4. fejezet „Ki tart az extr�m helysz�nekt�l?” – tette fel mag�ban az igen aktu�lis k�rd�st, az igen meglepett Horo, az igen felhev�lt helyzetben. Kettej�k k�z�l � volt a nyitottabb, gond n�lk�l kifejezte �rz�seit, b�rmilyen legyen is a szitu�ci�, de Ren viselked�se led�bbentette. Nem el�sz�r fordult el�, hogy ehhez hasonl� h�v t�r benne felsz�nre, �s ez nem volt jellemz� r�. Horo szerette volna hinni, hogy a sok�ves elfojt�s szedi be zsoldj�t most, hogy m�r van, aki el�tt nyugodt sz�vvel mutathatja az �rz�seit, �s egy id� m�lva be�ll egy eg�szs�ges �llapotba ezen a t�ren. De tagadhatatlanul ijeszt� volt ez az �t�ll�s. Ha ugyan err�l van sz�, nem pedig arr�l, hogy meg�r�lt. Nem sz�vesen gondolt az ut�bbi lehet�s�gre. Bels� monol�gj�t a v�ltozatoss�g kedv��rt ism�t megszak�totta valami. Illetve valaki. Zavarbaejt�en ismer�s alakot pillantott meg ugyanis az utc�n k�zeledni. „Joco?” meresztette r� hitetlenked� tekintet�t. „Ez viccnek is rossz.” Ilyen hirtelen viszontl�t�shoz volt kedve a legkev�sb�. Nem el�g, hogy egy terasz sark�ban �l a h�z fal�nak szor�tva, mik�zben a tettes k�ny�kig a p�l�ja alatt ny�lk�l (hogy egyebekr�l ne is besz�lj�nk), de m�g ez a szokny�s antihumorista is betoppan. De j�… Pedig most ment el. Akkor mi�rt is j�tt vissza? A k�rd�s jogos volt, �s Horo sz�vesen feltette volna, ha nem �lne annyira �l�nken eml�kezet�ben a legut�bbi eset, amikor Ren meg Joco egy l�gt�rben voltak. Mivel pedig m�g ann�l is �l�nkebben �lt, nem kock�ztatott meg egy esetleges repet�t. Nem tal�lkozhattak. Ahelyett, hogy tov�bbra is pr�b�lta volna eltolni �t mag�t�l, maga fel� r�ntotta, amivel sikeresen kibillentette az addigi egyens�lyb�l, �gy m�r egy nagy lend�lettel talpra tudta l�kni magukat, azt�n elsprintelt a h�z m�g�, ahol az �ppen kapun bel�p� Joco v�letlen�l sem l�thatta meg �ket. R��rnek foglalkozni vele. Ha akar valamit, �gyis tudni fogj�k. Nem kell pont nekik fogadni az ajt�ban. B�r t�ny, meglett volna az ir�ni�ja: Az afrikai s�m�n borzolt idegekkel bel�p a kertbe, majd a torn�choz �rve mit l�t? Horot meg Rent egym�s hegy�n-h�t�n. H�t igen. Az… kell�en �t�tt volna. Horo arc�n felragyogott a kaj�n mosoly, ahogy maga el� k�pzelte a k�pet. Azt�n �t is v�ltott id�tlen vigyorba, amint megl�tta Rent, zavarosan k�d�s pillant�ssal tekingetni maga k�r�l. L�tsz�lag abszol�t semmi �tlete nem volt arra, hogyan �s mi�rt ker�lt a h�z m�g�, m�rt van Horo karjaiban, amikor az el�bb m�g � �lt rajta, �s egy�ltal�n… Valahogy �gy �rezheti mag�t egy csiga, akit a j�raval� j�r�kel� felemel a j�rd�r�l, hogy visszavigye a f�be. Amikor visszafordult Horohoz, �s megl�tta arc�n azt a jellegzetesen h�lye vigyorg�st, r�gt�n mag�hoz t�rt. – Mi t�rt�nt? Hogy ker�lt�nk ide? Vagyis ink�bb, mi�rt ker�lt�nk ide? – �h, hehe… �����m… Seemmi �rdekes, csak… �����…. – Horo! – Ehhe… Ok�. – adta meg mag�t, �s fel a pr�b�lkoz�st a mell�besz�l�sre – Joco befutott az el�bb. Gondoltam jobb, ha nem tal�lkozunk vele. Nem kell a fesz�lts�g. J�l gondoltam? – hangs�lyozta ki a k�rd�st. – Mrrrrgh! Sz�val visszatolta a k�p�t az a… – Ren! Ne m�r. Csak laz�ts, rendben? Biztos itt felejtett valamit. Nemsok� lel�p, �s nyugalom lesz. Ne izgulj. – azzal letette �t a fal mellett �ll�, megviselt k�llem� asztalra. Nyilv�n leselejtezett darab volt, de �gy voltak vele, h�tha lesz m�g haszna. �gy azt�n kint maradt, hogy v�vja buk�sra �t�lt harc�t az elemekkel. Nos, ha eddig nem is haszn�lt�k, most kap�ra j�tt. Kiss� nyiszorgott, de �lni az�rt lehetett rajta. B�r Ren nem �gy gondolta. – Te csak ne nyugtatgass, mikor az a pompomfej� itt van a k�zelben! Eressz!! – azzal lehuppant az asztalr�l �s indult volna a h�zba, hogy ki tudja, mit m�veljen Jocoval - de Horo nem mozdult el�le. Enyh�n el�re d�lve t�maszkodott az asztalon, k�t karja k�zt a k�nai - jelen pillanatban