Egy �j �let kezdete

Negyedik fejezet

Teljesen ledermedtem, de ahogy l�ttam, egy pillanatra Tohma is. El sem tudtam k�pzelni, hogy Hikaru mi a fen�t kereshet itt. Honnan tudta hogy ma itt leszek? Tohma hamar visszanyerte az �nuralm�t �s felvette a mostan�ban szok�soss� v�lt h�v�s arckifejez�st. Nem engedett el, de a fog�s�n laz�tott valamelyest. Legal�bb m�r kaptam leveg�t.

-         M�r megint itt vagy? – k�rdezte Tohma g�nyosan – �gy l�tszik nagyon kitart� vagy, ha ennyire akarod l�tni �t.

-         Engedje el! – Hikaru szemei l�ngoltak a d�ht�l – k�l�nben…

-         K�l�nben mi lesz? R�mt�madsz? – Tohma hangja h�v�s �s nyugodt volt �s ez megr�m�tett – csak egy szavamba ker�l �s kidobatlak innen. S�t, azt is elint�zem, hogy soha t�bb� m�g csak az NG k�zel�be se j�hess. Azt pedig ugye nem szeretn�d?

L�ttam ahogy Hikaru szem�ben kih�ny a f�ny, felemelt �klei lehullanak a teste mell�. Tudtam, hogy nem fog t�madni. Tohma is tudta �s nagyon magabiztosnak �rezte mag�t. Persze, hiszen hazai p�ly�n mozgott. Itt � parancsolt, ez az � birodalma volt. Hikaru nagyon is tiszt�ban volt vele, ez�rt l�pett vissza.

-         Nem – mondta v�g�l – nem t�madok mag�nak. De eressze el Shindou-san-t!

-         �! Elfelejtettem volna?! – Tohma felvette a szok�sos kisfi�s, �rtatlan �br�zat�t – sajn�lom.

Elengedett �s sz� n�lk�l otthagyott minket.

…

Lerogytam a padl�ra. Hikaru azonnal ott termett mellettem �s a kez�t a v�llamra tette. �n m�g kiss� k�ba voltam �s nem t�rtem m�g magamhoz.

-         J�l vagy? – k�rdezte Hikaru.

A hangja aggodalmat t�kr�z�tt. R�n�ztem �s l�ttam az arc�n hogy t�nyleg agg�dik �rtem.

-         J�l vagyok – s�hajtottam – semmi baj, ne agg�dj!

-         Akkor rendben – v�laszolt megk�nnyebb�lten – m�r azt hittem valami bajod esett. Ez a fick� nagyon gonosz volt veled!

-         � Seguchi Tohma, a Nittle Grasper tagja, �s mellesleg a f�n�k�m – mondtam halkan.

Hikaru t�n�dve f�rk�szte az arcomat �s elfojtott egy kit�rni k�sz�l� k�romkod�st. L�ttam rajta hogy fel van d�lva, ami�rt Tohma olyan lekezel�en b�nt vele �s hogy megt�madott engem. Megr�ztam a fejem.

-         Hagyd! – mondtam �s fel�lltam – ennek semmi �rtelme. De mondd csak, mit keresel itt? Ez nem egy olyan hely, ahov� b�rkit beengednek.

-         Ah! – Hikaru kiss� elpirult – csak l�tni akartalak, Shindou-san. M�g meg sem k�sz�ntem az autogrammot, amit a m�ltkor adt�l. Meg azt�n… sz�val…

Zavarban volt, �s l�ttam hogy nem tudja kiny�gni hogy mit is akar.

-         J� rendben – h�r�tottam el – de m�r megk�sz�nted azt az al��r�st.

-         Nem nem! – a fi� �gy hadon�szott a karjaival, mint aki el akar rep�lni – �n… hoztam neked valamit k�sz�netk�ppen. M�r ha… nem baj.

K�v�ncsi tekintetet vetettem r�, mik�zben a h�tizs�kj�b�l – csak most vettem �szre a narancss�rga h�tizs�kot, ami ott l�gott a v�ll�n – el�kotort egy kisebb d�szzacsk�t �s fel�m ny�jtotta. M�g mindig el volt pirulva �s ideges is volt. A kezei remegtek, pont mint mikor a CD-t ny�jtotta fel�m aznap a temet�ben, hogy �rjam al�.

-         Tess�k. Re…rem�lem tetszeni fog – hebegte – ha nem… akkor… akkor visszaviszem �s… hozok m�st.

-         K�sz�n�m – �tvettem a zacsk�t �s kivettem bel�le egy kis csomagot.

