Sz�magyar�zat:

Onegai: K�rlek

Arigatou: K�sz�n�m

Kissa: K�romkod�s, kb annyit tesz: Fen�be! Francba!

Hai: Igen

Watashi mo: Jelent�se: �n is. Tudom nem t�l fant�ziad�s dalc�m, de nem ez volt a l�nyeg XD

Gomen: Bocsi, bocs�nat

Ikuzo: Gyer�nk! Indul�s! Rajta! ilyenek.

Kokoro no soko kara

Tiszta sz�vb�l

4. Fejezet

            A kora d�lel�tti napf�ny izz�sa, l�gyan beragyogta a szob�t, ahol az ikrek aludtak. B�r egy ablak sem volt, a tol�ajt� alatti r�sen el�g sok f�ny besziv�rgott a szob�ba.

            Egy k�sza hajtincs csiklandozta a fiatalabb iker arc�t, �gy lassan �bredezni kezdett. Laposakat pislogva kinyitotta szemeit, hogy megtudja mi keltette fel. Morogva les�p�rte mag�r�l a hajsz�lakat, de ekkor egy m�sik mordul�st is hallott. Ahogy oldalra ford�totta a fej�t, vette csak �szre, hogy nincs egyed�l…

Ijedten h�k�lt h�tra, amikor felismerte a mellette fekv� alakot. De nem jutott messzire, mivel m�g mindig mag�n �rezte Hao er�s karjainak szor�t�s�t. Ahogy v�gign�zett magukon, elpirult, de nem mozdult meg. Nem akarta felkelteni a testv�r�t. Olyan b�k�snek t�nt… Egy kis mosollyal a sz�ja sark�ban szuszogott. Yoh nem tehetett r�la, de nem tudta levenni Haor�l a szemeit. Sose l�tta m�g ilyen boldogan �s �szint�n mosolyogni. Min�l tov�bb n�zte, ann�l jobban rabul ejtette a nyugodts�g �s b�kess�g ami bel�le �radt, �s ann�l jobban nyugodott meg � is. �vatosan k�zelebb h�z�dott hozz�, majd belemarkolt a k�nt�s�be, s szorosan hozz�b�jt. Erre Hao mocorogni kezdett.

Yoh belef�rta arc�t a mellkas�ba, de nem mert feln�zni. Tudta hogy fel�bresztette.

- Yoh? M�r fent is vagy? – hallatszott az �lmosk�s hangja.

Yoh pirulva b�lintott, de nem akarta hogy Hao is megl�ssa, ez�rt teljesen hozz�d�rg�lte arc�t b�tyja mellkas�ba.

Hao szorosabbra vonta k�r�l�tte az �lel�st.

- J�l aludt�l, otouto? – k�rdezte csendesen.

Yoh csak egy �jabb b�lint�ssal v�laszolt. Viszont Hao erre m�r felkuncogott.

- Mi az? Elvitte a cica a nyelved? – cukkolta, majd kicsit elt�volodott t�le.

- Ne-nem… - makogta – Csak…

Hao megemelte az �ll�n�l fogva, �gy Yoh k�nytelen kelletlen felfedte el�tte zavar�t.

- Oh… m�r �rtem. – mosolyodott el huncutul, mire Yoht teljesen el�nt�tte a p�r �s kib�jt a kezei k�z�l.

- Micsod�t?!

- Ha zavar, csak sz�lj. – mondta komolyabb hangon Hao �s fel�lt.

Yoh k�zelebb m�szott hozz�, �s �tkarolta a derek�t.

- Nem zavar, csak… furcsa. – vallotta be f�l�nken.

Hao finoman belet�rt a haj�ba.

- �n vagyok a furcsa? – k�rdezte halkan.

- Nem… vagyis… - kereste a szavakat – Nem tudom hogy helyes e, amit csin�lunk.

- De h�t nem is csin�ltunk semmit. – mosolyodott el Hao.

- Tudod hogy �rtem! – emelte fel egy kicsit a hangj�t – Te vagy az els�, aki �gy k�zeledett fel�m…

- Ha ez megnyugtat, nekem is te vagy az els�, aki fel� k�zeledek. – magyar�zta az id�sebb iker, majd fel�ltette Yoht az �l�be.

�tkulcsolta kezeit a derek�n, �s megcs�kolta a homlok�t. Yoh pirulva elmosolyodott, �s �tkarolta b�tyja nyak�t.

- Am�gy meg, j� reggelt otouto.

Yoh �rtetlen�l elh�z�dott, majd mikor l�tta, hogy Hao ajkaira egy gonosz mosoly �l ki, nagyot nyelt.

- Mi az? – k�rdezte rosszat sejtve Yoh.

- Nem kapok egy j� reggelt cs�kot? – heccel�d�tt.

Yoh zavar�ban csak t�togni tudott de nem mozdult Hao �l�b�l.

- Na! Onegai! – k�ny�rg�tt gyerekesen �s v�gigsim�tott Yoh arc�n.

Yoh pirulva k�zelebb hajolt hozz�, de a sz�ja el�tt meg�llt. A sz�ve l�zasan dobogott, �s csak Hao ajkait b�multa. Amik egy halv�ny mosolyra h�z�dtak, majd kiny�ltak.