igen ideges - s�m�nnal. Ez rendben is volt, am�g Ren le nem cs�szott onnan. – �llj m�r f�lre, dolgom van! �– Azt elhiszem. De itt maradsz. – felelte olyan term�szetes nyugalommal, mintha azt k�z�lte volna, hogy k�k az �g. Nem nyomta vissza bar�tj�t, csak nemes egyszer�s�ggel lec�vekelt az addigi p�zban. – Ez nem igaz… – molyogta maga el� a „fogoly”. – Hagyd abba a h�ly�sked�st �s engedj el! – Az nem fog menni. – Dehogynem. – �s bebizony�tand�, tolni kezdte. T�nyleg nem ment. – Nyugodj bele Renny, te ma nem fogsz buny�zni. Am�gy meg tudod… ha ennyire �gnek benned a felesleges energi�k, m�shogy, sokkal jobb m�dszerrel is le lehet vezetni �ket. �gyis erre k�sz�lt�l az im�nt, ha j�l eml�kszem… – vil�g�tott r� a nagy igazs�gra Horo, olyan sokatmond� vigyor k�s�ret�ben, hogy Ren arcsz�ne er�teljes eltol�d�st produk�lt a v�r�s sz�ntartom�nyba. – Az �g szerelm�re Horo, ne sz�rakozz! Elint�zetlen �gyem van azzal a… – Ahha! Gondoltam, hogy m�g mindig a b�gy�dben van. Nem mintha nem �g�rted volna meg, hogy b�k�n hagyod – eml�keztette j�tszott s�rt�d�tts�ggel. – Ez nem �gy megy – replik�zott Ren. – Gondolta volna meg, miel�tt kinyitotta azt a mocskos pof... – Eeejnye, ne besz�lj �gy! K�l�nben is, nem mindegy mit gondol? Nem vele vagy, hanem velem. Ren arc�n a hideg undor �rny�ka suhant �t, ahogy belegondolt az ut�bbi szavakba. – Ilyet viccb�l se mondj! – L�tod? Komolyan nem �rtem, mit forog folyton k�r�l�tte az agyad. – Megs�rtett minket! – �s? – ���s?! Mi az, hogy �s? J�, hogy meg nem dics�red �rte!! – Csak a v�lem�ny�t mondta. Nem �rtek vele egyet, �s lehetett volna tapintatosabb is, de ez m�r �gy t�rt�nt. K�r r�g�dni rajta. – Mmmmrrr – Nincs �rtelme. Vagy mit akarsz? Beletaposni a padl�ba �s addig ugr�lni rajta, am�g mozog? (Ren szeme felcsillant) Felszeletelni a kardoddal? (Pl�ne felcsillant) Ugyan m�r… Igen, Joco s�rt� volt, tudom, �n is ott voltam. De biztos, hogy ennyire komolyan kell venni? Igaz�n visszavehetn�l egy cs�ppet az �n�rzetedb�l. Ennyire nem kell… – Ez nem miattam… – bukott ki a k�nai s�m�n sz�j�n, azt�n gyorsan el is harapta a mondatot, �s f�lren�zett. Horo elmosolyodott. Tudta �, hogy az eg�sz rumli v�g�lis miatta kerekedett, de Rent�l akarta hallani. �s b�r most sem mondta ki kereken, de az utal�s is el�g volt. T�le fel�rt egy vallom�ssal. – Csakhogy engem nem �rdekel. T�ged se k�ne. Szeretlek, �s nem fontos, ki mit gondol r�la. Ha elfogadj�k, �r�l�k, de ha nem, akkor sincs gond. Nem kell mindenen bossz�t �llni – kacsintott r�, �s b�k�t�en meg�lelte. – Ne t�r�dj vele. �s megt�rt�nt a csoda. Ren egy r�vid bels� v�v�d�s ut�n lassan vissza�lelte, �s azt mondta: – Rendben. Ez nem olyan „rendben” volt, amit m�ltkor mondott. Ebben m�r �rz�d�tt n�mi �szintes�g, m�gha nem is volt teljes meggy�z�d�ssel teli. Kezdetnek t�k�letes. Horo megk�nnyebb�lten s�hajtott. Nagyon b�szke volt mag�ra, hogy ilyen sz�pen elej�t vette a bajnak, �s Renre, mert tudta, milyen neh�z lemondania a megtorl�sr�l. M�gis megtette. Dics�retet �rdeml� cselekedet ez. �pp azon goldolkodott, hogy kihoz neki egy kupac tejet, hadd �r�lj�n, amikor Yoh hangj�t hallotta a h�z m�sik oldal�r�l. – Eg�sz biztos nem maradsz? Szerintem nem lenne gond. – K�ssz Yoh, de nem. Csak ez�rt j�ttem vissza. Sziasztok! *Csend* A s�m�nok egym�sra n�ztek. – L�tod, mondtam, hogy nem marad sok�ig. Ennyi volt. Kib�rtad? – Ki. Az asztal �l�t viszont m�r kev�sb�. Enyhe utal�s volt ez a t�nyre, hogy az eg�sz vita alatt egy el�g k�nyelmetlen p�zban, az asztal�lhez nyom�dva k�nyszer�lt m�latni az id�t, mivel t�rs�nak esze �g�ban sem volt t�bb teret engedni neki, nehogy kit�rj�n �s nekimenjen Joconak. De mivel ez a vesz�ly m�r nem �llt fenn… – Oh… Eln�z�st. – eszm�lt fel, �s m�r �llt is f�lre. – Ok�? Ren f�jdalmas fintorral d�rzs�lgette a h�t�t. – Volt m�r ok�bb