Egy �j �let kezdete

Harmadik fejezet

-         Te vagy Shindou Shuichi, igaz? – ism�telte meg a k�rd�st a fi�.

Hangja l�gy volt, kellemes, dallamos �s halk, hat�rozott, ugyanakkor valamif�le megillet�d�tts�get �s csod�latot is ki�reztem bel�le. N�m�n b�lintottam.

-         Komolyan?! – a fi� hangj�ba ez�ttal kit�r� lelkesed�s is vegy�lt – Komolyan te vagy Shindou Shuichi, a Bad Luck �nekese �s Eiri Yuki, a nemr�g elh�nyt h�res �r� szeret�je? T�nyleg te vagy az?!

-         Mit akarsz t�lem? – k�rdeztem nem �ppen bar�ts�gos hangon – Az id�pont most nem alkalmas a besz�lget�sre.

A fi� elkomorodott �s elhallgatott. Majd a s�rt�bl�ra n�zett �s b�lintott.

-         Tudom – mondta v�g�l –, tudom hogy most m�ly gy�szban vagy �s nem akartalak megzavarni. Csak amikor megl�ttalak, annyira meg�r�ltem. Nem gondoltam hogy ilyen helyen tal�lkozunk, mint ez itt.

M�g mindig n�ztem �t. Az arca most ink�bb sajn�latot �s b�natot fejezett ki, de egyfajta lelkesed�st is. Let�rdelt mell�m �s a s�rk�re meredt. Percekig, vagy tal�n egy f�l �r�n kereszt�l n�m�n t�rdelt�nk egym�s mellett. Egyik�nk sem sz�lt. M�g mindig nem �rulta el hogy ki �, vagy mit akar t�lem, �n pedig t�lzottan meg voltam lepve, hogy ilyesmit k�rdezzek. Ahhoz persze m�r hozz� voltam szokva, hogy az emberek megismernek az utc�n, odaj�nnek, k�rdezgetnek, autogramot k�rnek t�lem. Azzal is tiszt�ban voltam, hogy a rajong�im �s a k�zv�lem�ny tud a Yuki �s k�ztem lev� kapcsolatr�l. A k�zv�lem�ny a h�rom �v alatt nagyon sokat foglalkozott vel�nk. Egy id� ut�n k�l�n�sk�ppen egyik�nket sem �rdekelte m�r a dolog, elfogadtuk, hogy az �js�g�r�k szenz�ci�k�nt kezelik a kapcsolatunkat. Mert az �js�goknak mindig szenz�ci� kell. Kapcsolatunk kezdet�t�l �gy volt, eg�szen Yuki hal�l�ig. S�t m�g azut�n is. Pont ez�rt nem j�ttem ki a lak�sb�l. Nem akartam hogy az �sszes firk�sz a nyomomba szeg�dj�n �s szenz�ci�t szimatolva kifaggassanak az �rz�seimr�l. Mert nekik a dolog mind�ssze ennyit jelentett: egy hatalmas �s szenz�ci�s h�rt, amire biztos vev�k lesznek az olvas�k. �n pedig pont ezt akartam kiker�lni. Nem akartam k�v�ncsiskod�kat, egy�tt�rz� tekinteteket, egy�tt�rz� mondatokat, amelyek nem igazak, csak azt mondj�k, amit hallani akartam volna. Ezekre nincs sz�ks�gem �s soha nem is lesz. Legal�bbis akkor ezt gondoltam. Milyen buta is voltam akkor, milyen makacs �s �nfej�.

A fi� m�g mindig mellettem t�rdelt, de m�r nem a s�rk�vet n�zte, hanem engem. Nem kellett l�tnom, hogy tudjam, �reztem, ahogy a szemei v�gigp�szt�zz�k az arcomat, a szemeimet, az orromat a sz�mat, hogy v�g�l meg�llapodjanak az �llamon. Nem zavart, de kiss� kellemetlen volt. M�r �ppen mondani akartam, hogy ne n�zzen, amikor � sz�lalt meg.

-         Sajn�lom – mondta halk, szomor� hangon –, nagyon szerethetted �t. �s most f�j, hogy elvesz�tetted.

-         Mit tudhatsz te err�l? – morogtam.

-         Nagyon is sokat. �n is elvesztettem valakit, �gy tudom, hogy a sebek a sz�veden lassan gy�gyulnak be. De be fognak �s akkor ism�t olyan leszel mint r�gen. Ha nem eg�szen olyan,… de olyan.

R�n�ztem �s l�ttam hogy a fel�m fordulva t�rdel, de a fej�t lehajtva tartja. V�llai enyh�n r�zk�dtak, nyilv�n n�m�n s�rt. Hirtelen megsajn�ltam.

