3. fejezet

Sokadik k�rt futott�k a h�zblokk k�r�l. Nem sz�molt�k, hogy pontosan hol tartanak, 30-valah�nyn�l felhagytak vele. Horo Ren m�g�tt loholt kiss� lemaradva. Az�ta sem t�rte jobban a meleget, de ezalkalommal legal�bb nem lett rosszul.

J�ideje figyelte az el�tte halad� s�m�nt. Felt�nt neki ugyanis m�g a fut�s elej�n, hogy Ren t�volba r�ved� tekintettel, t�ls�gosan egyenletes l�gz�ssel, tiszt�ra, mint egy g�p r�ja a k�r�ket. Val�sz�n� elmerengett valamin. Horonak volt is egy sejt�se, hogy min. Teh�t el�tt�k �ll majd egy besz�lget�s… Mert annak ellen�re, hogy meg�g�rte, nem b�ntja Jocot, biztos, hogy sz�lka maradt a szem�ben. Ez pedig nagyon nem tetszett az �szaki s�m�nnak. Nem az afrikai sr�c�rt agg�dott. Dehogy. Mind�ssze tudta, hogy az elfojt�sok �s a lappang� d�h hova vezetnek. Nem akarta ism�t �gy l�tni bar�tj�t, mint a s�m�nviadal idej�n t�rt�ntekkor. Az eml�kre elmosolyodott. �gy visszan�zve r�hejes volt, hogy egy �nekl� kisl�ny milyen r�tul elb�nt vel�k majdnem. Igaz nem a l�ny volt az ok, hanem �k maguk. Az �nek csak felsz�nre hozta azt, amit legsz�vesebben �r�kre lent tartana az ember.

Gondolataib�l Anna eb�dre h�v� hangja r�zta fel. A kis csapat megk�nnyebb�lve kanyarodott be a kertbe, kis id� m�lva pedig nem hallatszott m�s a t�pl�lkoz�s zajain k�v�l.

Ev�s ut�n Anna lesz�llt r�luk, �gy laz�thattak egy kicsit. Yoh term�szetesen �gy gondolta, hogy meg�rett az id� egy kis szuny�k�l�sra, �gyhogy fogta mag�t �s rekord gyorsas�ggal elt�nt az emeleten. Horo szem�ld�kr�ncolva n�zett ut�na. Ott tervezett besz�lni Rennel, aki m�g mindig morg�s hangulatban volt, de �gy, hogy Yoh a szomsz�d szob�ban hortyogott, m�r nem t�nt j� �tletnek. Ki tudja, mikor �bred fel k�zben. A falak v�konyak, a t�ma pedig nem r� tartozik. �pp sorra vette az esetleges alternat�v�kat, mint p�ld�ul a kamra, a f�rd�, a ruh�sszekr�ny, amikor Ren fel�llt az asztalt�l �s sz� n�lk�l kiment.

”�gy is j�” - gondolta Horo, azzal ment ut�na. A konyh�b�l Ryu pislogva n�zett a meg�resedett helyekre, azt�n megvonta a v�ll�t �s visszafordult a tisztogat�sra v�rakoz� ed�nyhalomhoz.

Ren a torn�c korl�tj�nak t�maszkodva n�zte a semmit. Pontosabban a semmibe. Val�sz�n�leg nem �szlelte, hogy Horo m�g�tte �ll, mert az �rint�s�re �sszerezzent, �s kifejezetten d�h�s pillant�ssal fordult meg, hogy l�ssa, ki h�borgatja. Amint felismerte bar�tj�t, megl�gyult a tekintete. Az a melegs�g is visszat�rt bel�, amit csak neki mutatott. Viszont tov�bbra sem mosolyodott el, ami fikarcnyi k�ts�get sem hagyott rossz hangulata fel�l. Mindamellett az�rt engedte Horonak, hogy �tkarolja a derek�t, �s hozz� simuljon. Ez mindig olyan j� �rz�s volt… Ren nem tehetett r�la, de �nk�ntelen�l nekid�lt, hogy m�g k�zelebb legyenek egym�shoz. Horo ajkai (ha t�rs�� nem is) mosolyra h�z�dtak. Mondani akart valamit, de v�g�l nem sz�lalt meg. R�hajtotta fej�t a k�nai s�m�n v�ll�ra, �gy n�zte a kertben �ll� fa lombos �gait, ahogy a ny�ri szell� lassan lengeti �ket. Nem akarta elrontani ezt a b�k�s pillanatot az eb�d el�tt t�rt�ntek felh�nytorgat�s�val. L�tsz�lag Ren most nyugodt volt, �gyhogy nem indokolt ’adjuramisten’ belev�gni a “dr�m�ba”.