is. T�l�lem. – F�j? – Mondom, t�l�lem. H���! Horot nem gy�zte meg Ren �ll�t�sa. Ellenben teljesen biztos volt benne, hogy egy (vagy t�bb) puszi a kritikus helyre megoldja a probl�m�t. �gyhogy k�zelebb l�pett �s odahajolt, hogy felm�rje a k�rokat. – Cs�kos mint�t is kapt�l a tigrisszemeidhez – viccel�d�tt, ahogy megl�tta az �l okozta nyomokat. Ren v�laszolni akart valami j� cs�p�set, de csak egy meglepett nyikkan�sra futotta, ahogy meg�rezte a m�sik ajkait a gerinc�n�l. A hirtelen �rz�st�l arr�bbr�ntotta mag�t - kev�s sikerrel, hisz Horo el�tte �llt, �gy hajolt le. Innen bizony semerre sem vitt ki�t. No nem mintha kellett volna. Egyr�szt r�j�tt, hogy Horo el�l lehetetlen, �ppen ez�rt felesleges megl�pni. M�sr�szt bar�tkozott a gondolattal, miszerint nem sz�gyen, ha kimutatja a pozit�v �rzelmeit. Szokatlan az igaz, �s nem �pp vesz�lytelen, mert sebezhet�v� tesz. M�gis j�. �s Horo nem sebezn� meg. Lehet, hogy n�ha (sokszor) prezent�lja a „komplett idi�ta” l�nyegk�r�t, de szerette �t. B�znia kell benne. K�l�nben a fene megette az eg�szet. Ez az, ami�rt meg�ri. A bizalom. �s ami vele j�n. Nedves meleget �rzett a h�t�n, azt�n egy �vatos harap�st. Megr�ndult, gerinc�n pedig v�gigfutott a borzong�s. Bizonytalanul n�zett le t�rs�ra (illetve a h�ta egy r�sz�re, mert csak annyi l�tszott bel�le). R� is sz�lt volna, meg nem is. V�g�l az ut�bbi mellett d�nt�tt. Nagyot s�hajtva feln�zett - �s �gy megdermedt, hogy a m�rv�nyszobrok hozz� k�pest max a vajass�ti szil�rds�g�t b�rt�k. A h�z sark�n�l Morty �csorgott riadt megr�k�ny�d�sbe merevedve. Sz�ja nyitva volt, mintha sz�lni akarna, csak �pp hangot felejtett el kiadni, szemei pedig k�t lapost�ny�r m�ret�t id�zt�k. Ren arca valahol a skarl�t �s a c�kla �rnyalatainak kever�k�ben t�nd�kl�tt fel, ahogy realiz�lta a helyzetet. Kez�vel, melyet Horo h�t�n nyugtatott, �vatosan megkopogtatta azt, mivel �gy t�nt, jeges bar�tja t�lzottan elm�ly�lt ahhoz, hogy lemereved�s�t �szrevegye. Hang az � sz�j�n se j�tt ki a d�bbenett�l, hogy valaki lesi �ket. Fogalma sem volt, mi�ta �llhatott ott Morty, de az arckifejez�s�b�l �t�lve �pp eleget l�tott. Horo viszont nem figyelt az �vatos jelz�sre, �gy Ren k�nytelen volt hat�rozottabban fell�pni. Meglend�tette a kez�t, �s akkor�t csapott a h�ts�j�ra, hogy a csattan�s val�sz�n�leg k�t utc�val arr�bb is hallatszott. Az �szaki sr�c akkor�t ugrott, mint egy profi baler�na �s egy megijesztett bakkecske kever�ke. Csakh�t kev�sb� kecsesen. – J�zusom Ren, meg�r�lt�l?! Ezt m�rt kellett? – k�rdezte d�h�s meglepet�ssel, sajg� r�szeit tapogatva. De Ren nem felelt. Mi t�bb, r� se n�zett. El�re meredt egy pontba, arc�n olyan kifejez�ssel, mintha legroszabb r�m�lma v�lt volna val�ra. – Eeeee… M-Morty? – ny�gte ki Horo, miut�n r�pillantott a „r�m�lomra”. Morty nem felelt. �gy l�tszik, errefel� d�lut�nonk�nt megn�mulnak az emberek. – Te mit csin�lsz itt? – tudakolta szil�rdabb hangv�tellel. Egyesekkel ellent�tben, � hamar t�ltette mag�t a meglepet�sen. – �h�h�n csak… sz-sz�lni j�ttem… Anna k�ld�tt… a-akar valamit… d-de… de l�tom, r-rossz az id�z�t�s – hebegte, �s v�rv�r�sre gy�lt az arca. – B-bocs, hogy megzavartam a… a… – Semmi baj, haver – nyugtatta meg a k�k haj� fi�, �s ism�t fel�lt�tte j�l ismert vigyor�t. – Sz�val, mit akar Anna? – Anna? Ja, Anna. Igen. ����… Takar�t�sr�l ordib�lt valamit Yohnak az emeletre, azt�n „sz�lt”, hogy h�vjalak be titeket is, ne csak… khm… l�gass�tok a l�batokat. – A mi kedves, figyelmes dikt�torunk. Mindig tudja, mikor zavarhat legjobban. – summ�zta Horo, k�nnyedebben, mint amilyen s�lyt a szavak rejtettek magukban. – H�-h�t, sz�lok neki, hogy jelenleg m�s dolgokot van. – cincogta Morty v�konyka hangon. – �h, ne, abb�l vil�gv�ge lesz. – sz�lt Horo, de Morty m�r szaladt is vissza a h�zba, ahogy r�vidke l�bai b�rt�k. A j�gs�m�n p�r