Egy �j �let kezdete

�t�dik fejezet

Hikaru hazak�s�rt. Nem sz�ltam senkinek, hogy hazamegyek, nem volt hozz� kedvem. Hikaru eg�sz �ton nem sz�lalt meg, nem tett fel egyetlen k�rd�st sem, �s nem tett megjegyz�seket. Mintha pontosan tudta volna, mi j�tsz�dik le bennem. Nem �rtettem hogy lehet ez, hiszen �n magam sem voltam vele tiszt�ban. Csak annyit �reztem tiszt�n, hogy olyan, mintha valamit kit�ptek volna bel�lem. Egy �rz�st, amelynek a helye most �resen t�tong a sz�vem m�ly�n �s nem tudom semmivel bet�lteni. Ahogy � mondta, senki �s semmi sem p�tolhatja Yuki-t. Magam alatt voltam a felismer�st�l �s ha Hikaru nem lett volna mellettem, biztos tot�l �sszezuhanok. Olyan volt, mintha r�g�ta ismert volna, holott semmit sem tudtunk egym�sr�l. Nem tudtam hol �l, h�ny �ves, mit csin�l. Csak a nev�t. De olyan volt, mintha � mindent tudott volna r�lam. Ez kiss� zavart, b�r ekkor m�g nem tettem sz�v�. Magam sem tudom mi�rt. Tal�n mert nem voltam olyan �llapotban.

Amikor haza�rtem, magam sem tudom mi�rt h�vtam be a lak�sba.

-         Sz�p lak�s – jegyezte meg Hikaru – Yuki-� volt igaz?

-         Aha – b�lintottam – � hagyta r�m miut�n meghalt.

-         �rtem.

-         K�rsz k�v�t? – k�rdeztem.

Hikaru b�lintott �n meg kiballagtam a konyh�ba. M�r kezdtem magam jobban �rezni. Fura de valah�nyszor Hikaru a k�zelemben volt, mindig jobban lettem, ha bajom volt. Nem �rtettem mi�rt, de akkor nem is nagyon foglalkoztam vele. P�r perc alatt kif�tt a k�v�. Amikor bel�ptem a nappaliba, majd elh�ltem. Hikaru a kanap�n �lt, l�bait mag�hoz h�zta, feje a t�rd�n �s onnan n�zett engem. Hihetetlen�l szexis kisug�rz�s �radt bel�le, amit�l majdnem meg�llt a sz�vver�sem. Azt�n kiny�jtotta a l�b�t �s laz�n h�trad�lt. M�g mindig engem n�zett z�ld macskaszemeivel, amelyekben n�mi pajkoss�g �s v�gy rejt�z�tt. K�ptelen voltam levenni r�la a szemem. Olyannyira, hogy kis h�j�n a t�lc�t is elejtettem. De siker�lt letennem az asztalra. Hikaru feljebb emelte a fej�t �s megnyalta a sz�j�t. Mint egy macska. Le�ltem kiss� t�volabb t�le. � lassan, nagyon lassan k�zelebb k�szott hozz�m. V�g�l mellettem volt �s meg�rintette a kezem. Ez m�g nem is volt olyan k�l�n�s, a keze azonban hamarosan utat tal�lt a nyakamhoz, az arcomhoz is. Kezdett melegem lenni.

-         Nariyama-kun! – sz�laltam meg.

-         Csss! – suttogta – ne mondj semmit, Shindou-san. Nem lesz semmi baj. Semmit sem fogok csin�lni, amit ne �lvezn�l.

Miel�tt v�laszolhattam volna, v�ratlanul megcs�kolt. �reztem az ajkait az ajkamon �s ez �gy megd�bbentett, hogy mozdulni sem tudtam. Hikaru ajkai puh�k �s selymesek voltak, cs�kja l�gy �s finom, mintha vir�gok �s gy�m�lcs�k lettek volna. Nyelve gyorsan utat tal�lt a sz�mba �s a nyelvemet s�mogatta. Nagyon j� �rz�s volt. Egyik kez�vel elkezdte kigombolni rajtam az inget, m�g a m�sik keze a h�tamat s�mogatta. M�r r�g�ta nem �reztem ilyesmit, ilyen kellemes dolgot.  V�g�l kih�zta a nyelv�t a sz�mb�l �s a nyakamat kezdte cs�kolgatni, nyalogatni. Az ing m�r leker�lt r�lam, �s most m�r a farmerom cipz�rj�val sz�rakozott.

-         Nari… nariyama-kun! – suttogtam – ne!… Ezt nem szabad!

