2. fejezet

Reggel a t�rsas�g �lmosan gy�lekezett az asztal mellett, er�tlen�l r�gcs�lva a sz�jukba egyens�lyozott falatot. Az �jszakai moziz�s valahogy nem nagyon volt kompatibilis a kor�n kel�ssel. A k�t otthon maradt sem t�nt �rdekes m�don t�l kipihentnek, de ez egyel�re senkit sem �rdekelt. Mint ahogy az sem sz�rt szemet az �lmos k�d�n �t, hogy felt�n�en b�k�sen �ld�g�lnek egym�s mellett.

- H� lusta semmirekell�k! – csattant egy lehangol�an ismer�s hang – Reggeli ut�n minden �jszak�z� j�mad�r fut 30… nem, 50… �h, addig futtok, am�g �ssze nem estek az �t k�zep�n! Az egyik, h�zban k�s�rt� szellem rajtatok tartja a szem�t. Csak a miheztart�s v�gett.

- Jaj Anna… - ny�gt�k k�rusban az „�ldozatok”.

- Semmi „jaj Anna”, ha ahhoz el�g kitart�ak voltatok, hogy f�nt legyetek, akkor a fut�shoz nemk�l�nben. – Z�rta le a vit�t h�tborzongat�an nyugodt hangon.

- De te is vel�nk volt�l…

- Viszont veletek ellent�tben nekem nem kell edzenem.

„Feladom…”

Ha valaki l�tta volna a kapu el�tt csoportosul� s�m�nok arc�t, biztos lett volna benne, hogy temet�sre k�sz�lnek.

- Ezt nem fogom t�l�lni. – sir�nkozott Yoh. – Mindig ez az edz�s…

- Az nem lenne ments�g Ann�nak. Ha meghaln�l, a szellemedet hajtan� tov�bb. – nevetg�lt Horo, az el�tt�k �ll� feladat s�ly�hoz k�pest meglep�en ked�lyes hangon.

- Neked meg mi a fr�szt�l van ilyen j� kedved? – k�rdezte morcosan Joco. A „viccmester” most nem volt der�lt hangulatban.

Horo halv�nyan elpirult, de miel�tt sz�lhatott volna valamit, Anna tombol� hangja z�gott �t a leveg�n.

- AZT MONDTAM FUT�S!!!

A fi�kat mintha pusk�b�l l�tt�k volna ki, eliramodtak a k�zeli erd� fel�. Gondolt�k, azt keresztbe-kasul �tfutni el�g lesz.

A nap egyre magasabbra emelkedett. Ahogy a h�m�rs�klet is. A f�k k�z�tt nem �rte �ket k�zvetlen napf�ny, m�gis el�g f�lledt volt a leveg� ahhoz, hogy egyeseknek komoly probl�m�t jelentsen.

- N-nem b��r-rom… - kr�kogta Horo agoniz�lva. - Ez t�l meleg.

- Ugyan m�r, m�g csak az erd� harmad�n lehet�nk. – lihegte Yoh f�radtan. – K�l�nben sem �llhatunk meg, mert Anna kirendelt szelleme bem�rt minket, �s az tudj�tok, mit jelent…

�gy neh�zkesen b�r, de tov�bb tapost�k a kil�m�tereket. M�gnem…

- EL�G! Egy l�p�st sem megyek tov�bb! El�julok, ez egy katlan. – hallatszott Horo ellentmond�st nem t�r� hangja, mikozben lerogyott egy f�csom�ra �s tenyer�be hajtotta melegt�l l�ktet� fej�t. Ren gondterhelten n�zte, majd a t�bbiekhez fordult.

- Menjetek tov�bb, �n itt maradok vele. Az �sszees�s �gyis megt�rt�nt, ahogy l�tom.

- Igen, de te m�g �llsz Renny. Nem hiszem, hogy Anna…

- � sem akarhatja hogy itthagyjuk �t egyed�l. – mutatott a j�gs�m�n fel� Ren.