Hikaru ideges tekintettel b�mult r�m, mik�zben kibontottam a kis csomagocsk�t, ami egy apr� dobozt rejtett. Kinyitottam �s amit benne l�ttam, att�l el�llt a szavam. Ugyanis egy apr� ez�stsz�n� med�l lapult a dobozk�ban, a hozz� val� ez�stsz�n� v�kony l�nccal. A med�l maga egy absztrakt form�t mint�zott, de nagyon �zl�sesen megmunk�lt darab volt.  Azonnal beleszerettem.

-         Nagyon sz�p – mosolyodtam el – tetszik. K�sz�n�m Nariyama-kun!

-         T�nyleg tetszik?! – Hikaru arca ragyogott az �r�mt�l – ennek �r�l�k! M�r att�l f�ltem nem fog tetszeni.

-         Nagyon tetszik – biztos�tottam r�la – im�dom!

Hikaru megk�nnyebb�lten s�hajtott. �n k�zben felcsatoltam a l�ncot �s kerestem egy mosd�t, hogy megn�zhessem magam. T�nyleg j�l �llt. �s mindenhez illett. A m�sik l�ncot is hordtam, amit m�g Yuki adott nekem legut�bb a sz�linapomra. Az val�di aranymed�l volt, �s egy levelet mint�zott. A k�t med�l t�k�letesen kieg�sz�tette egym�st. �m ahogy a lev�lk�re t�vedt a tekintetem, ism�t eszembe jutott Yuki �s mag�nyosnak, szomor�nak �reztem magam. Hikaru – aki szint�n velem j�tt a mosd�ba – hirtelen mell�ml�pett, �s megfogta a v�llam.

-         A m�sik med�l t�le van igaz? – k�rdezte, mire �n csak n�m�n b�lintottam.

T�bbet nem is k�rdezett, csak �llt mellettem �s megv�rta m�g jobban leszek. Furcsa, de � mindig ott volt, ha kellett valami. Azt hiszem, nem is �ltem volna t�l az elk�vetkezend� id�t, ha Hikaru nincs mellettem. Akkor m�g nem tudtam, de ez volt az a pillanat, ami k�s�bb meghat�rozta a k�s�bbi �letemet. �s ez volt az a pillanat is, ami egy hossz�, csod�latos kapcsolat kezdet�t jelentette. De err�l akkor m�g egyik�nk sem tudott, vagy nem akart tudni. A seb m�g t�l m�ly volt, t�l friss. Ki gondolta volna, hogy ez az �letem lez�rul, nem is olyan sok� �s j�n egy m�sik, amelyben ism�t tudok majd nevetni, bolondozni, �s szeretni?

…

V�gre k�pes voltam megnyugodni �s kiment�nk a mosd�b�l.

-         Van valami dolgod? – fordultam Hikaru-hoz – �n ugyanis elvileg dolgozni j�ttem, de ha szabad vagy, akkor nem b�nom, ha maradsz.

-         �s mi lesz ha az a Seguchi fick� visszaj�n? Nem hiszem, hogy t�lzottam a sz�v�be z�rt volna.

-         Semmi gond – h�r�tottam el – majd elint�zem. Nos akkor?

-         Ok – v�laszolt Hikaru – mehet�nk. M�r ha t�nyleg nem zavarok. Mert ha dolgozni j�tt�l, akkor nem akarlak zavarni, vagy ilyesmi. Tudod,… kiss� zavarban vagyok �s ha zavarban vagyok mindig t�l sokat besz�lek. Teh�t ha zavarok, akkor… nyugodtan �ll�ts le, rendben?

-         Rendben – b�lintottam mosolyogva – de nem zavarsz. Legal�bb kiss� eltereled a figyelmemet.

Hikaru h�l�san s�hajtott egyet �s elindultunk az �tkez� fel�. Hiro m�r v�rt minket az egyik asztaln�l. Meglep�d�tt, mikor megl�tta Hikaru-t.

-         Hiro! R�gen tal�lkoztunk! – nevettem fel.

-         Az igaz – helyeselt Hiro – hogy vagy? �s ki ez a fi�?

-         Megvagyok – v�laszoltam – m�r kezdek jobban lenni. � pedig itt Nariyama Hikaru. Egy bar�tom.

-         Ink�bb rajong� – jav�tott ki Hikaru – Shindou-san volt olyan kedves �s megengedte, hogy itt maradjak.

-         �rtem – b�lintott Hiro, majd hozz�m fordult – akkor besz�lj�nk.

Le�lt�nk �s gyorsan �tdum�ltuk a szakmai dolgokat. K m�g nem volt ott, �gy nem kellett tartanom att�l, hogy valaki esetleg fegyvert nyom a fejemhez. Hikaru v�gig mellettem �lt, de nem igaz�n �rdekelte a besz�lget�s�nk. Hiro elmondta a leg�jabb h�reket, amik ink�bb pletyk�k voltak �s a legnagyobb r�sz�k r�lam sz�lt, valamint t�j�koztatott a legut�bbi elad�sokr�l �s hogy k�t h�t m�lva koncert�nk lesz.