pillanatig n�zett ut�na, azt�n Renre pillantott, aki m�g mindig Morty hely�t b�multa. M�r kev�sb� volt v�r�s. Meg�rezte mag�n a m�sik tekintet�t, �gy a szeme sark�b�l r�pillantott. Tekintet�ben a „v�g�nk van” kifejez�s t�kr�z�d�tt. �s val�ban, alig n�h�ny m�sodperc m�lva Anna vel�tr�z� hangja d�rg�tt kereszt�l a h�z falain. – MICSODAAAA???!! HOGY NEM S�L LE A B�R A K�P�KR�L!!! *Csend. L�ptek zaja. Majd a fal m�sik oldal�r�l:* – IDEFIGYELJETEK NAPLOP� DISZN�K! R� NE TEGY�TEK A KEZETEKET - �s m�sotokat se - A KISASZTALRA, MERT HA EL MER�SZELITEK T�RNI, A SZELLEMEKKEL TE�ZTOK!!! *Leveg�v�tel* – F�L �RA M�LVA ITT LEGYETEK KITAKAR�TANI A F�RD�T, K�L�NBEN A SZELLEMEKKEL TE�ZTOK!! –�S NE MUTOGASS�TOK MAGATOKAT! K�L�NBEN A SZELLEMEKKEL TE�ZTOK! *Csend. T�volod� l�ptek.* – Wow – szakadt ki Horob�l. – Te j� �g – temette kez�be az arc�t Ren. – Wow – ism�telte Horo – Anna jobb fej, mint k�pzeltem… Ne is vesztegess�k az id�t! – fordult enyh�n sokkos bar�tj�hoz. – Nem is �rtem, honnan vette, hogy �l�sen k�v�l b�rmi m�sra haszn�ln�nk ezt a romot. Tiszta sz�lka… – intett az asztal fel�. – Mir�l besz�lsz? – k�rdezte Ren k�ts�gbeesve. – Belegondolt�l, mit sz�lhat most Morty? Ki tudja mi�ta kukkolt… – �h, kiheveri. Elv�gre nem is csin�ltunk semmit. Amit meg igen, az nem l�tszott. K�l�nben is, tudja, hogy te meg �n… – Pont el�g az, hogy be volt�l hajolva a derekamba! – zs�rt�l�d�tt tov�bb a k�nai s�m�n. – �s m�s tudni, mint l�tni. Ehhez nem kell k�z�ns�g! – Na, ezzel egyet�rtek. J� hogy mondod, keresni kell egy megfelel� helyet! – Megfelel� helyet, minek? – Nek�nk. Nem akarjuk, hogy a szomsz�d megl�sson, heh? Hm… Szerinted az a bokor sz�r? Ren sz�ja t�tva maradt, �gy meredt r�. Azt�n becsukta, hogy v�g�l megint kinyissa. – Te nem vagy �p… Ezek ut�n m�g mindig ek�r�l forog az agyad? – K�r�l�tted forog az agyam. Annyiszor mondtam m�r. – …Ezt �rt�kelem, de… – Neee, nem kell a de. Nincs de. Ink�bb gyere ide. – mutatott a ker�t�s �s a beugr� k�zti kis f�ves ter�letre. – Ez j� lesz. Se Morty, se Anna, se szomsz�d, se sz�lka. Ren bizalmatlanul m�regette a jelzett helysz�nt. – H�t nem tudom… – Mi a baj vele? Ren nem felelt, csak zavartan �tkarolta mag�t, mint aki f�zik �s �gy t�nt, valami nagyon �rdekeset l�tott meg hirtelen a f�ld�n. Ugyanakkor arc�ra visszat�rt a p�r egy halov�nyabb v�ltozata. Horonak minden vil�gos volt. Az elm�lt p�r h�tben tal�lkozott m�r n�h�nyszor ehhez hasonl� hezit�l�ssal. Maradjunk annyiban, hogy Ren m�g mindig nem volt oda a publicit�s�rt. Ha pedig a f�l h�z k�r�l�tt�k t�bl�bol, az nagyon is beleillik a publikus kateg�ri�ba. Egy ilyen �lm�ny visszar�ntja az embert a f�ldre. Na j�, bizonyos embert, mert ugye Horo teljesen j�l elvolt most is. Mint mindig. – Gyere – k�rte kedvesen, �s fel� ny�jtotta a kez�t. �Ren elfogadta �s hagyta, hogy a fal mell� vezesse, azt�n le�lj�n vele. – Tudod Renny, igaz�n neh�z kiigazodni rajtad. – Ezt hogy �rted? – k�rdezte bor�sod� hangon. – H�t, hol ilyen vagy, hol olyan. El�sz�r k�reted magad, m�sszor szinte r�mugrasz. F�lre ne �rtsd, – magyar�zta gyorsan, mert a m�sik tekintete kezdett kih�lni – nincs ebben semmi rossz. Csak nem �rtem. Mert… tudod… ha valamif�le baj van, �s… sz�val ez�rt… akkor nyugodtan elmondhatod. Nem tudok seg�teni, ha fogalmam sincs, mi j�tsz�dik benned. Megpr�b�lhatom ugyan kital�lni, de ha nem j�n be, akkor csak rosszabb lesz. Tudod, f�lre�rt�sek, meg minden. �s azt nem akarom. Ren m�lyet s�hajtott. Behunyta a szem�t �s kiss� elfordult Horot�l. – Nincs semmi bajom. – kezdett a v�laszba halkan – �n csak… Ha veled vagyok, nem b�ntanak a gondolatok. – Elhallgatott. – Milyen gondolatok? – A bizonytalans�g. – ezt m�r szinte s�gva mondta. – Nem vagyok t�l j�, ha �rz�sekr�l van sz�. Vagyis ink�bb… a kimutat�sukr�l. Horo sz�j�n majdnem kiszalad az „Azt