- K�rlek… - suttogta.

Ez b�tors�got adott Yohnak �s szorosan becsukta a szemeit.

Gyorsan k�zelebb hajolt hozz� �s egy apr� puszit nyomott testv�re sz�j�ra. Majd zih�lva h�trah�z�dott �s v�rta Hao reakci�j�t.

- Ez meg mi volt? – pislogott �rtatlanul �s k�zelebb h�zta mag�hoz Yoht.

- Most mi�rt n�zel �gy? – durcizott Yoh.

Hao felnevetett.

- Ez olyan volt, mintha k�t �vod�s pr�b�lgatn� milyen cs�kol�zni. Mert ez minden volt, csak nem cs�k. – kuncogott – De az�rt aranyos volt.

- �r�lj neki, hogy ennyit kapt�l! – heveskedett a fiatalabbik iker, mert sz�gyellte hogy ilyen �gyetlen.

Hao belehajolt eg�szen az arc�ba, mire Yoh eln�mult.

- Mint mondtam, ez nem volt cs�k. – suttogta szenved�lyesen – Repet�t k�rek…

Yoh erre megint elpirult, de ki akarta k�sz�r�lni a csorb�t. Nagyot nyelt �s megint Hao ajkait kezdte el tanulm�nyozni.

- Ez az utols�… - suttogta f�l�nken �s �jra hozz��rt testv�re sz�j�hoz.

Ez�ttal kicsit hosszabb ideig, �s m�r a nyak�t is �tkarolta. Majd lihegve v�lt el t�le, �s pirulva v�rta az �jabb kritik�t.

Hao megint �res tekintettel b�mult r�, de �gy mint akit most �rt a vil�g legnagyobb csap�sa, hogy „ilyen egy cs�k?”.

- Mond csak, otouto… - kezdte – Te mit csin�lsz amikor megcs�kollak? Mert hogy nem figyelsz az biztos…

Yoh r�kv�r�s lett �s k�ts�gbeesetten elkezdte r�zni a fej�t.

- M�gis mire k�ne figyelnem? Olyankor nem jut eszembe semmi �rtelmes dolog! – menteget�z�tt – Csak �gy… �rzem �s k�sz.

Sz�llt vit�ba Haoval, aki mosolyogva hallgatta.

- Akkor most figyelj, mert megmutatom, milyen egy igazi cs�k… - suttogta huncutul.

Yoht v�ratlanul �rte Hao let�mad�sa, de engedte hogy �tkarolja �t, �s �ssze�rintse ajkaikat. El�sz�r csak finoman k�stolgatta �ket, majd harapd�lni kezdte, amire Yoh felny�g�tt �s szorosabban b�jt hozz�.

- Nyisd ki kicsit a sz�d. – lehelte bele a cs�kba.

Yoh haboz�s n�lk�l kit�rta ajkait el�tte �s �rezte hogy azonnal bel�hatol a nyelv�vel. Ahogy �ssze-�ssze�rtek, megremegett �s egyre er�s�d� gyeng�ds�g lett �rr� rajta. Szinte m�r belefolyt Hao karjaiba, aki nem panaszkodott, csak tartotta �t �s tov�bb k�nyeztette.

Yoh minden erej�t �sszeszedte, �s �sszpontos�tani pr�b�lt, mag�ra a cs�kra. De nem tudott, egyszer�en csak Haora tudott gondolni.

V�g�l az id�sebb iker elh�z�dott t�le, de Yoh lihegve s�v�rgott a folytat�s ut�n. De csak egy figyelmeztet� ujjat kapott az ajkaira.

- Most m�r �rted, otouto? Egy cs�k att�l t�k�letes, ha alatta nem tudsz m�sra gondolni, csak a partneredre. Ett�l lesz olyan szenved�lyes. – magyar�zta mosolyogva, majd megint kuncogva hozz� tette – Egy j� cs�k kezdete, sok esetben egy felejthetetlen �jszak�t jelent.

Yoh �rtetlen�l pislogott.

- �hm, Hao… reggel van. – mondta bizonytalanul, mire testv�re kez�be temette az arc�t.

- Arra c�loztam, hogy egy j� cs�kkal m�r f�lig lefektethettelek volna! – csattant fel kicsit durc�san, de el�rte a k�v�nt hat�st.

- Ha-Hao! – ki�ltotta Yoh pirulva – Ez nem vicces!

Erre a b�tyja megint felvette a szok�sos g�nyos mosoly�t �s egy hirtelen mozdulattal led�nt�tte Yoht a futonra.

- Nem is annak sz�ntam… - suttogta a f�l�be, majd �ppen hogy csak hozz��rve megnyalta azt.

Yohn v�gfutott a hideg, �s oldalra kapta a fej�t.

- M�g mindig te j�ssz. L�ssuk mit tanult�l. – vigyorodott el Hao.

Yoh most nem pirult el, ami el�gg� meglepte Haot. A kisebbik iker ezen felb�torodva �tkarolta a nyak�t �s elkezdte mag�hoz h�zni lefel�. M�r csak centik v�lasztott�k el �ket egym�st�l, amikor belehas�tott a szoba cs�ndj�be a m�nk�.

