Egy �j �let kezdete

M�sodik fejezet

Valamit m�giscsak aludhattam az �jjel. Reggel ugyanis arra �bredtem, hogy m�r vil�gos van �s a f�ny belet�z a szemembe. Persze, hiszen el�z� este elfelejtettem beh�zni a f�gg�nyt. M�g fek�dtem egy ideig �s hallgat�ztam. De semmi nesz.

-         Yuki! – ki�ltottam fel, de azonnal el is hallgattam.

Hiszen � m�r nem volt itt. Az eg�sz olyan volt, mint egy rossz �lom, ami soha nem akar v�get�rni. Erre azonban csak n�h�ny perc ut�n j�ttem r�. Kellett egy kis id�, m�g kitisztult a fejem.

Ism�t r�mt�rt a mag�ny �s a hidegs�g �rz�se. Eszembe jutott az utols� n�h�ny h�nap. Yuki ekkor m�r olyan beteg volt, hogy j�szer�vel fel sem tudott kelni az �gyb�l. Nekem kellett seg�tenem neki, hiszen a k�nyv�t minden�ron be akarta fejezni. Azt a k�nyvet, ami m�r soha nem k�sz�l el. Akkoriban m�r �n �poltam. Nem akart k�rh�zba menni, nem akart orvost, l�togat�kat, senkit. M�g Mika-t �s Tohma-t is kirekesztette az �let�b�l. Megtanultam �polni �s hamarosan eg�sz j� beteg�pol� lettem, m�r ami engem illet. Yuki mindenesetre meg volt velem el�gedve. Azt mondta, senkire sincs sz�ks�ge, egyed�l csak r�m. Mindig mellette voltam, m�g a v�s�rl�st is Hiro int�zte helyettem. De � sem j�tt be soha a lak�sba, nem akart minket zavarni. M�g a munk�mat, az �j albumot is elhanyagoltam miatta. Egyed�l Fujisaki tett kifog�st ez ellen, de �n mentem a magam feje ut�n, mert akkor ezt l�ttam helyesnek. Visszagondolva, val�sz�n�leg most is ugyanazt tenn�m. Yuki miatt b�rmit megtettem. F�ztem, mostam, takar�tottam, seg�tettem neki, amiben csak tudtam, hiszen k�m�lnie kellett mag�t. De mindketten tudtuk, a r�kot nem lehet legy�zni. Az egy alattomos betegs�g, amelyre nem hat gy�gyszer. Tudom, hogy nem tehettem volna semmit, akkor is tudtam, de akkor nem voltam k�pes ezt felfogni. Minden�ron seg�teni akartam neki, meg akartam menteni azt, akit a vil�gon mindenn�l �s mindenkin�l jobban szerettem.

…

J� f�l �ra kellett, mire volt bennem annyi er�, hogy l�bra tudjak �llni �s ki tudjak v�nszorogni a konyh�ba. Itt is mindenhol �reztem Yuki illat�t, mintha m�g mindig �lne. Szinte v�rtam, hogy valamelyik pillanatban bej�n az ajt�n, arc�n azzal a merev �s szenvtelen arckifejez�ssel �s r�mveti rideg, j�ghideg tekintet�t, amelyben az�rt n�mi melegs�g �s szeretet is csillog. De ez a pillanat nem j�tt el. Nem is j�hetett le soha.

Megr�ztam a fejem.

-         Ostoba Shuichi! – d�nny�gtem csak �gy magamnak – miket k�pzelsz? � m�r nem j�n vissza. Soha nem j�n vissza. Tedd t�l magad rajta!

Persze, besz�lni k�nny�, ann�l nehezebb megtenni. Nem voltam �hes, de volt n�mi pocky a konyhaszekr�nyben. M�g Yuki vette nekem, amikor m�g jobban volt. Epres volt, a kedvencem. De most ez is csak Yuki-t juttatta eszembe. Otthagytam a csomagot. Ink�bb f�ztem magamnak egy j� er�s k�v�t. Sz�ks�gem lesz r�, ha ki akarom b�rni a mai napot. Azt�n r�vettem magam, hogy m�giscsak megegyem azt a csomag pocky-t. M�r majdnem kilenc is elm�lt, mire v�gre �gy-ahogy k�szen lettem. Indulnom kellett, nem k�shettem el a v�grendelet felolvas�s�r�l.