l�tom.” mondatocska, de m�g id�ben r�harapott a nyelv�re. Ha valami, akkor ez t�nyleg tapintatlans�g lett volna. M�gha egy�bk�nt igaz is. De n�ha jobb, ha egyszer�en nem mondunk semmit. – Tudom… �rzem, hogy szeretsz. – folytatta – De m�gis… Nem tehetek r�la. Egyszercsak itt az �rz�s, hogy legsz�vesebben elrohann�k. … Nem tudom… Tal�n az�rt van, mert sokat voltam egyed�l. … Szokatlan… – H�t, mostm�r nem vagy egyed�l. – nyugt�zta Horo. – �s ha rajtam m�lik, nem is leszel. Id�vel megnyugszol, hidd el, �s k�nnyebben fogsz megny�lni. Megl�tod. Kuncogott. – Heh… Tudod, hirtelen azt hittem, meg�r�lt�l. �rted. Bekattant�l. De m�r l�tom, hogy nem. Gondoltam, hogy valami m�s van itt, �s l�m, nem is j�rtam messze az igazs�gt�l. �r�l�k, hogy elmondtad �s tiszt�z�dott. K�sz�n�m. Azzal nyugtat� �lel�sbe vonta a m�lyensz�nt� besz�lget�st�l zaklatott bar�tj�t. Olyan v�dtelennek t�nt �gy, ahogy �tj�rta a sebezhet�s�g. Kicsit remegett is. Horonak az az �rz�se t�madt, ha picit er�sebben szor�tan�, �ssze is t�rn�. �vatosan �tfogta �s az �l�be emelte. Ott Ren szorosan hozz�simult, k�nyelmesen elhelyezve fej�t a v�ll�n. Most olyan �resnek �rezte mag�t. Nem volt rossz �rz�s. Ahhoz tudta hasonl�tani, mint mikor hossz� cipeked�s ut�n leteszi a terh�t, �s le�l kiny�jt�ztatni f�radt tagjait. Igen, �d�t� �rz�s volt. F�lig hunyt szemmel kezdett beles�llyedni ebbe a b�kess�ggel kevert �ress�gbe. M�r nem �rz�kelte a k�lvil�got, csak Horo jelenl�te jutott el hozz�. A nyugodt, �temes l�gz�se, a sz�vver�se, melyet mellkas�n �t � is �rzett. Vagy az a saj�tja volt? Ha k�rdezik, biztos nem tudta volna megmondani. �gy tetszett, egy �let telt el �gy, mikor hirtelen �les hang v�gott a cs�ndbe, megt�lt�tte az �ress�get �s visszar�ntotta az aranyszem� s�m�nt abba a valamibe, amit jobb h�j�n a nagy t�bbs�g val�s�gnak nevez. K�b�n pislogott k�rbe. Minden ugyanolyan volt, mint eddig, nem telt el m�g 5 perc se, nemhogy egy �let. Azt�n �jra hallotta. Egy bicikli jelezte k�zeledt�t az utc�nak. �s m�g egy. Meg m�g egy. Gyerekcsapat bring�zott arra j�kedv�en, versenytcsilingelve egym�ssal. Ren �ltal�ban nem szerette az ilyen hangoskod�st, de �gy l�tszott, �jonnan megtal�lt nyugalm�b�l most kev�s volt, hogy kiz�kkentse. – Fel�bredt�l? – �rdekl�d�tt b�jk�l� nevet�ssel Horo. – Nem aludtam. Azt hiszem… – felelte elbizonytalanodva, mert hirtelen t�nyleg nem tudta, hogy most tulajdonk�ppen �lmodott, vagy �bren volt, �s csak �gy t�nt, mintha aludt volna. E r�vid zavart Horo arra haszn�lta, hogy felf�ggessze az eddigi semmittev�st, �s valami akt�vabb tev�kenys�g ut�n n�zzen. Jobban mondva nem egyed�l. Arr�l r�g leszokott, hogy verb�lisan fejezze ki ezir�ny� ig�ny�t. Szimpl�n, mert t�bbnyire nem volt hat�sa. Ellenben ha a tettek mezej�re l�pett, az pozit�vabb ir�nyba hatott. V�g�lis az �rz�sek jobbak, mint a besz�d. Kev�sb� is lehet nekik ellen�llni. �s mert m�g volt id� abb�l a f�l �r�b�l… L�lekben felk�sz�lt egy �jabb sz�csat�ra, azt�n egy t�zszer�sz �vatoss�g�val, aki robbanni k�sz�l� bomb�t pr�b�l hat�stalan�tani, leny�lt Ren derek�hoz, ugyanarra a ter�letre, ahol az asztal �le megnyomta. Ha m�st nem is, azt biztos esz�be juttatja, hol is tartottak, miel�tt Morty (�nhib�j�t k�v�l) betolakodott a k�pbe. Finoman v�gigfuttatta ujjait az �gy�ki csigoly�kon, �s v�rta a hat�st. Meglepet�s�re semmi olyasmi nem t�rt�nt, amire sz�m�tott; semmi „ne m�r Horo”, semmi elh�z�d�s, semmi m�ltatlankod� (vagy �pp fenyeget�) morg�s. B�k�sen �ld�g�lt Horo �l�ben, �s nemhogy robbanni nem k�sz�lt, hanem m�g szorosabban b�jt hozz�. Olyan volt ez a k�k haj� s�m�nnak, mint egy „felk�r�s kering�re”. B�trabban cir�gatta t�rsa id�k�zben libab�r�ss� v�lt b�r�t, �rezve test�n azt az enyhe remeg�st, ami a v�gy �bredez�s�t jelezte. M�sik kez�vel az arc�t sim�totta v�gig. A f�l�hez �rve j�t�kosan