- Yoh, felkelt�l m�r?! – j�tt Anna �breszt� kiab�l�sa.

- Esk�sz�m, megfojtom…! – �g�rte Hao, �s csal�dottan oldalra v�gta mag�t.

Yoh most gyorsan kapcsolt.

- Igen! – mondta gyorsan, amire Hao ijedten �lt fel.

- Te meg�r�lt�l? Most be fog nyitni!

De m�g v�gig se mondta a mondatot, m�ris hallotta a k�zeled� l�pteket.

- Gyorsan, a ruh�id! – mutatott a futon mell�.

Hao sebt�ben f�lkapta �ket, mik�zben Yoh az ajt�hoz rohant. De elk�sett…

- YOH! – r�ntotta el Anna a tol�ajt�t, s a fiatalabbik iker tudta, hogy elvesztek – Ezt meg hogy k�pzelted?!

- Meg tudom magyar�zni! Ez csak… - kezdte, de Anna k�zbev�gott.

- Eddig aludni! Van b�r a k�peden…! – tajt�kzott.

Viszont Yohnak nagy k� esett le a sz�v�r�l.

- Ja igen! M�rmint, nem! – eg�sz�tette ki mag�t, a m�dium sz�r�s pillant�s�t l�tva.

A szeme sark�b�l h�tra pillantott, de a testv�r�t nem l�tta sehol.

- Hhhh���! – eresztett ki egy megk�nnyebb�lt s�hajt.

Anna elv�gtatott mellette, de amint megl�tta a futont, ledermedt. Yoh fel� fordult, �s kutat� tekintettel n�zett r�.

- Te valamit titkolsz el�lem, Yoh… - suttogta.

Yoh nagyot nyelt.

- �-�n nem titkolok semmit! – gy�zk�dte a l�nyt, amilyen magabiztosan csak tudta.

- Vagy ink�bb mondjam �gy, hogy valakit? – vitte be a kegyelemd�f�st.

Yoh erre m�r nem v�laszolt semmit.

- Sz�val �gy �llunk! M�gis hogy gondoltad ezt? – tornyosult f�l� – Hol van, �s ki az?

- Ne-nem tudom mir�l besz�lsz… - s�t�tte le a szem�t f�l�nken.

Tudta, hogy ebb�l m�r nem m�sznak ki.

- Nem vagyok h�lye, Yoh! El�sz�r is, tegnap egy t�ny�rral t�bb volt a mosogat�ban, ma f�nt ett�l a szob�dban, �s most a futon. – sorolta a buktat�kat.

- Mi van a futonnal? – d�bbent meg Yoh, mert t�nyleg nem �rtette mit tal�lt rajta furcs�nak Anna.

- K�t m�lyed�s van benne. Teh�t nem egyed�l aludt�l, az biztos. – itt hirtelen �sszesz�k�lt a szeme – Ha megtudom, hogy egy m�sik l�nyt rejtegetsz, nem �llok j�t magam�rt!

Yoh nem tudott v�laszolni, �gy led�bbent. Nekik esz�kbe sem jutott hogy a futon ilyen �rulkod� jel lehet…

- Nem rejtegetek senkit! – emelte kicsit fel a hangj�t.

De amint Anna �jb�l f�l�tornyosult, beh�zta a nyak�t.

- Utolj�ra k�rdezem, Yoh. Hov� rejtetted? – suttogta fenyeget�en.

Yoh gyorsan elrebegett egy „Miaty�nkot” majd j�l �rthet�en azt mondta:

- Nem-rej-te-ge-tek-sen-kit! – sz�tagolta.

- YOH! – ki�ltott r�, �s belemarkolt a gall�rj�ba, s a keze v�szesen remegett.

- Eressz m�r el! Mondtam, hogy nincs itt senki! – pr�b�lta ler�zni mag�r�l Ann�t, aki fenyeget�en felemelte a jobb kez�t.

- Ne sz�rakozz velem! – azzal les�jtani k�sz�lt a h�res jobbegyenes�vel.

Yoh szorosan becsukta a szemeit, �s v�rta a csattan�st. De nem �rdekelte. Mag�ban megfogadta, hogy nem �rulja be Haot…

CSATT

A hang meg�rkezett, de az �t�s nem. Yoh �rezte, hogy egy gyeng�d k�z kulcsol�dik a v�ll�ra. Lassan kinyitotta a szemeit, �s l�tta hogy Anna tenyere n�h�ny centivel az arca el�tt �llt meg. Pontosabban lefogt�k.

- Engedd el. – suttogta a hang tulajdonosa fenyeget�en, �s Yoh feje mellett el�re hajolt.

A haja s�rolta az arc�t, ez�rt Yoh egy kicsit �sszer�ndult.

- Hao. – mondta semleges hangon Anna, de nem mozdult.

Az eml�tettnek a szeme se rebbent, de hogy nyomat�kot adjon szavainak, megszor�totta a m�dium csukl�j�t. Aki erre �sszer�ncolta a szem�ld�k�t �s morcosan elengedte Yoht.