- �m…

Ebben a pillanatban megjelent f�l�tt�k a h�z egyik szelleme. P�r pillanatig ide-oda j�rt a tekintete a k�t csoportra szakadt t�rsas�g k�z�tt, majd Yoh�kat tov�bbintette, azzal elt�nt.

- J�, Ann�nak van sz�ve! Ez�rt a felfedez�s�rt Nobelt k�ne kapni…

- M�ghogy sz�ve? Minket m�g mindig tov�bb futtat. – ny�sz�rg�tt Ryu, zsibbadt v�dliait nyomkodva. – Egy h�tig nem fogok tudni r�juk �llni… Na mindegy, legy�l jobban k�k haj� bar�tom. – intett b�cs�t Horo�k fel�, azzal tov�bb indult.

- Jah, majd otthon tal�lkozunk sr�cok. – helyeselt Yoh �s a t�bbiek ut�n sietett.

- Kory, egy kis jeget l�gyszives. – k�rte Horo, majd a k�pz�d� dermedt vizet az arc�nak nyomta.

- Jobb? – K�rdezte a k�nai s�m�n.

- Valamivel. �gy �rzem, menten el�gek.

- Rem�lem nem, mit kezdek egy kupac hamuval? – mosolyodott el halv�nyan a m�sik.

- F�jd Anna k�p�be. Ez lesz a bossz�m. – adta az �tleteket �led� vigyorral az arc�n Horo. – Egy nap, mire kimosogatja a szem�b�l, meg a haj�b�l.

Alighogy az utols� sz� elhagyta az ajkait, a szellem ism�t megjelent. Arc�n nem sok j�t �g�r� kifejez�ssel mutatott az erd� m�lye fel�.

- �����, meghallotta...

- Remek…

Ren taplra h�zta f�radt bar�tj�t, �s fut�snak eredtek a jelzett ir�nyba.

- Rem�lem nem valami t�sk�s susny�sba, vagy fut�homokba, vagy l�pba vezet minket… - sorolta a jobbn�l jobb alternat�v�kat az �szaki fi�.

- Ne adj neki �tleteket. – v�laszolta Ren bor�l�t�n. – Egy�bk�nt meg k�tlem, hogy errefel� lenne ilyesmi. A t�sk�ken k�v�l.

- �h, ez Ann�nak nem jelent probl�m�t. Elfuttat minket a legk�zelebbiig.

Renny csak morgott. Kezdett � is f�radni �s a kl�ma sem lett h�v�sebb. Egy kis szell�nek �r�lt volna, legal�bb annyi enyh�tse a k�nikul�t, de a leveg� mozdulatlan maradt. Egy lev�l se rezzent a f�kon. Horo kiss� lemaradt m�g�tte, csak az er�ltetett zih�l�s�t hallotta.

- Tarts ki, mindj�rt pihen�nk egy kicsit.

Artikul�latlan ny�g�s volt a v�lasz.

A f�k egyre s�r�bben �lltak egym�s k�r�l. �ssze�lelkez� lombjuk a f�ny nagy r�sz�t visszatartotta, �gy h�v�sebb volt alattuk, mint az erd� sz�ls�bb r�szein.

- Itt j� lesz. – �llap�totta meg Ren, �s lend�letb�l rogyott le egy korhadt fat�rzsre. Horo nagyokat s�hajtva k�vette a p�ld�j�t.

- Itt-fogok-meghalni-ha-ez-m�g-sok�ig-megy. – zih�lta, minden sz� k�zt nagyot l�legezve.

- H�t, nem tudom… a szellem most nincs itt. Gondolom m�g mindig egyenesen kell menn�nk.

- Az-a-boszork�ny-meg-akar-�lni.

- R�g�ta pr�b�lkozik, eddig se siker�lt, �s ezut�n se fog. T�bb kell egy kis kocog�sn�l, hogy leter�tsen.