megborzolta az ott l�v� hajtincseket, azt�n lefel� vette az ir�nyt, az �ll�hoz. Finoman megt�masztotta �s kiss� megemelte, hogy puha cs�kban egyes�tse ajkaikat. Forr� bizserg�s rohant v�gig Renben, ahogy Horo ajkai az �v�hez �rtek. Gondolkod�s n�lk�l visszacs�kolta, �s szembe akart fordulni az �l�ben, de a m�sik le�ll�totta a mozdulatot, a cs�kot viszont nem f�ggesztette fel. Ren hirtelen nem �rtette, azonban r�gvest megvil�gosodott, mihelyt Horo elkezdett a nadr�gj�t tart� szalaggal b�bel�dni. K�nnyebb megszabadulni t�le, am�g mindk�t l�ba egy oldalon van. A szalag engedett, gazd�ja pedig let�maszkodott �s megemelte a cs�p�j�t, hogy seg�tse a lev�telt. �szaki t�rsa egyetlen mozdulattal eleget is tett a feladatnak, �s arr�bblend�tette a feleslegess� v�lt ruhadarabot a f�be. Megszak�totta a cs�kot �s mostm�r engedte imm�r f�lmeztelen bar�tj�nak, hogy r�forduljon. Megv�rta, m�g elhelyezkedik, azt�n k�rbe�lelte a derek�t, �s folytatta, ami f�lbe maradt. A szenved�ly egyre nagyobb l�nggal �gett benn�k. Ren ism�t aktiviz�lta mag�t, egyik karj�val Horo h�t�t tartotta, a m�sik kez�vel a tark�j�t fogta, �s nyomta neki a falnak. Cs�kjai mell� meg-megharapta az ajk�t. Horo �gy �rtelmezte, hogy a vezet� szerepre k�sz�l. Nem volt szok�suk ugyanis el�re megt�rgyalni, hogy ki melyik poz�ci�ban lesz. „Na fiam, most te leszel az uke, mert �n �gy akarom.” Nem. J�tt az mag�t�l, �s egyik sem b�nta soha semelyik vari�ci�t. Mindig nagyszer� volt egy�tt lenni�k, ez volt a l�nyeg. �pp pr�b�lt olyan p�zba ker�lni, amiben Ren m�g tal�n kezdeni is tudna vele valamit, amikor a fiatalabb s�m�n le�llt �s csod�lkozva n�zett r� �g�, v�gyt�l zavaros aranyszemeivel. Horo ism�t kezdte mag�t cseppfoly�s �llapotban �rezni. Ak�rh�nyszor t�rsa ilyen tekintettel pillantott r�, ez t�rt�nt vele. – Mit csin�lsz? – k�rdezte Ren �szinte �rtetlens�ggel. – Lefekszem. F�n�k �r. – eresztett meg egy perverz vigyort. – Minek? (�gy l�tszik, nem hi�ba mondj�k, hogy ilyenkor nem marad a h�mnem�ek agy�ban v�r…) – Neked. Vezetni akarsz, nem? – Nem. Vezess ink�bb te. – Na de h�t az el�bb… – Musz�j ennyit besz�lni, Horo? A k�rd�s azonban megv�laszolatlan maradt. Mert ha volt is, Ren ajkai blokkolt�k. Er�s v�ggyal kezdte �jra k�stolgatni a m�sikat, k�zben a p�l�j�t gy�rte fel a nyak�ba, hogy ler�ngassa r�la, �s odahaj�tsa a saj�t nadr�gj�hoz. (K�nnyebb volt ut�na megtal�lni a ruh�kat, ha egykupacban voltak. Az ilyen taktikai tr�kk�ket gyorsan megtanulja az ember. Nincs rosszabb, ha s�rget az id� (Anna) �s nem tal�lod a gaty�d.) Ajkai ut�n most lejjebb hajolt, �s a nyak�t kezdte cs�kolgatni, kis nyalint�sokkal tark�tva. Horo ezt nagyon szerette, azonnal libab�r�s lett t�le. Most sem volt m�sk�pp. Halk s�hajjal simogatta a h�t�t, folytat�sra biztatva. Ren lassan let�rt a nyak�r�l a mellkas�ra, egyre lejjebb haladva, k�zben leny�lt a nadr�ghoz, hogy kigombolja, �s kicsit lejjebb h�zza r�la. Horo kezdett a mennyekben j�rni, ez a forr� bevezet� megtette a mag��t. Amikor Ren �pp le�rt volna k�nyes r�sz�hez, amit m�r a kez�ben fogott, �gy gondolta, elj�tt a szerepcsere ideje. Nem b�rta volna sok�ig, �s nem �gy akarta „befejezni”. Meg�rintette az arc�t, �s k�rte, hogy �lj�n fel, majd hozz�simult �s orr�val l�gyan a haj�ba t�rt, besz�vva annak kellemes illat�t. Azut�n a f�l�t vette c�lba. Ren megremegett, amit bar�tja ajkai �s nyelve hozz��rtek az �rz�keny testr�szhez. K�ld�ke t�j�k�n megindult az a bizserget�, intenz�v �rz�s, amit�l szinte �nk�v�letbe ker�lt, �s egyre jobban v�gyott a beteljes�l�s fel�. Hangos s�hajjal beljebb nyomta mag�t Horo �l�be, �gy k�rve a tov�bbiak megt�tel�re. � viszont nem akarta elsietni. Tov�bb j�tszott t�rsa f�l�vel �s megpr�b�lta a has�n�l eltolni egy kicsit mag�t�l, hogy hozz�f�rjen als� r�szeihez. �m Ren nem hagyta. Picit felemelte mag�t