-         Mi�rt nem? – k�rdezte – te is akarod, nem?

-         �n…  - nem tudtam tov�bb mondani.

�reztem ahogy a farmerom is leker�l r�lam. Hikaru most nem ment tov�bb. A nyakam ut�n a testemet kezdte cs�kokkal elbor�tani. �n azonban visszah�ztam a fej�t a fejemhez �s megcs�koltam. � nem ellenkezett, �s er�sen, hat�rozottan visszacs�kolt. K�zben m�r „ott” s�mogatott, ami nagyon j�lesett. De �reztem hogy b�n amit tesz�nk. Er�vel f�lbeszak�tottam a cs�kot.

-Nariyama…kun – s�hajtottam – ezt nem… lenne… szabad.

-         Dehogynem – suttogta a f�lembe – hiszen a tested akarja. Forr� a tested, akarod. �n tudom. Ne f�lj, nem lesz semmi baj.

Igaza volt. Val�j�ban �n is akartam. M�g mindig s�mogatott, �s k�zben nyalogatta a testem. A testem l�zban �gett, mintha t�z perzselte volna, teljesen elvesztettem az eszem. �t�leltem �s szorosan magamhoz h�ztam.

-         Rendben – sz�laltam meg – t�gy velem amit csak akarsz. A ti�d vagyok.

Hikaru halkan felnevetett �s munk�hoz l�tott. Azt hiszem, �letem legjobb �jszak�ja volt. B�r nem sok mindenre eml�kszem, a sz�nek, az illatok, a mozdulatok �sszefolytak, de tudom, hogy �letem legjobb �jszak�ja volt.

…

M�snap reggel teljesen k�b�n �bredtem a hever�n. Mind�ssze csak egy pl�d volt rajtam, azalatt teljesen meztelen voltam. Beletelt n�h�ny percbe, mire erre r�j�ttem �s �sszerakosgattam az el�z� nap t�rt�n�seit. Csak azt�n eszm�ltem fel.

-         Nariyama-kun! – ki�ltottam fel.

-         Tess�k?! – hallatszott egy hang �s nem sokkal k�s�bb Hikaru l�pett be a szob�ba – fel�bredt�l? Rem�lem nem f�rasztottalak ki teljesen.

-         He?! Ja, hogy az… h�t hogy �szinte legyek… nem igaz�n eml�kszem semmire.

-         �rtem – Hikaru nem l�tszott d�h�snek – semmi baj. Biztos f�radt volt�l. K�sz�tettem reggelit. Rem�lem �hes vagy.

-         Igen, azt hiszem – v�laszoltam t�tov�n.

-         De el�bb menj el zuhanyozni. Az j�t fog tenni �s fel�bredsz t�le.

�gy tettem ahogy Hikaru tan�csolta. A zuhany t�nyleg j�t tett, felfriss�ltem t�le �s k�pes voltam gondolkodni is. Lassan kezdtek eszembe jutni az el�z� nap esem�nyei. �n �s Hikaru… a kanap�n… egy�tt. Tudtam hogy lefek�dtem vele, de a r�szletek m�g mindig hom�lyosak voltak. Mindenesetre nagyon kellemes �rz�s fogott el, ahogy visszagondoltam r�. Egy kiss� el is sz�gyelltem magam, hiszen eszembe jutott Yuki. �gy �reztem megcsalom, de hamar r�j�ttem, hogy nem t�rt�nt semmi. J�l �reztem magam azon az �jszak�n �s val�j�ban nem b�ntam meg. Az �lt�zk�d�ssel nem sokat bajl�dtam. Felkaptam egy z�ld p�l�t �s egy farmert. Mire visszat�rtem a nappaliba, Hikaru m�r felt�lalta nekem a reggelit, �s k�nyelmesen helyet foglalt a kanap�n. Felt�nt, hogy �sszehajtogatta a pl�det is. M�g mindig hihetetlen�l szexisnek tal�ltam, ahogy ott �l kiny�jtott l�bakkal, feje fel�m billen, arc�n huncut mosoly, tekintete az eny�mbe m�lyed, hossz� barna haja rendezetlen tincsekben omlik al�. Szinte megr�szeg�ltem a l�tv�nyt�l. Egy fekete inget �s farmert viselt. Az ing az eny�m volt.

-         Bocsi, de nem volt n�lam tiszta ruha – menteget�z�tt – ugye nem baj? Majd visszaadom.

-         Semmi gond – v�laszoltam magamhoz t�rve a hangj�t�l – ha akarod megtarthatod, nekem nem olyan fontos.