-         Ne haragudj! – sz�laltam meg b�k�l�keny hangon – Nem akartalak megb�ntani. De… Yuki m�g csak nemr�g halt meg. Nem akartam goromba lenni, csak…

-         Tudom – szak�tott f�lbe a fi� –, nem haragszom. Tudom milyen �rz�s elvesz�teni azt, akit a legjobban szerett�l, aki mindenn�l t�bbet jelentett neked a vil�gon. Hidd el, nagyon is j�l tudom.

Felemelte a fej�t �s l�ttam, hogy szem�ben k�nnyek csillognak. �m ett�l csak m�g b�josabbnak, sebezhet�bbnek �s gy�ny�r�bbnek t�nt. Mint egy angyal. Szinte megr�szegedtem, ahogy b�multam �t, a vil�g hirtelen forogni kezdett �s nem akart meg�llni.

-         Semmi baj – r�zta meg a fej�t �s kit�r�lte  szem�b�l a k�nnyeket –, nem s�rok, csak ez a s�r, eml�keket �breszt bennem. Valaha �n is �gy t�rdeltem a szerelmem s�rj�n�l �s nem tudtam mit mondjak. De hidd el, ha elj�n az  id�, tudni fogod mit kell mondanod. Akkor pedig minden sokkal, de sokkal jobb lesz.

-         Gondolod? – k�rdeztem �s egyenesen a szem�be n�ztem – Hiszen s�rni sem tudok. Csak a temet�s ut�n �s a v�grendelet felolvas�sa ut�n s�rtam. De az nem gy�sz volt. Tudom hogy nem az volt.

-         Ha t�nyleg �gy van, akkor egyszer majd tudsz s�rni. – mondta a fi� – M�g nem tudtad �t elengedni, nem volt�l r� k�pes. De ha egyszer k�pes leszel r�, hidd el, sokkal jobban fogod �rezni magad. Az eml�ke most m�g benned �l, �s ez mindig is �gy lesz. De most m�g nagyon ragaszkodsz hozz�, nem tudod elfogadni a hi�ny�t, azt hogy m�r nincs veled t�bb�.

Vill�mk�nt csapott bel�m a felismer�s. A sr�cnak igaza van! M�g nem voltam k�pes elengedni Yuki-t, nem voltam k�pes gy�szolni �t. M�g nem voltam k�pes s�rni az elveszt�se miatt. Azok a k�nnyek, amelyeket eddig ejtettem, a f�jdalom, de nem a gy�sz k�nnyei voltak. Ism�t a fi� fel� fordultam.

-         Am�gy – mondtam –, ki vagy te? �s mit akarsz t�lem? Mert m�r egy ideje besz�lget�nk, �s �gy t�nik te nagyon j�l ismersz. De �n m�g a nevedet sem tudom.

-         Jaj! Ne haragudj, olyan udvariatlan vagyok! N�ha megfeledkezem magamr�l, bocs�nat! – mosolyodott el a fi� – A nevem Nariyama Hikaru. �r�l�k, hogy megismerhettelek!

-         �n is �rvendek. – v�laszoltam – De tulajdonk�ppen mit akarsz t�lem?

Hikaru zavartan n�zett r�m. Arca kipirult, szemei sz�gyenl�sen n�zt�k az arcomat. Azt�n matatott egy ideig a farmerja egyik zseb�ben �s kih�zott onnan egy CD-t �s egy tollat. Ahogy megpillantottam a CD-t, elakadt a l�legzetem. A leg�jabb albumunk volt, ami alig k�t hete ker�lt piacra. Fel�m ny�jtotta a CD-t �s a tollat. Kezei remegtek.

-         Adn�l nekem egy autogramot? – k�rdezte halkan �s f�l�nken.

-         Persze, ha ezt szeretn�d. – �tvettem a holmikat – K�l�nleges k�v�ns�g? Valami konkr�t �zenet, vagy csak egy al��r�s?

Hikaru elgondolkodott, majd v�g�l kib�kte:

-         El�g egy al��r�s. Az�rt is h�l�s lenn�k.

-         Ok – v�laszoltam �s kinyitottam a bor�t�t – hov� k�red? K�v�lre, vagy bel�lre?

-         K�v�lre – v�laszolt gyorsan –, akkor mindig l�thatom.

Elmosolyodtam. Arra gondoltam, �n is ilyen voltam valaha. Lelkes rajong�, de most m�r �n is h�res �nekes vagyok, ak�rcsak p�ldak�pem, Sakuma Ryuichi, akit egy�ttal j� bar�tomnak �s vet�lyt�rsamnak is tudhatok. R�firkantottam a nevem a bor�t� pap�rj�nak k�lsej�re, visszatettem a hely�re �s �tadtam Hikaru-nak. A fi� csillog� szemekkel �lelte mag�hoz a CD-t.