az �l�sb�l, de nem t�volodott el t�le. F�lre�rthetetlen jelz�s volt ez Horonak, hogy ne h�zza az id�t, hanem tegye v�gre, amit kell. Viszont � sem volt az a felad�s fajta. �s mivel Ren elk�vette azt a hib�t, hogy felt�rdelt, alulr�l pr�b�lkozott. Kish�j�n siker�lt is volna, mert a k�nai s�m�nt meglepte a hirtelen taktikav�lt�s, de annyira szorosan tapadtak egym�shoz, �s Ren olyan szil�rdan fogta �t a h�t�t, hogy es�ly sem volt annyi helyet kier�ltetni, hogy rendesen odaf�rjen a keze. Egy er�s harap�s a nyak�n v�g�l meggy�zte, hogy jobb, ha nem h�zza tov�bb bar�tja idegeit. Megny�lazta ujjait �s simogatni kezdte a bej�rat�t, m�ly, morg�sszer� hangot v�ltva ki Renb�l. Horo elmosolyodott, tudta, hogy ez j�t jelent. M�sik kez�vel ism�telt k�s�rletet tett r�, hogy kettej�k k�z� ny�ljon, �s mostm�r siker�lt is neki. Belesim�tott a m�sik k�ld�k�be, azt�n gombolni kezdte az ing�t, hogy levegye. Egy k�zzel igencsak �rdekes volt, de megoldotta. K�zben Ren megint t�relmetlenkedni kezdett, a k�ld�ke birizg�l�sa �jabb, er�teljesebb ingert gerjesztett az alhas�ban. – Horo, k�rlek… – ny�gte k�t s�haj k�z�tt. – Mindj�rt, csak ezt leveszem. – v�laszolta, �s gyorsan lekapta Renr�l az inget, aki erre a r�vid id�re hajland� volt elengedni �t. Miut�n az ing elsz�llt, ki tudja merre, ism�t �t�lelte, Horo pedig m�g egyszer v�gigsim�tott a gerinc�n, azt�n oda�rintette mag�t a testny�l�s�hoz. Ren a nyak�ba f�rta az arc�t, ahogy meg�rezte az �vatos, de hat�rozott l�k�st �s a fesz�t� f�jdalmat. Sziszegve sz�rte a leveg�t a fogai k�z�tt, �s kiverte a hideg verejt�k. Horo ezt �szrev�ve meg�llt. Lass� massz�zzsal simogatni kezdte a combt�v�t, �gy pr�b�lva laz�tani �t, k�zben gy�ng�d szavakat mormolt a f�l�be. Rent megr�zta a borzong�s. Horo ezt kihaszn�lva beljebb nyomta mag�t. N�mileg k�nnyebben ment, p�rja fesz�lts�ge �rezhet�en cs�kkent. A f�jdalom v�rv�r�s �rv�ny�t kezdte sz�toszlatni egy kellemes �rz�s, amit Horo ritmikus mozg�sa keltett m�lyen a test�ben. El�sz�r alig lehetett �rezni, olyan volt, mint egy halk visszhang az �v�lt� sz�lviharban. De ott volt. �s fokoz�dott, ahogy �szaki t�rsa a v�gy l�ngjaiban gyorsabb, m�lyrehat�bb temp�ra kapcsolt. – Istenem Horo…– ny�sz�r�gte k�jes hangon, �s szorosabban nyomta mag�t hozz�. �– Ez… ahhh… Kezdett elmos�dni a vil�g k�r�l�tte. A forr� l�ktet�s �szefoly�bb� v�lt, teste mind jobban �s jobban remegett. Felt�r� ny�g�seit pr�b�lta tomp�tani azzal, hogy Horo v�ll�ba harapott, aki v�laszul szenved�lyes mormog�s k�s�ret�ben v�gignyalta a f�l�t. Ez Rennek t�bb volt, mint el�g. Izmai megfesz�ltek, � pedig folytott zih�l�ssal hagyta, hogy a gy�ny�r hull�mai els�p�rj�k. Horo sem maradt le sokkal, az er�s ritmusban k�r�szorul� izmok fell�kt�k a cs�csra. El�gedett s�hajjal n�zett le a v�ll�n piheg� Renre, �s megsimogatta izzadt h�t�t. – Megvagy? – k�rdezte halkan. Er�tlen b�lint�s �rekezett v�laszk�nt. – J�l esett? – tudta, hogy teljesen felesleges k�rd�s, de akkor is… K�t er�tlen b�lint�s. Horo csendben mosolygott. Olyan aranyos �s meghat� volt ilyenkor, ahogy lassan pr�b�lt mag�hoz t�rni. Kicsit m�g pihentek egym�son, azt�n k�z�s megegyez�sre neki�lltak megkeresni elsz�rt ruh�zatukat. Pontosabban egy elsz�rtat, a t�bbi egykupacban volt. – Hov� dobtad az ingem? – k�rdezte Ren, miut�n felh�zta nadr�gj�t. – Nem figyeltem, m�ssal voltam elfoglalva. – Keresd meg! – Mi vagyok �n, vad�szkutya? – Te dobtad el!! – j�tt meg Ren hangja. – J�, j�, megkeresem. … – ����… Reeen… – Tess�k? – Ez �tsz�llt a szomsz�dba – jelentette Horo a ker�t�s mell�l. – Ott hever a f�ben. – MICSODAAAA?!! AZ INGEM!! Hozd vissza! – Tudod, n�ha t�nyleg �gy besz�lsz velem, mint egy kuty�val. – Ne a besz�demmel foglalkozz, hanem az ingemmel! Nem maradhat ott! – Mmmmrrrgh – morogta, �s kelletlen�l nekifogott, hogy �tm�sszon a