Hikaru b�lintott �s neki�lt�nk reggelizni. Kit�n� szak�csnak bizonyult, el kellett ismernem. Mellette az �n pr�b�lkoz�saim sz�nalmasak voltak.

…

Reggeli ut�n semmi kedvem nem volt semmihez. V�gighevertem a hever�n �s hallgattam ahogy Hikaru leszedi az asztalt, majd neki�ll elmosogatni. Nem is nagyon gondolkodtam rajta, mi�rt csin�lja ezt, �s az sem jutott el igaz�n akkor a tudatomig, hogy igaz�b�l beengedtem egy idegent az �letembe. Pedig ez t�rt�nt. Hikaru sz�momra vadidegen volt, hiszen m�g mindig nem tudtam r�la semmit. Igaz, nem is k�rdeztem t�le semmit. Ha j�l belegondolok, egyszer�en csak elfogadtam, hogy ott volt, �s nem t�r�dtem vele. Tiszt�ban voltam vele, hogy vesz�lyes is lehet, ha beengedek egy idegent a lak�somba, de �gy �reztem, � nem is igaz�n idegen. Igaz, csak a nev�t tudtam, de volt benne valami, ami megnyugtatott �gy, ahogy Yuki jelenl�te sem soha. Magam sem tudtam megmagyar�zni, de kellemes �s biztons�gos �rz�ssel t�lt�tt el a jelenl�te. �pp ezeken gondolkodtam, mikor Hikaru bel�pett a szob�ba. Odaj�tt �s let�rdelt a kanap� mell�, pont a fejemhez.

-         Valami baj van? – k�rdeztem.

-         Ezt ink�bb �n k�rdezhetn�m – nevetett fel halkan – olyan cs�ndes vagy. J�l �rzed magad?

-         Azt hiszem – b�lintottam – mi�rt k�rded?

-         H�t – mosolyodott el cinkosan – nincs kedved elj�nni velem valahov�?

-         Hov�?

-         V�s�rolni, te buta – v�laszolta �s fel�llt – hidd el, j�t fog tenni, ha kimozdulsz innen. �r�kre nem z�rk�zhatsz be. �s nem k�ne agg�dnod amiatt, ami tegnap t�rt�nt. Arr�l te nem tehetsz. Gyere!

Megragadta a karom �s miel�tt felocs�dhattam volna, m�r fel is h�zott. K�nytelen-kelletlen fel�lltam, mire � elkezdett nevetni.

-         Mi a baj?! – ki�ltottam fel riadtan – mi ilyen vicces?

-         Semmi semmi – hagyta abba a nevet�st, de m�g mindig vigyorgott – csak l�tnod kellett volna, milyen k�pet v�gt�l. Mint akinek esze-�g�ban sincs ma felkelni.

Elengedte a kezem �s elindult az ajt� fel�. Megcs�v�ltam a fejem �s ut�na eredtem. Udvariasan megv�rt, m�g hajland� voltam felvenni egy cip�t �s kil�pni az ajt�n. T�nyleg semmi kedvem nem volt semmihez, de Hikaru k�r�s�nek valahogy nem tudtam nemet mondani. Tudtam, hogy j�t akar, de �gy �reztem, az lett volna a legjobb, ha otthagy egyed�l. �m az agyam valahogy nem akart parancsolni a testemnek. �s mellesleg, j� �rz�s volt Hikaru-val lenni. Meleg �s kellemes �rz�s.

…

Egyik�nknek sem volt kocsija, �gy k�nytelenek voltunk gyalogolni. Yuki lak�sa am�gy sem volt messze semmit�l, �gy m�g �r�ltem is, hogy nem kellett kocsiba �ln�m. Yuki hal�la ut�n eladtam a kocsit, mert csak szomor� eml�kek t�rtek r�m, ha r�n�ztem. Szerencs�re el�g jut�nyos �rat kaptam �rte, amit egy �llatmenhelynek adom�nyoztam. Nem tartottam meg bel�le egyetlen yent sem.

Hirtelen azon kaptam magam, hogy Hikaru megr�ngadta a karomat.

-         N�zd! – ki�ltott fel hangosan.

Odan�ztem. Egy CD-bolt kirakata el�tt �lltunk, a kirakatban kirakva az ismert egy�ttesek, el�ad�k CD-i. �m Hikaru csak egyetten CD-re mutatott. A leg�jabb Bad Luck CD-re, ami m�gcsak nemr�g j�tt ki. Egy ilyen CD hozott �ssze engem Hikaru-val.