Hao egy kis ideig m�g szuger�lta s�t�t tekintet�vel, majd � is elengedte a l�nyt, de az egyik keze tov�bbra is Yoh v�ll�n pihent.

- Anna. – biccentett neki g�nyosan mosolyogva.

Yoh �vatosan testv�r�re pillantott, aki nyugtat�an megszor�totta a v�ll�t.

- Mit keresel itt? – tette fel a leg�sszer�bb k�rd�st a m�dium.

- Gondoltam megl�togatom a kedves �csik�met. – mosolygott �s beleborzolt Yoh haj�ba.

Aki ezen kicsit meglep�d�tt, de pirulva t�rte. Anna megemelte egyik szem�ld�k�t �gy figyelte az ikreket.

- Takarodj a h�zamb�l. – mondta neki olyan nyugodt hangon, ahogy csak tudta.

- Ne l�gy ilyen �nnepront�! – v�laszolta csal�dott hanglejt�ssel – K�l�nben is, ez nem a te h�zad. Az Asakura csal�d birtok�ban van, �s ha j�l tudom, te nem tartozol bele. – v�gott vissza, sz�nd�kosan kihagyva a „m�g” sz�t.

Anna majdnem felrobbant a d�ht�l.

- M�gis hogy k�pzeled, hogy csak �gy be�ll�tasz ide, minden megh�v�s n�lk�l, azt�n m�g ki is osztasz?! – pattogott felh�borodva.

- Yoh h�vott meg. – itt megint megszor�totta �ccse v�ll�t, hogy m�g v�letlen�l se sz�ljon k�zbe – Az � vend�ge vagyok. �s nem osztottalak ki, csak b�torkodtam kifejezni nemtetsz�semet Yoh b�ntalmaz�s�t illet�en.

Anna egy ideig tanakodott mag�ban, majd Yoh fel� fordult.

- Minden amit tesz, a te felel�ss�ged, Yoh. Rem�lem tudod. – vil�gos�totta f�l, majd sarkon fordult �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t.

Yoh m�g mindig dermedve �llt, �s nem akarta elhinni, hogy ennyivel meg�szt�k. Hao hangja v�g�l kiz�kkentette.

- J�l vagy, otouto?

Yoh b�lintott, majd pirulva hozz� tette.

- Nem kellett volna miattam el�j�nn�d. – motyogta �s elkapta a fej�t – Most miattam…

Itt elhallgatott, mert �rezte hogy Hao h�tulr�l �t�leli a derek�t �s szorosan mag�hoz h�zza.

- Nem engedem, hogy b�ntson t�ged. – suttogta komor hangon – Mindent�l meg foglak v�deni…

Duruzsolta a kisebbik iker f�l�be, akinek felgyorsult a sz�vver�se �s m�g jobban elpirult.

- Hao… - fordult f�lig h�tra, hogy l�thassa az arc�t, de helyette az ajkaival tal�lkozott.

Gyeng�den kapcsol�dtak �ssze, �s �zlelt�k meg egym�st. Yoh feje f�l�tt h�travitte kezeit, �gy �t tudta �lelni Hao nyak�t. Az id�sebb iker �vatosan maga fel� ford�totta Yoht, hogy k�nyelmesebben hozz� f�rhessen sz�j�hoz.

V�g�l megszak�totta a cs�kot, s Yoh b�tyja v�ll�ra hajtotta a fej�t.

- Arigatou. – mondta pirulva, �s �rezte hogy Hao er�s karjai k�r�l�lelik �t.

- �n k�sz�n�m, hogy nem akart�l el�rulni. De legk�zelebb ne adj neki okot, hogy felkapja a vizet. – kuncogott gonoszul.

Yoh is halkan felnevetett.

- Legk�zelebb bek�plek. – cukkolta, �s mosolyg�s szemekkel n�zett fel r�.

- Ezt megjegyeztem… - h�z�dott el t�le vigyorogva.

Yoh nem tudta abbahagyni a somolyg�st, egyszer�en t�l aranyos volt Haot �gy hallgatnia.

- Viszont, meglepett, hogy Anna ilyen k�nnyen beadta a derek�t. – morfond�rozott Hao.

- Nyugi, meglesz a k�vetkezm�nye. K�tszer olyan gy�trelmes edz�st fog kital�lni. – sir�nkozott a szenved� alany.

- Az csak a hasznodra v�lik, otouto. – tette hozz� g�nyosan.

- Rem�lem te is kapsz bel�le… - morgol�dott Yoh.

- Heh, nekem nincs sz�ks�gem r�, otouto. – v�laszolta magabiztosan.

- Oh, val�ban? – n�zett r� k�v�ncsian.

Hao megint felvette a szok�sos �nel�g�lt vigyor�t, �s miel�tt Yoh b�rmit reag�lhatott volna, egyszer�en elt�nt el�le.

Egyet pislogott, de m�ris �rezte, hogy valaki megragadja h�tulr�l a karj�t �s megemeli. A k�vetkez� pillanatban r�v�g�dott a futonra. Az els� amit megl�tott, Hao �rtatlan arckifejez�se volt.