- Kocog�s? KOCOG�S?! H�’ ez nem kocog�s, haver, ez egy r�tul kitervelt �sszeesk�v�s! Az a pszichopata m�dium addig hajtat a pszichopata szellem�vel am�g fel nem dobjuk a bakancsot! – pr�szk�lte Horo egyre elborultabb grimasszal az arc�n, mindezt olyan hangon, ami er�s gyan�t enged idegei gyeng�lt �llapot�ra.

- Ugyan Horo, Anna kem�ny kisl�ny, de senkit nem akar meg�lni. Legal�bbis a csapat tagjait nem.

- Egyvalakit meg fog, ha nem enged v�gre haza…

- Lefutjuk oda-vissza, azt�n mehet�nk. – jelentette ki a lila haj� s�m�n nyugodt hangv�tellel, �s t�rs�ra mosolygott. – K�l�nben is, odavagy a term�szet�rt. Ne mondd, hogy nem �lvezed.

Horo l�tk�pe mindenre utalt, csak az �lvezetre nem. Csurkott r�la a verejt�k, arckifejez�se a pokol legm�lyebb bugyraiban fellelhet� legk�l�nf�l�bb k�nokat t�kr�zte, �s kiss� remegett.

- De, nagyon �lvezem. – sz�lt, mentesen minden ezir�ny� meggy�z�d�st�l. – Nem is az erd�vel van bajom, hanem a meleggel.

- Akkor jobb lesz hozz�szokni, gondolom innent�l benne lesz a napi rutinunkban az erd�ker�l�s is.

- M�g csak az k�ne. – sz�rte a fogai k�z�l, mik�zben Koryval m�g egy kis jeget b�v�ltetett. �sszet�rdelte kisebb darabokra, �s egy r�sz�t a sz�j�ba t�mte.

- Nem g�’sz egy gihit? – k�rdezte teli sz�jjal, �s v�laszt sem v�rva t�rsa sz�j�ba nyomott egyet.

A k�nai s�m�nt meglepte a hirtelen akci�, de azt�n p�r harap�ssal elropogtatta a j�gdarabot. – K�szi. Legal�bb kisz�radni nem fogunk. B�r innent�l m�r tal�n nem lesz olyan meleg. – mondta, �s az egyre s�r�bb erd� m�lye fel� n�zett. Visszafordult, �s orral bele�tk�z�tt Horo mellkas�ba, aki id�k�zben k�zelebb cs�szott hozz�, az �tk�z�s ut�n pedig �tkarolta �s mag�hoz szor�totta.

- Au… - d�rzs�lte az orr�t Ren – M�rt van az HoroHoro, hogy folyton a mellkasodon k�t�k ki?

- Folyton? – �rdekl�d�tt rosszul sz�nlelt d�bbenettel a k�k haj� s�m�n. - Ez csak a m�sodik eset.

- Horo…

- Tess�k, Ren.

- �sszevizezt�l.

- Hm?

- A p�l�d, te…

- Jaaa. H�t tudod, hogy megy ez, ha az embernek melege van �s �TSZ�Z KIL�M�TERT FUTTATJ�K A H�ROMSZ�Z FOKBAN! - int�zte mondand�ja m�sodik fel�t emeltebb hangon, mintha c�lozni akart volna valamire, valakinek.

- De musz�j mindenk�ppen nekinyomnod?

- Nem. - v�laszolt egyszer�en Horo, �s egy mozdulattal lekapta mag�r�l az �tnedvesedett ruhadarabot, majd ism�t �t�lelte bar�tj�t.

- �gy is vizes vagy…

- Gaaah

-… de nem baj. - fejezte be a mondatot, �s viszonozta az �lel�st.

Nem vett�k �szre, hogy f�l�tt�k ismer�s alak �lt testet �s el�bb meredten, majd halv�nyan elmosolyodva n�zi �ket. Azt�n mintha ott se lett volna, elt�nt.