-         MI???!!! – szakadt ki bel�lem egy akkora ki�lt�s, hogy Hikaru kis h�j�n leesett a sz�kr�l – �s ezt csak ilyen nyugodtan mondod?! M�g egy csom� dolgunk van, fel kell k�sz�ln�nk, nekem meg dalokat kell �rnom, kiv�ve, ha az �j albumr�l j�tszunk.

-         Nem akartalak terhelni – mondta Hiro – hiszen m�g mindig magad alatt vagy. De mivel most jelenleg se K, se Sakanou-san nincs itt, nekem kellett t�ged t�j�koztatnom. R�ad�sul Suguru is f�j r�d, ami�rt sz� n�lk�l lel�pt�l �s nem jelentkezt�l. B�r � mindig f�j mindenkire.

-         �rtem – b�lintottam – m�s �js�g?

-         Nincs, hacsak nem szeretn�d hallani, hogy Seguchi-san miket terjeszt r�lad?

-         Nem igaz�n – v�laszoltam halkan – az igazs�g az, hogy idej�vet �sszefutottam vele. Nem volt t�l j� hangulatban.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte Hiro komoly hangon.

-         Igaz�b�l semmi  - s�hajtottam.

-         M�ghogy semmi?! – ugrott fel Hikaru – megt�madott �s fenyegetett! Ez neked semmi, Shindou-san?!

-         Ez komoly?! – fordult hozz�m Hiro – t�nyleg megfenyegetett?

-         Mondtam hogy nem t�rt�nt semmi – r�ztam meg a fejem – felejts�tek el �s ne is foglalkozzatok velem.  Koncentr�ljunk ink�bb a koncertre.

B�r azt mondtam, nincs gond, bel�l pocs�kul voltam. Nyomasztott, amiket Tohma a f�lembe suttogott �s ezek a szavak nem hagytak nyugodni. Tudtam, ha akarn�, el tudn� �rni, hogy megbukjam, mint �nekes �s soha t�bb� senki se legyen k�v�ncsi r�m. K�pes lett volna egy tollvon�ssal der�kba t�rni a karrieremet, amit keserves munk�val �p�tettem fel. De m�g nem is ez volt, ami igaz�n aggasztott, hiszen ezt meg tudtam volna em�szteni. Legink�bb att�l f�ltem, hogy mi lenne Hiro-val �s Fujisaki-val ha Tohma �gy d�ntene… nem erre gondolni sem akartam. �s persze akkor nem tudn�m ki v�ll�n kis�rni magam. M�r nem volt itt Yuki, hogy j�l fejbev�gjon �s elmondjon mindenf�le nyafog�s k�ly�knek, de azt�n mag�hoz h�zzon, �t�leljen �s megcs�koljon. Hiro-hoz m�r nem mehettem v�gasztal�s�rt, hiszen neki ott volt Ayaka-chan, aki r�ad�sul mostan�ban nem sz�vesen futott �ssze velem, m�g v�letlen�l sem. Fujisaki meg… nos neki a szintetiz�toron k�v�l semmi sem volt fontos. Sakano-san? Ugyan, hiszen � mindig ideges, m�g helyett�nk is. K? A legrosszabb �tlet lett volna. Remek manager, de mint mag�nember… nem. Ezt magamnak kell megoldanom, ha t�rik, ha szakad.

…

Vagy f�l �r�val k�s�bb m�r a pr�bateremben voltunk. Suguru t�nyleg nem volt �ppen j� kedv�ben. Amint bel�ptem, nekemesett

-         M�gis hol j�rt�l eddig, Shindou-san? – k�rdezte olyan hanger�vel, hogy beleremegtek az er�s�t�k �s a falak – m�gis hogy k�pzeled, hogy csak �gy elt�nsz se sz�, se besz�d?! Mit k�pzelsz magadr�l, mi?!

-         Hagyd abba Fujisaki! – mordultam r� – ne ideges�ts!

-         M�g neked �ll feljebb?! – ki�ltott fel Suguru – m�gis mi�rt hagyjam abba?! Cserbenhagytad az egy�ttest, mert neked fontosabb a kicsinyes kis b�skomor hangulatod, az �nsajn�latod, mint b�rmi m�s!

-         El�g! – sz�lt k�zbe Hiro – hagyd abba Fujisaki-kun! Erre most nincs id�nk. Shuichi m�g nincs olyan �llapotban, m�g nagyon maga alatt van Yuki-san hal�la miatt. Ha veled t�rt�nt volna, meg�rten�d. De te is csak…

-         Hagyd Hiro, nem �rdemes – s�hajtottam halkan – nem �rdemes egym�sra ordib�lnotok miattam, nem �r ennyit az eg�sz. �n sem �rek ennyit. Jobb ha elmegyek. Ti csak gyakoroljatok, ha akartok, de nekem most nincs el�g er�m, hogy �nekeljek.