-         H�t nem fantasztikus?! – k�rdezte �r�mittasan Hikaru – m�g itt is lehet kapni az �j albumotokat! Ugye milyen fantasztikus?!

-         Az – b�lintottam, b�r a dolog nem tudott izgatni.

-         Mi van veled? – Hikaru csod�lkozva n�zett r�m – nem is �r�lsz?

-         De, de igen – var�zsoltam hirtelen mosolyt az arcomra – dehogynem. Szuper mi?!

Hikaru m�g mindig k�tkedve n�ztett r�m, de azt�n r�mhagyta a dolgot. B�r l�ttam rajta, hogy valami nincs rendj�n. � is �szrevette hogy n�zem, ez�rt gyorsan elvonszolt a kirakatt�l.

N�m�n bandulkoltunk egy ideig. Az id� sz�p volt, s�t�tt a nap, az �gen egyetlen felh� sem l�tszott. Igaz�b�l, kezdtem jobban �rezni magam. B�r m�g mindig nem �rtettem, hogy az el�bb mi �t�tt Hikaru-ba. Tal�n az, hogy nem ki�ltottam fel �n is �r�mittasan, amikor az albumunkra mutatott? Vagy valami eg�szen m�s? Nem tudtam, de abban a pillanatban nem is igaz�n �rdekelt. Azt�n bel�mhas�tott egy sanda gyan�; tal�n kezd bel�mszeretni? Vagy ami m�g rosszabb; �n kezdek szerelmes lenni bel�? Ez a gondolat �gy csapott bel�m mint a vill�m. De h�t ez lehetetlen! Yuki m�g csak most halt meg, m�g nem lehetek szerelmes, hiszen m�g igaz�b�l ki sem hevertem az elveszt�s�t. �m m�sfel�l igencsak hamar megszoktam, hogy ez a fi� velem van, s�t a m�lt �jszak�n � �s �n… Nem, az nem lehet! Megr�ztam a fejem �s meg�lltam. Hikaru el�ttem l�pdelt, alig p�r l�p�snyire t�lem. Azt�n megtorpant �s h�tran�zett, pontosan r�m. �n pedig nem tudtam betelni vele, ahogy ott �ll, f�lig h�ttal nekem, a feje fel�mfordul, z�ld macskaszemei pajkosan �s k�v�ncsian vizslatnak engem, tincseit megt�ncoltatja a sz�l, sz�ja enyh�n mosolyra h�z�dik �s olyan testtart�ssal �ll, hogy a sz�vem majdnem kiugrik a hely�r�l. Azt�n teljesen fel�m fordult �s elindult fel�m. Azt hittem ott helyben sz�vrohamot kapok, mert akkor olyan gy�ny�r�nek l�ttam, mint eddig m�g f�rfit soha. Amikor oda�rt hozz�m meg�llt pontosan el�ttem �s a kez�t a v�llamra tette.

-         Mi a baj? – k�rdezte l�gy, selymes hangon – mi�rt �llt�l meg? Valami gond van?

-         Nem… nem igaz�n… nem – feleltem t�tov�n – csak…

-         Hm?! – k�rd�en n�zett r�m – b�kd ki nyugodtan, ha van valami. Nekem b�rmit elmondhatsz.

Ek�zben a keze m�r az arcomat s�mogatta, majd lassan a nyakamat, v�g�l l�gyan mag�hoz h�zott �s �t�lelt. A testemet kezdte el�nteni a forr�s�g. Nem tudtam mit tegyek. Az emberek sz�tlanul mentek el mellett�nk, b�r n�h�nyan r�nkn�ztek, �s megcs�v�lt�k a fej�ket. Tudtam mit gondolhatnak r�lunk, tudtam mi j�rhat a fej�kben; itt van k�t fi�, akik �t�lelik egym�st �s ez olyan gusztustalan, hogy csak na. Lassan, t�tov�n �n is �t�leltem Hikaru-t, b�r nem voltam benne biztos, hogy j�l teszem, amit teszem. De az agyam nem akart engedelmeskedni.

-         Mit is akart�l mondani? – hangzott fel Hikaru hangja.

-         Csak azt, hogy szerintem… egy kicsit elsietj�k a dolgot – v�laszoltam – tudod, mire gondolok, nem?

-         A tegnapi �jszak�ra? – a fi� hangja pajkosan csengett – �gy hiszed, hiba volt?

-         Nem, nem! – tiltakoztam hevesen – csak tudod… te mindent tudsz r�lam, �n pedig… h�t… r�lad semmit.