- Lass� vagy, Yoh. – mondta, azzal lehajolt hozz�, hogy �jra megcs�kolhassa.

Yoh pirulva kib�jt al�la.

- Ha-Hao! Nem gondolod, hogy el�g m�r a „j� reggelt” cs�kokb�l? – k�rdezte f�l�nken.

- Hehe. Abb�l sosem el�g. – m�szott ut�na, de Yoh tov�bbra is kitart�an h�tr�lt el�le.

- Menn�nk k�ne eb�delni… - makogta, s ezzel siker�lt meg�ll�sra k�sztetnie Haot.

- M�r eb�did� van? – d�bbent meg.

Yoh megk�nnyebb�lten b�lintott.

- Akkor j�het a „j� �tv�gyat” cs�k. – mondta huncutul mosolyogva �s megemelte �ccse �ll�t.

Majd hevesen r�vetette mag�t ajkaira.

- Mmmm! – kap�l�zott, s k�zd�tt az �lvezet ellen – Mmm… Hao!

De testv�re csak belemosolygott a cs�kba, �s �t�lelte �t.

- J� �tv�gyat, otouto. – suttogta k�t l�legzetv�tel k�z�tt.

Yoh v�g�l feladta, �s engedte hogy Hao h�trad�ntse �t. Pirulva felny�g�tt, amikor beleharapott az ajkaiba, de nem sz�lt semmit.

            Ha ilyen a „j� �tv�gyat” cs�k, gondolta, akkor milyen lehet egy „j� �jszak�t”…?

***********************************

            Miut�n kifogytak a szuszb�l, Hao v�gre elengedte Yoht, aki �gy fel tudott �lni. A haja az �gnek �llt, �s ki volt pirulva. S �gy lihegett, mint aki most futotta le Anna leg�jabb edz�sterv�t.

- Hhh… Ha-Hao… - f�jtatott – Le k�ne menn�nk enni.

Hao felkuncogott �s h�tulr�l �t�lelte a mellkas�t.

- M�ris elf�radt�l? – suttogta a f�l�be.

Yoh elkapta a fej�t �s nehezen lefejtette mag�r�l testv�re karjait. Fel�llt �s el�kotorta a ruh�ikat a szekr�nyb�l.

- �lt�zz �t. – dobta oda neki.

Hao f�radtan ny�lt ut�nuk, de elkezdte kiford�tani a nadr�gj�t. K�zben Yoh elfordult �s a k�nt�se rejtek�ben felr�ncig�lta mag�ra a gaty�j�t. M�r �ppen az ing�t gombolta, amikor is apr� nesz �t�tte meg a f�l�t. �pp olyan, mint amikor egy �v, �s egy gazd�tlan k�peny zuhan a f�ldre.

Yoh ledermedt de nem mert megfordulni.

- Tudsz adni egy fels�t, otouto? – j�tt Hao bizonytalan hangja.

- Ke-keresek egyet. – mondta gyorsan, �s lekapott egy p�truhadarabot a polcr�l.

- Te… tess�k. – ny�jtotta �t neki, de nem fordult fel�.

H�ttal �llt neki, s el�g kicsavarodott p�zban tartotta. De Hao nem vette el, csak Yoht b�multa. Majd mikor r�j�tt mi baja, elmosolyodott.

- Hao…? – k�rdezett r� bizonytalanul Yoh.

De ekkor �rezte, hogy egy meleg k�z felsiklik a karj�n, el a p�l� mellett, majd egy mellkas is hozz�simult.

- Hao! – ki�ltott fel ijedten �s teljesen el�nt�tte a piross�g.

- Hm? – lehelt a f�l�re, amit�l Yoh megborzongott.

- Vegy�l m�r fel valamit! – sz�lt r�, s a sz�ve a tork�ban dobogott.

- Nem akarsz l�tni, otouto? – cukkolta.

- Nem! Persze hogy nem! – r�zta meg zavar�ban, s el�g hevesen a fej�t.

Az id�sebb iker erre m�g jobban hozz�simult.

- Mi�rt nem? Ha akarod, t�bbet is mutatok neked. – gyeng�den maga fel� ford�totta, s �gy Yoh szembe tal�lta mag�t egy ig�z� szemp�rral – Csak neked…

Yoh nyelt egy nagyot, de a tekintete akaratlanul is v�gigsiklott Hao izmos fels�test�n. Ha eddig v�r�s volt, akkor most m�g jobban az lett.

De er�t vett mag�n, �s remeg� k�zzel odany�jtotta neki a feh�r p�l�t.

- Rem�lem j� lesz. – motyogta �s kib�jt Hao karjai k�z�l.

Azaz csak b�jt volna, mert testv�re �tkulcsolta a nyak�t.

- Seg�tesz? – hajolt k�zelebb hozz�.

Yoh nem v�laszolt, csak elvette t�le a p�l�t. Lassan kiford�totta, majd nagyot nyelt, s �th�zta b�tyja fej�n. K�zelebb kellett hajolnia, hogy a haj�t is kib�jtassa bel�le, �gy teljesen �t kellett fognia a nyak�t. Ut�na fogta a kezeit �s mutatva nekik az utat, bel�cs�sztatta az ujjakba.