…

A v�grendeletben nem volt semmi sz�momra ismeretlen. Ahogy sejtettem, Yuki r�m hagyta a lak�st, minden berendez�ssel egy�tt. Csak n�h�ny csecsebecs�t �s n�mi p�nzt osztott sz�t a csal�dtagok k�z�tt. Mika �s Tohma most m�r nem egyszer�en d�h�sek voltak r�m, de undorral n�ztek engem. Sz�mukra �n egy pi�ca voltam, egy kullancs, egy kis senki, akinek nem is lett volna joga itt lenni. Gondolom arra sz�m�tottak, Yuki r�juk hagyja a lak�st, elv�gre Mika a n�v�re volt. De csal�dniuk kellett. R�ad�sul a szenved�sek m�g nem �rtek v�get a sz�momra. Amikor kifel� igyekeztem a b�r�s�g �p�let�b�l, valaki megragadta a karomat �s meg�ll�sra k�nyszer�tett. H�tran�ztem. Mika volt az �s el�g bossz�s k�pet v�gott.

-         Rem�lem, most boldog vagy! – sziszegte az arcomba – most hogy az �cs�m meghalt, v�gre a ti�d lett a lak�s! Te aljas kis f�reg!

-         Nem… nem �rtem mir�l besz�lsz! – pr�b�ltam v�dekezni – nekem se… semmi k�z�m Yuki hal�l�hoz.

-         Dehogy nincs! – Mika most m�r tajt�kzott a d�ht�l – te vagy az oka hogy meghalt! Ha nem akartad volna minden�ron magadhoz l�ncolni �t, akkor m�g ma is �lne! Elvetted �t t�lem �s ezt soha nem fogom neked megbocs�tani! �rtetted Shindou Shuichi?! Soha az �letben!

Ezzel otthagyott. Teljesen magam alatt voltam. Nem volt igaza �s ezt � is tudta. De kellett egy b�nbak �s �n mindig is sz�lka voltam Mika-san szem�ben. Egy sz�lka, amit ki kell h�zni. Nem tudtam mit tegyek. Nem volt el�g, hogy elvesztettem Yuki-t, m�g el kellett viselnem a gy�l�lk�d� tekinteteket �s a rosszindulat� megjegyz�seket is. Mintha a f�jdalmam nem lett volna m�g el�g nagy, mintha nem szenvedtem, b�nh�dtem volna m�g eleget. Nem! A b�n�m szerint�k t�l nagy volt ahhoz, hogy meg  lehessen bocs�tani. Ekkor �n is azt hittem az �n hib�m. Az eszem tudta hogy nem, de a sz�vem m�st s�gott. T�rdre vetettem magam �s s�rni kezdtem. A k�nnyek meg�ll�thatatlanul hullottak a k�vezetre, de nem t�r�dtem vele. Nem �rdekelt semmi. Tudtam, ha Yuki most l�tna, megint elmondana mindenf�le nyafog�s, ideges�t� k�ly�knek, mint r�gebben. De most ez sem �rdekelt. Ki kellett adnom a b�natom magamb�l �s erre ez volt a megfelel� alkalom.

Azt mondj�k egy j� s�r�s ut�n megk�nnyebb�l az ember. Tal�n t�nyleg �gy van, n�lam legal�bbis bev�llt. N�h�ny perccel k�s�bb m�r eg�szen j�l �reztem magam, legal�bbis a k�r�lm�nyekhez k�pest. De bel�l, legbel�l a sz�vemben pocs�kul voltam. �s akkor ott �gy �reztem, soha nem gy�gyulok meg. A mai napig nem tudom hogyan b�rtam ki az elk�vetkezend� id�t. De val�sz�n�leg meg�r�ltem volna, ha nincs ott �. Az, aki k�s�bb kir�ngatott nyomor�s�gomb�l, zavaromb�l, gy�szomb�l, aki meg�rtett �s elfogadott �s… szeretett. De nem rohanok annyira el�re. Ott folytatom a t�rt�netemet, ahol abbahagytam. A betonon.

…

Ahogy ott t�rdeltem, hirtelen egy �rny�k vet�lt r�m. Feln�ztem �s megl�ttam legjobb bar�tomat. Hiro meg�rt�en �s kedvesen mosolygott r�m �s a kez�t ny�jtotta, amit �n el is fogadtam. Lassan felh�zott de �n m�g annyira el voltam gyeng�lve, hogy ha nem tart meg, elesek. De megtartott �s nem engedett el. Nem n�ztem r�, de � megfogta az �llamat �s a felemelte a fejem, hogy a szemembe n�zhessen. �n ezt egy�ltal�n nem akartam, mert tudtam, sz�rnyen n�zek ki. Az arcom megviselt volt, a szemeim v�r�sek a s�r�st�l. �s pocs�kul is �reztem magam.

-         Pocs�kul n�zel ki – �llap�totta meg Hiro halk, nyugodt hangon.

-         �gy is �rzem magam – morogtam.