-         Ez �letem legjobb napja! – ki�ltott fel – Nem el�g, hogy ma siker�lt szert tennem erre a CD-re, de veled is tal�lkoztam �s dedik�ltad nekem az albumot! Annyira boldog vagyok!

-         �r�l�k, hogy boldog vagy – mosolyodtam el halv�nyan.

M�g besz�lgett�nk egy ideig. Hikaru t�nyleg nagy rajong�m volt. Mint kider�lt, els� fell�p�s�nk �ta – akkort�l kezdve, amikor el�sz�r l�pt�nk fel az ASK el�zenekarak�nt – figyelemmel k�s�ri karrier�nket. Eddig a h�rom �v alatt a kiadott �t albumunkat, valamint �sszes kislemez�nket megvette �s mindent elolvasott r�lunk, amit az �js�got, magazinok �rtak. Ezen k�v�l minden cikket �s k�pet gondosan kiv�gott �s eltett. Kicsit magamra eml�keztetett r�gi Nittle Grasper-rajong�i korszakomb�l. S�t � is mag��nak tudhatott n�h�ny limit�lt kiad�s� koncertfelv�telt �s term�szetesen az �sszes klipp�nket. Hamarosan azonban indulnia kellett.

-         Tudod – mondta b�cs�zkod�s k�zben –, �letem legnagyobb �lma teljes�lt, hogy tal�lkozhattam veled. Most m�r t�nyleg mennem kell. Tal�n m�g �sszefutunk.

-         Tal�n – b�lintottam.

-         Szia! – azzal elrohant.

-         Szia! – ki�ltottam ut�na.

Akkor m�g nem tudtam, hogy az a bizonyos tal�n nem is lesz olyan sok�. Mindenestre kicsit jobban �reztem magam. A besz�lget�s ezzel a fi�val megnyugtatott, m�g akkor is, ha m�g nem tettem t�l magam Yuki-n. De m�r jobb volt. Legal�bbis pillanatnyilag.

…

Haza�rve m�r teljesen j�l voltam. B�r m�g mindig nyomasztott Yuki hi�nya, de az �letkedvem, ha ideiglenesen is, de visszat�rt. Fura volt, de t�nyleg j�t tett, hogy besz�lgettem valakivel, m�g akkor is, ha egy idegen volt az. �jra �s �jra Hikaru szavai j�rtak az agyamban �s nem tudtam �ket kiverni a fejemb�l. Ahogy v�kony, kecses alakj�t, �rz�ki ajkait, hull�mos, barna haj�t �s k�v�ncsi tekintet�t sem. Megr�ztam a fejem.

-         Shuichi! – mondtam magamnak – Az a sr�c csak egy rajong�. Verd ki a fejedb�l! Yuki m�g csak most halt meg, te meg m�ris fant�zi�lsz?! Sz�gyelld magad!

De nem ment. Hikaru k�p�t nem tudtam ki�zni. Pedig tudtam, hogy nem lenne j� v�ge, ha kapcsolatot kezden�k vele. De ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Egy kapcsolat most nem tenne j�t a mag�n�letemnek. De a szakmainak sem.

V�gigfek�dtem a kanap�n �s bekapcsoltam a t�v�t. Nem �rdekelt mi megy, csak azt akartam, hogy legyen valami h�tt�rzaj. Igaz�b�l nem is n�ztem. A gondolataim most Yuki k�r�l kezdtek el k�r�zni. Eml�kezetembe id�ztem az els� tal�lkoz�sunkat, hogy mennyire megal�zott, az els� bek�lt�z�semet, amikor megpr�b�lt – nem �ppen kedves m�dszerrel – kidobni a lak�sb�l, az els� randinkat, az els� cs�kot a liftben, �s az els�… nos igen… az els� szeretkez�s�nket az els� fell�p�s ut�n. Az �sszes els� alkalmat v�gigvettem. Azt�n hogy hogyan pr�b�lt el�lem megl�pni, miut�n kit�lalta a m�ltj�t, mennyire meglep�d�tt, amikor a r�gi hotelszob�ban r�tal�ltam, amikor megmondtam neki, hogy nem tud el�lem menek�lni. Erre a gondolatra elmosolyodtam, ami nem nagyon t�rt�nt meg velem az elm�lt napokban. T�nyleg j� nap volt a mai.