Amint ek�pp futatta gondolatmenet�t, egyszercsak �rezte, hogy Ren enyh�n megremeg, �s fej�t a nyak�nak d�nti, ezzel vesz�lyes k�zels�gbe hozva egym�shoz ajkaikat. Horo els� reakci�ja az �rtetlen pislog�s volt. Azt�n r�j�tt. A nagy gondolatf�z�s k�zepette nem vette ugyan �szre, de egy ideje m�r p�rja has�t simogatta lass�, k�rk�r�s mozdulatokkal. Az eredm�ny pedig ott pihent csukott szemekkel, f�lig nyitott sz�jjal a v�ll�n.

“Hajaj…” – gondolta az elk�vet� – “Ez �gy nem lesz j�.”

Ahhoz k�pest, hogy milyen m�rges volt p�r perccel ezel�tt… Hirtelen volt a v�ltoz�s. �szaki s�m�nunk kezdte �rteni, mi�rt is borult ki ezen Joco.

***************

Ren gondolataiba mer�lve �lldog�lt a torn�con. Nem hagyta nyugodni az im�nti aff�r.

*Ez… term�szetellenes. �s... �s… gusztustalan!* – visszhangoztak fej�ben a nemr�g kiejtett szavak.

“Te kis… Ghrrrrr! … De mit ideges�tem magam? A te bajod, ha nem �rted.” – f�st�l�gte mag�ban – “Rossz neked...”

Gondolataib�l egy v�ll�t �r� k�z s�lya r�ntotta vissza a jelenbe. Inger�lten fordult meg, hogy l�ssa (�s esetleg beh�zzon egyet), ki zavarja. Egy pillant�s el�g volt, hogy a beh�z�st t�rgytalannak �t�lje. Elv�gre nem r� volt d�h�s. Visszafordult a korl�t fel�, semmi jel�t nem adva egy k�sz�l� kirohan�snak. �gyhogy Horo nyugodt sz�vvel k�zelebb l�pett, �s h�tulr�l �tkarolta. Renben egy pillanat �rny�k�nak erej�ig felderengett a “Horo, most ne” kezdet� visszakoz�s, de ahogy j�tt, �gy t�vozott is. M�rt akarn� ell�kd�sni mag�t�l? Csakmert felborzolta a ked�ly�t az a… Nem �r annyit. K�l�nben is. J�l esett neki a m�sik ir�nta tan�s�tott t�r�d�se. J� �rz�s volt a karj�ban lenni, �rezni test�nek meleg�t �s l�legzet�t a haj�ban. J� volt tartozni valakihez. Tartozni hozz�.

H�t�t �szaki t�rsa mellkas�nak d�nt�tte. �gy jobban �rezte a simogat� meleget. Horo v�laszk�ppen a v�ll�ra hajtotta fej�t. El�tte megakadt egy pillanatra a l�legzete, mintha szavakat k�sz�lne kimondani, de v�g�l n�ma maradt. Ren h�l�s volt �rte. Szavakra volt a legkev�sb� sz�ks�ge. �gy is tucatnyi zakatolt, sz�guldozott az elm�j�ben.

Puha �rint�st �rzett a has�n, ami azt�n l�gy cir�gat�sban teljesedett ki. Megborzongott. Valahogy m�r nem akart zavar� gondolataira figyelni. Ink�bb a kellemes �rz�s vonzotta. R�d�nt�tte a fej�t bar�tja v�ll�ra, �s az arca fel� fordult.

