Levelek �s sz�rnyak suhog�sa hallatszott, ahogy egy mad�r elrugaszkodott az egyik fa �g�r�l, �s eleg�ns �vben az �g k�kje fel� emelkedett.

Nem tudt�k, mennyi ideje �lhetnek m�r a kid�lt far�nk�n. �szint�n sz�lva nem is �rdekelte volna �ket, ha nem �ppen edz�s k�zep�n lenn�nek. A t�v nem futja le mag�t (Horo �szinte b�nat�ra).

Ren csukott szemmel pihengetett t�rsa �lel�s�ben. Az id� �llni l�tszott. Nem jutott el hozz� m�s, csak Horo egyenletes, nyugodt �tem� sz�vver�se. Nem tudatosult benne, hogy ujj�val mint�kat rajzolgat a m�sik h�t�ra. M�g az az enyhe borzong�s sem t�nt fel neki, amit a gerince megsim�t�s�val v�ltott ki bel�le. Ami felt�nt, az Horo �lel�s�nek egyre szorosabb volta, valamint ajk�nak puha �rint�se volt a nyak�n.

- Horo… - kezdte gyanakodva.

- Hm?

- Mit csin�lsz?

- ����…

- �rtem. �s mi�rt pont az erd� k�zep�n?

- Tudod Ren, gyakorlatilag m�g nem vagyunk az erd� k�zep�n. K�l�nben is, most te kezdted…

- Mit kezdtem �n?

- Simogattad a h�tam.

- �n ne… T�nyleg?

- �s milyen j�l…

- … - pr�b�lta visszaid�zni az elm�lt perceket.

Horo el�gedetten s�hajtott �s megnyalintotta aranyszem� t�rsa nyak�t.

- HORO!

- Hmmmmmm?

- Ne mondd, hogy ITT j�tt r�d…

- Nem az itt a l�nyeg, Renny. Hanem te. Ha a… mit tudom �n, t�zes pokolban lenn�k veled, akkor ott j�nne r�m. Hehe, b�r a h�fok azonos…

- Ezt nem hiszem el…

- Miiit?

- Tov�bb kell menn�nk, nem �r�nk r�… egyebekre.

- De Ren, ez sokkal jobb, mint futni. Am�gy meg - hehe- ez is mozg�s.

- Ezt Ann�nak is magyar�zd meg.

- Ink�bb passzoln�m…

- Mindj�rt gondoltam. - finoman eltolta mag�t Horot�l �s talpra �llt. - Akkor h�t gyer�nk. - ny�jtotta kez�t szemmel l�that�an durc�s t�rs�nak, aki k�sz�l�d�s k�zben valami igazs�gtalans�gr�l, meg kegyetlen n�szem�lyr�l, valamint a t�rsas �rintkez�s elidegen�thetetlen jog�r�l motyogott az orra alatt. V�g�l belet�r�d�tt az elker�lhetetlenbe, �s -m�g mindig morogva- fut�snak eredt Ren nyom�ban.

J�ideje r�tt�k m�r az utat, amikor t�voli, de egyre hangosod� l�bdobog�s �t�tte meg a f�l�ket. Vagyis ink�bb Ren�t, mivel Horo saj�t zih�l�s�n k�v�l aligha hallhatott m�s, halkabb hangot. N�h�ny pillanat m�lva m�r beazonos�t�sra alkalmas t�vba ker�ltek a fel�j�k k�zeled�k.

Mily meglep�, Yoh�k voltak azok. Megviselten, koszosan, izzadtan, de letagadhatatlanul �k voltak.

- M�ris visszafel�? - ki�ltotta fel�j�k Ren.

- �, Ren… Horo… huhhh… igen… k�hhh… m�r csak a h�zig �rj�nk el… Viszont ti nem sokat haladtatok… Aprop�, vigy�zzatok a lejt�s kanyarban. Nem t�l m�ly, de el�g kellemetlen szakad�k van az �sv�ny sz�l�n... - Ryu arca f�jdalmasan megvonaglott, de nem sz�lt.