ker�t�sen a nevezett ruhadarab�rt. – Idi�ta �szaki mamlasz. Legk�zelebb n�zz m�r oda, hova dob�l�zol! – dohogta k�nai t�rsa. – Ren, ha tov�bb s�rtegesz lemegyek innen �s �gy, de ���-������!!! – fulladt ki�lt�sba a mondand�ja, mert a nagy fenyeget�z�s �s hadon�sz�s k�zepette kibillent az egyens�ly�b�l �s �tbucsk�zott a szomsz�dba. – Horo! J�l vagy? – ki�ltotta a porfelh�be Ren, ami Horo hely�n gomolygott fel. – Pf�… Igen. Csak benyeltem egy kis f�vet. Pfu… Szerinted adnak p�r yent f�ny�r�s�rt? – v�laszolt k�pk�dve. – Idi�ta �szaki mamlasz… – ism�telte Ren, miut�n megnyugodott, hogy p�rja nem halt bele a zuhan�sba. – �tesik a szomsz�dba, azt�n m�g van kedve viccelni. Hihetetlen… Hozod m�r azt az inget? – k�rdezte emeltebben. – Hozom… – hangzott a ker�t�s t�lfel�r�l Horo lemond� hangja, �s m�r m�szott is vissza. Leugrott Ren mell�, aki r�gt�n kikapta kez�b�l a fels�t, kir�zta, �s egy v�rszeg�ny k�sz�n�m�t morogva felh�zta. Miut�n v�gzett a gombolkoz�ssal, megenyh�lve fordult vissza hozz� – �s hars�ny nevet�sben t�rt ki. – Mi? – k�rdezte szem�ld�kr�ncolva Horo. – Az �ps�gemet kock�ztatom a nyavaj�s inged�rt, �s m�g ki is nevetsz? – Nehehehehem – gurgul�zta Ren nevet�st�l piros arccal. – A f�l p�zsit bentragadt a hajadban! Heheheheheheee!! �gy n�zel ki, mint valami groteszk sal�t�st�l – mutogatott g�rnyedezve t�rsa fej�re. – Ezt hogy csin�ltad? – Ohh… – r�ffentette, �s megr�zta mag�t. – Lej�tt? Ren hevesen ingatta a fej�t, �s pr�b�lta m�rs�kelni kacaj�t. – Gyere, seg�tek. Horo le�lt ott ahol volt, Ren pedig mell� �llt, �s nekil�tott elt�vol�tani a n�v�nyzetet a haj�b�l, k�zben fel-felt�rt bel�le a vihog�s. Horo ezalatt durc�s k�ppel �cs�rg�tt, �s belet�r�dve v�rta, hogy f�sz�lmentes legyen. – K�sz – sz�lalt meg kis id� m�lva az aranyszem� s�m�n. – Na gyere, menj�nk be! M�g takar�tanunk is kell. – Oooh t�nyleg… – kapott �szbe Horo. – De nincs hozz� kedvem. Ink�bb vetk�zz vissza… – javasolta, �s boldog mosoly jelent meg arc�n. – Jav�thatatlan vagy – jelentette ki t�rsa, de az�rt leguggolt hozz�, �s kedveskedve megborzolta a haj�t. Horo elnevette mag�t, azt�n gondolt egyet, �s hirtelen mozdulattal hanyatt d�nt�tte Rent a f�ben. – Horo ne viccel�dj m�r! Menn�nk kell - gahhh – ny�gte elgyeng�lve, ahogy a k�k haj� s�m�n majszolgatni kezdte a nyak�t. – Menn�nk kell? – k�rdezte vissza. – Ih-igen… – Menn�nk? J�, akkor megy�nk. – egyezett bele nagylelk�en, azzal Ren l�ba k�z� kapta a kez�t. – V�hhh!! Nem �gy �rtettem, te malac! T�ntesd el onnan a mancsod! – Csssss… Miel�tt Ren erre reag�lni tudott volna, elny�jtott sikoly csapott a d�lut�ni cs�ndbe a fej�k f�l�l. Ren felpillantott, Horo is felkapta fej�t �s csod�lkozva meredtek a hang forr�s�ra. Pajkos vigyorg�ssal a k�p�n ott lebegett az a szellem, aki az erd�ben is k�s�rte �ket. Miut�n a tekintet�k tal�lkozott, sz�lesebbre h�zta r�m�t� mosoly�t, �s a h�z fel� intett, halk, vibr�l� nevet�st hallatva. Ha nem lettek volna hozz�szokva a fi�k a t�lvil�g jelenl�t�hez, bizony komoly megpr�b�ltat�st jelentett volna mindezt megem�szteni�k. De mivel hozz� voltak… – Affene! – dohogott Horo, mik�zben lek�sz�l�dott Renr�l, �s felseg�tette. – M�rt kell mindent elrontania? – �r�lj, hogy nem akkor jelent meg. Az lett volna elrontva. – csit�totta Ren megk�nnyebb�lten. Nem sok kedve volt Horo al� gy�rve v�gezni, mikor ennyire szor�totta �ket az id�. – Na ok�, v�g�lis meddig tart a medence kisuvickol�sa? Semeddig. (Ren k�h�g�tt) �s ut�na m�g annyi j� dolgot csin�lhatunk! – �rvendezett. – Most, hogy jobban meggondolom, ne is t�lts�k az id�t feleslegesen. Hm… �s �tk�zben keres�nk neked k�ptet�t – azzal k�zen fogta, �s vid�man mosolyogva h�zta maga ut�n a h�zba. A k�s�rtet egyhelyben ringat�zva n�zett ut�nuk, majd ki j�l v�gezte dolg�t, megp�rd�lt, �s f�ld�nt�li kacag�ssal elsuhant a falon �t.