***************

Horo (b�r nem volt szok�sa) agg�dva n�zett k�rbe. Ezegyszer nem ide akart kilyukadni. T�nyleg nem. Erre tess�k. De olyan jellemz�… El is nevette volna mag�t v�gyaik fellobban�s�nak �sszehangolatlans�g�n, ha nem vonja el figyelm�t az ajt�n�l t�madt mozgol�d�s.

Semmi �rdekes, csak Mortyt rugdosta ki valaki egy j�kora kupac szem�ttel a kez�ben. Horo sz�rakozottan n�zte, ahogy szitkokat mormolva az orra alatt elbukd�csol a szem�tt�rol�ig, �s t�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n valahogy belegy�m�sz�li a m�retes zs�kot, hogy azt�n s�rt�d�tt k�ppel visszamas�rozzon a h�zba. Hi�ba, vannak dolgok, amik nem v�ltoznak. P�ld�ul Anna munk�ra invit�l�sa. Nem lehetett nemet mondani r�.

Ahogy a k�zj�t�k lezajlott, visszafordult Renhez, hogy azt�n lemereved� von�sait enyhe p�r �ntse el. Szembetal�lta ugyanis mag�t k�t hatalmas aranyszemmel, amik rezzen�stelen�l meredtek r�. A k�nai s�m�n tekintete h�tk�znapi k�r�lm�nyek k�zt sem volt smafu, de kb. 3 centi t�vols�gb�l, valamint a benne �g� jelent�s m�rt�k� v�gyt�l kifejezetten els�pr� erej�re siker�lt.

- Huh… - ny�gte ki Horo, er�sen koncentr�lva fizikai val�j�nak szil�rd halmaz�llapot� megtart�s�ra, mert bizony kezdte �gy �rezni, hogy menten elolvad, �s lefolydog�l a deszkalapok k�z�tt. Nem tette. M�st se nagyon, csak megbabon�zva b�multa a ragyog� szemp�rt. M�r azt se tudta, hol van. �gy �rezte, mag�ba r�ntja egy aranysz�n �rv�ny.

Mind�ssze annyit t�rt�nt, hogy Ren szembe fordult vele, nem v�ve le tekintet�t az �v�r�l, ezzel keltve a forg� �rz�st. Lassan a nyak�ba fonta karjait. Aranyszemei k�zeledtek, majd lecsuk�dtak, Horo pedig valami forr�t �rzett az ajkain. Forr�bbat, mint addig b�rmikor. Ez egyr�szt nagyon nagyon b�ztat� volt, m�sr�szt n�mi aggodalomra adott okot. T�nyleg nem tudta, hogy lehet az, hogy bar�tja egyik percben d�ht�l f�st�l�g, de olyan m�rt�kben, hogy a g�zmozdony hozz� k�pest halov�ny k�dfoszl�nyt p�f�kel, a m�sikban meg 101% odaad�ssal omlik a karjaiba, mintha az �gvil�gon semmi m�s nem foglalkoztatn�. Vagy kezd tudathasad�sos t�neteket produk�lni, vagy az �szaki s�m�n agg�dja t�l a dolgot. Esetleg egyik se, de akkor tot�lis a tan�cstalans�g. Nem mintha visszak�v�nta volna t�rsa h�v�s, mogorva �nj�t, akit a f�l erd�n �t kell kergetni, hogy v�gre hozz��rhessen, vagy �pp h�tulr�l becserk�szni a meglepet�s erej�vel, de ezek a mostani kit�r�sek meg ism�t csak �tes�s a l� t�ls� oldal�ra. Csak �pp az ellenkez�re.

Az id� azonban nem volt alkalmas e rejt�lyes k�rd�s megvitat�s�ra. Tulajdonk�ppen az eg�sz szitu�ci� alkalmatlan volt, de ezzel Horo m�r nem foglalkozhatott behat�bban, mert r�vid �ton a falnak nyomva tal�lta mag�t, a k�vetkez� pillanatban pedig Ren halk morg�ssal h�zni kezdte mag�val lefel� a f�ldre.