Mikor v�gzett, Yoh pirulva elh�z�dott t�le. Hao elmosolyodott �s k�sz�net k�ppen egy apr� puszit nyomott a homlok�ra.

- Menj�nk enni, otouto.

Yoh is helyesl�en b�lintott, majd hogy oldja a benne felgy�leml� �rzelmeket, viccesen azt mondta.

- M�r �pp ideje volt. F�l �r�ja k�ny�rg�m, hogy menj�nk enni!

Hao halkan felkuncogott.

- Nem nagyon vettem �szre, hogy tiltakozn�l. – n�zett vissza r� az ajt�b�l.

- Ne tereld el a sz�t! – sz�lt r� pirulva Yoh, �s becsukta m�g�tt�k az ajt�t.

Hao v�laszk�ppen megfogta a kez�t �s elkezdte h�zni az eb�dl� fel�. De miel�tt oda�rtek volna, Yoh megtorpant.

- Anna el�tt fogd vissza magad. – k�rte b�tyj�t, �s elengedte a kez�t.

Aki egy csal�dott s�hajjal �s durc�s arckifejez�ssel k�vette az asztalhoz.

Amint bel�ptek a szob�ba, egyb�l szemet sz�rt nekik, hogy egyel kevesebb ter�t�k van. Anna sem �lt az asztaln�l, hanem m�r a nappaliban n�zte az aznapi sorozat�t.

Yoh el�g k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, ezzel szemben Hao �gy t�nt j�l sz�rakozik.

- Hehe, �gy akar visszav�gni? – morfond�rozott.

- Gyere, keresek neked valami kaj�t. – suttogta halkan, nehogy Anna meghallja.

Ber�ncig�lta testv�r�t a konyh�ba, de nagy meglepet�s�re �res volt minden. Teh�t a m�dium erre is felk�sz�lt.

- Hhhh… - s�hajtott Yoh – Akkor nincs m�s h�tra, osztozunk.

- �n nem vagyok �hes. – jelentette ki Hao, de ekkor megkordult a gyomra – Kissa…

Yoh felnevetett.

- A gyomrod m�st mond. – de mikor l�tta hogy b�tyja csak legyint, hozz� tette – Tegnap se ett�l semmit. �n ettem meg az eg�szet… - motyogta b�nb�n�an, de azt�n esz�be jutott Hao akci�ja, �s elpirult.

- Az edz�sek miatt, neked t�bb sz�ks�ged van r�, mint nekem.

- Nem �rdekel! Enni fogsz, �s k�sz! – akaratoskodott �s hat�rozottan le�ltette maga mell�.

Yoh kett�v�gta a h�sszeletet �s elosztotta a rizst k�tfel�. Viszont csak egy p�r p�lcik�juk volt.

- �hm… �s most? – k�rdezte Hao.

Yoh bekapott egy szeletet, majd a p�lcik�t Hao fel� ny�jtotta.

- Komolyan egyes�vel akarunk enni? – nevetett fel, de az�rt belek�stolt a rizsbe.

De ezut�n nem adta vissza Yohnak az ev�eszk�zt, hanem az � szelet h�s�b�l felcs�ptetett egy darabot �s fel� ny�jtotta.

Yoh pislogott p�rat, de az�rt elfogadta a fel� ny�jtott �telt. Hao elmosolyodott, amit Yoh is viszonzott.

- �gy tal�n gyorsabb?

- Hat�rozottan. – v�laszolta vigyorogva az id�sebb iker �s most mag�nak sz�rt fel egy h�s szeletet.

Ez �gy ment egy p�r percig, majd az egyik alkalommal Yoh mell� nyelt. K�h�gni kezdett, k�zben Hao meg�t�gette a h�t�t.

- K�… k�szi. – ny�gte ki fuldokolva, �s megt�r�lte a sz�ja sz�l�t.

- Nincs mit, otouto, de maszatos vagy. - kuncogta, majd Yoh v�lasz�t meg sem v�rva k�zelebb hajolt hozz�.

Yoh reflexszer�en h�trah�k�lt, de Hao az �ll�n fogva megtartotta.

- Maradj kicsit nyugton, Yoh.

- Hao… eszedbe ne ju… - kezdte, de m�r az arc�n �rezte b�tyja tisztogat� nyelveit.

Yoh felmordult, �s megmarkolta Hao csukl�j�t, az �llai alatt. Testv�re gyeng�den leszor�totta �ket, �s tov�bb puszilgatta az arc�t. Yoh v�g�l megadta, s ellaz�totta mag�t majd Hao mellkas�nak d�lt, aki �gy az arc�r�l �tt�rt a sz�j�ra. Lassan v�gignyalta �s harapd�lta, de nem cs�kolta meg igaz�n. Yoh kezdte elvesz�teni a fej�t �s kinyitotta ajkait, s Hao sz�j�t kutatta. De � mindig kit�rt el�le.

- �hes vagy, otouto? – k�rdezte, mik�zben szenved�lyesen r�lehelt �ccse arc�ra.