-         Tudom. De ne agg�dj, el�bb-ut�bb t�lleszel rajta. Na gyere, hazak�s�rlek. �tk�zben meg bedobunk valamit.

B�lintottam �s hagytam hogy � vezessen. H�l�s voltam neki. K�s�bb kider�lt, hogy igaz�b�l Ayaka-chan miatt volt itt, de v�g�l ink�bb engem k�s�rgetett. J�lesett hogy t�r�dik velem, teljesen �sszezuhantam �s sz�ks�gem volt egy kis t�mogat�sra, t�r�d�sre. Tudtam hogy �sszeroppann�k, ha nem lenne mellettem a legjobb bar�tom, aki mindig mellettem �llt, t�mogatott, seg�tett engem, m�g akkor is, amikor � m�r Ayaka-chan-nal �n pedig Yuki-val �ltem. Egyengette az utamat, megv�dett, �s mindig minden probl�m�mat meghallgatta. Mert probl�m�im bizony akadtak. Hol Yuki-val, hol a dalsz�veg�r�ssal, hol m�ssal. De � mindig ott volt �s seg�tett ahol csak tudott. Ilyen egy igazi bar�t.

-         Shu! Shu! Shu alszol?! – k�rdezte Hiro.

-         He?! – riadtan b�multam r� – mondt�l valamit?

-         Csak annyit hogy amikor oda�rtem �ppen Mika-san-t l�ttam elrohanni. El�g feld�lt volt. T�rt�nt valami k�ztetek?

-         Nem semmi – r�ztam meg a fejem – nem tudom mi lehet vele.

Hiro k�tkedve n�zett r�m. Tudtam, hogy tudja hogy hazudok, de nem sz�lt semmit, nem avatkozott a dolgaimba. Tudta, hogy el�bb-ut�bb elmondom neki, ha akarom. Ez j�l is volt �gy, mert an�lk�l is volt el�g bajom, hogy Hiro most elkezdjen nekem sajn�lkozni, meg pr�dik�lni, vagy agg�dni.

V�g�l m�gsem ment�nk kaj�lni, hanem Hiro egyenesen hazak�s�rt. Megk�rtem hogy ne j�jj�n be, mert egyed�l szeretn�k maradni, amit � meg is �rtett �s eleget tett a k�r�semnek. Ez�rt nagyon h�l�s voltam neki, mert most senkit sem akartam l�tni, hallani, �rezni. Egyed�l akartam lenni, egyed�l az �rz�seimmel, a gondolataimmal, az eml�keimmel. Elegem volt a vil�gb�l, ki akartam z�rni mindent. De nem lehetett. �tballagtam a h�l�szob�ba, magamhoz �leltem Yuki p�rn�j�t �s besz�vtam az illat�t. M�g mindig �reztem �t, mintha m�g mindig velem lenne. Pedig ez csak hi� �br�nd volt. De az illata m�g ott volt a p�rn�ban �s tudtam, mindig is ott lesz. Soha nem m�lik el.

B�r m�g csak kora d�lut�n volt, de �n teljesen kimer�ltnek �reztem magam. Aludni azonban egy�ltal�n nem voltam k�pes. A mai nap teljesen legyeng�tett �s nagyon megal�zottnak �reztem magam. Mika-san szavai m�g mindig ott keringtek a fejemben �s b�n�snek �reztem magam, ami�rt eltitkoltam Hiro el�l az igazs�got. De akkor �s ott �gy �reztem, hogy nincs jogom beavatni �t a dolgaimba. Neki is van el�g baja �s Ayaka-chan m�r �gy is el�g m�rges volt, ami�rt Hiro mostan�ban t�bbet t�r�d�tt velem, mint vele. Neki most a szerelme mellett van a helye, de ezt egyszer�en k�ptelen voltam neki megmondani.

Visszamentem a nappaliba �s le�ltem a kanap�ra, ahol azel�tt annyi id�t t�lt�tt�nk egy�tt, mikor egyik�nk sem dolgozott. Mindig itt �lt �n pedig vagy mellette �ltem, vagy az �l�ben fek�dtem. Ilyenkor mindig s�mogatta  a hajamat, �n meg mindenf�le csacsis�got fecsegtem �ssze-vissza, amit vagy elt�rt, vagy r�mrivallt hogy „Most m�r el�g legyen! Fogd m�r be v�gre a sz�d!” Akkor mindig megijedtem, pedig tudtam, nem gonoszs�gb�l mondta, csak m�r elege volt a fecseg�semb�l. Mennyire hi�nyoztak most nekem ezek a pillanatok. Eg�sz d�lut�n ott �ltem a gondolataimba m�lyedve �s csak akkor eszm�ltem fel, amikor a nap m�r kezdett lenyugodni �s aranyl� sugarai be�ramlottak a szob�ba. Ett�l ism�t f�jni kezdett a sz�vem.