-         Shuichi! – ki�ltott ut�nam Hiro, de �n nem figyeltem r�.

Fogtam magam �s elhagytam a termet. Nem kellett odan�znem, hogy tudjam, Hikaru ott l�pdel mellettem. Nem sz�lt egy sz�t sem, csak j�tt mellettem. Azonban ez is el�g volt. T�k�letesen el�g, hogy kiss� megnyugodjak �s m�r ne akarjak felrobbanni. Fura volt, de ha Hikaru ott volt mellettem, mindig kiss� nyugodtabb voltam �s elsz�llt a f�jdalmam. Mintha el�zte volna. Nem tudtam hogy csin�lja, de a jelenl�te… hogy is mondjam… nem tudom megfogalmazni. Azt hiszem kellemes volt a sz�momra, hab�r alig ismert�k m�g egym�st. Az igazat megvallva, a nev�n k�v�l semmit sem tudtam r�la. De ez nem is �rdekelt. Ott volt mellettem �s csak ez sz�m�tott. Semmi m�s.

…

Az egyik folyos�n leroskadtam egy padra �s teljesen magam alatt voltam. Hikaru mell�m telepedett �s csak n�zett engem. Azt�n �vatosan megfogta a kezem �s elkezdte s�mogatni. A kezem reszketett az �v�ben, de magabiztosan tartotta. Nem is tudom mi�rt, reszketett a kezem. Tal�n mert mi�ta Yuki meghalt, nem volt ilyenben r�szem. Hikaru keze selymes volt az �rint�se l�gy, �n pedig arra gondoltam, hogy milyen egyed�l is vagyok, m�gha van is mellettem most valaki. Azt�n felemeltem a fejem �s egyenesen szembetal�ltam magam azzal a csod�latos vil�gosz�ld szemp�rral. De most nem �rdekl�d�s, vagy vid�ms�g �radt bel�le, ink�bb szomor�s�g, f�jdalom, f�lelem, agg�d�s. Hikaru egyik kez�vel m�g mindig a kezemet fogta, a m�sikkal azonban most meg�rintette az arcomat �s gyeng�den v�gigsim�totta rajta a ujjait. Teljesen elgyeng�ltem. S�rni szerettem volna, �s � ezt val�sz�n�leg l�tta is rajtam.

-         Semmi baj – suttogta halkan Hikaru – nincs semmi baj. S�rj csak nyugodtan, nincs semmi baj. S�rj, ha s�rnod kell.

-         Nariyama-kun �n… - t�bbet nem tudtam kiny�gni, a v�ll�ra borultam �s s�rni kezdtem.

Hikaru nem tolt el mag�t�l. �t�lelt �s s�mogatni kezdte a h�tam, a nyakam, a hajam. Fejem a v�ll�n pihent �s csak s�rtam. A k�nnyeim r�folytak h�feh�r ing�re, de �t ez nem �rdekelte. Er�sen �s magabiztosan tartott. Azt hiszem, abban a pillanatban gy�szoltam meg Yuki-t. Akkor fogadtam el v�glegesen, hogy elment �s m�r nem j�n vissza t�bb�.

Nem tudom mennyi ideig s�rhattam, de mikor m�r v�gre megnyugodtam, a nap m�r alacsonyan j�rt. Alkonyat volt, amely beragyogott a folyos�ra a hatalmas �vegablakokon �t. Ez ism�t eml�keket �bresztett bennem �s �reztem, a k�nnyeim megint a felsz�nre k�v�nnak t�rni. De most nem engedtem. Nem akartam kihaszn�lni Hikaru-t. R�n�ztem �s l�ttam hogy � is megk�nnyebb�lt. Halv�nyan egym�sra mosolyogtunk.

-         �gy l�tszik, siker�lt elengedned �t – jegyezte meg halkan.

-         Igen – v�laszoltam – de m�g minden rettenetesen f�j.

-         Tudom. Mindig is �res lesz a helye a sz�vedben, de ez term�szetes. Senki sem p�tolhatja azt, aki a legfontosabb az embernek az �letben. �n m�r csak tudom, hidd el. Volt m�r dolgom a hal�llal, nem is egyszer. De err�l most nem akarok besz�lni.

B�lintottam. Tudtam, nem szabad er�ltetni, ha valaki nem akar besz�lni. �n sem akartam, �s tal�n ez volt a baj. Vagy m�gsem. Nem is tudom. De most nem akartam ezen gondolkodni. El�g volt, hogy pillanatnyilag rendben voltam. Most hogy kib�gtem magam, m�r sokkal k�nnyebb volt. De m�g ott volt a k�rd�s: hogyan tov�bb?