- Hhh… i-igen. – ny�sz�r�gte �s k�ny�rg�en n�zett fel b�tyja ajkaira.

Aki csak erre v�rt. Hevesen megcs�kolta �s j�tszadozni kezdett a nyelv�vel. Mikor Yoh m�r alig kapott leveg�t, zih�lva elv�ltak egym�st�l, s m�g Hao orc�j�n is kis p�r volt. De a v�gyt�l.

- �hes vagy m�g? – k�rdezte, �s fel� ny�jtotta a t�lk�t.

Yoh pirulva megr�zta a fej�t.

- El�g volt… - r�pillantott Haora, aki �pp megnyalta sz�ja sz�l�t -… k�-k�sz�n�m.

Ezut�n az ikrek elpakolt�k a t�ny�rokat �s indultak volna vissza a szob�ba, amikor Anna kisz�lt nekik a nappalib�l.

- Lassan a testtel, Yoh!

- Ha-hai? – fordult vissza f�l�nken.

- Ugye nem felejtetted el az edz�st? – k�rdezte fenyeget�en.

- Mi?! – csattant fel – De hiszen azt mondtad ma szabadnapot kapok!

- Az m�g azel�tt volt, miel�tt a testv�redet rejtegetted.

- De…!

- Semmi de! – majd Haohoz fordult – Te meg tedd hasznoss� magad �s fel�gyeld!

Hao felh�zta egyik szem�ld�k�t, majd g�nyosan elmosolyodott.

- Meglesz…

- Ezt nem hiszem el…! – sop�nkodott Yoh, �s amint bejutott a szob�ba, lerogyott a fal mell�.

- Ugyan m�r, otouto! N�zd a j� oldal�t. – pr�b�lta felvid�tani Hao – Legal�bb nem leszel egyed�l!

- Remek… - s�hajtott – Am�g �n kik�p�m a belemet fut�s k�zben, te b�k�sen pihensz egy padon. Igen, �gy sokkal elviselhet�bb…

Hao felnevetett.

- Alattomos ilyet felt�telezned r�lam, Yoh! – guggolt le mell� a f�ldre.

- Mi�rt, most nem? Ezt tenn�d… nem? – k�rdezte rem�ny vesztve a fiatalabb iker.

Hao komoly tekintettel n�zett r�, �s mindk�t kez�t Yoh v�llaira helyezte. A szem�b�l csak �gy s�t�tt az �szintes�g… Yoh teljesen belepirult.

- M�g sz�p! – vigyorodott el id�tlen�l.

- …*csepp* - Yoh ki�br�ndultan �s durc�san b�mult r�h�g� testv�r�re – Hao! Olyan idi�…! – kezdte volna r�z�d�tani a s�rt�sek had�t, amikor Hao hirtelen lesm�rolta.

Kezeit a falnak nyomta, �gy Yoh tehetetlen volt. Hi�ba pr�b�lt kap�l�zni, b�tyja er�sen szor�totta �s meg�ll�s n�lk�l cs�kolta. Yoh egy kis id� ut�n m�r nem pr�b�lt szabadulni, csak elengedte mag�t, amit Hao egyb�l �szrevett �s neki is gyeng�lt a szor�t�sa. A fiatalabb iker lassan lehunyta szemeit, �s beleny�g�tt a cs�kba. Erre Hao elmosolyodott �s elengedte.

- Hhhh… Hao… - zih�lt csukott szemmel, majd mikor kinyitotta, �s szembetal�lta mag�t testv�re mosolyg�s arc�val elpirult – E-ez nem �r!

- Olyan aranyos vagy, amikor zavarban vagy, otouto. – vigyorodott el, amire Yoh csak m�g jobban elpirult. V�g�l ink�bb nem v�laszolt semmit, csak fel�llt.

- Menj�nk futni… - motyogta, �s m�r vette is fel mag�ra a s�lyokat.

            Mikor ki�rtek a kapun, Hao megtorpant �s a fal�nak t�maszkodott.

- Csak egy valamit nem �rtek, otouto. – mondta, s mikor Yoh k�rd�n fel� fordult, g�nyosan elmosolyodott – Mi�rt besz�lsz t�bbes sz�mban?

Azzal egyre halkul� kuncog�ssal halv�nyulni kezdtek a k�rvonalai, m�g v�g�l elt�nt Yoh szeme el�l.

- HAO! – ki�ltott ut�na m�rgesen, de csak �jabb nevet�s j�tt v�laszul.

Yoh durc�san szelte �t a k�rny�ket, mert m�g mindig d�h�s volt b�tyja viselked�se miatt. �szre sem vette, hogy ugyan azon az �tvonalon fut, amin tegnap is v�gigment a boltba menet. Elfutott egy j�t�kbolt el�tt, ahonnan kisz�r�d�tt az elad� �s a vev� hangja.

- Szeretn� fiam? Biztos tetszene a h�gocsk�j�nak. – mondta az �regember.

- K�sz�n�m nem. – mosolyodott el – Nincsen h�gom.