Hiszen az a nap is pont egy ilyen nap volt, amikor � elment. Pont ilyen csod�latos alkony volt akkor is. Ism�t ott voltam, abban a pillanatban, az utols� cs�kn�l, ism�t �t�ltem a vesztes�get, az �r�kig tart� mozdulatlans�got, azt a pillanatot, amikor m�r el�g er�s voltam, hogy a mobilom ut�n ny�lva el�bb Hiro, majd Tohma sz�m�t t�rcs�zzam. Akkor nehezen tudtam besz�lni, nehezen tudtam k�z�lni, hogy Yuki nincs t�bb�, meghalt. M�g mindig l�tom magam el�tt, ahogy Tohma �s Mika berontanak a nappaliba, k�v� dermedve �llnak, �gyet sem vetnek r�m, mialatt �n a k�nnyeimmel k�szk�d�k, hogy visszaszor�tsam �ket. Nem akartam gy�v�nak, gyeng�nek l�tszani, de az voltam. M�g mindig l�tom, ahogy Tohma �s Mika ellens�ges �s gy�l�letteljes pillant�sokat l�vellnek r�m, l�tom hogy Mika-san hogy borul b�tyja holttest�re, hallom a zokog�s�t, a k�ny�rg�s�t, halk szavait. Nekik nem adatott meg az, ami nekem, �k nem tudtak t�le elb�cs�zni, ezt nagyon j�l tudom. De ebben �n nem vagyok hib�s, ezt is tudom, de az � szem�kben igen. �s ett�l �n is b�n�snek �rzem magam, pedig nem vagyok.

Kimentem az erk�lyre �s csak n�ztem a naplement�t. De m�r nem tudtam neki �r�lni. A naplement�k – minden naplemente – halott szerelmemre eml�keztetett, akit nem kaphatok vissza. Soha nem kaphatok vissza.

…

Ezut�n napokig ki sem mozdultam, a telefont sem vettem fel. A h�rekben Yuki hal�la nagy szenz�ci� volt. S�t az �js�gok is szinte csak ezzel foglalkoztak. Rajong�k ezrei zokogtak sz�vett�p�en, de egyik�k sem �rezte azt, amit �n. Most m�r tudtam a nagy igazs�got: addig nem tudod, milyen elvesz�teni egy sz�modra fontos szem�lyt, am�g te magad is �t nem �lted. �s most ezt az igazs�got �n is megtapasztaltam a saj�t b�r�m�n. Csak azt nem �rtettem, mi�rt kell ennyire f�jnia. Mert f�jt, �gy hogy majd bele�r�ltem, a sz�vem majd megszakadt �s legsz�vesebben �v�lt�ttem volna. De nem tettem, mert tudtam, Yuki helytelen�ten�.

N�h�ny nappal k�s�bb hagytam csak el a lak�st. Addigra kiss� le�lt a hangulat. Ennek ellen�re nem voltam teljesen nyugodt. F�ltem hogy esetleg meg�ll�tanak, k�rd�seket tesznek fel, m�ghozz� k�nyes �s zavabaejt� k�rd�seket. Ezt pedig a legkev�sb� sem �hajtottam, mivel akkor nem tudtam volna egyetlen �rtelmes v�laszt sem kiny�gni.

Utam a temet�be vezetett. Megkerestem Yuki s�rj�t �s let�rdeltem el�. Nem tudtam mit mondhatn�k, �gy csak n�m�n t�rdeltem ott.

Hamarosan hangokra lettem figyelmes. L�p�sek voltak �s egyenesen fel�m k�zeledtek. Azt�n valaki meg�llt a h�tam m�g�tt. H�trafordultam �s egy alak �llt m�g�ttem. Ahogy jobban megn�ztem, egy fi�. Nagyj�b�l egymagas lehetett velem, kiss� fiatalabb volt mint �n. Barna, v�llig �r� haja l�gyan keretezte, finomvon�s� arc�t. Vil�gosz�ld szemei �l�nken, ugyanakkor, k�v�ncsian b�multak engem. �s mintha egy kis megillet�d�tts�get is l�ttam volna benn�k. Orra finom metsz�s�, ajkai �rz�kiek voltak. Az els� pillanatban elvar�zsolt. Feh�r inget �s k�k farmert viselt. Kez�ben egy �nt�z�kanna. Megbabon�zva b�multam, m�g soha nem l�ttam ennyire gy�ny�r� fi�t. Azt�n megsz�lalt:

-         Te vagy… te vagy… Shindou Shuichi igaz?