Hikaru elengedett �s m�lyen a szemembe n�zett. A tekintete most nem volt olyan pajkos �s csillog�, mint eddig, ink�bb elm�lked� �s tal�n kiss� szomor�.

-         Nem igaz – r�zta meg a fej�t – nem tudok r�lad mindent. Csak amit olvastam. De nem ismerem az igazi Shindou Shuichi-t. Pont ez�rt akartam veled tal�lkozni.

-         He?! – meg voltam lepve – nem �rtem.

Hikaru odas�t�lt egy padhoz �s le�lt. Le�ltem mell� �s csak n�ztem �t. Most olyan m�s volt. Azt�n besz�lni kezdett.

-         Tudod – mondta – mindig is csod�ltalak. M�r akkor nagy hat�st tett�l r�m, amikor az ASK el�zenekarak�nt az els� alkalommal fell�ptetek. Az�ta csod�llak �s az�ta nagy rajong�d vagyok. Mindent �sszeszedtem, amit tudtam r�latok, f�leg r�lad. Minden kislemez, minden album megvan, amit eddig az NG Records kiadott, s�t m�g a limit�lt kiad�s� dolgok is. De igaz�b�l, t�ged akartalak megismerni. Tudni akartam, hogy val�j�ban milyen ember vagy. Tudni akartam, milyen lehet az az ember, aki ilyen csod�latosan k�pes �nekelni, akiben ennyi �let van, aki ennyire el tud b�v�lni. Tudod, egy kicsit f�lt�keny voltam Yuki Eiri-re, mert � volt a p�rod, �s nem �n. � volt veled, amikor boldog volt�l, vagy szomor�, vagy f�lt�l. Amikor meghalt, nemcsak te volt�l szomor�, de �n is. Nem tudom mi�rt, tal�n mert nagyon fontos volt�l nekem, m�r akkor, holott te azt sem tudtad, hogy l�tezem. Csak egy rajong� voltam a sok k�z�l. M�gis, szomor� voltam, mert meghalt akit a legjobban szerett�l. Azt hiszem, ez�rt akarok veled lenni. B�r magam sem tudom biztosan.

-         Nariyama-kun… te…

-         K�rlek ne haragudj, Shindou-san! – Hikaru lehajtotta a fej�t – csak szerettem volna megismerni azt az embert, akit m�r h�rom �ve csod�lok. Sajn�lom! Annyira sajn�lom!

L�ttam, ahogy Hikaru v�llai r�zk�dnak. S�rt. Magam sem tudom mi�rt, de a kezem hirtelen �n�ll� �letet kezdett �lni. Meg�rintettem Hikaru v�ll�t �s s�mogatni kezdtem, majd �t�leltem �s gyeng�den magamhoz h�ztam. � feln�zett �s hitetlenkedve csod�lt engem. Szemei nedvesek voltak, arc�n n�h�ny k�nnycsepp futott v�gig. Nem tiltakozott, amikor magamhoz h�ztam, hagyta, hadd tegyem, amit akarok. Valahogy �reztem, hogy ez m�g nem volt minden; van m�g amit eltitkolt el�lem, de ezt most nem feszegettem. Hikaru az �lembe hajtotta a fej�t �s �gy s�rt tov�bb. �n pedig csak s�mogattam a haj�t, pr�b�ltam megnyugtatni.

-         Semmi baj, Nariyama-kun! – suttogtam  - nem tett�l semmi rosszat �s �r�l�k, hogy mindezt elmondtad nekem. Nem kell semmi�rt sem bocs�natot k�rned.

-         Dehogynem – s�hajtotta – m�g sok mindent nem tudsz r�lam. Nagyon sok mindent. �s ennek k�ze van ahhoz, hogy mi�rt is akartam veled tal�lkozni, mi�rt is akartalak megismerni t�ged.

-         Mit akarsz nekem elmondani? – k�rdeztem d�bbenten – mi az amit titkolsz?

-         T�nyleg hallani akarod? – Hikaru felemelte a fej�t �s fel�lt – mert nem egy vid�m t�rt�net, �s nem akarom, hogy ut�na meggy�l�lj.

-         Csak ha el akarod mondani – v�laszoltam – �s ne f�lj, hallottam m�r sz�rny� t�rt�neteket. 

Hikaru b�lintott, b�r ez a b�lint�s tele volt f�lelemmel, f�jdalommal, aggodalommal. Ha akkor tudtam volna, mit akar nekem elmondani, tal�n soha nem k�rem meg, hogy mes�ljen. De akkor m�r k�s� volt.