- K�ssz, vigy�zunk. Mennyire van messze a v�ge? - intett el�re.

- M�g b�ven fogtok izzadni. - mosolygott sajn�lkoz�-f�jdalmasan a f�lhallgat�s s�m�n.

- M�rt nem lep meg…?

- Sziasztok! - intett b�cs�t a hazafel� tart� brig�d, �s ny�sz�r�gve tovavonszolt�k magukat.

- Kitart�s, m�r nincs sok. (Nektek…)

- Ne is mondd, alig v�rom, hogy ki�ztassam a g�rcs�ket az izmaimb�l a f�rd�ben. Ott tal�lkozunk!

- Jah, haver, ha t�l�lj�k… - f�jtatta Horo.

A k�t csapat hamarosan l�t�-�s hall�t�von k�v�lre �rt egym�st�l. Valamivel k�s�bb az �sv�ny emelked�ni kezdett.

„Hm, val�sz�n� ennek az alj�n lesz az a bizonyos kanyar…” Gondolta Ren. Fel�rve kiny�jtotta karj�t, amibe Horo sikeresen bele is �tk�z�tt.

- He? - k�rdezte elcsig�zottan, megpr�b�lva l�t�s�t �jb�l �lesre �ll�tani.

- Itt s�t�lunk. Nem akarok az �rokban landolni.

�s Ren nem t�vedett. Az elkanyarod� �t k�ls� sz�le val�ban a semmibe veszett. K�zelebb �rve vil�gosan l�tszott, hogy a lejt�n n�v� bokrok �gai n�hol let�redeztek. Mintha valaki vagy valami mag�val sodorta volna �ket.

- Au… h�la Yoh�knak, hogy megk�m�ltek ett�l… - jegyezte meg Horo. Ren b�lintott. - Menj�nk. - mondta, �s ism�t fut�snak eredt.

A t�j mit sem v�ltozott a kil�m�terek alatt. Egyhang�s�ga fokozta a kil�t�stalans�g �rz�s�t. Mint egy alag�t, aminek sosem szakad v�ge. F�k, bokrok, f�k, bokrok, helyenk�nt megf�szerezve alattomosan megb�v� gy�kerekkel �s �regekkel. Mintha nem lenne n�lk�l�k is �pp el�g megr�z� ez a t�ra. De azt�n, hamarabb mint gondolt�k, ritkulni kezdtek a f�k. T�bb f�ny �rt le a talajra, d�sabb, z�ldebb volt a f� �s �rezhet�en elmaradt az erd� h�v�ss�ge.

- �t�rt�nk? V�ge! Ember, el se hiszem… - hebegte boldogan a k�k haj� s�m�n.

- Nagyon �gy n�z ki. - nyugt�zta Ren. Majd, mintha csak az el�bbi kijelent�st hivatott volna meger�s�teni, el�bukkant a szellem �s visszafel� mutatott.

- Gyer�nk, Horo! - biztatta lerogyni k�sz�l� t�rs�t a k�nai fi�. - Ezt m�r f�l l�bon is…

- Jah, a m�sik m�r leszakadt…

- Ne morogj, nemsok� otthon vagyunk. Csak m�g egy kicsit…

- De nem b�rom… - nyavajogta, �s m�r �lt is a f�ld�n.

- �llj fel!

- Nem.

- Horo! - Ren hangja v�szj�sl� kicseng�st kapott.

De Horo nem t�r�d�tt vele. Ink�bb elny�lt a f�ld�n, jelezve, hogy m�g nem k�v�nja kitenni mag�t a vissza�t gy�trelmeinek. �m hirtelen s�lyt �rzett a has�n. Reflexb�l fel akart �lni, de k�t er�s k�z visszanyomta. Azt�n az egyik elengedte, �s finoman v�gigsim�totta az arc�t, mik�zben gazd�ja forr� cs�kot nyomott a megd�bbent s�m�n sz�j�ra.

