ami�rt feld�h�tettem Ogata-san-t, aki mint k�s�bb kider�lt, az egyik leggazdagabb �s legbefoly�sosabb kuncsaftunk volt. De m�g ez sem volt el�g, mert ut�na Ichirou-t is el�vett�k, ami�rt nem volt k�pes engem rendesen kitan�tani �s vele is ugyanazt tett�k, mint velem. Ichirou-t csak m�snap reggel mertem megl�togatni a szob�j�ban; addigra m�r kiss� kitisztult a fejem, �s a sebeim sem f�jtak m�r annyira. De m�g s�nt�tottam �s a fejem is l�ktetett.

Amikor bel�ptem Ichirou szob�j�ba, � az �gyon hevert �s nem n�zett ki t�l j�l. Vele m�g jobban elb�ntak mint velem. Ahogy megl�tott, r�mn�zett �s vizslatni kezdett. Nem l�tszott d�h�snek, b�r itt soha nem tudhatta az ember, �ppen mi j�r m�sok fej�ben. Eleinte csak n�ztem �t, nem mertem besz�lni, f�ltem, mit mondana. F�ltem, hogy most d�h�s r�m, �s megvet, ami�rt nem voltam k�pes nyugodt maradni �s azt tenni, ami a dolgom.

-         Sajn�lom – sz�laltam meg hossz� id� ut�n – az �n hib�m volt. Ha nem ijedek meg �s nem l�k�m f�lre Ogata-san-t, akkor ez az eg�sz nem t�rt�nt volna meg. �gy meg csak bajt okoztam magamnak is �s neked is. Annyira sz�gyellem magam.

-         Semmi baj – v�laszolt Ichirou – az �n hib�m. Fel kellett volna k�sz�tenem t�ged erre  az esetre is. Te nem tehetsz r�la, ez b�rkivel megeshet. �s ne t�r�dj velem, j�l vagyok. Ezek a sebek semmis�gek ahhoz k�pest, amiket te �veken kereszt�l kapt�l ap�dt�l.

-         De �n… annyira… most biztos haragszol r�m �s…

-         Nem, nem haragszom – szak�tott f�lbe – �s csal�dott sem vagyok. De Nakama-san tajt�kzik a d�ht�l. Szerencs�d van, hogy meg�sztad egy ver�ssel �s nem z�rt be �tlen-szomjan.

Nem sz�ltam semmit, hanem odamentem Ichirou �gy�hoz, �s le�ltem a fi� mell�. Ichirou fel�lt, �s ekkor a f�lig kigombolt ing leomlott a v�llair�l, szabadd� t�ve a test�t, amely tele volt az el�z� napi ver�sb�l sz�rmaz� sebekkel. Fel� fordultam �s meg�rintettem az egyiket. Ichirou felszisszent.

-         Sajn�lom. Nagyon f�j?

-         Annyira nem – r�zta a fej�t – na �s neked?

-         Annyira nem – mondtam �s halv�nyan elmosolyodtam.

Erre Ichirou is elmosolyodott �s lassan mag�hoz h�zott �s pedig k�nyelmesen bef�szkeltem magam az �l�be; majd n�h�ny perccel k�s�bb, magam sem tudom mi�rt, magamhoz h�ztam a fej�t �s megcs�koltam. Ichirou szemmel l�that�an megd�bbent, de nem tiltakozott. Pedig mindketten tudtuk, tiltott dolog amit tesz�nk. A szerelem k�t prostitu�lt k�z�tt ugyanis tabunak sz�m�tott, ahogy a szex is, hiszen am�g mi ezzel foglalkozunk, addig nem dolgozunk �s addig p�nzt sem keres�nk. Nagyon j�l tiszt�ban voltunk vele, hogy mi fog t�rt�nni, ha ez a dolog kider�l, de akkor �s ott nem foglalkoztunk vele. Akkor �s ott csak � �s �n sz�m�tottunk, senki �s semmi m�s.

Az eset ut�n minden visszat�rt a r�gi ker�kv�g�sba, legal�bbis l�tsz�lag. A norm�lis ker�kv�g�s ugyanis csak f�ligazs�g volt. Az igaz, hogy �jra dolgozni kezdtem �s Ichirou tan�csait k�vetve m�r nem rohantam el a kuncsaft el�l, de volt m�g m�s is. Azon eml�kezetes reggel �ta �n �s Ichirou egy p�r voltunk. Persze err�l kett�nk�n k�v�l senki sem tudott, mi pedig nagyon titkolni pr�b�ltuk a dolgot. Ez azonban nem volt olyan egyszer�, mint gondoltuk, mert nagyon keveset lehett�nk kettesben. R�ad�sul a t�bbiek t�rsas�g�ban �gy kellett tenn�nk, mintha semmi sem lenne k�zt�nk �s ez egy id� ut�n kezdett ideges�t� �s f�raszt� lenni. �gy telt el n�gy �v, �s hamarosan m�r 16 �ves voltam. Ekkor t�rt�nt valami, ami �r�kre megv�ltoztatta az �letem �s r�d�bbentett, hogy ez �gy nem mehet tov�bb.