Yoh erre megtorpant. Hiszen… ugyan az a sr�c volt az, aki tegnap is itt j�rt a kish�g�val. Az lehetetlen! Hiszen m�g a h�g�t is l�tta…

Az ajt� cseng� hangj�ra Yoh �sszerezzent, �s tov�bb folytatja �tj�t. De az �t t�bbi r�sze sem volt z�kken�mentes.

Kiss� lelass�tott, mert megakadt valamin a szeme. Az el�tt a kirakat el�tt �llt, ahol a feh�r yukat�kat l�tta. De… most nem feh�rek voltak. Mind piros, lila, vagy egy�b cifra sz�nekben pomp�zott. Yoh megr�zta a fej�t �s tov�bb futott. Biztos megj�tt az �j kollekci�, gondolta. Pedig j�l tudta, hogy a h�nap k�zep�n nem �rkezik �j �rucikk.

Ez kicsit elterelte figyelm�t Haor�l, �s a vele kapcsolatos indulatair�l. Mikor befordult a k�vetkez� sarkon, az �lelmiszerbolttal tal�lta szembe mag�t.

- K�sz�n�m Yukou! Holnap tal�lkozunk! – intette b�cs�t egy k�z�pkor� n�, aki �pp a boltb�l l�pett ki.

Ahogy Yoh jobban megn�zte, r�j�tt, hogy a tegnapi p�nzt�ros. Kicsit meg�llt, hogy el�re engedje.

- K�sz�n�m, fiatalember. – biccentett, s ekkor Yoh megl�tta.

A f�lbeval�ja… nem ugyan olyan volt, mint tegnap. Most egyszer� f�lholdat �br�zolt. A fiatalabb iker k�ts�gbeesetten fordult a n� ut�n.

- E-eln�z�st, asszonyom! – ki�ltotta, s a n� r�n�zett – Tegnap is ez a f�lbeval� volt mag�n?

- Igen, a f�rjemt�l kaptam. – mosolyodott el – Sz�p darab, ugye?

- A… az… - motyogta, majd megk�sz�nte a seg�ts�get �s elindult visszafele.

De m�r egy�ltal�n nem is figyelte merre megy. Zih�lva lef�kezett a zebra el�tt, �s h�borg� gondolatait rendezgette.

Meg�r�lt volna? Hiszen, tegnap tiszt�n l�tta, hogy olyan f�lbeval�t viselt, mint Hao…

- Jaj, Shinji �j sz�ma olyan kir�ly! – ujjongott mellette egy tin�dzser l�ny.

- A c�me olyan egy�tt �rz�… - s�hajtotta a bar�tn�je – Watashi mo… - �s �nekelni kezdte a dalt.

Yohn�l itt szakadt el a c�rna. Mi t�rt�nik k�r�l�tte? �lmodik? Megcs�pte mag�t, de �rezte a f�jdalmat. �bren volt.

Akkor… a tegnapit �lmodtam volna? Itt mintha bomba robbant volna a fej�ben.

- Hao… - ny�gte rekedten, �s nem t�r�dve a pirossal, lel�pett a j�rd�r�l.

Hallotta az aut�k dud�l�st, a f�kek csikorg�s�t, de nem �llt meg. Csak egyvalamire tudott gondolni.

„Ha a tegnapi nap nem volt val�s�g… akkor… akkor… Hao sem? Az nem lehet, hogy �… hogy � is elt�nt!”

Szerencs�re �lve �t�rt a t�loldalra, de ott sem �llt meg. Egyenesen a park fel� vette az �tj�t, ahol tegnap tal�lkoztak. Mert tal�lkoztak… ebben biztos volt. Vagy csak mag�t akarta meggy�zni?

Lihegve r�tta az �sv�nyeket, �s kereste a helyet, ahol �ssze�tk�ztek. Mikor oda�rt, elki�ltotta mag�t.

- Hao!

Semmi v�lasz.

- Hao! HAO! – k�nt�lta folyamatosan, de csak a saj�t visszhangj�t hallotta.

M�r a s�r�s hat�r�n volt, de testv�re m�g mindig nem mutatta meg mag�t. Pedig ha h�vja, biztos el�j�nne… Ha csak… nem…

Yoh lerogyott egy padra �s a kez�be temette az arc�t.

- Hao… - suttogta rekedten, �s egy k�nnycsepp lefolyt az arc�n.

Erre hirtelen t�z gy�lt, s n�h�ny l�p�ssel mellette megjelentek a b�tyja k�rvonalai.

- Bocs otouto, de… - kezdte Hao, de nem volt ideje befejezni, mert Yoh a nyak�ba vetette mag�t.

�gy szor�totta, mintha az �lete f�ggene ett�l, s egy percre sem eresztette. Pr�b�lta visszatartani, de most hogy tudta, nem �lom volt, a megk�nnyebb�l�s eluralkodott felette. Keservesen s�rni kezdett b�tyja v�llain.

- Yoh…? – �lelte �t gyeng�den – Mi a baj?

Yoh erre m�g hevesebben r�kezdett, �s teljesen Hao v�llaira omlott. Aki �rezte, hogy szinte � t�masztja �ccs�t, ez�rt �lbe kapta �s le�lt vele a padra.

Ott a