- Hever�ssz csak itt, ha akarsz. �n viszont megyek. - s�gta a f�l�be, �s szavaihoz h�en felpattant �s elviharzott arra amerr�l j�ttek.

Horo p�r pillanatig dermedten fek�dt. Pislogott p�rat. Felemelte a fej�t �s Ren ut�n n�zett, aki m�r fel�rt az egyik lejt�n.

- Ren, v�rj! Ne hagyj itt! - kiab�lta t�p�szkod�s k�zben, majd lila vill�mk�nt rohan� bar�tja ut�n botladozott.

- �, ha a kezem k�z� kaplak… Ezt tenni… Velem…

Nagy nehezen felbotork�lt az emelked�n. Ren az alj�n �llt, �s leplezetlen�l vigyorgott.

- Teeeee… - sziszegte Horo.

- Csak nem m�rges vagy? - k�rdezte szem�rmetlen�l pimasz hangon, �s m�g sz�lesebben vigyorgott.

- GHRRRR - t�rt fel a j�gs�m�n tork�b�l �s elr�gta mag�t a lejt�r�l.

Ren sarkon fordult �s futni kezdett, egyre fokozva a temp�t. Horo ut�na. Valahogy minden f�radts�g elsz�llt bel�le.

Az aranyszem� s�m�n �nel�g�lten pillantott h�tra.

„Tudtam, hogy ez hatni fog” - nevetett mag�ban.

A sebes iramnak k�sz�nhet�en feleannyi id� alatt tett�k meg a t�vot, mint az elej�n. Ren kiss� lelass�tott. M�r l�tta az erd� ritk�sabb r�sz�t maga el�tt, teh�t hamarosan ki�rnek bel�le. Nagyszer�. A terv bev�lt. A t�v teljes�tve. � kifulladva, de megk�nnyebb�lten. Horo felh�zva. Igaz is, mit kezd Horoval? Ilyen �llapotban �rdekes l�tv�nyt ny�jt majd a t�bbieknek, f�leg ha elkapja Rent. Mert az szinte biztos, hogy nem fogja ut�na elengedni senki �s semmi kedv��rt. Nincs mese, futni kell. Azt�n majd… majd.

- �����lllljjj mmeeegggg teeeee…

- Mi van haver, f�radsz?

Inger�lt morg�s �rkezett v�laszk�nt.

Az erd� sz�le sebesen k�zeledett. A napf�ny ism�t teljes er�bedob�ssal t�z�tt. A f�k kezdtek elmaradozni. Miel�tt v�gleg ki�rtek volna k�z�l�k, Ren megtorpant. Szembefordult az eszel�sen vicsorg�, fel� sz�guld� Horoval, �s morajl� hangon r�ki�ltott.

-�LLJ!

Horo arc�r�l lefutott a vicsorg�s, �tadva hely�t ism�telten a d�bbenetnek. Lef�kezett, �s p�r l�p�sre t�rsa el�tt meg�llt - akinek arckifejez�se id�k�zben megl�gyult, �s lassan odas�t�lt hozz�.

- L�tod, nem is volt olyan v�szes. - sz�lt kedves hangon, �s orr�t Horo verejt�kt�l nedves nyak�nak d�rzs�lte.

- Teeee! - j�tt vissza a k�k haj� s�m�n hangja. - Te, te…

- Ezt egyet�rt�snek veszem. - azzal megindult hazafel�.

Pontosabban indult volna, ha nem fon�dik k�t kar a dereka k�r�, �s tartja vissza.

- Azt m�r nem. Eleget futottam ut�nad. Nem m�sz sehov�. Vagyis… - mormogta Horo egyre szenved�lyesebb hangon, azzal h�tr�lni kezdett vele, vissza az erd�be.