…

M�g n�h�ny napot pihentem, azt�n �gy d�nt�ttem, ideje folytatni az �letemet. Nem ment k�nnyen, a leverts�g k�zben �jra �rr� lett rajtam, de tudtam, le kell k�zdenem. A munk�nak mennie kell, a Bad Luck pedig n�lk�lem nem tud tenni semmit. Csak egyvalami aggasztott. Ha most bemegyek az NG-hez, szembetal�lkozom Tohma-val �s esetleg Mika-val is. Akkor pedig nem tudok majd mit tenni. Tudtam, hogy mindketten gy�l�lnek, de m�s v�laszt�som nem volt. �tigazolhattunk volna egy m�sik c�ghez, de ahhoz is id� kell �n pedig nem akartam az �n bajom miatt Hiro-t �s Fujisaki-t is v�laszt�s el� �ll�tani. Az �letem az eny�m �s nekem kell �lnem. Vannak neh�zs�gek, de le kell tudnom gy�zni �ket, mert az �let nem mindig olyan, amilyennek akarjuk. Ezeket is Yuki-t�l tanultam. �s ahogy egyre t�bbet tanultam t�le, �gy v�ltozott meg a vil�gr�l alkotott k�pem is. M�r nem voltam az a na�v, k�nnyelm�, �rtatlan fi�, mint h�rom �ve. Gyanakv�bb �s kem�nyebb lettem. Legal�bbis egy k�ls� szeml�l� sz�m�ra. De Hiro – aki nagyon j�l ismert m�r a gimi �ta – tudta, hogy val�j�ban nem sokat v�ltoztam. �larcot viseltem, de � m�g�l�tott. Tudta, hogy �n m�g mindig ugyanaz a Shuichi vagyok, akit annak idej�n megismert.

S�hajtottam egyet �s a mobilom �t�n ny�lva Hiro sz�m�t t�rcs�ztam. Kicsengett �s hamarosan legjobb bar�tom hangj�t is meghallottam.

-         Hall�? – Hiro hangja �lmosnak t�nt – Ki az?

-         Ki lenne? – k�rdeztem megj�tszott k�nnyeds�ggel – H�t �n!

-         Shu? – Hiro �s�tott egyet – Van fogalmad r�la h�ny �ra van?

R�n�ztem az �r�ra. Hajnali f�l �t volt. Elnyomtam egy vigyort.

-         Bocsi, ne haragudj! Nem tudtam aludni �s besz�lnem kellett valakivel – mondtam.

-         T�rt�nt valami? – Hiro riadt hangot �t�tt meg – J�l vagy?

-         Igen, �n j�l. De van egy fontos dolog. Akarod hallani? – sz�nd�kosan h�ztam az id�t.

-         Mondd m�r, te t�kfej! Ne ideges�ts!

-         VISSZAT�RTEM! – �v�lt�ttem bele a telefonba.

…

Aznap reggel f�l kilenckor bel�ptem az NG ajtaj�n. Fura volt �jra itt lenni, miut�n annyi ideig be sem tettem ide a l�bam. F�ltem �s ideges voltam, vajon az emberek hogy fognak hozz�m viszonyulni. Vajon mennyit mondott Tohma a t�bbieknek Yuki hal�l�r�l �s a t�bbi dologr�l? �s hogy fognak reag�lni, hogy most hirtelen ism�t itt vagyok? Na �s vajon k�pes leszek megint �nekelni? Megr�ztam a fejem �s elindultam az eb�dl� fel�. Hiro-val megbesz�lt�k, hogy ott fogunk tal�lkozni. �ppen befordultam az egyik sarkon, amikor megl�ttam Tohma-t. � is megl�tott �s meg�llt, majd n�h�ny m�sodperc ut�n elindult fel�m. �n �llva maradtam, de a sz�vem a torkomban dobogott, kivert a v�z �s hirtelen nagyon rossz�l �reztem magam. R�n�ztem Tohma-ra �s nem az �rtatlan, mindig j�kedv� f�rfit l�ttam, hanem egy bossz�szomjas illet�t. Ahogy oda�rt meg�llt �s megsz�lalt.

-         Boldog lehetsz! – mondta sziszeg� hangon – Meg�lted Yuki-t! De nehogy azt hidd, hogy meg�szod ennyivel! T�nkre foglak tenni, ha addig �lek is, ezt ne feledd! Megfizetsz m�g az�rt, amit tett�l!

Szinte f�ldbe gy�kerezett a l�bam. Ez a f�rfi t�nyleg ennyire gy�l�l engem? T�nyleg azt hiszi, Yuki hal�la az �n hib�m? A vil�g forogni kezdett k�r�l�ttem, sz�g�ltem �s iszonyatosan f�jt a fejem. Azt�n �reztem, ahogy Tohma hozz�nyom a falhoz, az egyik kez�t a v�llamon, a m�sikat a nyakamon tartja. Beh�nytam a szemem �s felk�sz�ltem a legrosszabbra. �m ekkor egy hangot hallottam ki�ltani:

-         H�! Ereszd el azonnal, nem hallod?!

A hang ir�ny�ba fordultam �s kinyitottam a szemem. Azt hittem rossz�l l�tok. Az alak, aki alig n�h�ny m�terre �llt Tohma-t�l… ez nem lehet… ez �.

- Hikaru?! – suttogtam halkan – Mit keres � itt?!